A MOL tankereket rendelt, üzemanyaghiány nem valószínű, de az árak szinte biztosan emelkednek – mondja Deák András energiapolitikai szakértő

A MOL kezdeményezte, hogy hozzányúlhasson az ország startégiai olajtartalékhához, mivel hetek óta egyáltalán nem jön kőolaj a Barátság vezetéken. Az ukránok egy orosz bombázásra hivatkoznak, aminek a következményeit még nem sikerült felszámolni, az Orbán kormány szerint azonban szándokosan akadályozzák a szállításokat. Válaszul a magyar és a szlovák kormány is leállította Ukrajna dízel-ellátását.

Mi történik most? Újraindul, vagy végleg leáll az ukrajnai tranzit? És ha leáll, milyen üzemanyagárakra számíthatunk? Deák András energiapolitikai szakértőt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük.

— Mit jelent az, hogy a MOL kezdeményezte a stratégiai készletek felhasználását?

— A stratégiai készletek egy külön testület kezében vannak, ez a Szénhidrogén Készletező Szövetség. Nem tudom, hogy a belső eljárásaik hogyan működnek, de valószínűleg a kormánynak rá kell bólintania. Ennek a célja az, hogy amíg a tengeri szállítmányok nem érkeznek meg (a MOL most rendelt egy csomó tankert, de idő, amíg azok ideérnek), ezt az átmeneti helyzetet áthidalja. A kereskedelmi készletei valószínűleg elfogytak, a tankeres és az Adria-vezetéken keresztüli szállítás még nem futott fel, ezt a 20–30 napot kell áthidalni.

— Tehát az autósoknak nem kell attól tartaniuk, hogy üres benzinkutak fogadják őket?

— Rövid távon biztosan nem. A stratégiai készlet 90-96 napig elég. Amit most lehívnak belőle (többféle tartalék van, tehát gázolaj, benzin, kerozin és nyersolaj), az a nyersolajrésznek körülbelül a harmada. Ez egy átmeneti intézkedés, tehát a stratégiai készlet java még érintetlen marad. A környező országoknak is vannak stratégiai készleteik, és jellemzően meg tudjuk kérni őket, hogy segítsenek. Tehát én

Ha nem elég az, amit be tudnak hozni és fel tudnak dolgozni, akkor a környékbeli finomítók fognak ide hozni üzemanyagot. Például Schwechat nem Sopronig, hanem Győrig fogja ellátni az országot. Ez megoldható, nyilvánvalóan ez árnövekedéssel jár. Tehát első körben amire számítani lehet, hogy a MOL-nak, főleg a pozsonyi finomítónál lesznek szűkösségei, és emiatt az exporttevékenysége fog visszaesni. Azaz a cseh piacot kevésbé fogja ellátni, vagy Ausztriát, és akkor ezeket a hiányokat a kralupy-i és az egyéb csehországi finomítók kell, hogy kitöltsék. A második körben jön az, hogy Magyarországon meg Szlovákiában is talán lehet valami hiány, de ezt szintén ezek a finomítók fogják pótolni, ami nyilvánvalóan azzal fog járni, hogy felmennek a helyi finomítási marzsok.

— Vagyis üzemanyaghiány valószínűleg nem lesz, de áremelkedésről lehet szó.

— Az majdnem biztos. Bár nagyon bonyolultan áll össze egy üzemanyagár. Eleve a kétharmada adó, ott kezdődik. Ha a kormány kompenzálni szeretné az árnövekedést, akkor az adók terhére simán meg tudná csinálni. Lehet, olyan megoldás is, hogy a MOL profitja és marzsa csökken, ott is bőven van mit engedni. Ha valami ezen felül marad, az lesz az árnövekedés.

Tankereket kell bérelni, idehozni, átpakolni a hajóról a vezetékbe, a vezetéken felhozni. Ez majdnem biztos, hogy valamivel, nem nagyon, de pár százalékkal drágább lesz a végén, főleg akkor, ha nem orosz olajat tudunk rajta behozni. Ugye a horvátok még vitatják, hogy orosz olajat hozzanak fel a saját rendszerükön keresztül, nyilvánvalóan az amerikai vagy akár az európai szankcióktól félnek. Ha nem tudunk rajta orosz olajat behozni, akkor azért lehet, hogy még egy picivel drágább lesz. De összességében ez az üzemanyag-árnövekedés szerintem maximum 3–5 százalékos lehet, ennyi, ami indokolt.

— És ez a drágulás maradhat hosszabb távon is?

— Igen, ez mindenképpen költségesebb lesz, még akkor is, ha minden kiépül. Annál kényelmesebb állapot nincs, mint hogy beteszik Szibériában a cső egyik végén, és kijön a finomító területén a másik végén.

Ha ezeket az egységeket megépítjük, akkor a kezdeti nagyobb árnövekmény csökkenni fog. De valami marad. Nem gondolom, hogy ugyanarra az árszintre vissza tudunk menni.

— Gyakran látni a közösségi médiában, hogy Csehországban olcsóbb az üzemanyag, pedig nekik sincs tengerpartjuk. Mi a különbség, ami miatt ők olcsóbbak tudnak lenni? Csak az adó?

— Ez elég bonyolult, nem fogok teljes körű választ adni. A csehek is szenvedtek, nekik is volt egy szűkös időszakuk. A TAL-vezeték nevű rendszerük (Transalpine Pipeline), ami Észak-Olaszországból viszi fel az olajat, ez látja el Schwechatot is, tehát az osztrákok sosem használtak orosz olajat, szintén tengerről jön. Ott is volt a csővezetékben egy szűkület, amit bővíteniük kellett. Így tudták megoldani. De a végső fogyasztói ár majdnem teljes egészében az adón múlik. A betáplálásból és a finomítói marzsokból adódó különbségek minimálisak, mert

És vannak még különböző díjak, illetékek, vagy akár extraprofitadó. És van egy harmadik elem: hogy a helyi finomítói vállalat mennyire monopol helyzetben van az árazást illetően. E tekintetben a MOL pozíciója nagyon erős. Kevés versenytársa van, mert övé a pozsonyi finomító, a rijekai finomító, és most már úgy néz ki, a szerb finomító is az övé lesz. A környéken Schwechat az egyetlen komolyabb kihívó. Ez itt nem egy túl erős versenypiac. A cseh finomítók jobban integrálva vannak a nyugat-európai rendszerbe, az egy versenyzőbb piac, kevésbé tudnak oligopol árazni. Ez is szerepet játszik, és ez nagyjából látszik a MOL profitján is. Talán a versenyhatóságnak lenne itt tennivalója.

— Maradhat-e olcsóbb az orosz olaj, ha az is tengeri úton érkezik?

— A szankciók és sok más ok miatt jelen pillanatban az Urals típusú olaj ára diszkonttal forog. Műszakilag nem indokolt mértékben, de olcsóbb. Ezért jó venni. Ezt a nyereséget különben jellemzően elvonják, nem igazán kerül az autósokhoz. Egyfelől a MOL kapja meg, és nem tudom, ezt mennyiben engedi át a fogyasztóknak, másfelől bizonyos szint fölött a kormány elvonja. Ezért racionálisan azt gondolnám, hogy a váltás az orosz olajról más olajra inkább a MOL nyereségét apasztja majd, semmint a benzinárakat növeli.

— Vagy az állami költségvetést, hiszen elmarad az extraprofitadó.

— A szabályozást többször megváltoztatták már, de a vége felé, az utóbbi időben már nem volt olyan nagy összeg, amit a költségvetés kapott.

— Magyarországnak és Szlovákiának van egyéves mentessége az orosz olajimportra, de ez Horvátországra nem vonatkozik. A mentesség pedig konkrétan a szárazföldi szállításra szólt, ugye?

— Több dolog van. Van egy amerikai szankciós rendszer. Pontosan nem láttam az OFAC (Office of Foreign Assets Control) szövegét, de a probléma az volt, hogy megtiltották a Rosznyefttel és a Lukoillal való kereskedelmi ügyleteket bármilyen formában. Mi arra kaptunk egy év mentességet, hogy még vehessünk tőlük olajat. Nyilván ezt nem a horvátok kapták, és elvileg, attól függ, hol vesszük át, a horvátok nem lépnek kereskedelmi kapcsolatba sem a Rosznyefttel, sem a Lukoillal, mert a MOL-lal dolgoznak.

Ez az amerikai szankció, erre van egyéves haladék. És akkor van az európai szankciós rendszer, ami szintén bonyolult, mert a magyarok kaptak régen egy engedményt, de ennek a szövegét sem láttam. Ezt is értelmezni kell. A horvátok itt is félhetnek, hogy az Európai Bizottság nem úgy értelmezi, ahogy mi. Ezeket ki kell deríteni, és végül a horvátokon múlik, milyen mértékű szankciós kockázatot vállalnak.

— A magyar kormány annak idején azzal érvelt a mentesség mellett, hogy tengerpart híján csak csővezetéken tud olajat importálni. Ha most az Adria felől, tengeri úton érkezik az olaj, ez az érvelés megdől.

— 2022-ben, a szankciók bevezetésekor kaptuk ezt a kedvezményt. Nem emlékszem a normaszövegre, és azóta rengeteg új intézkedés született. Akkor a kormány azt mondta, hogy ők szankciós engedményt kaptak a Barátságra, és ha azon nem tudnak venni, akkor a horvátokon keresztül is. Nem tudom, ez igaz-e, és azóta milyen változás történt, és a horvátok is így gondolják-e. Ez három nyomós, ravasz kérdés. Ilyen helyzetben meg kell kérdezni az amerikai pénzügyminisztériumot, az OFAC-ot, és meg kell kérdezni az Európai Bizottságot, hogy ezt lehet-e így. Lehet, hogy ezt a horvátok futják meg, lehet, hogy a magyarok, a MOL vagy a Janaf, de olyan régen történt minden, hogy ki tudja, működik-e még így. Ezeket az értelmezéseket be kell gyűjteni, mielőtt az ember ilyesmire vállalkozik.

— Az idő viszont ketyeg. A MOL ezek szerint már rendelt tankereket. Azokon milyen olaj van?

— Nem tudom, bevallom. De felesleges ezen nagyon agyalni, mert még mindig befelé haladunk a szankciós rendszerbe. Hiába mondjuk, hogy a háborúnak mindjárt vége, az intézkedések egyre inkább tiltó jellegűek. Az amerikaiaktól egyéves mentességet kaptunk, ergo, ha ezt nem hosszabbítják meg, márpedig miért adnának egyéves mentességet, ha aztán azt meg akarnák hosszabbítani, akkor nagy a veszélye, hogy idén novemberben véget ér a dolog. Az Európai Unió részéről 2027 őszén legkésőbb végleg le kellene állni ezzel. Egyre kisebb a lehetősége, hogy orosz olajat vegyünk. Eddig halogattunk, de most már hátrálunk is. Nem véletlenül köt a kormány egy csomó alternatív gázbeszállítási szerződést 2027–28-ra, mert akármit is mondanak, arra készülnek, hogy nem fognak tudni orosz gázt venni. Az olajjal is ugyanez a helyzet.

Hogy ezt áprilisban tesszük-e vagy novemberben, annak a jelentősége már nem olyan nagy.

— A százhalombattai és a pozsonyi finomító is az uráli típusú olajra van optimalizálva. Hogy áll most az átállás másfajta nyersolaj feldolgozására?

— Régen az uráli olajra volt optimalizálva a rendszer. Ilyenkor nem az egész finomítót építik át, hanem inkább megpróbálnak más olajfajtákból bekeveréssel előállítani egy olyan típusú olajat, ami hasonlít az urálira. Ehhez kell egy keverőegység, ami egyébként már épül Százhalombattán, ami össze tudja keverni a különböző olajfajtákat, illetve pár nagy tartály helyett sok közepes, amiben ezeket elkülönítve tudják tárolni. Ezeket kell megépíteni, és kismillió helyen hozzá kell nyúlni az infrastruktúrához, mert ez egy bonyolult dolog. Ezt meg lehetett volna csinálni korábban, a környéken mindenki más meg tudta csinálni. Nyilván ezzel vártunk, amivel anyagilag jól jártunk, nehogy félreértés legyen, de

és akkor teljes mértékben tudunk majd más típusú olajokból üzemanyagot előállítani.

— Ha minden kötél szakad, mikortól mondhatjuk biztonsággal, hogy az ország üzemanyag-ellátása nem uráli típusú olajjal is megoldható?

— Már most is meg tudjuk csinálni, csak többletköltséggel. Ha nincsen bekeverésünk, akkor majdnem ugyanolyan típusú olajat kell venni, mint az uráli, és lehet, hogy nem tudjuk ugyanazt a kihozatalt produkálni. Ez kémia. Szűkebb olajminőségi spektrumból tudunk csak válogatni, mert nem tudunk nehezebb, olcsóbb olajat megvenni és tíz százalékban bekeverni. Meg kell venni a piacról a drágább olajat, ami hasonlít az urálihoz, és ha az valamennyire különbözik tőle, lehet, hogy nem tudunk belőle annyi benzint meg gázolajat előállítani. Most is tudjuk ezt csinálni, csak költséges. A bekeverő inkább a választékot növeli, hogy a finomító milyen fajtákat tud megvenni és összehozni. Ezért van az olajkereskedő szakmája: válogat a tankerekből a világtengereken, és amit olcsón meg tud venni, azt behozza ide.

— A magyar kormány egyelőre a jelek szerint mindent megtesz, hogy továbbra is orosz olajhoz jusson, és arról sem mondtak le, hogy újrainduljon a Barátság vezeték. Szerdán például a szlovákokkal együtt úgy döntöttek, hogy leállítják az Ukrajnába irányuló dízelszállításokat, ami szerintük válasz az ukrán zsarolásra. Mennyire hozhatja ez nehéz helyzetbe Ukrajnát?

— Én úgy tudom, hogy a fő dízelgyártó a pozsonyi finomító, és a szlovák mennyiség volt a mérvadó. Azt nem is tudom, hogy vezetéken ment-e vagy vasúton. Talán a teljes ukrán dízeligény 10-15 százalékáról volt szó. Ha ehhez Magyarországról is ment dízel, akkor ez felmehetett 20-25 százalékra. De általában az ukrajnai ellátás a múltban tengeren keresztül valósult meg. Ott volt Burgaszban a finomító a tengerparton, ott finomították, és onnan vitték be az országba. Nem tudom, hogy ez a háborús, katonai körülmények között mennyire működhetett, de a tengerpart mentén hajóztak végig. Konstancából is jöhetett, ott is van finomító. Tehát az a legkézenfekvőbb útvonal ezeknek a piacoknak az ellátására.

— Mit tudunk a Barátság vezeték állapotáról? Egyes hírek szerint teljesen üzemképes.

— Szijjártó Péter olyasmit mondott legutóbb, hogy a vezeték rendben van, de az azt árammal ellátó alállomást nem hozták rendbe az ukránok. Tehát az elektromos csatlakozással van gond. Ez sok mindent jelenthet. Lehet az, ahogy Szijjártó mondja, hogy tudatosan nem állították helyre.

nem is tudom, mennyire nyíltan, de gondolom, Szijjártó Péter a maga sajátos stílusában ezt nyíltan kimondja: hogy beavatkoznak a magyar választásokba. Lehet, hogy így van. De lehet csupán annyi az ok, hogy úgy gondolják, az oroszok úgyis újra szétlőnék. Az is elképzelhető, hogy mivel az oroszok rengeteg alállomást szétlőnek, az ukránok azt mondták, hogy előbb a lakosságot próbálják meg ellátni árammal, és csak azután jutnak el az ipari infrastruktúrákhoz. Ezek nem ugyanazok az okok, tehát sokféleképpen lehet ezt kommentálni. Lehet úgy, ahogy Szijjártó teszi: márpedig Ukrajnának kötelessége lenne az olajtranzitot biztosítani. De lehet úgy is, ahogy egy ukrán kormány tenné: bocs, de előbb a lakosság áramellátását próbálom megoldani, oda kellenek az eszközök. Majd ha ez megvan, hiszen ott vannak a szerencsétlenek fűtés és áram nélkül, akkor jutok el a többihez. Ez mind lehetséges, de hogy melyik a valós ok, azt nem tudom.

— Kinek fáj ez most jobban? Magyarországnak, mert a tengeren kell megoldania az importot, vagy Ukrajnának, amely elesik egy viszonylag biztonságos szállítási útvonaltól?

— Ukrajna meg fogja oldani máshogy. Ez nem egy kivitelezhetetlen dolog. Lehet, hogy van valami többletköltsége, de ha mást nem, beviszik vasúton. Az ukrán olajfinomítás a háború kezdete óta nem működik, tehát ennél nagyobb volumeneket is megoldottak már. Ettől függetlenül ez valószínűleg egy vesztes-vesztes stratégia: mindenkinek többe fog kerülni.

— Mennyire éri meg ez a fajta konfliktusos külpolitika? Mert ha tényleg csak pár százalék az a dízelmennyiség, amit Magyarország Ukrajnának szállít, akkor minek ez a nagy hűhó?

— A helyzet nem erről szól valójában. Most vissza kell fogni a finomítói termelést, mert nem lesz annyi nyersolajunk. Ezért kell a stratégiai készlethez is hozzányúlni. Ilyen állapotban az első dolog, amit le fogunk állítan, amire a MOL is törekedni fog, az az export. Első ilyenkor a hazai piac. Szerintem itt egy üzleti döntés van a háttérben: mivel nem tudjuk teljes egészében kihasználni a finomítói kapacitást, nem fog exportra dízel jutni. Hát állítsuk le az exportot, vagy szűkítsük.

Ezek a kormányzati bejelentések a valóság tükrében kissé hóbortos magyarázatai annak, ami amúgy is bekövetkezne. Én így állítanám fel a logikai sorrendet: ha Szijjártó nem mondta volna ezt, akkor is valószínűleg csökkent volna az Ukrajnába irányuló dízelexportunk, mert nincs annyi nyersolajunk, amennyit fel tudnánk dolgozni.

— Reális a Barátság-vezeték újraindítása?

— Ezt ember meg nem mondhatja. Én azt szoktam mondani, hogy négy éve tart ez a háború. Eddig mázlink volt, hogy nem zárták el véglegesen. Ki gondolná, hogy két, egymással háborúban álló fél nem tette meg egymásnak ezt a „kedvességet”. Pontosan nem látom az okokat, sokféle oka lehet, amiért most nem működik. Számomra ez nem világos. Nem vagyok benne biztos, hogy nem indul újra idővel, nem tudom, mi lesz a háború után. De a külpolitikai helyzettől függetlenül, pusztán ellátásbiztonságilag abszurd volt eddig is, hogy egy ennyire bizonytalan vezetéktől függjünk. Én azt mondom, most érvényesült a papírforma, erre lehetett számítani, senkit nem kell, hogy meglepjen. Törvényszerű, ami történt.

— Mindeközben az Adria-vezeték felől, Horvátországgal sem rózsás a kapcsolat. Ott is szünet nélkül megy az adok-kapok a két külügyminiszter között. Nyilván sokkal olajozottabban mennének a dolgok, ha a magyar-horvát viszony normális lenne...

— A horvát ügy szerintem az állatorvosi lova ennek az egésznek. Az történt, hogy korábban egy csomó konfliktust szőnyeg alá söpörtünk. A MOL-nak voltak igényei a horvátok felé, ez perré is fajult, a horvátok is bele akartak szólni az INA működésébe. A MOL érthető okokból ebbe nem ment bele. Az egész konfliktust a MOL eddig nagyjából úgy kezelte, hogy „mi vagyunk a nagyobbak, nem tudtok beleszólni”.

Gyanítom, a magyar fél mindig csak az olajtranzitról és a JANAF kérdéséről szeretne beszélni, a horvát fél viszont szeretné megnyitni a többi, szőnyeg alá söpört témát is: ki kontrollálja az INA-t, hogyan születnek a döntések. Tudomásom szerint a MOL ettől elzárkózik. Különben ez volt az egyik oka annak azon túl, hogy a magyar kormány is nagyon sztárolta az orosz relációt, hogy a MOL-nak se nagyon akaródzott ettől elmozdulnia, mert a horvátok felé sem tudtak szabadon lépni. Én azt látom, hogy ezt az egész energiaellátási kérdést, annak biztonsági aspektusait úgy, ahogy van, besöpörtük a szőnyeg alá, nem foglalkoztunk vele. Bizonyos szempontból voluntaristák voltunk, mert azt mondtuk, hogy a Barátság vezeték végül is működik, majd csak véget ér a háború, és akkor minden rendben lesz. És most ránk főtt a kávé.