A klímakatasztrófa elkerülhető, de a mai gyerekeknek apró szénlábnyommal kell élniük
Az energiákból, a közlekedésből, az élelmiszerből származó globális kibocsátás gyors és mélyreható csökkentésére van szükség ahhoz, hogy féken lehessen tartani a hőmérséklet-növekedést, és egy elemzés kimutatta, hogy az új nemzedék életre szóló szénköltségvetésének csaknem 90%-kal kevesebbnek kell lennie, mint azoknak, akik 1950-ben születtek - írja a Guardian.
Ez az adat sokkoló módon világítja meg, hogy milyen terhet örökölnek a gyerekek. Nem véletlen, hogy az egyik olyan téma, ami klímaváltozás megállítására figyelmeztető világméretű iskolai sztrájkmozgalom középpontjában áll. A Fridays For Future mozgalom felhívására április 13-án ismét több mint 70 országban szerveztek megmozdulásokat a diákok.
„Azok, akik hatalmi pozícióban vannak, a politikusoktól az üzleti világ vezetőiig, akik sokkal nagyobb szénköltségvetést élvezhettek egész életükben, kötelességük cselekedni, hogy egy élhető bolygót biztosítanak a mostani és a következő nemzedékeknek – jelentette ki Jake Woodier, a brit klíma diákhálózat (UK Student Climate Network) szóvivője – megfelelő lépések nélkül a hatalmon lévők feláldozzák a mi holnapunkat a saját jelenükért.”
A klímaváltozással foglalkozó a Carbon Brief elemzői összekötik a széndioxid-kibocsátás adatait és a népesség változásait a klímamodellekkel. Így lehet kiszámolni, hogy mennyi kibocsátást engedhet meg egy átlagos földi polgár élete során, hogy a hőmérséklet ne emelkedjen jobban, mint 1,5-2 fokkal a nagy iparosodás korszaka előtti szintnél. Ez a világ célkitűzése a klímakatasztrófa elkerülésére.
A korábbi és a jelenleg élő nemzedékek szinte az összes szén-dioxidot kibocsátották, amely elegendő e 1,5-2 C fokos emelkedéshez, és ez azt jelenti, hogy a következő nemzedékeknek nagyon szigorúan csökkenteni kell életük során a repülésből, húsevésből és más tevékenységükből származó kibocsátásokat.
A mai gyerekeknek és azoknak a fiataloknak, akik a klímasztrájkokban részt vesznek (az 1997 és 2012 között születettek), alig egyhatoda lesz a szénköltségvetésük a baby boom-nemzedékhez (1946-1964) tartozó nagyszüleikhez képest.
Leo Hickman, a Carbon Brief főszerkesztője szerint miközben minden pénteken nagyobb tömegek vesznek részt a diáktüntetéseken, az ő elemzésük rávilágít a klímaváltozás nemzedékek közti igazságtalanságára, mert sokkal keményebb takarékosságra kényszerülnek elődeikkel szemben, ha biztonságos szinten akarják tartani a globális felmelegedést.
Az elemzés ötlete Ben Caldecott-tól, az oxfordi egyetem fenntartható pénzügyi programjának vezetőjétől származott. Mint mondta, ez az első alkalom, hogy a kibocsátási adatokat arra használják fel, hogy megvitathassák az egyes nemzedékek felelősségét a klímaváltozásban és ezáltal „néhány igen kellemetlen számadatra” derült fény.
„Nem az a cél, hogy haragot gerjesszünk a nemzedékek között, hanem az, hogy objektív elemzésekkel segítsük a generációk közti párbeszédet az egyes országokon belül és határokon át. Így tudjuk megfékezni a klímaváltozást” – mondta Caldecott professzor.
Jelenleg igen nagy a szakadék az átlag éves kibocsátásban egy amerikai (16,9 tonna) és egy indiai (1,9 tonna) állampolgár között. A fenti elemzés szerint azonban arányaiban megmarad ez a szakadék akkor is, ha a most születő gyermekek csak a nagyszülők életre szóló szénköltségvetésének 90%-ával gazdálkodhatnak.
A Carbon Brief készített egy második elemzést is, ebben egy olyan jövőbeli szénköltségvetés tervét vázolta, amely szerint a bolygó minden lakójának egyforma lenne a szénlábnyoma.
Ez azt jelentené, hogy egy ma születő Egyesült Államokbeli gyermeknek 97%-kal kisebb lenne a kibocsátási kvótája, mint a nagyszüleinek, a mai európai gyerekeké pedig 94%-kal csökkenne.
„Az, hogy a ma születettek szénköltségvetése csak a töredéke lenne annak, ami az előző generációknak jutott, jól példázza, hogy olyan megközelítésre van szükség, amely a társadalmi és gazdasági igazságot a klímaválság megfékezését szolgáló tervek középpontjába állítja” – mondta Woodier.
