A kutyák remekül tudnak olvasni az arckifejezéseinkből – állítja egy friss kutatás
A tudósok a vizsgált négylábúak felénél olyan orrsptay-t használtak, ami tartalmazott oxitocint, a többinél pedig a placebo orrspray került elő. Azok a kutyák, akiknél az oxitocin szintje megnövekedett, több időt töltött a boldog emberek arcképeinek fürkészésével, mint placebo-csoport ebei.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy a placebo-csoport kutyáinak pupillái jobban kitágultak, amikor dühös arcokra néztek, ami azt jelzi, hogy idegenkedtek tőlük. Az oxitocinos csoportban ez a negatív érzelmi válasz kevésbé volt jellemző.
Megállapították, hogy az oxitocinban megvan a lehetőség, hogy csökkentse az éberséget a fenyegető társadalmi ingerekkel szemben, és növelje az érdeklődést a pozitív társadalmi ingerek irányába, így a barátságos emberi arcok a kutyák számára vonzóbbak.
Más szóval az oxitocin valószínűleg kulcsszerepet játszik az ember-kutya közötti kötelék kialakulásában és kialakításában.
Egy másik vizsgálat során Gregory Berns, az Emory Egyetem neurobiológusa arra is rájött, hogy a kutyák agyában van egy, az emberi arcok feldolgozására szolgáló sajátos terület, ami segít megmagyarázni az emberi szociális jelek iránti érzékenységüket. Ráadásul beigazolódni látszik az is, hogy nem csupán olvasni tudnak az arcunkról, de saját arckifejezéseikkel válaszolnak is.
A Portsmouth Egyetemen kimutatták, hogy szőrös barátaink sokkal több arckifejezést mutatnak, amikor tudják, hogy egy ember figyeli őket.
A leggyakrabban használt kifejezés pedug a szemöldök megemelése, a szemek "nagyobbá és szomorúbbá" tétele, tehát a tipikus "kiskutya tekintet". Illetve azzal is tisztában vannak, ha éppen nem figyelünk. Nagyobb valószínűséggel csennek például ételt, ha egy személy szeme csukva van vagy éppen hátat fordít. Dehát ki ne bocsájtana meg négylábú haverjának ezért?
Forrás: Psychology Today