A paródia paródiája még Will Ferrellnek sem megy igazán - megnéztük az Eurovízió filmet
Ezt is megéltük, az amerikaiak csináltak filmet az Eurovízióról, ami június 26-án debütált a Netflixen. Mindez persze nem úgy történt, hogy Will Ferrell kapcsolgatta a tévét, az egyik csatornán meg épp Conchita Wurst énekelte a Phoenixet, és Ferrell komikusi agytekervényei azonnal mozgásba lendültek. A színész bevallottan nagy Eurovízió-rajongó, akkor csöppent a dalverseny varázsa alá, amikor svéd felesége családjánál – ahol ugye az ABBA miatt jóformán nemzeti sport az Eurovízió-nézés – mindenki csillogó szemmel gyűlt össze a tévé előtt, hogy megnézze a válogatót. Az amerikai komikus azóta többször kilátogatott élőben a döntőre, sőt, 2018-ban, amikor már kész volt a filmterve, a szervezők megengedték, hogy szabad bejárása lehessen az egész verseny alatt mindenhova anyaggyűjtés címszó alatt.
Ferrell számára ez egy igazi szerelemprojekt: amellett, hogy ő a film producere, a forgatókönyvírásba is beszállt, és még a főszerepet is magára osztotta.
Rendezőnek az Ünneprontók ünnepe alkotóját, David Dobkint sikerült megnyerni, aki láthatóan jó hasznát vette kliprendezői tapasztalatainak - többek közt a Maroon5-nak, Elton Johnnak és Tupacnek is rendezett videoklipet.
A kicsit hosszú címmel megáldott Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története Izlandon indít: Lars és Sigrit a szigetország egyik apró városában dédelgetnek hatalmas álmokat: gyerekként akkora hatást tett a két barátra az ABBA Waterloo-ja, hogy azóta is csak az Eurovízióról tudnak álmodni. Pontosabban Lars a dalversenyről, Sigrit meg arról, hogy így talán közelebb kerülhet Larshoz, akibe gyerekkora óta szerelmes elég bénán titkolt módon – Larson kívül gyakorlatilag mindenki észrevette már. Fire Saga nevű formációjuk általában helyi lagzikon haknizik slágerfeldolgozásokkal és leghíresebb saját számukkal, a Ja Ja Ding Dong című pajzán örökzölddel. Ebből nagyjából leszűrhető, mennyire is sikeresek a szakmában, ám miután egy sajnálatos baleset során Izland teljes zenei elitje borzalmas halált hal, ők lesznek az egyetlen énekesek a szigetországban. Bármennyire is fogják az izlandiak a fejüket, ők jutnak ki az Eurovízió válogatójára, hamarosan pedig ők lesznek a dalverseny igazi balfékjei és csillagai is.
Mi értelme kiparodizálni valamit, ami önmagában is paródia? Mert valljuk be: az Eurovízió nem éppen egy komolyan vehető dalverseny.
Persze, megvan az a réteg, aki még őszinte csodálattal tud izgulni azon, hogy Wolf Kati vagy ByeAlex újabb Eurovízió-kompatibilis slágerét fogják rommájátszani a rádiók, de leginkább csak röhögni lehet az egész, rengeteg pénzből összehozott színes-szagos cirkuszon. Rejtély, hogy Will Ferrell rajongása milyen jellegű: valóban élvezi-e az egészet, vagy csak a trash iránti rajongását eteti vele, ez ugyanis nem derül ki a filmből.
Pedig a Fire Saga paródia akar lenni: nagyon jól felhasználja a dalversenyek legtipikusabb pillanatait: az affektáló műsorvezetőket, a faék egyszerűségű slágereket, a borzasztó videoklipeket.
És pont ez benne a rémisztő: sokszor tényleg olyan, mintha az eredeti műsort néznénk.