"Mi magyarok több mint két Földnyit fogyasztunk" - interjú a WWF Magyarország kommunikációs vezetőjével
Egyre hangosabb a vészjelző, hogy az emberiségnek tennie kell valamit annak érdekében, hogy a jövőben is a Föld lehessen az otthonunk. Éppen ezért egyre fontosabb, hogy egyéni szinten is változtassunk életmódunkon. A WWF Magyarország 27 éve dolgozik azon, hogy a természetes élőhelyek, fajok védelmével és szemléletformálással létrehozzon egy fenntartható jövőt. De mit is tehetünk ezért átlagemberként, és milyen hatásai vannak a klímaváltozásnak Magyarországra? Erről beszélgettünk Antal Alexával, a WWF Magyarország kommunikációs vezetőjével.
- Mesélnél a WWF Magyarországról és tevékenységeiről?
- A WWF Magyarország 1989-ben kezdte meg működését, elsőként a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel közösen a kerecsensólyom-állomány felduzzasztása volt a cél. Hivatalosan 1991-től létezünk itthon, tehát most 27 éves a szervezet. A nemzetközi stratégiák mentén dolgozunk, de hazai viszonylatoknak és szükségleteknek megfelelően, tehát az határozza meg az itthoni munkánkat, hogy a hazai természetvédelemben mire van szükség. Ezek itthon elsősorban a helyi élőhelyek védelmét, a szakmapolitikai munkát és a szemléletformálást jelentik.
Itthon és nemzetközi szinten is fontos, hogy politikailag független, megoldásorientált szervezet vagyunk. Missziónk, hogy egy olyan jövőt építsünk, amelyben az ember és a természet harmóniában él egymással.
Ezt úgy képzeljük el, hogy megőrizzük a fajok és élőhelyek sokféleségét, elősegítjük a természeti erőforrások fenntartható használatát és csökkentjük a környezetszennyezést. Ezek a fő célkitűzéseink.
Itthon maréknyi csapattal dolgozunk, de nagyon sok partnerrel – nemzeti parkokkal, szakmai szervezetekkel, más civil szervezetekkel – közösen, hiszen széles szakmai bázisra támaszkodva lehetünk igazán hatékonyak. Nagy szükségünk van a munkánk során más szervezetekre és az állampolgárokra is. Itthon az éghajlatváltozásra, az édesvizek, az erdők és a nagyragadozó fajok védelmére koncentrálunk.
- Itthon milyen veszélyei vannak az éghajlatváltozásnak?
- A Kárpát-medencében viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk, mert az extrém időjárási viszonyok mindeddig nem voltak jellemzők, de az éghajlatváltozással a szélsőséges események, mint például viharok, árvizek, özönvízszerű felhőszakadások, nyári hőhullámok, hosszú aszályok, erdőtüzek gyakoribbá válására számíthatunk. A Kárpát-medencében az átlaghőmérséklet emelkedése már ma is meghaladja a globális átlagot, és ehhez a nyáron érkező csapadékmennyiség csökkenése társul. Emellett fontos, hogy a globális képet is megvizsgáljuk, ami elég erőteljesen mutatja a biológiai sokféleség drasztikus csökkenését, illetve az éghajlatváltozás mellett rengeteg más veszély kialakulását is.
Sajnos itthon is abszolút érezhető ezeknek a veszélyeknek a hatása, hiszen Magyarország szárazodása is mutatja, hogy problémák vannak, illetve a biológiai sokféleség csökkenése hazánkban is egyértelműen érezhető.
Vannak fajok, amelyek állományai vészesen csökkennek, mint például a tiszavirág, ami egy jelképes fajunk.
- Az egyik projektetekben már a felmelegedés várható hazai hatásaira reagálva öt település vízgazdálkodásának megtervezését segítitek. Ez hogyan működik, és mennyire lehet majd az ottani megoldásokat más településeknél is alkalmazni?
- Ennek a projektnek az a lényege, hogy helyi vízmegtartással elősegíthető az alkalmazkodást az éghajlatváltozáshoz. Egy-egy ilyen természetes vízmegtartó megoldás – legyen szó egy kis tó rehabilitálásáról, egy belvíztározó kialakításáról, a csapadékvíz vagy a tisztított szennyvíz helyben tartásáról vagy akármilyen más természetre alapozó, pici, és ezért kisebb költségekkel járó projektről – a közvetlen környezetében rengeteget számíthat. Azon túl, hogy frissebb lesz a levegő, sok egyéb jótékony hatása is van. Az öt településen különféle megoldásokat találtunk ki a helyi önkormányzatokkal együtt. Ezeket mindenütt a helyi adottságokhoz kell alakítani, azonban mind olyan problémák megoldásához járulnak hozzá, amik az országban sok helyen jellemzőek. Az a cél, hogy a megoldások másolhatók legyenek, és más önkormányzatok bevonásával elindítsuk azt a típusú gondolkodást, ami segít az éghajlatváltozás hatásaira való felkészülésben.
Maga a tudás, illetve az, hogy a települési önkormányzatok gondolkodhatnak saját vízmegtartó megoldásokban egy nagyon fontos vonal, ebben az együttműködésben sem csak az öt település vesz részt. Több más önkormányzatot is bevontunk, akikkel közösen gondolkodunk, illetve tréningekkel segítjük őket az indulásban.
-Hogyan lehet mérni egy-egy projekt sikerességét?
- - A terepi projektek esetében könnyebb mérni a sikert, hiszen itt van egy kitűzött terv, amit végrehajtunk. Ilyen például a Szabadság-sziget rehabilitációja, ami egy öt éves projekt volt. Ezt egyébként az is különlegessé tette, hogy a civil szektor, az önkormányzat, a vízügyi és természetvédelmi állami szervek és egy vállalat segítségével valósult meg. A lényege, hogy újjáélesztettünk egy dunai szigetet és a hozzá tartozó 3 km hosszú dunai mellékágat.
Ez egy nagyon komplex feladat volt: a mellékágban három évtizede épült egy kőgát, ami elzárta a vízfolyás útját, emiatt a mellékág feliszapolódott. A kőgátban egy ivóvízvezeték volt elhelyezve, amit ki kellett váltani egy, a meder alatt áthúzott új ivóvízvezetékkel. Így meg lehetett bontani a gátat, hogy újra átfolyjon a víz. Kikotortuk az iszapot is a feliszapolódott mellékágból, mindeközben rehabilitáltuk a sziget növényzetét: eltávolítottuk az invazív növényeket és őshonosokat ültettünk a helyükre. Ez a terület jelenleg a nemzeti park kezelésében van, ez biztosítja, hogy a jövőben megfelelő természetvédelmi kezelés alá kerül a sziget. Tehát itt egyértelműen érezhető a siker: a terület újra egészséges vizesélőhely lett, átfolyik a friss víz, megjelentek a folyóvízi halfajok, visszaszoktak a vízi madarak, és a helyi horgászok és az evezősök is boldogok, hogy újra rendeltetésszerűen használhatják a mellékágat.
Hasonlóan sikeres volt a nemrég zárult két projektünk is: az egyiknek a Turjánvidék megőrzése, a másiknak az Ó-Dráva rehabilitációja volt a célja.
Szabadság-sziget
Csarna-völgy
A szakmapolitikai munka sikere már nehezebben mérhető, hiszen ez folyamatos munka, nem egy konkrét cél, amit kitűzünk és megyünk utána. Mindig az aktuális jogszabályokban kell gondolkodni, hogy mi az, ami esetleg nem megfelelően biztosítja a természet védelmét vagy a természetvédelmi szempontok nem elég hangsúlyosak.
A módosítások kapcsán sok dolog porondra kerül, például mostanában terítéken van az erdőtörvény-módosítás, ami sajnos nem az előnyére változik. Jelenleg az Alkotmánybíróság vizsgálja, hogy az erdőtörvény-módosítás tényleg visszalépést jelent-e a természetvédelmi szempontok szerint. Ezekhez szakmai anyagokat biztosítottunk, szakvéleményt adtunk, adott esetben konkrét javaslatokkal. Ha ezek a szakmai javaslatok átmennek, azokat sikerként éljük meg, de ezeknek a mérése sokkal nehezebb, és viszonylag hosszú munkát - akár éveket – jelent.
Szakmapolitikai munkánkra remek példa a közelmúltból a Börzsönyben található Csarna-völgy esete. A fokozottan védett 1000 hektáros erdőterület azért különleges, mert 30-40 éve háborítatlan. Nagyon kevés ilyen terület található hazánkban, és szeretnénk, hogy az erdő továbbra is háborítatlan maradjon. Régóta dolgozunk azon, hogy az itthoni nemzeti parkokban is legyen zónarendszer, amelynek része a fakitermeléssel nem érintett magterület. A Csarna-völgy esetében azt szeretnénk, hogy ez legyen a Duna-Ipoly Nemzeti Park egyik magterülete, azonban a völgybe különféle beavatkozásokat terveztek, 2012-ben például fakitermelést. Ehhez ráadásul utat is kellett volna építeni, hogy elszállítsák a kivágott fákat. Szerencsére akkor szakmapolitikai tevékenységgel és aláírásgyűjtő kampánnyal sikerült ezt elhárítani, azonban 2018-ban ismét veszélybe került a terület, amikor kisvasút-fejlesztést terveztek ezen a területen. Ezúttal is a szakmapolitikai érveink, illetve a kampányunk segített: a beruházást végül az agrárminiszter megakadályozta.
