prcikk: A nárcisztikus kielégülés miatt posztolnak a szülők a gyerekeikről – meddig megyünk el a lájkokért? | szmo.hu
HÍREK
A Rovatból

A nárcisztikus kielégülés miatt posztolnak a szülők a gyerekeikről – meddig megyünk el a lájkokért?

És egyáltalán: miért? Mi történik, ha egy kamasz felfedezi a neten a saját kiskori fotóját? Mi köze ehhez az akár öngyilkosságig vezető zaklatásnak vagy a részvételi jognak?


Természetes, hogy a szülői büszkeség különféle megjelenési formái a közösségi médiában is jelen vannak. Vagyis egészen biztos, hogy mindenkinek van (akár több tucat) olyan ismerőse a Facebookon (ha nem éppen ő maga az), akik előszeretettel osztanak meg fotókat, videókat gyerekeikről, gyakorlatilag már a születés pillanatától kezdve az első fürdetésen, bilin ülésen, tétova lépéseken, teli szájjal, de foghíjasan vigyorgásokon, anyák napi ovis szavalásokon át a színjeles bizonyítványig. Probléma-e, és ha igen, miért az, hogy ezek a (sokszor már-már túl intim) tartalmak kikerülnek a világhálóra? Hol vannak a tartalomgyártás határai, meddig mehetünk el információbiztonság és a gyerek méltóságának megőrzése szempontjából? Hogyan bizonyosodhatunk meg arról, hogy nem okozunk kárt a gyerekünknek?

Az UNICEF Magyarország és a Magvető Café közös beszélgetéssorozatának legutóbbi alkalmán egy olyan témáról volt szó, ami a gyermekjogokon belül a részvétel jogára reflektál és leginkább a fejlett országokban van jelen. A szervezet részéről Kovács Anna Sára gyermekjogi szakértő beszélgetett Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológussal, Plankó Gergő újságíró moderálásával.

Kovács Anna Sára azzal kezdte, hogy elmondta: nagyon sokszor találkoznak olyan (akár nemzetközi) esetekkel, hogy kamasz gyerekek rátalálnak saját kisgyerekkori fotóikra, videóikra az interneten. Ezek elég nagy valószínűséggel az ő megkérdezésük nélkül kerültek fel a világhálóra, és a szereplőik nagyon nem szeretnék, ha ott is maradnának. Másrészt a szervezet belföldön is sokat foglalkozik gyerekek véleménynyilvánításhoz való jogával, az internetes zaklatással, kapcsolódásuk tehát bőven van a témához.

A legtöbb családban problémát jelent, amikor egy bizonyos életkor után a gyerek elkezdi elhatárolni magát a családtól.

Az identitásfejlődésnek fontos része az, hogy felfedezi: nemet tud és akar is mondani dolgokra, amire például előtte nem volt lehetősége.

Illetve hogy amit mond négyévesen, azt tíz évvel később már egyáltalán nem gondolja komolyan, sőt, kamaszkorában a korábbi igenre egy őrült nagy nemet fog mondani, fűzte hozzá Orvos-Tóth Noémi.

Ilyenkor egyébként is végtelenül érzékenyek arra, hogyan jelennek meg a környezetükben, milyennek látják őt a társak. A szakember szerint nagyon fontos a szülőket tudatosítani abban, milyen határaik vannak, és mikor, mivel lépik át azokat. Az emlékek, családi pillanatok megörökítésének igénye teljesen természetes, gond akkor van, ha a „hatótávolságuk” irreálisan megnő.

„Nagyon más ez, mint amikor még mondjuk papíralapon készültek a fotók és ott lapultak a családi albumban. Gyakorlatilag kilőjük az űrbe a gyerekeink fényképét, nem törődve azzal, hogy jószerével a világon bárkihez eljuthat.”

A gyerek pedig meg akar felelni, és ha látja, hogy a szülei boldogok ettől, természetes, hogy belemegy az üzletbe.

Ugyan gyerekfotókról beszélünk, de a gyerekek valójában „csak” szereplői ezeknek a felvételeknek, nem ők készítik és teszik közzé.

Mégis mit keresnek egyáltalán a gyerekfotók a közösségi oldalakon?

Sokan akár zavarba ejtően bensőséges pillanatokat megőrző fényképeket posztolnak a nagy nyilvánosság számára. Orvos-Tóth szerint

a válasz egyértelműen a nárcisztikus kielégülés – azért, mert a szülők így megkapják az elismerést jelentő lájkokat, kommenteket, ez pedig jó érzés.

Természetesen egy csecsemőnek az adott pillanatban tökéletesen mindegy, kiposztoljuk-e, milyen volt az első fürdetése vagy sem. A szülők részéről érdemes lenne néhány önismereti kérdést feltenni maguknak azokban a helyzetekben, amikor ellenállhatatlan kényszert éreznek az ilyen jellegű tartalmak megosztására. Nyilvánvaló persze, hogy mindenkit beszippant az internet, a közösségi oldalak, mert olyan jutalmakat ígérnek és nyújtanak, amiket az idegrendszerünk egy pillanat alatt érzékel. Az is egy elég sajátos „össztársadalmi trend”, hogy gyakorlatilag barterezünk a lájkokkal: annak reményében nyomjuk meg a gombot, hogy aztán hátha hozzánk is érkezik egy-egy plusz kedvelés.

„Jutaloméhesek vagyunk, és tetszik, nem tetszik, akár a gyerekünket is hajlandóak lennénk felhasználni annak érdekében, hogy megkapjuk”

- mutatott rá Orvos-Tóth.

Az még egy dolog, ha a cuki képeket nézzük, de mi van a kínos pillanatokkal, a bakivideó-szerű esésekkel, megbotlásokkal, melléülésekkel vagy épp a sajtdobálós kihívással, amit először a kisgyerekeiken, majd a háziállataikon próbáltak ki sokan? Ezek a helyzetek a gyerekeknek nyilván a megtörténésük pillanatában is nagyon fájtak (akár fizikailag is), és ha évekkel később szembe találják magukat velük, most is.

Rengeteg szülő tölt fel például olyan gegeket a gyerekéről, amivel nemcsak a részvételhez való jogát, de az emberi méltósághoz való jogát is megsérti, ez ugyanis 18 év alatt is megillet mindenkit

- hívta fel a figyelmet Kovács.

A sikeres gyerekrészvételnek 9 pillére van, néhány kifejezetten erre a kérdéskörre is vonatkoztatható. Például, hogy az a felület, amin a gyerek fotóját, adatát közzétesszük, használjuk, legyen átlátható. Ha a gyerek már nem szeretné, hogy a fotóját, videóját mindenki lássa, lehessen eltüntetni, tehát legyen visszavonható. Fontos még a beleegyezés önkéntessége, amibe nem szabad vegyülnie a szülő elvárásának, illetve hogy a gyerek biztosan megértse, miben kérik ki a véleményét és mibe egyezik bele, fel lehessen készíteni a potenciális következményekre.

Ha ezeket nagyon szigorúan végigvesszük, egyértelműen a nem posztolás felé billenti a mérleget.

Áthidaló megoldás lehet a zárt csoport, ami kifejezetten képmegosztó céllal jött létre és csak egy szűk családi és/vagy ismerősi kör láthatja az ott közzétett bejegyzéseket. Innen ugyanis normális esetben nem kerülnek ki a tartalmak, ráadásul azoknak mutathatjuk meg őket, akiket tényleg érdekel. Ne spóroljuk meg a tudatosságot, tegyünk fel magunknak kérdéseket, hangsúlyozta a szakpszichológus. „Abban a pillanatban, amikor a gyerekemet elkezdem arra használni, hogy a szükségleteimet kielégítsem, nagyon elcsúsznak a határok. Borzasztóan vékony a mezsgye, hogy veszélyzónába lépünk-e vagy sem.”

Persze manapság már az számít furának, ha valaki egyáltalán nem posztol a gyerekéről.

Az UNICEF munkatársa megemlítette, hogy az egyik ismerőse kizárólag terhesfotót töltött fel a Facebookra, a babája megszületése után már nem posztolt róla. Volt olyan, aki a szülés után megkérdezte tőle, minden rendben, él-e a gyerek, mert nem látott róla fényképet az online térben – ez azonban nem volt más, pusztán a pár tudatos döntése. „Meghökkentő, hogy nemcsak számon kérték, de valóban meg is ijedtek az emberek, hogy hátha valami baj történt.”

De miért is problémás ezeken túl a képek netre való felkerülése?

Ha a legrosszabb esetet vesszük, az az, hogy a dark weben kötnek ki ezek a tartalmak, az internet sötét oldalán, ahol a gyermekpornográfiától kezdve a fegyverkereskedelmen át nagyon sok illegális dolog virágzik – persze ez vélhetően akkor is így lenne, ha az összes olyan fotó és videó, amin kisgyerekek pancsolnak meztelenül nyáron a kerti medencében, eltűnne a közösségi oldalakról. A gyerekek számára jóval megfoghatóbb valóságot jelent, ha ezeket a felvételeket mondjuk bántó céllal ássák elő róluk, magyarázta Kovács. Orvos-Tóth erre reflektálva kiemelte: a gyerekek évszázadtól függetlenül, minden korban bántották, kiközösítették egymást, de most már ebben is hatalmas a különbség a régmúlt és a jelen között.

Korábban, ha az iskolában valakit szekált az osztálytársa, délután, amikor kicsöngettek az utolsó óráról, mindenki hazament és megszűnt ez a bántás, legalább volt egy kis fellélegzési lehetőség. Ma ez nem így van: az online jelenlét egész nap, szünet nélkül lehetőséget biztosít az egészen durva zaklatásra is.

A kipécézett gyereknek hajnali 2-kor is lehet olyan üzenetet küldeni, amibe a lelke beleszakad.

És bizony gyakori, hogy régi és/vagy előnytelen képeket túrnak róla elő, hogy ezzel alázzák. Nem egy olyan esetről hallani, ami így kezdődött és bizony (akár más tényezők halmozódásával) öngyilkosság lett a vége.

Talán most fordul elő először a történelemben, hogy a szülő és a gyerek idegrendszere máshol van, már ami az információ-feldolgozás sebességét illeti. A szülők ugyanis sokkal lassabbak lettek a gyerekeknél. Óriási szakadék kezd kialakulni a két generáció között ebben a tekintetben.

A fejlődésünk során soha nem kaptunk ennyi elismerést ilyen rendszerességgel – nem is arra vagyunk berendezkedve, hogy folyamatosan ilyen ingereknek legyünk kitéve. A közösséghez tartozás azonban elemi szükségletünk, így az elismerésre és az összetartozás érzésére, megtapasztalására is rettentően éhesek vagyunk. Ennek ugyancsak evolúciós gyökerei vannak, hiszen a korai időkben nagyobb rettenetet nem nagyon lehetett elképzelni, mint hogy valaki kívül kerüljön a hordán. Az okoseszközök és a közösségi média ezekre az ősi mechanizmusokra játszik rá, pont emiatt is fontos, hogy mennyire engedjük magunkat kiszolgáltatni a technológiának, mennyire tudjuk gyakorolni az önkontrollt.

Ami borzasztóan hiányzik: a kapcsolódási képesség

A magyar lakosság 70 százaléka bizonytalanul kötődik, nem érzi jól magát az intim térben. Vagy nagyon kapaszkodik, mert attól fél, hogy elveszíti a kapcsolatot, vagy attól, hogy elveszíti önmagát, ha nagyon kitárulkozik. Ezek igen komoly, társadalmi szintű problémák, az említett eszközök pedig egyáltalán nem segítenek abban, hogy a kapcsolati terünkben elkezdjünk rendet tenni.

A mostani szülők kisgyerekeinek egy egészen újfajta magányt, elhanyagoltságot kell megtapasztalniuk azzal, hogy a szülő fizikailag ugyan mellettük van, de a figyelmével és érzelmileg nincs ott. Ilyen korábban még soha nem volt, és bizony súlyos idegrendszeri lenyomata van

– gyakorlatilag teljesen észrevétlenül, összegezte a szakpszichológus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


HÍREK
A Rovatból
A Szuverenitásvédelmi Hivatal megállapította, hogy Panyi Szabolcs „nem önálló, nem alanyi jogú tényező”
Az kormányszerv egy nappal a kormánymédia támadása után adott ki jelentést Panyi Szabolcsról. Az ötoldalas irat szerint az újságíró egy nemzetközi hálózat végrehajtója.


Villámgyorsan, mindössze egy nappal a Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró elleni kormánypárti sajtótámadás után egy ötoldalas „jelentést” tett közzé kedden a Szuverenitásvédelmi Hivatal. A dokumentumban „hálózati személyként” azonosítják az újságírót, akinek a szerepét egy Magyarország ellen irányuló, titkosszolgálati hátterű művelet részeként értelmezik

- írta a HVG.

A hivatal szerint Panyi Szabolcs „szerepe csak a Magyarországgal szemben végrehajtott, dezinformációs célú és titkosszolgálati hátterű műveletek szempontjából, ebben a speciális, rétegzett hálózati struktúrában értelmezhető”.

A dokumentum tíz lábjegyzetéből nyolc a Szuverenitásvédelmi Hivatal saját, korábbi anyagainak linkjét tartalmazza. A hivatal arra a következtetésre jut, hogy „Panyi Szabolcs ebben a szisztémában nem önálló, nem alanyi jogú tényező, hanem egy Magyarországgal szemben mozgósítható nemzetközi politikai és média infrastruktúra aktív szereplője, végrehajtója”.

Lánczi Tamás, a hivatal elnöke már korábban jelezte álláspontját: „Pontosan ezért van szükség az átláthatósági törvényre. A Panyi-féléknek pedig nincs helyük a magyar közéletben”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal jelentését az előzte meg, hogy hétfőn a kormánypárti Mandiner egy hangfelvételt hozott nyilvánosságra, amelyen Panyi egy feltételezhetően külügyminisztériumi forrással beszél. A portál azzal vádolta meg az újságírót, hogy segédkezett Szijjártó Péter külügyminiszter lehallgatásában azzal, hogy átadta a telefonszámát egy külföldi titkosszolgálatnak. A HVG szerint ez a vád a felvételből nem olvasható ki. Panyi a Mandiner cikkét előcsapásnak nevezte, mivel éppen egy olyan anyagon dolgozik, amely szerint Szijjártó Péter uniós tárgyalásokról szivárogtatott információkat Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek. Ennek alátámasztására közzétette a két miniszter egy 2020-as beszélgetésének leiratát is, amelyben Szijjártó arról győzködte Lavrovot, hogy avatkozzanak be a szlovákiai választásokba a magyar kormánnyal szövetséges pártok érdekében.

Az ügy keddre nemzetközi botránnyá terebélyesedett. Szlovákiában több ellenzéki párt is vizsgálatot sürget. Grendel Gábor, a Slovensko képviselője szerint „ez Szlovákia példa nélküli megalázása. Soha nem fordult elő a történelemben, hogy a szlovák kormányfőnek más kormány közbenjárását kell kérnie egy moszkvai látogatáshoz.” Az Európai Bizottság is magyarázatot vár a magyar kormánytól az állítólagos szivárogtatások miatt.

Az ügyben a politikai álláspontok élesen szemben állnak. A kormány és holdudvara hazaárulással vádolja Panyit, aki tagadja, hogy köze lenne Szijjártó lehallgatásához. Ezzel szemben Magyar Péter, a Tisza Párt alelnöke szerint nem az újságíró, hanem Szijjártó Péter követett el hazaárulást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
HÍREK
A Rovatból
A forgókaput átlépve menekült a kérdések elől az ukrán hamis zászlós akciót irányító férfi
A 444.hu stábja a rendkívül furcsa interjúban azt szerette volna megtudni Balog Gézától, a Digitális Demokrácifejlesztési Ügynökség egyik vezetőjétől, hogy fizetett-e azoknak, akik a Tisza menetén ukrán zászlót feszítettek ki. Ő azt válaszolta, nem fizetett soha senkinek, de azt nem árulta el, miért is csinálták.
M.M. / Fotó: 444 - szmo.hu
2026. március 24.



A 444.hu stábja a Digitális Demokrácifejlesztési Ügynökség irodájánál készített interjút Balog Gézával, a cég egyik regionális vezetőjével, aki a március 15-i Tisza meneten egy ukrán zászló kifeszítését koordinálta egy Deák térhez közeli erkélyről. A riporter kérdésére, hogy mit csinált a nemzeti ünnepen az erkélyen, Balog úgy felelt:

„Igazából ti is, pontosan tudjátok, hogy az a menet az a háborús menet volt, és a mészárszékért meneteltek.”

Balog az interjú alatt elég sietősre vette figurát. A beszélgetés során meg sem állt, előbb a forgóajtóba menekült, majd a beléptetőkapun úgy ment át, hogy átlépte azt. Ezután - valószínűleg a közös liftezést elkerülendő - a lépcsőházba vette az irányt, ahol gyorsan felgyalogolt, és közölte, hogy innen az újságírók nem jöhetnek tovább.

A kampányban egyre gyakrabban felbukkanó, rejtélyes non-profit cég tavaly nyáron került először a nyilvánosság elé, mint a Fidesz egyik kampányeszközének, a Digitális Polgári Köröknek a szervezője. Ők menedzselik a több száz csoportból álló Facebook-hálózatot, szervezik az offline találkozókat és árulják a Lázárinfós pólókat.

A cégnek azonban van egy láthatatlanabb oldala is: a 444 szerint egy XIII. kerületi irodából trollfarmot működtetnek, ahonnan az alkalmazottak fideszes és kormányzati posztok alá kommentelnek pozitív üzeneteket. Emellett a nevükhöz kötik a Magyar Péter filmjére történt tömeges mozijegyvásárlásokat és a március 15-i „hamis zászlós műveletet” is.

A nemzeti ünnepre a cég alaposan felkészült: a Tisza menetének útvonalán lakásokat vettek ki, köztük egy Bajcsy-Zsilinszky úti penthouse-t, ahonnan különféle akciókat hajtottak végre.

A Digitális Demokrácifejlesztési Ügynökségn irodájához tartó Balogot a riporter tovább faggatta, többek között arról, hogy fizetett-e azoknak a kiskorúaknak, akiket az ukrán zászló kifeszítésével hoztak összefüggésbe. „Nem fizettem soha senkinek” – hangzott a rövid válasz. Arra a kérdésre, hogy a Digitális Demokrácifejlesztési Ügynökség vagy a Morális Forráskód Kft. alkalmazásában áll-e, és hogy mik a tervek a céggel a választások után, Balog kitérő választ adott.

„Nem tudom, nem én vagyok az ügyvezetője a cégnek” – mondta, majd a kormányzati megrendelésekre vonatkozó felvetést is elhárította: „Szerintem nem történt semmilyen kormányzati megrendelés.”

A stáb egészen a cég első emeleti irodájáig jutott, ahol a választások előtt három héttel meglehetősen zsúfolt volt a hétfő reggel. A reggeli mítingre befutott Tatabánya fideszes önkormányzati képviselője, Horváth Kristóf is. Amikor a riporter arról kérdezte, miért a Digitális Demokrácifejlesztési Ügynökségnél kezdte a hetet, a politikus nem válaszolt érdemben. „Itt sétálok az utcán, kérem szépen! Legyenek szívesek, ne zaklassanak! Dolgozunk minden nap, Fidesz győzelem lesz, ne aggódjanak!” – zárta rövidre a beszélgetést.

A teljes videót itt láthatjátok


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

HÍREK
A Rovatból
Magyar Péter szerint Orbán Viktor öngólt lőtt: a 2024-ben alakult Tisza Párton kéri számon Szijjártó 2020-as lehallgatását
A miniszterelnök a Facebookon támadta be Magyar Péter pártját a külügyminiszter lehallgatása miatt. Magyar szerint a vád azért sántít, mert a pártja akkor még sehol sem volt.


Magyar Péter szerint Orbán Viktor úgy vádolta meg a Tisza Pártot azzal, hogy tudott Szijjártó Péter 2020-as lehallgatásáról, hogy közben a pártot négy évvel később, 2024-ben alapították. A pártelnök a Facebookon reagált a miniszterelnök posztjára, amelyben Orbán Viktor azt írta, hogy „külföldi titkosszolgálatok a Tisza párt tudtával és a Tisza párt érdekében lehallgatták a magyar külügyminisztert.”

Magyar Péter a bejegyzésében szó szerint azt írta:

„Orbán Viktor szerint a külföldi szolgálatok 2020-ban a TISZA tudtával figyelték meg Szijjártó (hazaáruló) Pétert. A TISZA Párt 2024-ben indult. Orbán Viktor az öngólok királya”

Ahogy arról korábban beszámoltunk, Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró egy beszélgetést tett közzé a Facebookon, ami állítólag Szergej Lavrov orosz és Szijjártó Péter magyar külügyminiszter között zajlott le 2020-ban. A felvételen Szijjártó szívességet kér moszkvai kollégájától, hogy egy meghívással segítsék a szlovák szociáldemokraták választási esélyét.

A kormánypárti Mandiner egy hangfelvételt közölt Panyi Szabolcsról. Az erről szóló cikkükben pedig úgy keretezték az elhangzottakat, mintha Panyi azt mondaná, hogy átadta Szijjártó telefonszámát egy külföldi szolgálatnak, ezért tudták lehallgatni. A felvételen nem ez hangzik el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

HÍREK
A Rovatból
Feketekabátosok tépték ki az Orbán ellen tüntetők kezéből a transzparenseket Nagykanizsán
Szervezettnek tűnő csoport vette el és tépte szét a kormányellenes táblákat Orbán Viktor nagykanizsai gyűlésén. Az incidens új szintre emelte a kampányrendezvényeken tapasztalható feszültséget.


A színpad mögé, a kordonon keresztül tűnt el az a feketekabátosokból álló csoport, amely kedden este Orbán Viktor nagykanizsai kampányrendezvényén kormányellenes tüntetők kezéből tépte ki a táblákat, majd darabokra szaggatta azokat. A szervezettnek tűnő férfiak a helyszínen dolgozó újságírókat is kérdőre vonták és megfenyegették – írta a Telex.

A feszültség akkor éleződött ki, amikor a kormányfő beszéde alatt több ellentüntető is azt kezdte skandálni, hogy „Mocskos Fidesz” és „Hazudsz”. Erre a tér egyik oldalán fel-alá járkáló, fekete kabátos csoport tagjai körbevették a tiltakozókat, majd elvették és széttépték a transzparenseiket.

Amikor a lap munkatársai arról kérdezték őket, hogy kik ők és szervezetten érkeztek-e, a legtöbben nem nyilatkoztak. Egyikük a kérdésre annyit válaszolt, hogy

„no parlo italiano”.

A rendezvény után a csoport több tagja a színpad mögötti, elzárt területre ment be.

Orbán Viktor a beszédében maga is utalt a tiltakozókra, akiket úgy jellemzett: „tiszások ott hátul a félhomályban”. A miniszterelnök nekik azt üzente, hogy Magyarországon a legkönnyebb saját lakáshoz jutni.

A kormányfő a felszólalásában arról is beszélt, hogy Nagy Imre temetésekor ő is fiatal volt, és akkor a kommunizmus vett el éveket az emberektől. Ezzel párhuzamot vonva kijelentette: „ha ukránbarát kormány alakul, akkor keresztet vethettek a következő húsz évetekre”.

A nagykanizsai események nem előzmény nélküliek, az elmúlt napokban több helyszínen is megjelentek a kormányellenes tüntetőkre reagáló csoportok. Hétfőn Kecskeméten egy tízfős, feketébe öltözött társaság vonult a tiltakozók elé, és azt skandálták, hogy „Hajrá Fidesz!” és „Ukrán Tisza!”. A két csoport egymástól alig fél méterre kiabált, de fizikai atrocitás akkor nem történt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk