SZEMPONT
A Rovatból

A Birodalom visszavág – a királynő a Diana-évforduló előtt „üti le” végleg Harryt és Meghant

Diana egyik barátnője, Simone Simmons szerint a walesi hercegné kiskorukban megeskette a két fiát, hogy „soha nem engedik, hogy bárki közéjük álljon”. Diana július 1-jén lenne 60 éves. Vilmos és Harry között pedig fájóan sok minden áll: Meghan Markle, egy óceán, és egy állóháború, amit vélhetően a királynő fog megnyerni. 


A Kensington-palota kertjében, azon a részen, ahol Diana a legszívesebben időzött, a hercegné születésének hatvanadik évfordulóján, július 1-jén ünnepélyesen leleplezik a szobrát. Ian Rank-Broadley tervezte. Ő alkotta meg a királynő arcképének dombornyomatát is, amely minden egyes brit pénzérmén látható. A szűk körű ünnepségen jelenlegi ismereteink szerint hárman jelennek meg a királyi családból: Vilmos herceg, Katalin hercegné és Harry herceg. 

Senki sem tudja, hogy egy 24 éve halott anya mit gondolna. De egy dolgot feltételezhetünk: a lassan két-három éve húzódó, egyre keserűbb és egyre mélyebb sebeket ejtő állóháború, amely a két fia kapcsolatát szinte a végletekig mérgezte, összetörné a szívét. Nem ezt akarta, nagyon nem.
 

Harry és Meghan viselkedéséről, főként azóta, hogy másfél évvel ezelőtt bejelentették a királyi családból való távozásukat, már írtam.

Az állásfoglalásom egyértelmű: lehet szeretni vagy nem szeretni a királyi családot, ez a britek dolga, de a sussexi hercegi pár az én szubjektív megítélésem szerint akkor is feleslegesen sok szégyent és fájdalmat okozott nekik. Főként, amikor Harry nagyapja, Fülöp herceg haldoklott. Azzal viszont én is tisztában vagyok, hogy a világ talán leghíresebb családja körül rengeteg a pletyka és a félinformáció (a filmekről, filmsorozatokról ne is beszéljünk, amelyeket sokan az egy és osztatlan igazságnak fogadnak el). Ezért most igyekszem az elérhető leghitelesebb hírforrásokra támaszkodni. Vagyis Harry és Meghan saját, a televízió nyilvánossága előtt kimondott szavaira, a szóvivőjük útján és a honlapjukon kiadott, hivatalos közleményeire, a Buckingham-palota közleményeire, illetve a nagyvilág előtt zajló, szemmel látható történésekre.

Hogy a Megxit (ez a sussexiek "lelépésének" általánosan használt neve) körül kinek volt igaza, és kinek nem, abba most ne menjünk bele. Valószínűleg egy kicsit mindenkinek, ahogy az a családi vitáknál általában lenni szokott. Induljunk most el 2021. március 7-től, amikor Harry és Meghan a szó szerint világbotrányt okozó, leleplező nagyinterjút adták az amerikai CBS csatornán, a sokáig a "talkshow-k királynőjének" tartott Oprah Winfreynek. A CBS beszámolója szerint az interjú felvételről ment, kb. két héttel korábban kezdték meg a forgatását Kaliforniában, órákkal azelőtt, hogy a királynő férjét, Fülöp edinburgh-i herceget szívproblémákkal kórházba szállították Londonban (ez nyilván véletlen egybeesés). 

Az interjú felvétele előtt pár héttel Erzsébet hivatalos közleményt adott ki, amelyben hírül adta, hogy az egy évvel korábban, 2020. január 13-án tartott Megxit-megállapodás értelmében Harrytől és Meghantól 2021 áprilisától elveszi az összes királyi patrónus-címét, valamint Harry összes, tiszteletbeli katonai rangját.

Egyedül a kapitányit tarthatja meg, mert arra tíz éves katonai szolgálata során saját jogán rászolgált, a többit a királynő adományozta neki, vagy Fülöptől örökölte a nagyapja hivatalos viszavonulásakor. Hogy ez – az egyébként teljesen várható és megjósolható – döntés mennyiben befolyásolta az Oprah-interjú tartalmát, nem tudni. Mindenesetre Harry és Meghan az interjúban (sok egyéb mellett) a következő állításokat tette:

 

1.

A királyi család egyik "senior" tagja (tehát valaki a "nagyok" közül) aggodalmát fejezte ki Harrynek (csak Harrynek) amiatt, hogy milyen sötét lesz Meghanék születendő gyermekének, Archie Harrisonnak a bőrszíne, hiszen Meghan anyja afroamerikai. A megjegyzés forrását nem voltak hajlandóak elárulni ("it would be too damaging", mondták, vagyis "túl ártalmas lenne"). A megjegyzés időpontjában eltért a hercegi pár beszámolója: Harry szerint még az eljegyzésük előtt hangzott el, Meghan szerint a terhessége alatt. Meghan azt is megerősítette a rákérdező Oprah-nak: Archie valószínűleg a bőrszíne miatt nem kapott a születésekor hercegi rangot.

2.

Károly herceg a sussexiek távozása után, tehát 2020 elején "anyagilag elvágta" a fiatal párt, és nem fogadta Harry telefonjait. Ezért kényszerült Harry üzleti megállapodásokat kötni a Netflix-szel és a Spotify-jal, valamint hozzányúlni édesanyja, Diana rendelkezésére álló örökségéhez (ez kb. 7 millió font, vagyis 2,8 milliárd forint). 

3.

A Palota nem segített Meghannak, amikor 2018 őszén, miközben Archie-t hordta a szíve alatt, öngyilkossági gondolatai voltak. Meghan beszámolója szerint felkereste a személyzeti főnököt, aki nem értette, miért hozzá fordul, és kérte, hogy erről inkább a királyi családdal beszéljen. Harry pedig azt mondta, nem merte bevallani családjának, hogy Meghan öngyilkos akar lenni, mert szégyellte. Itt megint volt egy kis ellentmondás, előtte ugyanis azt állították, hogy a család és az udvar emberei elutasították, hogy Meghan pszichiátriai segítséget kapjon, mert "rossz fényt vetne a Palotára." Ezek szerint Harry mégis elmondta nekik.

4.

Amikor Meghan csatlakozott a királyi családhoz, elvették az útlevelét, a jogosítványát, a kulcsait. Volt idő, amikor négy hónapon át ki se engedték a palotából, még a barátaival se mehetett el vacsorázni a városba. Gyakorlatilag fogoly volt. 

5.

Katalin megríkatta Meghant az esküvői ruhapróbán. 

6.

Harry azért hozta el Meghant és Archie-t Angliából, mert "nem akarta, hogy a történelem megismételje önmagát" (ezzel egyértelműen édesanyja, Diana tragikus sorsára utalt, akinek haláláért a herceg régóta az agresszív sajtót és a rideg, közömbös királyi családot hibáztatja). 

Az interjút gyakorlatilag az egész világsajtó lehozta, és a beszámolókban rendre előbukkant a kifejezés, miszerint Harry tízmilliók előtt, jelképes "atombombát dobott a családjára."

II. Erzsébet majdnem két napig hallgatott, majd egy szűkszavú közleményt adott ki, amelyben sajnálatát fejezte ki Harry és Meghan megpróbáltatásai miatt. Megerősítette, hogy komolyan veszik és "családon belül" kivizsgálják az ügyet. Továbbra is nagyon szeretett családtagnak tekintik a herceget és a hercegnét. Egyetlen finom odaszúrás volt csak a közleményben: "Recollections may vary". Vagyis "A visszaemlékezések eltérőek lehetnek."

Egy hónappal később, április 9. reggelén Fülöp herceg meghalt. Semmilyen információ nincs arról, hogy ez alatt az egy hónap alatt Harry meglátogatta volna. A temetésére eljött, majd a hazatérése után az Amazon stream-szolgáltatón megjelent, megint csak Oprah-val készített, a mentális egészségről szóló interjújában a herceg kijelentette, hogy a családjában "genetic pain", vagyis "genetikai fájdalom" fut végig. Az ő nagyon nehéz gyerekkorát Károly herceg okozta, ami nem csoda, hiszen őt is így nevelték (ezzel közvetve az akkor csak pár hete halott Fülöp és a gyászoló királynő szülői teljesítményét illette ismét nyilvános kritikával). 

Az azóta eltelt csaknem három hónapban elképesztő PR-háború kerekedett az ügy körül. Komoly és kevésbé komoly lapok, tévécsatornák, királyi szakértők, talk-show házigazdák, és persze a cikkek alatt és a közösségi médián százezerszám felbukkanó kommentelők háborogtak Harry és Meghan hányattatásain.

Úgy tűnt, az első hetekben megszületett a népítélet: a királyi család (és sokak szerint a brit nép is en bloc) rasszista, rideg, elnyomó, valósággal fogva tartotta Meghant, megtagadta a mentális segítő szakembert egy öngyilkosságra készülő, terhes anyától, majd anyagilag földönfutóvá tette a sussexieket. Ugyanúgy elbántak Meghannal, mint hajdan Dianával, mekkora bátorság volt Harrytől, hogy kimenekítette a feleségét a biztos halálból.

A Palota mélyen hallgatott, egyetlen ember szólalt meg: Vilmos herceg, akit egy hivatalos eseményen az utána futó riporterek arról faggattak, vajon tényleg rasszista-e a családja. Visszafordult, és érezhetően elfojtott indulattal ennyit mondott: "Egyáltalán nem vagyunk rasszista család." Míg a világ Meghanékat sajnálta, bevallom őszintén, én inkább a királyi családot. A királynő lassan 70 éves uralkodásának egyik kőbe vésett alapszabálya szerint ugyanis ("Never complain, never explain" – "Soha ne panaszkodj, soha ne magyarázkodj") némán tűrniük kellett a Sussex-osztag (valóban ez a nevük a neten, "Sussex Squad") elképesztő, olykor brutálisan fenyegető gyalázkodásait. Egyetlen szóval sem vághattak vissza, nem cáfoltak, nem magyarázkodtak.

És ekkor történt valami. Meghan és Harry június 4-én, a honlapjukon hivatalosan bejelentették kislányuk világra jöttét, akit a közleményük szerint Lilibet "Lili" Diana névre kereszteltek. Mint írták, a Lilibet a királynő gyerekkori, családi beceneve, a Diana pedig természetesen tisztelgés Harry édesanyjának emléke előtt.

A Palota közösségi média felületein udvariasan gratulált, örülnek a jövevénynek. A világ elolvadt: micsoda gesztus, a királynő beceneve, utoljára Fülöp szólította így, nincs itt semmi baj, minden dédmama elolvadna a megtiszteltetéstől. Igen ám, de itt már kezdett kétfelé szakadni a közvélemény. A brit, az ausztrál, a kanadai (nemzetközösségi országok, tisztelik a királyi családot) bulldog-újságírói akkorra már ízekre szedték a hírhedt Oprah-interjút. Archie nem a bőrszíne miatt nem kapott hercegi rangot, hanem V. György király 1917-es rendelete alapján, miszerint az uralkodó dédunokáinak nem jár, csak a közvetlen trónörökös esetében. Ezt Harry és Meghan pontosan tudta.

További kétségek: hogy lehet, hogy Meghan útlevelét elkobozták, amikor a házasságkötésük utáni egy évben dokumentáltan, videók és fotók tömkelegével alátámasztva 13 külföldi utat tett meg (többek között egy New York-i, félmillió fontba kóstáló, öt napos, babaváró bulit, ahonnan George Clooney feleségével, Amal Clooney-val repült vissza magángépen Londonba)? Ez egyébként épp akkor volt, amikor a terhes hercegné állítólag hónapokig "fogolyként" élt a Palotában.

Ha öngyilkos gondolatokkal küzdött, mit keresett a Palota személyzeti főnökénél, miért nem szólt a férjének, aki több brit, mentális egészségügyi szervezet és alapítvány királyi mentora, sőt, saját bevallása szerint ő maga is évek óta pszichiáterhez jár (ezt épp az Amazonos Oprah interjúban erősítette meg)? Meghan anyja, Doria is mentális segítő szakember. Őt nem tudták felhívni? Senkit sem tudtak felhívni? Nem volt térerő? 

Ekkor ütött be a Lilibet-ügy. A közhangulat ekkor már lassan, de biztosan kezdett a sussexiek ellen fordulni. Rengetegen voltak ugyanis, akik nem értették: ha az életemet mentve menekülök el egy elnyomó, rideg, rasszista családból, majd mindezt a tévében világgá is kürtölöm, miért nevezem el a kislányomat ugyanennek a családnak a fejéről? Ráadásul a legbensőségesebb, gyermekkori becenevét használva, amit még az édesapjától kapott, és amelyen a családban SENKI nem szólította tiszteletből, csak a férje és a vele szinte egykorú unokatestvérei?

Az első viharjelzés néhány nappal Lilibet születése után kezdett villogni. A hivatalos, brit közszolgálati adó, a BBC a Buckingham Palota egyik magas rangú, de névtelen tisztviselőjétől a következő, velős mondatot idézte: "A királynőt nem kérdezték meg a névről."

A BBC-nek akkora súlya van, a királyi forrásaik olyan atombiztosak, hogy Harryék is megérezték a közelgő bajt. Ügyvédi irodájuk azonnal rázúdult a csatornára, perrel fenyegette meg őket, ezen kívül hosszú közleményben bizonygatták, hogy a királynőt rögtön a baba születése után Harry felhívta, és "reményét fejezte ki, hogy a babát róla nevezhetik el" (sokan furcsállták a megfogalmazást, és azt is, hogy ezt miért nem tette meg korábban, hiszen kilenc hónapja volt rá). Harry egyértelműen abban reménykedhetett, hogy a királynő mellé áll, és cáfolja a BBC állítását. De nem így történt. Sőt. A BBC később azzal is előállt: "A királynőt nem kérdezték meg, csak informálták."

Harryék úgy elhallgattak, mint az a bizonyos...hmmm...a fűben. A brit médiában terjedni kezdett a hír, hogy a királynőnél a gyermekkori beceneve "elkobzásakor" telt be a pohár. Akkor döntött úgy: szakít a több évtizedes, no comment elvvel, nincs több méltóságteljes csend. Az udvar emberei ezentúl minden "pontatlanságot" hivatalosan korrigálhatnak, ami a királyi család tagjairól a sussexiek háza tájáról megjelenik. A királynő mindent üt, sakk-matt.

Azóta egy hét telt el, és bármi is legyen az igazság, az érezhető, hogy Harryékre eddig soha nem tapasztalt ellen-össztűz zúdul. Nyilvánosságra kerültek a hivatalos okmányok, miszerint a hercegi pár egy héttel Lilibet születése előtt domain-névként bejegyeztette és levédette a "Lilibet" és a "Lilibetdiana" neveket. Ezt pár napra rá, a szóvivőjük útján ők maguk is kénytelenek voltak megerősíteni, hangsúlyozva, hogy ezzel csak "védeni akarták a lányukat". De akkor hogy lehet, hogy a királynő engedélyét a névhasználatra csak egy héttel később, a baba születése után kérték? 

Nem sokra rá a Korona hivatalosan nyilvánosságra hozta a 2020-2021-es év elszámolásait, vagyis azt az adófizetők által is elérhető dokumentumot, amelyben a dolgozó királyi családtagok költéseit listázzák. Eszerint Károly herceg 2020 nyaráig, tehát az elköltözésük után bő fél évig 2,2 millió fonttal, azaz közel 1 milliárd forinttal támogatta Kanadában, majd Kaliforniában élő fiát és családját. Ehhez jön Diana 2,8 milliárdja (forintba átszámolva), és egy egyelőre nem pontosan ismert, de szintén fontmilliókra rúgó összeg, amelyet Erzsébet édesanyja, az anyakirályné hagyott Harryre még 2002-ben.

Károly tehát nem "vágta el anyagilag" a fiát 2020 elején. Sőt, pontosan annyi pénzt adott neki abban az évben a magánvagyonából, mint a másik fiának, Vilmosnak. Harryék "bosszúját" épp az válthatta ki, hogy 2021-ben viszont tényleg elzárta a pénzcsapot.

A Netflix- és Spotify szerződésből, amelyekről tavaly, a megkötésükkör Meghan és Harry közelményeikben azt állították, hogy dollár tíz-, sőt százmilliókat hoznak majd nekik, eddig egyetlen, 35 perces, mérsékelt hallgatottságú, decemberi podcast realizálódott. Most pedig 5 hónapos "szabadságon" vannak mindketten, hogy zavartalanul együtt lehessenek a kisbabájukkal. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy az elmúlt másfél évben a kaliforniai luxuséletüket főként Károly és Diana pénzéből fedezték.

A legkeményebb "atombomba" (ha már így nevezik mindenütt) azonban Vilmos felől jött. Az ő PR főnöke, Jason Knauf juttathatta el (még az Oprah interjú előtt) azt a 2018-as e-mailjét a The Times-nak, amelyben hivatalosan komoly aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, ahogyan az akkor friss házas Meghan a személyzettel bánt. Knauf akkoriban Meghanék sajtófőnöke volt. A levelet a Palota személyzeti főnökének, Samantha Carruthers-nek, és William személyi titkárának, Simon Case-nek címezte.

"Nagyon aggasztónak találom a szinte naponta hozzám beérkező beszámolókat a hercegné elfogadhatatlan viselkedéséről. Szemtanúk által alátámasztott esetekről tudok. Eddig két személyi asszisztenst üldözött el az állásából, egy harmadiknak pedig komolyan tönkretette az önbecsülését...A beszámolók szerint a hercegné állítólag rendszeresen kipécéz valakit, főleg fiatal nőket." A Palota akkor még diszkréten kezelte a dolgot, ám az Oprah-interjú után hivatalosan is megbíztak egy független ügyvédi irodát, hogy vizsgálják ki az ügyet.

A munkahelyi lelki bántalmazás, angolul "bullying" ugyanis Angliában komoly jogi retorziókat vonhat maga után az elkövetővel szemben. Meghan és Harry azonnal felháborodott közleményben tagadták, hogy a hercegné bármikor, bárkit is bántott volna, és követelték, hogy adják ki nekik a vizsgálat részleteit.

Az ügyvédi iroda ezt nem tette meg, a vizsgálat végéig, az összes tanú, illetve maga Meghan hivatalos meghallgatásáig nem is tehetik. A vizsgálatról a Palota csak annyit árult el, hogy jelenleg is folyik, a többi már nem megerősített szivárogtatás Robert Lacey könyvéből, aki a két fivér harcát írta meg: eszerint Meghan ellen eddig több mint tíz alkalmazott volt hajlandó tanúskodni. A sussexiek emberei kifejezetten "mérgező" hangulatról, rettegésről, "érzelmi kegyetlenségről", rendszeres üvöltözésről számoltak be, mind Meghan, mint Harry részéről, ha valami nem úgy ment, ahogy ők akarták. Mire Vilmos tudomást szerzett az ügyről, még akkor, 2018-ban, az egyébként amerikai Jason Knaufnak már egész dossziéja volt a "Sussex-terrorról". Vilmos telefonon azonnal kérdőre vonta az öccsét. A beszélgetés állítólag dühös kiabálásba torkollt, és Harry lecsapta a telefont. Vilmos ekkor döntött úgy, hogy "kitessékeli" az öccsééket a Kensington Palotából, a királynő pedig a Londontól kb. egy órányira lévő Windsori kastély parkjában, a viszonylag elszigetelt udvarházat, Frogmore-t jelölte ki nekik lakóhelyül. A két fivér azóta gyakorlatilag alig van beszélő viszonyban egymással. 

Ezek azok a többé-kevésbé igazolható tények, amelyek Diana szobrának leleplezése előtt pár nappal Harry és Vilmos, és úgy általában Harryék és a királyi család viszonyáról árulkodnak. Azt hiszem, biztonsággal kijelenthetjük, hogy ez nem egy családi idill. Károly sokatmondóan távol is marad az eseménytől, Skóciába utazott.

Bár a két fivér édesanyjuk iránti tiszteletből minden bizonnyal kifogástalanul viselkedik majd a szoboravatón (Harry állítólag már megérkezett Angliába, a COVID miatt kötelező karanténban van), Diana legfőbb vágya, úgy tűnik, nem teljesült. A fiai között mélyebb szakadék tátong, mint a Grand Canyon, a közvéleménykutatások szerint a britek túlnyomó része igen rossz véleménnyel van Harryről, és nem tudni, hogy a helyzet mikor lesz jobb. Visszatér-e valaha a bizalom, mindkét oldalról? Az igazságok, féligazságok, és hazugságok hálójába belegabalyodott, egykor elválaszthatatlan királyi sarjak megtalálják-e újra az utat egymáshoz? 

Édesanyjuk, Diana szobra mindenesetre július 1-jétől a Kensington-palota kertjében várja majd, hogy a hercegné fiai egyszer rátaláljanak a békére, amelyre neki, a saját életében nem sikerült. 

(Források: CBS, BBC, The Times, The Telegraph, The Royal Family, Clarence House, dukeandduchessofcambridge, https://archewell.com)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Kibasznám a válogatottból az összes mentálisan alkalmatlan sztárt” – Csernus Imre ezzel a feltétellel vállalná el a válogatott felkészítését
A lélekbúvár szerint a sztárjaink mentalitásával van a legnagyobb baj. A nagyképűségük a hajrában kishitűségbe és kapkodásba csapott át, fájó vereség lett a vége.
F. O. Fotó: - szmo.hu
2025. november 17.



Csernus Imre pszichiáter egyetlen, kőkemény feltétellel vállalná el a magyar labdarúgó-válogatott mentális felkészítését, miután a csapat drámai körülmények között bukta el a világbajnoki pótselejtezőt Írország ellen. A szakember az Indexnek adott interjújában nem rejtette véka alá a véleményét.

„Egy feltétellel: ha kib*szhatnám a válogatottból a mentálisan alkalmatlan sztárokat. Ha erre ön azt mondja, hogy ezzel lefejeznénk a csapatot, én azt felelem, meglehet, de máskülönben nem vállalnám el.”

Csernus szerint a magyar válogatott nem a 96. percben, hanem már a 40. perc környékén elvesztette a sorsdöntő vb-selejtezőt, amikor 2-1-es vezetésnél Szoboszlai Dominik vezérletével a csapat elkezdett alibifutballt játszani. „Ahelyett, hogy 2–1-es vezetésünk után kinyírtuk volna a padlóra került ellenfelet” – fogalmazott a pszichiáter, aki szerint

a csapat nem győzelemre, hanem a vereség elkerülésére játszott, amivel lényegében feltámasztotta az íreket.

A szakember a játékosok mentális hozzáállását is élesen kritizálta. „Sajnos az a benyomásom, hogy a sztárjainkra jellemző a nagyképűség. És ha szorul a hurok, a nagyképűség egy pillanat alatt átcsap önmaga ellentétébe: kapkodásba, kishitűségbe, kudarckerülésbe.”

Úgy látja, a csapatra ólomsúlyként nehezedett a négy évtizedes sikertelenség terhe és a közvélemény elvárása.

„A játékosokban a megfelelési kényszer görcsösségbe csapott át. Ahelyett, hogy folytatták volna a futballt, amit remekül kezdtek el a meccs elején, inkább már a tizedik, majd a negyvenedik percben hozzáfogtak a visszaszámláláshoz.”

A vasárnapi, Puskás Arénában rendezett mérkőzésen a magyar csapat Lukács Dániel és Varga Barnabás góljaival kétszer is vezetett, mégis Írország nyert 3–2-re Troy Parrott mesterhármasával, aki a győztes gólt a 96. percben szerezte. A vereséggel Magyarország sorozatban tizedik alkalommal maradt le a világbajnokságról, míg Írország pótselejtezőt játszhat.

Csernus a győztes mentalitás hiányát „magyar betegségnek” nevezte, párhuzamot vonva a 2000-es sydney-i olimpia női kézilabda-döntőjével,

ahol a válogatott hatgólos előnyről szenvedett vereséget. Ellenpéldaként hozta fel a portugálokat, akik aznap este 9–1-re kiütötték Örményországot, és a norvégokat, akik 4–1-re verték Olaszországot, jelezve, hogy más nemzetek nem bízzák a véletlenre a sorsdöntő meccseket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Deák Dániel: A Fidesznek nem érdeke támadni a tiszás jelölteket, mert akkor Magyar Péter le tudná cserélni őket
A kormánypárti politikai influenszer arról is írt, hogy a Tisza sok helyen belpesti jelöltekkel akar nyerni vidéki körzetekben. Szerinte többek között ez is bizonyítja, hogy a párt egyértelműen baloldali.


Deák Dániel politikai influenszer a Facebook-oldalán elemezte a Tisza Párt képviselőjelöltjeit. A posztban öt pontban foglalta össze véleményét a jelöltállítás folyamatáról és a jelöltek személyéről.

Az influenszer szerint a jelöltállítás folyamata kapkodó, miután a párt mobilalkalmazása csődöt mondott. Azt állítja, „több száz millió forintért fejlesztettek ukránokkal mobilalkalmazást Magyar Péterék, azon keresztül akarták kiválasztani a jelöltjeiket. Ez az alkalmazás azonban csődöt mondott, kétszázezer tiszás személyes adatai kerültek Ukrajnába.” Deák Dániel szerint Magyar Péter ezért egy honlapon keresztül mutatja be a jelöltjeit, és az „előválasztást” senki sem ellenőrzi, vélhetően már eldőlt, ki hol indul.

Második pontjában Deák arról ír, hogy a Tisza Párt jelöltjei helyben nem beágyazottak, „ejtőernyőztetettek”. Úgy fogalmaz: „Nemzetközi és hazai kutatások is bizonyítják, hogy főként a vidéki körzetekben kiemelten fontos, hogy az adott jelölt helyben beágyazott legyen. Ez a Tiszánál sok esetben nem érvényesül, jó példa erre Nagy Ervin baloldali színész, aki Fejér megye 4-es számú választókörzetében indul, úgy, hogy ugyan Dunaújvárosban született, de életvitelét tekintve ő egy újlipótvárosi baloldali ember. Ez hasonlít a 2022-es ellenzékre, ők is belpesti embereket indítottak el vidéki körzetekben, akik ki is kaptak.”

Az elemző szerint a jelöltek és a program is baloldali. Álláspontja szerint „Eddig, amikor például a genderaktivista Bódis Kriszta kiállt a bevándorlás vagy Nagy Ervin Ukrajna finanszírozása mellett, Magyar Péter azzal védekezett, hogy ők nem a Tisza politikusai, így nem a Tisza álláspontját képviselik. Innentől kezdve azonban ezek a túlságosan is baloldali emberek a Tisza jelöltjei, így amit ők képviselnek, az a Tisza álláspontja is egyben. Innentől kezdve még világosabb lesz, hogy a Tisza valójában egy baloldali párt.”

Deák Dániel úgy véli, a jelöltek „Brüsszelből könnyen irányítható emberek” lesznek, akik szerinte teljesíteni fogják a brüsszeli elvárásokat Ukrajna, a háború, az adóemelések vagy a migráció ügyében. Véleménye szerint ezt a Tisza eddigi politikusai is világossá tették, és felidézi Tarr Zoltán, a párt alelnökének kijelentését, miszerint ha mindent elmondanának a terveikből, abba belebuknának.

Végül Deák Dániel arról ír, hogy a Fidesznek nem érdeke most támadni a jelölteket. Állítása szerint ez értelmetlen lenne, mert így Magyar Péter még le tudná cserélni a népszerűtlen jelölteket. A Fidesznek szerinte majd akkor lesz érdeke rávilágítani a tiszás jelöltek gyenge pontjaira, ha már nem lehet őket lecserélni.

A Tisza Párt eredetileg a Tisza Világ mobilalkalmazáson keresztül tervezte a képviselőjelöltek kiválasztását, azonban a folyamatot később a nemzethangja.hu weboldalra helyezték át. Magyar Péter november 17-én ígérte a körzetenkénti jelölt-jelöltek bemutatását, a végleges névsor bejelentését pedig november 30-ra időzítették. Az alkalmazást érintő adatvédelmi ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) október 7-én hivatalból indított vizsgálatot, miután előbb egy körülbelül 18 ezer, majd egy 200 ezer fős lista is felbukkant az interneten. A hatóság jogellenesnek minősítette a kiszivárgott személyes adatok további közzétételét. Kormányközeli lapok ukrán fejlesztőkről írtak, a vizsgálat tényét pedig a független sajtó is megerősítette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: A Tisza jelöltlistája legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását
A politológus megjegyezte, hogy általános vélemény szerint ez lesz a Tisza Párt számára a legnehezebben megugorható része a kampánynak. Azt is állítja: most szűnt meg a Tisza egyszemélyes párt lenni.


Kedd délelőtt Török Gábor is reagált arra, hogy hétfő éjjel nyilvánossá vált, kik a Tisza Párt képviselőjelölt-jelöltjei szűk 5 hónappal a 2026-os országgyűlési választás előtt.

A politológus Facebook-oldalán megjegyzi, hogy erről a folyamatról gondolta a legtöbb elemző azt, hogy „a választási kampány egyik legnehezebben megugorható része lesz az ellenzéki párt számára”. Szerinte az elmúlt választási kampányidőszakokhoz képest kuriózumnak számít, hogy „Orbán Viktor a saját hangján (vagyis oldalán) foglalkozott az ellenzéki jelöltekkel, mondván, hogy nincs itt semmi látnivaló, ez a régi baloldal.”

Hozzátette: „Magyar Péter ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a jelöltek átlagemberek, civilek. Ha megnézzük a listát, az első benyomás inkább az utóbbi értelmezéshez áll közelebb,

és legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását: a többség érdemi politikai múlt nélküli embernek látszik, bár nyilván a kormánymédia hamar megtalálja majd az ő értelmezésükhöz fontos szálakat, kapcsolatokat.”

Török arra is kitért, mit tart a legfontosabbnak a jelöltállításban: „A lényeg azonban nem ez, hanem az a tény, hogy ettől a pillanattól kezdve megváltozik a Tisza helyzete: közel háromszáz ember hivatalosan is a párthoz tartozik, erősíti vagy gyengíti a szervezetet. A Tisza ezzel – a nyilvánosság felé is – megszűnt egyszemélyes vagy pár emberes politikai vállalkozásnak lenni, annak minden előnyével és hátrányával.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Schultz Nóra: Eddig Magyar Pétert képzelték a választók minden "ismeretlen induló" helyére, most meg kell barátkozniuk a valódi jelöltekkel
Az a nagy kérdés, ez hogyan sikerül – mondja az elemző, aki szerint az előválasztás hasznos tapasztalatokat jelent azoknak is, akik alulmaradnak, miközben egy győzelem az ismertebb tiszásoknak is magabiztosságot adhat.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. november 18.



Nyilvánosságra került a névsor: kiderült, ki az a több mint 300 ember, akik közül a következő hetekben a szavazók kiválaszthatják, kik induljanak 2026-ban egyéniben a Tisza Párt színeiben. Mindenhol legalább egy (de sok helyen kettő is) nő a jelöltek közül. Valóban civilek, az eddigi politikától érintetlen embereket ismerhettünk meg, van közöttük orvos, közgazdász, a legtöbben magasan képzettek és nincsenek híján a nemzetközi tapasztalatoknak sem.

Az mindenképpen elmondható, hogy képzettség és tapasztalat terén magasra tette a lécet a Tisza. Az már más kérdés, hogy hogyan lesznek a kiváló értelmiségiek politikusokká. Ezt majd a következő hónapokban látjuk meg. A jelöltállításról, annak tanulságairól és a feladatokról Schultz Nóra politológussal beszélgettünk.

— Az eredeti tervekhez képest heteket csúszott a jelöltek bemutatása. Miért volt ilyen nehézkes ez a folyamat?

— Ez relatív, hogy nehézkesnek tekintjük‑e: a magyar politikában nincs kőbe vésett időpont, amikor be kell jelenteni a képviselőjelölteket. Hivatalosan a kampány indulását, a jelöltállítás törvényi keretét az ajánlóívek felvétele jelöli ki. Ezt az időpontot tehát a TISZA maga tűzte ki, és én úgy látom, most az a koncepció, hogy a november 30‑át mindenképp tartani akarják, és minél szűkebb időtartam alatt próbálják megrendezni az előválasztást. Amit erről mondtak, az elsősorban arról szól, hogy nem szeretnék, ha a közösség túlzott támadásoknak és feszültségeknek lenne kitéve.

— Ruszin‑Szendi Romulusz, Rost Andrea, Nagy Ervin is elindul. Az olyan helyeken, ahol „nagy nevek” lépnek pályára, van‑e értelme velük szemben még másokat is indítani?

— Szerintem nem csak az számít, hogy ne tegyék ki a párt vezetőit egy esetleges előválasztási vereségnek. Arról is szó van, hogy ki kell nevelniük egy új politikusi generációt: olyan embereket, akik most kezdenek politizálni.

Az éles kampányhelyzet a legjobb iskola: aláírásgyűjtés, meggyőzés, mozgósítás.

Most túljelentkezés van: 315 embert mutatnak be a 105 helyre. Így sokakról kiderül, alkalmasak‑e közéleti, politikai szerepre akár országgyűlési, akár más szinteken, vagy a kampányokban; kormányra kerülve is sok pozíciót kell majd feltölteni. Ez tehát plusz funkció: nem mindenkinél a győzelem a végcél, hanem a tanulás és belépés a tiszás politikai világba. Emellett az ismert jelölteknek is hasznos az előválasztás: győztesek lehetnek. Rost Andrea még soha nem volt politikus, Ruszin‑Szendi Romulusz sem választott politikusként dolgozott korábban. Egy előválasztási győzelem magabiztosságot és ismertséget ad, erre a híresebb tiszásoknak is szükségük van.

— Sejthetően Hadházy Ákos körzetében mégsem indítanák Bódis Krisztát, a korábbi hírekkel ellentétben. Hadházy Ákosnak érdekes a viszonya a TISZÁ‑val: más utat járnak, mégis jól kiegészítik egymást, elismerik egymás munkáját. Azon sem lepődnék meg, ha a legeslegutolsó pillanatban a tiszás jelölt visszalépne Hadházy javára.

— Én is ilyesmit olvasok ki abból, ha végül nem egy annyira erős jelölt lesz itt a TISZA részéről, mint Bódis Kriszta, aki a korábbi ellenzéki szavazók értékrendjével, munkájával, hangulatával, szóhasználatával, ügyeivel nagyon illik a portfóliójukba – erős jelölt lett volna Hadházyval szemben. Meglátjuk. Lehet hivatkozni olyan mérésre a 21 Kutatóközponttól, ahol egy ismeretlen tiszás is legyőzte volna Hadházyt. Hadházy hozott olyan mérést amelyben ő nyert volna, és most a Republikon Intézet friss népszerűségi kutatásában a top 3 politikus: Hadházy Ákos, Karácsony Gergely, Magyar Péter, ebben a sorrendben. Valószínű, hogy a TISZA időt hagy erre, és Bódis Krisztát nem teszik ki annak, hogy később vissza kelljen lépnie.

— Kéri László mondta többször, több helyen, hogy amikor megjelennek a jelöltek, akkor kezdődhetnek a párton belüli nagy konfliktusok is. És persze, ahogy már láthattuk, abban a pillanatban, hogy kikerülnek a nevek, támadhat a Fidesz. Emlékszem, Forsthoffer Ágnes jóformán haza sem ért Kötcséről, már megindult ellene a sajtóhadjárat. Mindkét fronton, belül is, és kívül is viharokra kell készülni. Vajon felkészültek erre?

— Igen. Amit tudok, részben háttérbeszélgetésekből, hogy

a TISZA arra kéri a jelölt-jelölteket, ne folytassanak negatív kampányt.

Ezt megerősíti, amit Magyar Péter nyilvánosan is kért: a közösségétől, a TISZA‑szigetek közösségeitől, hogy szeressék és támogassák a jelölteket akkor is, ha az első körös belső szavazás után a számukra legkedvesebb nem jut tovább, maradjanak elkötelezettek. Csalódás biztosan lesz egyes jelöltek részéről, de kifelé sokkal inkább baráti versengést kommunikálnak. Ezen keresztül tudás és „nevelődés” történik, nem pedig a teljes választási kampányt idéző véres küzdelem.

— És a külső támadások?

— Emiatt is fontos, amit Magyar Péter állít: olyan emberek is vállalnak szerepet, akikről korábban azt gondolhattuk, hogy a munkájuk vagy egzisztenciájuk miatt nem tennék. Ez az ország hangulatában fontos váltás lehet, és sokaknak reményt, bizodalmat adhat az ellenzéki oldalon.

— Példát is mutathatnak? Lehet, hogy ezután olyanok is mernek megszólalni, akik eddig nem?

— Igen.

— Én például sokszor tapasztaltam a TISZA rendezvényein is, hogy meg akartam kérdezni valakit, de azt mondta: sajnálja, olyan helyen dolgozik, hogy nem mondhat semmit, nem mutatkozhat kamera előtt. Ez megváltozhat?

— Úgy gondolom, igen. Magyar Péter személye és üzenete már ez volt: „Ne féljetek.” A saját példájával is megmutatta, hogy a Fideszt elhagyva bizonyos szempontból lehet sikeresebbé válni, nagyobb pályát befutni a politikában, ezzel sokaknak részben feloldozást, részben példát adott, akár a Fidesz elhagyására, akár a politikai szimpátia megváltoztatására. Ha pedig tényleg azt a hangulatot tudják mutatni, hogy hétköznapi emberek, akikkel a boltban, a piacon, az orvosnál találkozunk, sőt maga az orvos vagy a tanárnő is felvállal politikai szerepet, az a pártpolitikai részletektől függetlenül, alapjaiban változtathatja meg a magyar társadalom politikai bevonódottságát.

A politizálás sokáig tabu volt. Ha a TISZA alulról jövő, új arcokat hoz be, mélyebb közösségi szinten élhetik át az emberek, hogy a politika róluk is szól, és ez önmagában izgalmas fejlemény.

— Térjünk vissza az előválasztásra. Két forduló lesz, egy belső kör, majd a másodikban mindenki szavazhat, aki regisztrál. Az adatlopási ügyek után fenyegeti‑e veszély az előválasztást? Tarthatunk-e attól, hogy káosz lesz?

— Nem szeretnék előre spekulálni vagy hangulatot kelteni. Az biztos, hogy Magyar Péteréknek nagyon fontos lesz kommunikálni a magas részvételt, mert ez önmagában legitimációt épít a jelöltjeik mögé.

Nem csak az a cél, hogy ellenzékibb központokban nagy számokat érjenek el, hanem hogy minden választókerületben elmondható legyen: valós, sok ember részvételével született döntés.

Kérdés, sikerül‑e online elég embert aktivizálni. Az, hogy pusztán online lesz az előválasztás, újdonság: négy éve sátraknál is lehetett szavazni, zajlott utcai kampány is. Fontos a módszertan: az első körben rangsorolás lesz. A nagyon megosztó jelölteknek nehezebb lesz így jól szerepelni; azok jutnak előnyhöz, akiknek nincs nagy ellenzőtáboruk.

— A Tisza applikációjából kikerültek 200 ezer ember adatai. Mi a biztosíték, hogy rendben lezajlik az online szavazás?

— A szavazás a Nemzet Hangja felületén lesz. Eddig ezzel nem volt gond. A Nemzet Hangja szavazás problémamentesen lezajlott. Most persze beárnyékolja a TISZA applikáció körüli felfordulás, de a Nemzet Hangja korábbi folyamatai rendben voltak, bízom benne, hogy most sem lesz visszaélés vagy hiba.

— Kormánypárti és független elemzők is mondták, hogy a TISZA első lendülete csillapodni látszott az utóbbi időben. Egy ilyen „mozgalmi” dömping, ahol egyszerre zajlik az előválasztás első és második fordulóval, miközben az országjárás sem áll le, képes lehet újra turbófokozatra kapcsolni a pártot?

— Az országjárás önmagában, például amit Győrben láttunk, ugyanazt a közösségi erőt és mozgósítási potenciált mutatta, mint amit az elmúlt másfél évben megszoktunk. Közben a sajtó némileg érzéketlenné válik az ilyen eseményekre, mert sok van belőlük, de ezekben óriási munka van: önkéntesek mozgósítása, szervezés, technika, promóció. Minél tovább dolgoznak, annál nagyobb eredmény egy‑egy esemény. Nagy kérdés lesz, hogy amikor lesznek jelöltek, a közvélemény‑kutatások, amelyek eddig is készültek, és nagyon erősnek mérték az ismeretlen tiszás jelöltet is, így maradnak‑e.

Az volt a benyomásom, hogy amikor egy ismeretlen tiszás és egy ismert fideszes között kellett választani, sok ellenzéki válaszadó kicsit odaképzelte Magyar Pétert az ismeretlen helyére. Most viszont meg kell barátkozniuk a valódi helyi jelölttel.

Erre érdemes figyelni, nem csak az országos, hanem az esetleg kikerülő helyi mérésekben is, hogyan alakul ez a tendencia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk