SZEMPONT
A Rovatból

„A franciák belefáradtak az ígéretekbe” - így kerülhettett a hatalom közelébe a szélsőjobb Franciaországban

Szűcs Anita Franciaország-szakértő szerint továbbra is annak van a legnagyobb esélye, hogy Marie Le Pen pártja alakíthat kormányt a vasárnapi választások után, az egyetlen kérdés, mit tesznek, ha nem lesz meg a többségük a parlamentben.


Miközben Nagy-Britanniában történelmi győzelmet aratott a baloldal, Franciaországban épp ellenkezőleg, a francia történelemben először a szélsőjobb áll nyerésre. Marie Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés azután került a hatalom közelébe, hogy az EP választások estéjén Emmanuel Macron francia elnök előrehozott parlamenti választásokat jelentett be. Az első fordulót fölényesen nyerték, a vasárnapi második fordulóban azonban már nehezebb dolguk lesz, mert kedden kiderült, szokatlanul sok a visszalépés.

Le Pen kormányalakítási esélyeiről, a francia belpolitika és választási rendszer sajátosságairól Szűcs Anitával, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének docensével beszélgettünk.

– Hogyan jutottunk el ebbe a helyzetbe? Orbán Viktornak lett igaza a bevándorlás kapcsán? Vagy valami egészen másról van szó?

– Tökéletesen másról van szó. Nem is tenném ezt a csizmát az asztalra. A legfontosabb probléma, ami tematizálta ezt a kampányt, nem a bevándorlás, hanem a vásárlóerő, a franciák jóléte volt. A bevándorlás, mint problémakör, további három másik problémával együtt volt napirenden, többek között a protest szavazatokkal.

– Franciaországban a szélsőjobb régóta ostromolja a hatalmat. Mik ennek az útnak az állomásai?

– Ha visszamegyünk egészen a nyolcvanas évekig, akkor jelent meg az akkor még Front Nationalként (Nemzeti Front) futó Jean-Marie Le Pen pártja tényezőként a francia politikában, akkor nyerték az első helyi önkormányzati választást. Egyébként a párt az ötvenes évek óta jelen van a politikában. Nagyon lassú folyamat során, a nulláról építették fel magukat, és politikai erővé váltak. A 2002-es elnökválasztáson került be először Jean-Marie Le Pen a második fordulóba. Persze egy elnökválasztás teljesen más, mint egy nemzetgyűlési választás, és Le Pen nem is annyira azért került be, mert olyan hatalmas volt a támogatottsága. A helyzet az volt, hogy rekord alacsony volt a részvétel. Sokan nem mentek el, mert a középpártoknál volt egy nagyon komoly törés, és így a választási rendszer aránytalanságából adódóan megtörtént az, hogy egy kisebb támogatottságú jelölt is berepült a második fordulóba. Bár ez egy kivételes helyzet volt, viszont a tendencia folytatódott.

A Front National folyamatosan erősítette magát, így a kétezres évek után az addig kétosztatú francia politikai teret háromosztatúvá tette.

Ennek elsősorban az volt oka, hogy nagyon ügyesen tematizált sok közéleti kérdést, többek között a bevándorlást is, amivel kapcsolatban a középpártok nem kommunikáltak jól. Addig ez különösebben nem volt a közbeszéd része, és egyedül a Front National tette azzá. Tehát kiépült a támogatottságuk, de ez elsősorban annak köszönhető, hogy Marine Le Pen átvette az édesapja helyét. Elhagyta azokat a nagyon erős, szélsőséges kijelentéseket, programokat, és elkezdett behúzódni középre. Ez a politika fizetődik ki, amit most látunk, mivel időközben középről eltűntek a korábbi nagy pártok. A Republikánusok néven futó jobbközép alakulat valami egészen gyengén szerepelt most a választásokon. Tehát Le Penék behúzódtak egy olyan térbe, ami üresen maradt.

– Várható a Meloni-effektus? Ahogy az olasz kormányfő hatalomra került, lényegesen konszolidáltabb hangon kezdett beszélni, mint addig.

– Ha az előző elnökválasztást nézzük, akkor azt látjuk, hogy most egy teljesen más Marine Le Pen van színen. Olyan, aki kerüli a kényes témákat, nincsenek erőteljes kirohanásai, visszafogott, nyugodt, konzervatív politikusként mutatja magát. Ezzel együtt a programjában továbbra is számos olyan pont van, ami egy tisztességes jobbközép politikusnál biztos, hogy kiüti a biztosítékot.

Ez az egyik fő kérdés, ha ők hatalomra kerülnek, és többségbe kerül a második forduló után Jordan Bardella, a Rassemblement National miniszterelnök-jelöltje, akkor megvalósítja-e a programját úgy, ahogy van, vagy elhagyja a nagyon durva, szélsőséges elemeket tartalmazó programpontokat,

ahogy a Meloni is, és elkezd egy nagyon óvatos, konzervatív politikát folytatni.

– Mik ezek a bizonyos pontok, amik kiüthetik a biztosítékot?

– Az egyik pont a nemzeti preferencia elve, ami azt jelenti, hogy megkülönböztet francia állampolgárokat, azaz azokat a franciákat, akik honosítással lettek állampolgárok. Őket nem engedné hozzáférni lakhatási támogatáshoz, szociális támogatáshoz. Ez a francia köztársaság két nagy alapértékének, az egyenlőség és a szolidaritás elvének mondana ellent.

Ezenkívül ott van például a NATO katonai szárnyából való kilépés ígérete, a francia nukleáris fegyverek kivonása az együttműködés alól.

Az Európai Unió esetében a külpolitika visszamozdítása a kormányköziség felé az uniós keretek felől.

– A NATO katonai szárnyából már De Gaulle kilépett egyszer, és nem is olyan nagyon régen tértek vissza. Az EU integrációjának lazítása pedig mintha rímelne Orbánék szuverenistának nevezett irányvonalára.

– Az a baj, hogy most egészen más biztonságpolitikai és nemzetközi környezetben vagyunk, mint amikor De Gaulle lépett ki a NATO katonai szárnyából. Mindemellett akkor megmaradt az együttműködésnek az a kerete, amiben Franciaország a nyugati világrend részeként az amerikaiakkal is együttműködve lépett fel, és ezt az utána következő elnökök is követték.

A mostani megváltozott környezetben ez teljesen más lépés lenne.

Az Európai Unió esetében pedig teljesen más az, amikor egy Magyarország súlyú ország fogalmaz így, és más, ha az Európai Unió második legnagyobb gazdasága, a francia-német tengely egyik partnere fogalmaz meg ilyen pontokat.

– Ha egy ilyen változás bekövetkezik, akkor bekövetkezhet az, hogy az Európai Unió centruma a lengyelek felé, keletebbre tolódik?

– Az Európai Uniónak a tengelye már így is keletre tolódott a német újraegyesítés után. De most nagyon előreszaladtunk, egyrészt Bardella nincs még kormányon, nem tudjuk azt sem, hogy többséget szerez-e a második fordulóban, vagy marad kisebbségi kormányban. Nem tudjuk azt, hogy ezt a lépést, ami Franciaország számára gazdasági-politikai öngyilkosság lenne, meglépné-e egyáltalán?

– Menjünk vissza a konkrét választási eredményekre. Milyen szcenáriók képzelhetők el a második forduló után?

– Az egyik forgatókönyv az az alapkérdés, ami meg fog majd mutatkozni, hogy többséget szerez-e, tehát megszerzi-e az 577 mandátum felét Jordan Bardella? Akkor erős pozícióban lesz a parlamentben. Ha nem sikerül, akkor kisebbségből fog majd kormányozni, ahogy most Macron pártja is teszi, tehát ez sem precedens nélküli. Viszont Bardella kijelentette, hogy

amennyiben nem szerzi meg az abszolút többséget, akkor nem alakít kormányt. Ez eléggé komplikálja a kilátásokat.

Aztán jön a következő kérdés, amit már érintettünk. Hogy amennyiben hatalomra kerül, megvalósítja-e az eredeti programját, vagy egyfajta Meloni-féle megszelídülést lehet majd nála is tapasztalni? Tehát ez a két kérdés, amire majd választ fog adni a második forduló utáni helyzet.

– Mit kell tudni a francia választási rendszerről? Mennyire arányos, milyen torzítás van ebben a rendszerben?

– Ez egy többségi rendszer, ami azt jelenti, hogy nem az arányosságot képviseli, hanem a stabilitást. De Gaulle számára ez fontos gondolat volt, és utána az összes elnök – legyen jobb- vagy baloldali – mindenki ezt támogatta, hogy minél stabilabb parlamentet kell létrehozni. Ez nyilván a középpártoknak kedvezett, a parlamenti váltógazdaság számára, tehát

fel sem merült, hogy egy szélsőséges párt így bejuthatna, mert torzít és aránytalan.

A kétfordulós rendszer ebben a rendszerben azt jelenti, hogy az első fordulóban megmérettetnek a pártok, második forduló pedig akkor van, ha az adott választókörzetben senki sem vitte el a regisztrált szavazók 50 százalékát. Ha igen, akkor nincs második forduló. Például Marine Le Pen és François Hollande már be is jutott. Viszont, ha nincs ilyen, márpedig a normális, átlagos eset ez, akkor azok kerülnek tovább, akik megszereztek legalább 12,5 százalékot. Minél alacsonyabb a részvételi arány, annál kevesebb jelölt lehet.

Most rekordmagas volt a részvételi arány, így sok helyen nemcsak két jelölt jutott tovább, hanem három.

A három első helyezett a legtöbb helyen, a Rassemblement National, az Új Népfront és Macron jelöltjei. A harmadik esetben, ha annyira alacsony volt a részvételi arány, hogy esetleg egyik jelölt sem, vagy csak egy jelölt szerezte meg a regisztrált szavazók 12,5 százalékának voksát, akkor a két legmagasabb eredményt elérő jelölt jut tovább.

– Kedden kiderült, hogy nagyon sok helyen volt visszalépés. Múlhat ezen valami? Le Penék mindenesetre jó előre felháborodtak azon, hogy így akar fordítani a többi párt.

– Mindig normális része volt a francia választási rendszernek, hogy választókerületekben visszaléptek jelöltek másik javára. Ez nem egy újdonság, nem is egy olyan dolog, amit maga a Front National ne alkalmazott volna korábban. 221 jelöltről gondoljuk, hogy visszalép. Most elég sok intézet nézi azt, hogy melyik választókörben melyik jelölt hogyan nyilatkozik. Ezek nem teljesen egzakt dolgok. Keddig kellett bejelenteni a jelölteknek, hogy indulnak-e vagy visszalépek-e, és 221 jelölt az, aki úgy nyilatkozott, hogy visszalép a másik javára.Ez azért egy kicsit újrarajzolja azt a választási térképet, ami kialakult az első forduló után.

Én nem látom nagy esélyét annak, hogy fordítsanak.

Nagyon jól szerepelt az Új Népfront ahhoz képest, amit vártak, de ott is óriási a különbség. Az Új Népfront, a Baloldali Szövetség, ez a négy nagy párt, már bejelentették, hogy minden esetben, ahol indokolt visszalépniük Macronék javára, ott ezt megteszik. Én személy szerint azt gondolom, hogy a legnagyobb esélye annak van, hogy vagy egy többségi, vagy egy kisebbségi Bardella-kormánnyal kell számolnunk.

– Ezek szerint annak esetleg nagyobb a valószínűsége, hogy ne szerezzen abszolút többséget a szélsőjobb, de ettől még csak egy patthelyzet felé lavírozzák az országot. Más kormányképes többségre még mindig nincsen esély, ugye?

– Ha úgy kérdezi, hogy lesz-e olyan párt, amelyik ötven százalékot elér, és az nem a Front National, illetve a mostani nevén Rassemblement National, akkor azt gondolom, hogy majd a szavazók eldöntik. Én kevés lehetőséget látok arra, hogy az Új Népfront berobban, és 50 százalékos többséget érne így el.

A legvalószínűbb lehetőség az, hogy talán Bardelláék megszerzik az 50 százalékot. De ez is elég rizikós, mert nagyon nagy a szórás.

289 mandátum kellene nekik az abszolút többséghez. Ez nem változott, talán most egy kicsit távolabb kerülnek tőle.

– Tehát vagy a Bardella alakít kormányt, vagy senki?

– Az egyetlen alternatívája Bardella kormányalakítási kísérletének egy óriási nagykoalíció, ami Bardellán kívül mindenkit magába tömörít. Erre nem mondanám azt, hogy elsöprő az esély, de a 221 jelölt visszalépése egy másik javára az hatalmas nagy szám.

– A német politikai hagyományokban nagy kultúrája van a nagykoalíciónak. Többször volt ott erre példa. A francia politikai kultúrában benne van-e a nagykoalíció, mint egy érvényes lehetőség?

– A rendszer nem így van tervezve. A francia választási szisztéma abszolút úgy van megalkotva, hogy a stabilitás felé vigyen, tehát aránytalanul adja a mandátumszámokat annak a politikai erőnek, aki a többséget szerezné meg.

– Tehát Franciaországban eddig nem volt igazán nagykoalíció?

– Az a fajta nagykoalíció, amit a németeknél is említett, az nincs benne a politikai rendszerben, a koalícióalkotás viszont az igen.

– Akkor ugrás a sötétbe, ami most történik?

– Minden tekintetben. Aki biztosat mond, az nem tudom, hogy csinálja. Egy nagyon-nagyon soktényezős játékban minden tényező mozog, amit eddig fixnek lehetett volna venni, ezért nagyon nehéz előre látni azt, hogy mi történhet. De a politikai elemzők többsége azt gondolja, hogy vagy Bardella tud egy éppen szűk többséget alkotni, és akkor kormányfőként hatalomra kerül, vagy nem szerzi meg az 50 százalékos mandátumszámot, és

az igazi kérdés az, hogy akkor mi lesz, mert mindenképpen ő lesz a legnagyobb parlamenti párt képviselője, azaz a választási szabályok szerint őt kellene, hogy felkérje Macron, és fel is kéri.

Viszont, ahogy már korábban mondtam, Bardella többször nyilatkozott úgy, hogy ezt nem fogja elfogadni.

– És akkor előáll a belga helyzet, ahol hosszú ideig nem volt kormánya az országnak?

– Ott 16 hónapig voltak kormány nélkül, tehát az majdnem másfél éves időszak volt. Remekül elvolt egyébként az ország, anélkül is, de Franciaországban azt hiszem, más lenne a helyzet, mert a következő nagy kérdés a költségvetés elfogadása. Költségvetés nélkül márpedig egy ország nehezen tud működni. Ez lesz az egyik legégetőbb kérdés, amit az új kormánynak, akárki is lesz, majd meg kell szavaznia.

– Kik azok, akik protestszavazatot adtak le, és miért? Tehát akik nem szélsőjobboldaliak, de mégis Le Pen pártjára szavaztak?

– Nagyon sokan voltak az első fordulóban. Ezt mutatta több közvélemény-kutatás is. Azt láthatjuk, hogy az első fordulóban

a Rassemblement National-re szavazók 42 százaléka mondta azt, hogy ő protestszavazatot ad le.

Ezért is nagyon kérdéses, hogy a második forduló hogy fog alakulni. A protestszavazatok oka pedig szerintem az, hogy túl vannak két válságon Franciaországban, a pandémia után az energiaválságon is, belefáradtak az ígéretekbe. Egyfajta frusztráció van a szavazókban, mert zsinórban minden elnök a változás ígéretével indult és nyert választást, de ahhoz képest nagy változást nem láttak. Szerintem ez a fajta aggodalom, kiábrándultság jelenik meg ezekben a szavazatokban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Gyarmati István: Ahogy az ukránok számára elfogadhatóbbá válik ez a béketervezet, úgy lesz egyre elfogadhatatlanabb az oroszok számára
A szakértő szerint az eredeti amerikai javaslat egy tákolmány volt, a módosítása viszont azt is eredményezheti, hogy a megállapodás az oroszokkal egyre távolabbra kerül. Az elkövetkező napok nagyon fontosak lesznek, de valószínűbb, hogy folytatódik a háború.


A pár napja kiszivárgott amerikai béketerv sokkolta az ukrán és az európai vezetőket. Zelenszkij drámai beszédében azt mondta, könnyen lehet, hogy választaniuk kell a méltóságuk és a legerősebb szövetségesük között. Csupán Orbán Viktor volt, aki azonnali elfogadásra ajánlotta azokat a pontokat, melyekről pár nap múlva már Trump is úgy nyilatkozott, hogy azok csupán javaslatok voltak. Az amerikaiak és az ukránok között Genfben lefolytatott intenzív megbeszélések után hétfő estére szinte semmi nem maradt az eredeti tervezetből. A pontok száma sajtóhírek 20 közelébe csökkent, és kikerült a szövegből az ukrán hadsereg létszámának korlátozása, a NATO-csapatok Ukrajnán belüli állomásoztatásának tilalma, valamint az a rész is, hogy hol húzzák meg az Oroszország és Ukrajna közötti új határokat.

Így viszont megnőtt az esélye, hogy kapásból visszautasítja az átdolgozott béketervet, ezek ugyanis épp az oroszok eddigi legfontosabb követelései voltak. Születhet-e minden érintett fél által elfogadható, aláírható békeegyezmény a trumpi alapokon? Az esélyekről Gyarmati István biztonságpolitikai szakértő, egyetemi oktató, volt diplomatával beszélgettünk.

– Először volt egy 28 pontos amerikai béketerv, aztán jött egy 28 pontos európai alternatíva, most pedig már 20 pontról írnak a genfi tárgyalások eredményeképp. Mi történik pontosan?

– Az első kérdés, hogy az amerikai 28 pont az amerikai-e, vagy orosz? Rubio egyszer azt mondta, hogy az orosz. Utána letagadták, persze. Trump azt mondta, hogy csütörtök a végső határidő, hogy Ukrajna elfogadja a tervezetet, ha nem, akkor minden amerikai támogatást megvonnak. De utána azt mondta, hogy ez természetesen nem az utolsó szó, hanem erről is lehet tárgyalni. El is kezdtek tárgyalni, mert az ukránok nagyon helyesen nemet mondtak, és határozottan felsorakoztak mögéjük az európaiak. A jó hír, hogy a genfi tárgyalásokon nem Steve Witkoff vezeti az amerikai delegációt, mert ő egy inkompetens, arrogáns, hozzá nem értő alak, aki ráadásul Putyin zsebében van, az üzletei még ma is Oroszországban vannak. Ez a 28 pont az ő műve. Most szerencsére ő csak benne van a delegációban, reméljük, hogy jó hátul. Az ukránok és az európaiak is előjöttek egy másik 28 ponttal, és azt mondta Rubio, hogy ez egy nagyon jó tárgyalás, mert haladnak előre. Egy dolgot felejt el Rubio, most nem tudom, hogy elfelejti-e, vagy szándékosan nem említi, hogy

ahogy az ukránok számára elfogadhatóbbá válik ez a béketervezet, úgy egyre elfogadhatatlanabbá válik az oroszok számára.

Tehát lehet, hogy nagyon jó tárgyalás zajlik ott, de ez azt is eredményezheti, hogy a megállapodás az oroszokkal egyre távolabbra kerül. J. D. Vance azt mondta, hogy minden megállapodásnak vagy tervezetnek három kritériumnak kell eleget tenni, és ebben az egyik kritérium az volt, hogy elfogadható legyen mindkét fél számára. Üzenem J. D. Vance-nek, hogy ilyen nincsen, ilyen megállapodástervezet nincsen, és nem is lesz addig, amíg az egyik felet, az ukránokat az európaiakkal, vagy az oroszokat rá nem kényszerítik arra, hogy elfogadják.

– A hírek szerint 11 órányi tárgyalás után teljesen átakult a 28 pont. De akkor tulajdonképpen mi az amerikai álláspont?

– Az amerikai álláspontot nem ismerjük, mert állandóan változik. Hol az a 28 pontos szörnyűség az amerikai álláspont, aztán kiderül, hogy nem is az, de nem tudjuk, hogy micsoda. Nekik csak az kell, hogy elfogadható legyen. Úgyhogy nagyon nehéz így megállapodni.

Ezért helyes az a tárgyalási stratégia, amit az európaiak folytatnak, hogy dicsérik az amerikainak nevezett javaslatot, és közben szétszedik darabokra.

Egyébként, ha megnézi az eredeti 28 pontot, politikai irányultságától függetlenül, ez egy tákolmány. Ha egy első féléves diplomata szakos hallgató nekem ilyet terjesztene elő, úgy megbuktatnám, mint a huzat.

– Nézzük azt, hogy milyen pontok miatt érdemelné ki az elégtelen minősítést.

– Azért, mert következetlen. Nagyon fontos dolgok nincsenek benne, nincsenek tisztázva. Ez egyszerűen végrehajthatatlan, mert hiányzik belőle egy csomó olyan kérdés, amit egy megállapodástervezetnek tisztázni kell.

– Ilyen például a területek kérdése?

– Igen. Az eredeti tervezetben van egy „innovatív” megállapodásrész, ami még akár érdekes is lehet: az oroszok bért fizetnének azokért a területekért, amiket megszállnak, és nem az övék. Tipikus Donald Trumpnál: mindent meg lehet venni, a szuverenitást is. Ez érdekes dolog, de nem hiszem, hogy túlságosan nagy esélye van a sikerre. Az európai tervezet meg azt mondja, hogy

területi kérdésekről csak majd a fegyverszünet után tárgyalunk,

nagyon helyesen. A megállapodástervezetben emellett van egy olyan pont, hogy békeidőben nem állomásoznak NATO-haderők Ukrajnában. Ez még akár elfogadható is. De itt is tettenérhető a tákolmány-jelleg: ebben a tervezetben, amelynek Lengyelország nem része, mégis azt a kötelezettséget írják elő Lengyelországnak, hogy fogadjon be NATO repülőgépeket. Ráadásul, akik írják ezt a tervezetet, azoknak lehet, hogy tudniuk kéne, hogy Lengyelországban már vannak NATO repülőgépek.

– Azt tudjuk, hogy Trump mindenáron nagyon gyors megegyezést akar, de mikor lehet reális a béke?

– Az amerikai nyomásnak olyan erősnek kell lennie, hogy valamelyik fél belássa: jobb elfogadni azt, amit az amerikaiak javasolnak, mint tovább folytatni a háborút.

– Van olyan vélekedés, miszerint Ukrajna a kimerülés küszöbére jutott, Oroszország ezt a háborút előbb-utóbb meg fogja nyerni. Mások szerint viszont éppen Oroszország éli fel szép lassan a tartalékait, most már az aranykészleteit kezdi kiárusítani.

– Ezt mi nem tudjuk felmérni, mert azt, hogy egy háborúban ki mire képes, csak maguk a háború résztvevői tudják eldönteni. Egy háborúban teljesen más dolgokra képesek az emberek meg az országok, mint amit egyébként elképzelnénk róluk. Nem tudjuk, mire képes Ukrajna, nem tudjuk, mire képes Oroszország. Ezért kellene az amerikaiaknak azt tenni, amit Donald Trump már huszonötször megígért:

szankciókkal rákényszeríteni Oroszországot arra, hogy egy normális megállapodást kössön meg.

De hát egyelőre úgy tűnik, hogy Donald Trump jobban szereti Putyin barátját, mint hogy ezt megtegye.

– Reálisnak tartja, hogy egyértelmű áttörés következzen be csütörtökig? Trump erős nyomás alá helyezte ennek érdekében Ukrajnát, miközben úgy tűnik, Oroszország nincs ekkora nyomás alatt.

– Nem, mert szerelmes a barátjába. A két ember politikája, Trumpé és Putyiné, sokkal közelebb áll egymáshoz, mint Trumpé és Zelenszkijé. Így aztán nem meglepő, hogy nem nagyon szeretne keménykedni. De nem teheti meg, mert mégiscsak ő az amerikai elnök, és ma már otthon is háborognak a politikai tényezők, még a Republikánus Pártban is. Úgyhogy ez egy nagyon két- vagy többesélyes játszma. Nem tudjuk, hogyan fog végül is alakulni. Az elkövetkező napok nagyon fontosak lesznek, de nem vennék rá mérget, hogy elvezetnek a békéhez.

– Sokak szerint Trump a békeközvetítéssel eltereli a figyelmet az Epstein-akták miatti belpolitikai viharról. De ugyanakkor, amit ön említett, az is igaz, hogy most már republikánus képviselők is felróják neki, hogy becstelenség lenne egy ilyen egyezményt megkötni abban a formában, ahogy az eredeti javaslata szólt. Sokat nyerhet, de sokat veszíthet is ezzel.

– Ez a Trumpi politika. Mindez akkor is fennállt, amikor az Epstein-aktákról még nem is nagyon volt szó. Lehet, hogy van egy ilyen mellékhatása, bár nem látszik, hogy az Epstein-aktákról sikerrel terelné el a figyelmet, nem hiszem, hogy ez lenne Donald Trump fő motivációja. Egyszerűen ilyen a politikája; tragikus. Erről sajnos nem sok jót tudunk elmondani. Mindig is ilyen volt.

Most egy drámai csúcsponthoz érkezett, de egyáltalán nem biztos, hogy a végkifejlethez közelítünk.

– És ott van Zelenszkij. Elfogadni egy rákényszerített békét azok után, hogy négy éven keresztül ennyi ember, ennyi erőfeszítés ment ebbe a háborúba, nem az azonnali bukást jelentené neki?

– Nem feltétlenül. Ha viszonylag elfogadható feltételeket sikerül végül elérni, akkor az emberek megértik: nem jó, de a lehető legelfogadhatóbb megoldás született. Megértik az ukrán emberek is, mert elegük van nekik is a háborúból. Tehát

ha nem a megadás, nem az ukrán államiság, szuverenitás feladása az ára, akkor ezt meg fogják érteni, és nem tartom valószínűnek, hogy Zelenszkij ebbe belebukna.

Valószínűleg úgy jár majd, mint Winston Churchill, bár ő megnyerte a háborút. Az ukrán elnök egyébként azt mondta, a háború után nem indul újra az elnökségért.

– El tud képzelni egy olyan helyzetet, hogy bár komoly engedményekkel, de Ukrajna számára elfogadható egyezmény szülessen?

– Attól függ, mik a részletek. Azt megírtam nem olyan régen, hogy a NATO-tagság, ha lenne, önmagában nem elég garancia Ukrajna számára, mert ott a segítségnyújtás feltételes. Neki olyan garanciákra van szüksége, ahol nem feltételes a segítségnyújtás, és ezt mindenféle több- vagy kétoldalú megállapodásokon keresztül lehet biztosítani. Ez nem lehetetlen, és szerintem efelé haladunk. Kérdés, hogy az amerikaiak benne lesznek-e. A legutóbbi állítólagos megegyezés alapján benne lesznek, de hát ez már három napja volt, és az sajnos nem biztos, hogy ma még érvényes. Mindenki elfeledkezik róla, pedig sokszor mondtam, hogy egy ilyen garancia lehetne az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (7) bekezdése, ami kimondja:

ha bármelyik uniós tagállamot megtámadják, a többiek kötelesek segítséget nyújtani.

Hogy ez mit ér a gyakorlatban, az sok mindentől függ. Főként attól, hogy az oroszok támadnak-e ismét Ukrajna ellen, vagy akár azon túl is. Ez viszont nem csak attól függ, hogyan rendezik az ukrán kérdést, hanem attól is, hogy az európaiak – és velük az amerikaiak, hogyan készülnek fel arra, hogy hogyan reagáljanak, ha Oroszország valamilyen követelést támaszt. Tehát ez egy nagyon átfogó dolog, nem pusztán az ukrán megállapodás kérdése.

– Valószínűbb, hogy úgy múlik el a hálaadás napja, hogy Trump nem tud felmutatni egy mindenki által elfogadott egyezséget? És akkor egyelőre folytatódik a háború?

– Valószínűleg, igen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Miközben a Fidesz ismétli önmagát, a Tisza Pártnál egy frusztrált korosztály forradalma zajlik
A politológus egy komplett generációváltást lát kibontakozni, ami a rendszerváltás óta nem látott jelenség. Szerinte a negyveneseknek elegük lett, hogy 15-20 év munka után sem jutnak szóhoz.


Kéri László politológus az ATV Egyenes Beszéd című műsorában elemezte a Medián legfrissebb felmérését és a politikai helyzetet. A kutatás által jelzett 50-40-es arányt a Fidesz és a Tisza Párt között nem tartja meglepőnek, sőt, állítása szerint számítani lehetett a Fidesz erősödésére.

Ezt két okra vezette vissza: egyrészt szerinte „Orbán Viktor olyan erővel telepedett bele körülbelül szeptembertől a kampányba, hogy nincs nap, hogy ne lenne ő hír”, másrészt pedig elindult egy „ígéretcunami”.

A politológus ugyanakkor hozzátette, őszintén szólva jobban számított az olló záródására.

Úgy vélte, a Fidesz egyfajta kettős támadást indított, mivel Orbán Viktorral is beláttatták, hogy a rivális napi aktivitása miatt neki is mindennap kampányolnia kell. Az ígéretekről szólva megjegyezte, a lakosság nagy része nem gondolkodik azon, hogy „ezeknek az ígéreteknek a nagy része majd 2026 második felétől terhel”.

A politológus szerint a Fidesz stratégiája mégsem hozott akkora fordulatot, mint 2021 végén, mert bár zárta a távolságot 2-3 százalékponttal, de a nagy áttörés egyelőre elmaradt. Ennek egyik fő okaként azt nevezte meg, hogy „meglepően nincs új abban, amit csinálnak”.

Kifejtette, hogy az Orbán-mondandókban nincs újdonság, minden Brüsszelről szól, és arról, hogy a miniszterelnök a világpolitika nagyjai között mozog.

„A mondandó a régi, ígérek, az ellenfelem megint ugyanaz, hogy ők háborúpártiak, ez egyszer bejött 2022-ben, de 2025-26 fordulóján nem ugyanazt jelenti a háborúpártiság” – fogalmazott.

Kéri szerint Orbán Viktornak az utóbbi időben több, a politikai rutinjához képest szokatlanul nagy melléfogása is volt, példaként említette a „24 órán belüli Trump-béketeremtést” és a Pride-dal kapcsolatos könnyedén odavetett megjegyzését. „Ekkora beégései Orbán Viktornak a több évtizedes politikai rutinja alatt nem nagyon voltak” – állította.

Kéri László szerint a politikai helyzet alapvetően két dolog miatt változott meg 2022-höz képest. Egyrészt megjelent egy valóságos ellenfél, másrészt pedig megváltozott a hazai közvélemény szerkezete és érzékenysége. Míg korábban a közvélemény megvezethető volt, most „van egy gyanakvó közvélemény, amelyik most már állandóan éber, és kíváncsi arra, hogy ebből mi az, ami igaz”.

Ezt a médiafogyasztási szokások átalakulásával is magyarázta, mondván, ma már a kistelepüléseken is a 444-ből, a Telexből vagy a 24.hu-ból tájékozódnak, és a szakértői véleményeket (Mellár Tamás, Bod Péter Ákos, Surányi György) több százezren nézik.

„A mai közvélemény nagy része gyanakvóbbá vált és jobban szűri a mindennapi tapasztalatai alapján azt, amit 15 éven keresztül el lehetett nyomni a torkán” – tette hozzá.

A Tisza Párt és Magyar Péter stratégiájában Kéri egyértelmű elmozdulást lát a nyár óta: a kormánykritikáról a hangsúly a kormányzóképesség hirdetésére került át. Ennek bizonyítékaként említette az újabb szakértők – Kulcsár Krisztián, Bódis Kriszta, Tarr Zoltán, Kármán András – felmutatását. Szerinte ma már nem lehet azt mondani, hogy ez egy „egyszemélyes show”.

A 106 egyéni körzetben zajló jelöltállításnak kettős funkciója van: egyrészt helyben is megmutatni a párt jelenlétét, másrészt új arcokat bemutatni azoknak a választóknak, akiknek elegük van az eddigi politikai elitből.

A politológus egyfajta generációs forradalom jeleit is látja a Tisza Párt körül. Megfigyelése szerint a negyvenes korosztály aktivizálódott, egy olyan „frusztrált korosztály”, amely kimaradt a 2010-es változásból, és 15-20 év munka után most már szeretne beleszólni a saját szakmája, ágazata életébe.

„Rohadt élet, lassan 15-20 éve dolgozom, most már nekem is megvan a véleményem mindenről, most már mikor jövök én is szóba?” – idézte fel a korosztály attitűdjét.

Kéri szerint ezek az emberek már a rendszerváltás után nőttek fel, és „ezért van belőlük elegük, hogy ezt ezerszer színvonalasabban is lehetne”.

Úgy látja, a mostani egy belülről jövő, szakmai alapokon nyugvó rendszerváltási kísérlet, nem pedig egy tagadáson alapuló, mint a '90-es volt. A megjelenő új szereplőkben szakmai, nem pedig politikai magabiztosságot lát. „Én teszek szívességet azzal, hogy beállok oda melléjük, és nem ők tesznek szívességet azzal, hogy előre löknek engem. Ez azért egy nagy változás.”

Zárásként a politikai kommunikáció hitelességéről beszélt. Véleménye szerint annyi a hamisítvány és a csúsztatás, hogy már csak azt lehet elhinni, amit valaki a saját nevével, nyilvánosan felvállal. Azt jósolta, hogy „a magyar állampolgárnak olyan nehéz dolga lesz a következő öt hónapban, mint még nem volt soha”.

A teljes interjú

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Kérlelt, sírt, elhúzódott, eltolta a másikat” - a kollégiumi erőszakról beszélő lány ügyvédje szerint több szinten is gond van az igazságszolgáltatással
Az egyetemisták és a jogvédők körében is nagy felháborodást váltott ki, hogy felmentették a Képzőművészeti Egyetem volt diákját, aki diáktársa szerint 2021-ben megerőszakolta a kollégiumban. A lány ügyvédje szerint elsősorban az ügyészség hibázott, de a törvény sem pontos.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. november 27.



Csordultig telt a Képzővészeti Egyetem aulája kedden az Eduline beszámolója szerint, ahol az volt a téma, hogy a bíróság felmentett egy diákot, aki diáktársa szerint 2021-ben megerőszakolta a kollégiumi szobájában. Az egyetemistákat főleg az háborította fel, hogy a múlt csütörtöki ítéletig szinte semmit sem tudtak az egészről, és a HÖK titkára szerint az egyetem három éven át sem az áldozatot, sem a diákságot nem védte megfelelő intézkedésekkel. A fiú a kollégiumban maradhatott, részt vehetett az Erasmuson, kiállíthatott az Art Marketen és lediplomázhatott, miközben a 21 éves lány egyéni tanrendet kért és kiköltözött a kollégiumból. Mérő Vera, az áldozatot képviselő jogvédő szerint az egyetem vezetésének belső vizsgálatot kellett volna elrendelnie, és lépéseket kellett volna tenniük a többi hallgató biztonsága érdekében. Az egyetem azonban úgy látja, nem hibáztak.

Az, hogy a fiút a bíróságon felmentették, nagy visszhangot váltott ki a politikában is. Mérő Vera szerint a bíró szóbeli indoklásában arról beszélt, a nem beleegyezés még nem erőszak a magyar törvények szerint. A Képzművészeti Egyetem hallgatói emiatt hétfőn véres lepedőket tettek ki az egyetemen, olyan feliratokkal, hogy „Nem” és „A hallgatás nem beleegyezés!” De a fiú felmentése a jogvédő és a lány ügyvédje szerint elsősorban azért történhetett meg, mert az ügyészség szexuális kényszerítéssel, nem pedig erőszakkal vádolta meg. Az ügyészség az ítélet ellen nem fellebbezett, tudomásul vette. Keviczky Istvánnal, a lány jogi képviselőjével az ügyről beszélgettünk.

— Milyen volt a kapcsolat az áldozat és a fiú között?

— Nem klasszikus párkapcsolat, inkább baráti viszony. Korábban előfordult köztük beleegyezéses aktus. Az adott estén a sértett magatartása egyértelmű volt: kérlelt, sírt, elhúzódott, eltolta a másikat. Jelentős fizikai, erőbeli különbség is volt köztük: a fiú száz kiló körül, a lány alig ötven fölött. Ilyenkor egy ágyban a falhoz szorítás már önmagában „hatásos”. A fiú többször hangoztatta, hogy felizgatja, ha ellenállást tapasztal; a sértett ezért egy idő után kevésbé látványosan állt ellen, remélve, hogy ettől alábbhagy. Nem így lett.

Másnap üzenetben a fiú gyakorlatilag elismerte, hogy beleegyezés nélküli aktus történt.

— Mit állított a védekezésében?

— Azt, hogy nem alkalmazott sem erőszakot, sem fenyegetést. Ezt azonban érdemben nem is lehetett ütköztetni, mert nem ez volt a vád tárgya.

— Az hogy lehet?

— Már a nyomozás során elcsúszott a történet. Röviden a jogi háttér: itt szexuális bűncselekményről van szó, ahol alapvetően két tényállás jöhet szóba: szexuális erőszak és szexuális kényszerítés. A kettő nem ugyanaz. A szexuális erőszakot régebben „erőszakos közösülésnek” hívták, a lényege, hogy erőszakkal vagy élet, illetve testi épség elleni fenyegetéssel kényszerítik a sértettet a nemi aktusra. A szexuális kényszerítésnél nincs erőszak és nincs ilyen súlyú fenyegetés, de valamilyen, a sértettre nyomást gyakorló (például függelmi viszonyban állásvesztéssel való) fenyegetés mégis megjelenik. Mi szexuális erőszak miatt tettünk feljelentést.

A nyomozóhatóság azonban valamiért mégis a szexuális kényszerítés felé vitte az ügyet,

holott az elejétől fogva egyértelmű volt, hogy senki nem hivatkozott semmiféle fenyegetésre. Márpedig fenyegetés nélkül a szexuális kényszerítés tényállása biztosan nem valósul meg. Ezzel együtt az ügyészség is ezen a vonalon emelt vádat, ami szerintem eleve zsákutca volt.

— A szexuális erőszak hogyan képzelhető el kényszerítés nélkül?

— Fizikai erőszakkal. És a fizikai erőszak az nem kényszerítés. Az erőszak.

— Amikor kiderült, hogy mégis kényszerítés miatt folyik az eljárás, próbálták ezt korrigáltatni?

— Erre nincs valódi lehetőségünk. Magyarországon a sértetti jogosultságok szűkek: a feljelentés után az ügy hivatalból megy tovább. Küldhetünk jelzéseket a hatóságoknak, de

a nyomozati iratok nagy részébe a bírósági szakaszig nem is látunk bele.

Mi is csak a tárgyaláson szembesültünk azzal, hogy itt bizony gond van.

— Tehát önök erőszak miatt tettek feljelentést, az ügyészség kényszerítés miatt emelt vádat, miközben fenyegetésről nem volt szó, tehát ez nem is bizonyítható. Ebből pedig egyenesen következett felmentés. Amikor kiderült, hogy kényszerítés miatt emeltek vádat, már tudta, hogy ez felmentéssel végződik majd?

— Nem állítom, hogy tudtam, de rossz érzésem volt végig. Ráadásul

a bíróság vádhoz kötött: arról dönthet csak, ami a vádban áll.

Ha a vád tárgya eleve téves, az végzetes lehet.

— Van-e jogorvoslatra lehetőség?

— Rendes jogorvoslattal érdemben már nemigen lehet élni. Rendkívüli jogorvoslatok, úgy mint felülvizsgálat, alkotmányjogi panasz, elvben szóba jöhetnek, de ezekre kevés esélyt látok. Hozzáteszem: az sem vehető készpénznek, hogy ha erőszak miatt emelnek vádat, akkor biztos lett volna az elmarasztalás.

Ez az ügy jogi értelemben határeset volt. Nem brutális bántalmazásról szólt, de a mi megítélésünk szerint elérte az erőszak szintjét.

— A bíró sajtóhírek szerint úgy fogalmazott, hogy az még nem erőszak, ha a sértett nemet mond. Ez tényleg elhangzott?

— Nem pontosan így. De várjuk meg az írásbeli indokolást, mi csak a szóbeli összefoglalót hallottuk. A bíróság azt tudta, hogy a sértett részéről volt sírás, könyörgés, eltolás, elhúzódás, tehát minimális aktív védekezés. Ugyanakkor

hiányolta a nagyon határozott ellenállási formákat (menekülési kísérlet, sikítás, segítségkérés).

Én épp ezért mondtam, hogy a jelenlegi szabályozás és bírói gyakorlat problémás, ha ilyen elvárások felmerülnek.

— Milyen tágabb tanulságai vannak ennek az ügynek?

— Szerintem több szinten van gond. Ilyen típusú ügyészi tévedéssel ritkán találkozni. Egy eleve lehetetlen köztes megoldás (kényszerítés fenyegetés nélkül) nem vezethet eredményre. Emellett a szabályozás sem kielégítő. EU-s szinten napirenden van a „beleegyezés-alapú” megközelítés:

ahol nincs beleegyezés, ott erőszak van.

Ehhez viszont a beleegyezés fogalmát kellene törvényi szinten pontosan meghatározni. A beleegyezés nem csak kimondott „igen” lehet, hiszen a szexuális együttléteknél a beleegyezés tipikusan ráutaló magatartással fejeződik ki, ritkán beszélik meg előtte egy asztalnál konkrét szavakkal, mi lesz most. A ráutaló magatartásnak viszont egyértelmű jelei vannak.

– A beleegyezés hiányát hogyan lehet bizonyítani utólag?

– Bizonyítási szempontból ez nem lenne nehezebb a jelenlegi gyakorlatnál. Sokszor most sincsenek külsérelmi nyomok, tanúk sincsenek. Marad a felek elmondása és a pszichológus szakértő vizsgálata (mindkét fél szavahihetőségének, élményátéltségének értékelése). Ezek eddig is rendelkezésre álltak.

— Hogyan élte meg a lány a felmentést?

— Nagyon rosszul.

Ő ezt erőszakként élte meg, és ennek tartós pszichés következményei vannak.

Ráadásul ebben a történetben mindkét oldal vesztes: az érintett fiatalember sem volt boldog a felmentéstől, erős erkölcsi felelősséget érez. Úgy gondolom, még egy nem végrehajtandó büntetés kimondása is egyfajta feloldozást jelenthetett volna számára. Most ez sincs, és a helyzet mindkét fél számára ambivalens maradt.

Törvénymódosításra van szükség a jogvédők szerint

A Patent Egyesület jogásza, Spronz Júlia szerint a szexuális erőszak körül erős társadalmi felháborodás van, a valódi törésvonal pedig nem a társadalom és az áldozatok, hanem a nők/nőszervezetek és a mindenkori jogalkotás között húzódik. Törvénymódosítást sürget, mert szerinte a jog nemcsak véd, hanem üzen is: ha kimondja, hogy az akarattal szembeni szexuális aktus bűncselekmény, azzal az állam az áldozatok mellé áll. Úgy látja, a bírósági elvárások – például a „határozott ellenállás” – figyelmen kívül hagyják, hogy a nők sokszor a túlélésre játszanak, ezért nem állnak ellen. „Szerintem rablásnál sem várnak el ellenállást bizonyítékként, mégis szexuális erőszaknál gyakran igen.” A Patent a történtek után petíciót indított el, amely fő tételmondata megerősíti a Spronz Júlia által elmondottakat: „A lefagyás nem beleegyezés”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Orbán Viktor hatalmas kerülővel indult Moszkvába, hogy Putyinnal találkozzon: fontos kérdések lesznek napirenden
Orbán Viktor szerint Magyarország megfizethető energiaellátása a tét. De a miniszterelnök segítséget ígért az amerikai szankciók miatt bajba került Szerbiának is. Szóba kerülhetnek az Ukrajnáról szóló tárgyalások és a budapesti csúcs is.


Hajnali 4-kor indult, ma délelőtt Vlagyimir Putyinnal tárgyal: Orbán Viktor Moszkvába utazik. A miniszterelnök a budapesti repülőtéren a közmédiának azt mondta, a háború miatt nagyot kell kerülniük, ezért indultak ilyen korán. „A terv az, hogy nemcsak elindulunk, hanem meg is érkezünk Moszkvába. Az orosz elnökkel fogunk ma tárgyalni” – mondta a miniszterelnök az MTI beszámolója szerint.

Az állami médiának azt mondta, hogy a tárgyalásoknak az a célja, télre és a következő évre is biztosítsa Magyarország energiaellátását megfizethető áron. Felhívta rá a figyelmet, hogy az alacsony magyar energiaárakat az orosz import biztosítja.

„Magyarországon a legalacsonyabbak ma az energiaárak egész Európában. Ez azért van, mert hozzáférünk olcsó, a nemzetközi árszinthez képest olcsó orosz olajhoz és gázhoz” – fogalmazott a kormányfő.

A vele utazó Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter konkrét számokat is közölt: idén eddig 8,5 millió tonna kőolaj és több mint 7 milliárd köbméter földgáz érkezett Oroszországból. A miniszter szerint

„a magyar-orosz energia együttműködése tehát alapvető nemzeti érdek, ennek az együttműködésnek a feladása pedig alapvetően ellentétes lenne magyar nemzeti érdekkel”.

Szijjártó szerint a rezsicsökkentés hosszú távú garanciája a Paksi Atomerőmű bővítése. „Pakson gőzerővel zajlik a munka, zajlanak az első betonöntés előkészületei, amelyek menetrend szerint zajlanak, így február 5-én az első beton döntésére sor kerül, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy felgyorsítsuk az építkezést” – mondta a miniszter. Hozzátette,

a paksi beruházást jelenleg sem európai, sem amerikai szankciók nem hátráltatják.

A napirenden szerepelhet a szerb NIS olajfinomító helyzete is, amely az amerikai szankciók miatt került nehéz helyzetbe. Budapest segítséget ígért Belgrádnak. A szerb elnökkel tartott szabadkai sajtótájékoztatón Orbán Viktor már utalt moszkvai útjára.

„Importból élünk, alapvetően orosz importból”

– fogalmazott, hozzátéve, hogy elsődleges feladata az ellátás biztosítása az amerikai szankciók ellenére. Szerinte nem elég a papír, a fizikai ellátást is garantálni kell: „most azt kell biztosítanom, hogy nafta is legyen, tehát ne csak papír meg engedély, anyag legyen – olaj meg gáz.” A szerbeknek megígérte: „ha nekünk lesz, akkor önöknek is lesz, mert arra a kérdésre, hogyan tudunk segíteni önöknek az az egyszerű válaszom van, hogy amink van, azt megosztjuk önökkel.”

A ma reggeli út időzítése összefügghet az Ukrajnával kapcsolatos tárgyalásokkal is. Az utazás néhány héttel azután történik, hogy Orbán Donald Trumpnál járt, és napokkal azelőtt, hogy egy amerikai delegáció várhatóan Moszkvába utazik az orosz–ukrán béketervről tárgyalni. A reptéren arra a kérdésre, hogy a béke kérdése szóba kerül-e a tárgyalásokon, Orbán Viktor úgy válaszolt: „Aligha tudjuk elkerülni”.

A magyar kormányfő az új, 28 pontos amerikai béketerv kiszivárgása után levélben fordult az Európai Bizottság elnökéhez, Ursula von der Leyenhez, amelyben egyértelművé tette álláspontját.

„Az európaiaknak azonnal és feltétel nélkül támogatniuk kell az Egyesült Államok elnökének békekezdeményezését”

– írta a miniszterelnök, hozzátéve, hogy Európának önálló diplomáciai lépéseket kell tennie. „Haladéktalanul autonóm és közvetlen diplomáciai tárgyalásokat kell indítanunk Oroszországgal.”

Azóta a béketerv sorsa bizonytalanabbá vált, az amerikaiak és az ukránok genfi tárgyalásain ugyanis az eredeti javaslat 19 pontra csökkent, és Oroszország számára fontos pontok kerültek ki belőle.

A magyar miniszterelnök egyik célja lehet az is, hogy lobbizzon egy esetleges Trump–Putyin-csúcstalálkozó budapesti megrendezéséért.

Trump korábban megerősítette, hogy ha lesz ilyen találkozó, azt a magyar fővárosban szeretné megtartani, de csak feltételekkel. Az amerikai elnök egy közösségi médiás posztban úgy fogalmazott, hogy Zelenszkijjel és Putyinnal is kész találkozni, de „CSAK akkor, amikor a háború végét jelentő deal VÉGLEGES, vagy a végső stádiumában van”.

Az utazás tervéről először a VSquare-es Panyi Szabolcs számolt be. A kormány hivatalosan nem erősítette meg, de nem is cáfolta az értesülést. Csütörtökön azonban maga Vlagyimir Putyin is elismerte a meghívást. „Ha Orbán miniszterelnök módot talál arra, hogy elfogadja meghívásunkat, örömmel látjuk” – mondta az orosz elnök.

Putyin szerint ugyanakkor a paksi erőmű terén „vannak tisztázandó kérdések”.

Az orosz elnök ezzel arra utalhatott, hogy Orbán Viktor november elején Washingtonban megállapodást kötött az amerikai Westinghouse céggel nukleáris fűtőanyag vásárlásáról, ami eddig kizárólag orosz piaci szegmens volt. Az orosz elnök ugyanakkor méltatta a magyar kormányfőt. „Ismerjük az ő álláspontját, amely kifejezetten objektív. Ő azon emberek sorába tartozik, aki látja a realitást, és erre építve alakítja ki politikai állásfoglalását” – jelentette ki.

Orbán Viktor utoljára 2024 júliusában járt Moszkvában, egy „Békemisszió” keretében találkozott Putyinnal. A mai lesz kettejük között a tizenötödik találkozó.


Link másolása
KÖVESS MINKET: