SZEMPONT

„1200 milliárd Ft-ot kell belerakni az egészségügybe ” – Komáromi Zoltán az ellenzék egészségügyi programjáról

Az Egységben Magyarországért szakpolitikusa szerint nemcsak pénzre van szükség, szemléletváltásra is. Az ellenzék a több pénz mellett nagyobb szabadságot és nagyobb nyilvánosságot ígér.

Fischer Gábor - szmo.hu
2022. április 01.

Az ellenzék szerint két terület van, ahol gyors változtatásra van szükség: az oktatás és az egészségügy. A tanárok sztrájkjától hónapok óta hangos az ország, az egészségügy csendes. Az ellenzék egészségügyi programjának egyik kidolgozójával, Komáromi Zoltánnal beszélgettem.

– Mi az amit jól csinált az előző kormány?

– Az első négy évben Szócska Miklós volt az egészségügyi államtitkár. Ő akkor egy nagyon beható és nagyon alapos elemzést végzett a csapatával arról, hogy milyen szükségletek vannak Magyarországon az egészségügyi ellátásban. A Semmelweis terv arról szólt, hogy közép- és hosszútávon hogyan kellene átalakítani Magyarország egészségügyi rendszerét, hogy jobb legyen az ellátás. Aztán jött a Széll Kálmán terv, ami az egészet tulajdonképpen leállította. A másik pozitívum az EESZT, az Egységes Egészségügyi Szolgáltatási Tér, aminek a megszervezése lehetővé teszi, illetve ha jól megcsinálják, akkor lehetővé válik, hogy egy orvos online utána nézhessen az általa ellátott beteg korábbi adatainak akkor is, ha a beteg elvesztette azokat, vagy nem hozta magával, vagy akut ellátás kapcsán ismeretlen beteget kell ellátnia. A rendszernek alkalmasnak kellene lennie arra, hogy az online beutalással egyidőben időpontot is foglaljon a betegnek. Tehát ne kelljen a betegeknek utána napokat eltölteni telefonálással, ami szinte lehetetlen sok esetben. Tehát voltak jól indult projektek, csak soha nem fejezték be igazán, mert vagy a politika, vagy a gazdasági érdekek ezt mindig keresztül húzták.

– Fordítsuk meg akkor. Mi az, amit nem csináltak jól?

– Egyrészt: ültek az adatokon. Az egész szakmának tizenkét éves panasza, hogy senki sem juthat hozzá olyan adatokhoz, melyek egyébként benne vannak a rendszerben, megtalálhatóak az OEP adattárában. Ezek fontos adatok, melyekre a szakmának, és az önkormányzatoknak is szüksége lenne, hogy jól tudjanak adott esetben dönteni.

De patikamérlegen, kicentizve csorgatják az adatokat.

Jó példa erre a járványügy, ahol olyan elképesztő bakugrások voltak, hogy tévedésből mondtak nagy számot, utána kisebbet. A legutóbbi őrület az, hogy a péntek-szombat-vasárnapi adatokat egyszerre közlik. Pedig gyűjteni gyűjtik, dokumentálni dokumentálják. Nem adják meg továbbá területenként, például járásonként az új fertőzöttek számát. Nagyon sokáig titkolták azt, hogy hány tesztet csináltak aznap. Most is titkolják azt, hogy ebből a tesztből mennyi a gyorsteszt és mennyi a PCR. A járványügyet megpróbálnak úgy lemenedzselni, hogy kevés információt hoznak nyilvánosságra. Csak egy a gond, hogy 45 ezer embert elvesztettünk ebben a két évben! És ez ez iszonyatos nagy szám, főleg lakosságszámhoz viszonyítva.

– Ha felteszem, hogy győz az ellenzék, és a járvány folytatódik, nem lesz idő rögtön mindent átalakítani, ezzel a struktúrával kell azonnal folytatni a járványkezelést. Lehet jobban csinálni ezt a mostani feltételekkel?

– Három dolgot kell nagyon gyorsan, nagyon alaposan és jól megcsinálni. Nagyon fontos dolog, hogy nyáron folyamatosan működjön az egészségügy a jelenlegi keretek között. Ilyenkor szerencsére alacsony a fertőzésszám. Viszont szeptemberben nagyon sok változás lesz és ezeket nagyon alaposan és szakszerűen kell előkészíteni.

Meg kell szerveznünk az önálló Egészségügyi Minisztériumot, mert az EMMI, ez a gigantikus dinoszaurusz országos problémákat sem tud megoldani.

A stratégiai tervezésben sem jelent előnyt az, hogy egy ilyen csúcsminisztériumot hoztak létre. Mire egy problémát végigfuttatnak, azt egy kisebb szakminisztérium már réges-régen megoldhatta volna. Szeretnénk egy nem papíralapú minisztériumot csinálni, használni az informatikát és a számítástechnika adta lehetőségeket, pontosan azért, hogy gyors legyen az adatáramlás, hogy visszakereshetőek legyenek az adatok, hogy azok az elemzések amik készülnek, minél gyorsabban átkerülhessenek a gyakorlatba.

Az Országos Tisztifőorvosi Szolgálatot szintén helyre kell állítani. Az ugyanis nem lehetséges, hogy a járásokban és a megyékben csak a kormányhivatalokban legyen egy osztály nagyon csekély önállósággal, szakembergárdával, és emellett legyen egy országos vízfej.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak valamilyen szinten vissza kell adni az önállóságát azért, hogy valóban szolgáltatást tudjon vásárolni. Szükség van továbbá egy ágazati minőségbiztosítási rendszerre is. Magyarországon bár néhány intézmény kialakított ilyet, de ebből országos rendszert nem szerveztek. A betegeknek fogalmuk nincs, hogy egy kórházban, egy rendelőintézetben vagy akár egy osztályon milyen munka folyik, hogy ott hány orvos dolgozik és hogyan? Mennyi műtétet csinálnak egy évben, azokból a műtétekből hánynál kellett újraoperálni a beteget, milyen volt sebfertőzések aránya, hogy mennyi az adott betegségnek az átlagos gyógyítási ideje, hogy hány beteg halt meg bizonyos betegségekben, vagy kórházi fertőzésben, illetve hány beteget gyógyítottak meg.

Ezek olyan adatok, melyek mindenhol a civilizált világban teljesen nyilvánosak a betegek számára.

Ezáltal az emberek tájékozottabbak lesznek, de arról is szó van, hogy egy ilyen transzparencia biztosan rá fogja venni az adott intézmény menedzsmentjét arra, hogy javítson a mutatókon. A másik fontos teendőnk lesz a betegjogi képviselet helyreállítása. Szeretnénk egy betegközpontú egészségügyi rendszert újraszervezni, ahol az intézményeknek nem a politikai és a gazdasági elvárásoknak kell megfelelni, hanem abban legyenek érdekeltek, hogy a betegeket szolgálják ki.

– Mi van az emberi tényezővel? Hogyan és kikkel lehet ezt a változást végigcsinálni?

– Az utolsó pillanatokban vagyunk. Ott van az a gárda például, akik 1989 után részt vettek a népegészségügyi intézményrendszer átalakításában, akik Kertai Pál professzor vezetésével létrehozták az ÁNTSZ rendszerét, amelyik egy működőképes, a kistérségek felől építkező intézmény volt, ahol rengeteg kiváló szakember helyben oldotta meg a problémákat.

Ezek az emberek már elég idősek. Most még megvan bennük az a tűz és lelkesedés, hogy részt vegyenek ebben a munkában, de négy év múlva jó eséllyel kevésbé lesznek teherbíróak. A tapasztalataikat most még át tudják adni.

Nagyon sokan jelentkeztek önként, hogy ha meglesz ez a koncepcióváltás, szívesen visszajönnek dolgozni, hogy újraépíthessék azt a rendszert. Én azt mondtam nekik, hogy akkor jöjjenek vissza, ha hoznak magukkal három fiatalt is, akiket betanítanak.

A minőségfejlesztési intézettel kapcsolatosan megvannak a külföldi protokollok, jó néhány külföldön járt szakember elhivatottan már dolgozik ezen. A betegjogi központnak az átszervezése szintén elindult a régi szakemberekkel. De ha még négy évig ezt a káoszt kell az országnak elviselnie, annak három következménye lesz. Tehetséges szakemberek fognak elmenni még nagyobb számban külföldre, és onnan már nagyon nagyon nehéz lesz őket haza csábítani. Tovább folytatódik az a kontraszelekció, amelyik eltávolítja a valódi szakembereket a rendszerből. Nem lesz utánpótlás: a frissen végzett, nyelveket beszélő szakemberek végzés után rögtön külföldön fognak elhelyezkedni, ha nem találnak perspektívát egy alulfinanszírozott, szervezetlen, túlterhelt egészségügyben.

– Van arra tanulmány, adat, hogy ezekkel az átalakításokkal hány életet lehetne megmenteni? Mennyivel kell javulni a statisztikának, hogy azt mondhassák majd, hogy oké, megcsináltuk?

– Az a furcsa helyzet áll fenn, hogy van tanulmány, ami ezzel foglalkozik, a magyar kormány rendelte meg és fizette ki. Ez a Boston csoport munkája, de ezt évtizedekre titkosították, tehát nem lehet hozzáférni. Remélhetőleg a kormányváltás után változik a titokgazda személye, és fel fogjuk oldani ezt, mert elképzelhető hogy ebben is benne van az átalakítás egy ilyen típusú koncepciója.

Abszurd, hogy az Eurostat és az OECD visszaérkező adataiból tudunk a magyarországi állapotokra következtetni, mert a Központi Statisztikai Hivatal és a magyar egészségügyi szakigazgatási rendszer, a járványügyi rendszer nem hoz nyilvánosságra adatokat.

Tehát mindig körülbelül másfél évvel a történtek után kullogunk, amikor visszaérnek az Eurostatból és az OECD-ből az adatok. Ez így nagyon méltánytalan, az emberek életével való packázásnak is tekintem ezt.

– Mennyibe fog ez kerülni? És honnan lehet ezt az összeget előteremteni az egészségügy számára?

– Az állami statisztikák most 7–7,5%-ot mutatnak ki, amit az ország az egészségügyre költ. Csak arról feledkeznek el, vagy pedig az azt hallgatják el taktikusan, hogy ennek az összegnek az egyharmadát, 33%-át az emberek fizetik be. Saját zsebből. Tehát az állam csak a kétharmadát adja az állami költségvetésből, ami viszont 4,5%-os arányt jelent a GDP hez viszonyítva. Mindenhol a környékünkön, akár a visegrádi országokat nézzük, akár a közép-európai országokat, 7,5-8,5% az állami ráfordítás.

Egy ilyen emelést egy menetben nem lehet megcsinálni.

Ez attól is függ, hogy mennyire rabolja ki a kasszát a jelenlegi kormány, vagy mekkora hitelt vett fel a választási célú osztogatásra. Egy dologra biztosan költeni kell: az első négy hónap az átszervezés munkáira, és az egészségügyi szakdolgozók valamint az egészségügyben dolgozó gazdasági műszaki szakemberek közel 10 éve halogatott béremelésére.

– Ez mennyi?

– A költségvetési adatok pontos ismerete nélkül jelenleg nem tudjuk megmondani, hogy milyen arányban és mennyi idő alatt tudjuk elérni a kitűzött szintet. Amikor szembesülünk azzal, hogy hogy állunk, akkor majd meg tudunk egyezni a gazdaságpolitikai kabinettel, mivel ők is látják, hogy itt szükség van egy nagyon jelentős tőkeinjekcióra.

1200 milliárd forintban határozzuk meg azt a nagyságrendet, amit bele kell rakni az egészségügybe. De itt nagyon fontos aláhúzni, hogy a működésbe. Ugyanis majd 700 milliárd forint európai uniós pénzt fordított az előző kormány is az egészségügyre, viszont ezzel a régi struktúrát betonozta be, a szó legszorosabb értelmében.

Betonban, csővezetékben, villanyvezetékben, térkőben, cserépben van ez a pénz, ebből lehet lopni ugyanis. Logikus, hogy nem a működésre és a humánerőforrás megőrzésére költötték ezt a pénzt.

A 21. században a kórházaknak világszerte sokkal kisebb a szerepük, mint mondjuk száz, vagy ötven évvel ezelőtt, annyit fejlődött az orvosi technológia, az informatika, a hírközlés, hogy gyakorlatilag egyes szakmákat újra kell gondolni. Például a gyomorfekélyről amikor én 1980-ban végeztem, akkor mi sebészetből tanultuk, mert akkor annak a kezelése nagyon gyakran egy hatalmas nagy műtét volt, és ezután a betegek életminősége jelentősen romlott. Ma hirdeti a tv, a rádió, az újság, hogyha ég a gyomrod, akkor menjél be a patikába ezért és ezért gyógyszerért. Számtalan példát tudnék erre mondani, sok olyan betegség van, amit nem kórházi osztályon, hanem járóbeteg ellátásban, esetleg egynapos sebészettel, vagy kúraszerű kezelésekkel kell gyógyítani. Számtalan olyan betegség van, amit haladéktalanul valamilyen nagy centrumba kell eljuttatni, ott kell ellátni, például a stroke, a szívinfarktus, érelzáródás.

De másnap harmadnap a betegségnek a rehabilitációja, a további gondozás már nem feltétlenül a megyei vagy egy országos centrumban kell folytatódjon, hanem a városi kórházakban, a járóbetegellátás keretében, a beteg lakóhelyéhez közel.

Ez másféle gondolkodásmódot jelent. Ezeket a technológiákat a betegekkel is meg kell szerettessük. Ehhez azonban egy jól működő országos rehabilitációs rendszer, és például egy működőképes otthonápolási szolgálat kell, olyan színvonalon, hogy valóban a beteg a saját otthonában is megkapja azokat a kezeléseket, kötözést, gyógytornát, infúziót, ami szükséges a gyógyulásához. Ezeket az információkat szinte minden beteghez el kell juttatni ahhoz, hogy a betegek ne legyenek ellenségesek ezekkel az átszervezésekkel szemben, ez nagyon fontos szempont. Lassabban kell csinálni, mint ahogy mi nagyon szeretnénk.

– Honnan lesz elegendő szakember ezekhez az ambiciózus tervekhez?

– Vannak elsősorban azok, akik pár éven belül hagyták ott az egészségügyet, főleg egzisztenciális szempontok miatt. Ők itt vannak Magyarországon és elmentek máshova, hogy pénzt tudjanak keresni. A Nyugat-Dunántúlon pedig az az általános, hogy egyszerűen átmennek Ausztriába, a határ másik oldalára, és ott normális munkaidőben, normális bérezést kapnak. Tehát őket meg kell próbálni visszacsalogatni a rendszerbe.

– De ehhez normális munkaidő és normális bérezés kell.

– Ahogy mondja! Reméljük, hogy az ápolóknak, a szakápolóknak és a kórházi szakdolgozóknak tudunk 50% körüli, jelentős béremelést adni, és a munkakörülményeiket is javítanunk kell. Én egészen biztos vagyok benne, hogy ez el fogja indítani ezt a folyamatot. Akik már három-négy évvel korábban hagyták ott az egészségügyet, az ő helyzetüket sem látom reménytelennek. Viszont őket már át kell képezni, meg kell nekik tanítani nekik az utolsó három-négy évnek a technikáját, be kell gyakorolni bizonyos tevékenységeket. Erre alkalmas lesz az egészségügyi szakközépiskolák hálózata, amit szeretnénk visszaállítani.

Úgy gondolom, az Egészségügy Visszavár programnak köszönhetően sok ezer ember vissza fog jönni az ágazatba. Mert dolgozott már húsz-huszonkét évet az egészségügyben, azért lett szakdolgozó, mert ő ezt szerette csinálni.

Ugyanez vonatkozik a külföldre menekült szakorvosokra is. Nekik is nem csak az alacsony fizetés a gondjuk, hanem a rendszerrel, a társadalmi megbecsüléssel van bajuk, amiből menekültek. Tehát, ha normális munkakörülményeket biztosítunk, biztos vagyok benne hogy a 30-40 év körüli szakorvos gárdából nagyon sokan vissza fognak jönni Magyarországra. Sajnos nagyon sokan már nem.

– Hogyan lehet csökkenteni ezeket a várólistákat?

– Mindenhol megpróbálják az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést szervezetté tenni. Ennek a legjobb módszere, hogy a betegeket egy kicsit porlasztom. Tehát ha egy nap egy reumatológus a hatórás rendelése alatt mondjuk 25-30 beteget tud ellátni, akkor el kell érnem, hogy ne mind reggel nyolc órára jöjjenek, mert akkor dugig lesz a váró. Viszont, ha úgy adok időpontot egy betegnek, hogy mondjuk diagnosztikai vizsgálatra egy héten belül vagy 10 napon belül kap időpontot, krónikus betegséggel való gondozásra körülbelül két héten belül kap időpontot, akkor az a tapasztalat hogy a beteg pontosan meg fog jelenni az időpontra.

De ha most március végén azt mondom valakinek, hogy június harmadikára adok neki időpontot, akkor lehetséges, hogy annyira türelmetlen lesz, vagy már nem bírja elviselni a fájdalmat, vagy a bizonytalanságot, hogy összekaparja a család a pénzt, és elmegy magán ellátórendszerbe, és ott csináltatja meg a vizsgálatot.

Persze nem 300 forintért, hanem 30 ezer vagy akár 60 ezer forintért. Ezt nem jelenti be az állami járóbeteg ellátásra. Ha viszont a járóbeteg ellátásra megvan a kvóta, hogy erre a napra ennyi beteget várunk, és abból tíz nem jön el, akkor ennek a szakrendelések a finanszírozása bedőlhet. Mert az alapján kapnak finanszírozást az intézmények, hogy hány beteget láttak el. Az a megoldás, hogy belátható időn belülre kell csökkenteni a várólistákat

– És ezt hogyan lehet megcsinálni?

– Egyrészt nem szabad olyan buta miniszteri rendelkezéseket hozni, hogy járványhelyzetben teljesen leállítom az elektív műtéteket, a diagnosztikai kapacitásokat, mert ennek az lett a vége, hogy amikor felszabadították ezeket a lehetőségeket, akkor rázúdult az előző hónapokban visszatartott tömeg az egészségi ellátó rendszerre, ráadásul sokkal rosszabb állapotban lévő betegekkel.

Mert azok a betegségek a „szilencium” alatt nem álltak meg, azok a panaszok bizony súlyosbodtak. Nem mindegy mondjuk, hogy valakit egy 8-as vércukorral kezdünk kell kezelni, vagy 28-assal.

Nem mindegy hogy a csontritkulásra akkor jövünk rá, amikor a beteg már rommá töri a karját, csuklóját, vagy pedig még idejében kimutatjuk csontsűrűség méréssel, hogy neki bizonyos gyógyszerekre szükség van. Tehát rengeteg többletmunkát hoz az, hogy a szervezetlenséggel és dilettantizmussal a minisztérium leállította ezeket a feladatokat.

– De én tisztán emlékszem arra, hogy sehol nem volt még a Covid, amikor már ugyanilyen borzalmasak voltak a várólisták.

– Igen, mert nem finanszírozta árán az intézményeket az OEP, illetve a kormányzat, és amikor a TVK-t a teljesítményvolumen-korlátot elérte az adott intézmény, onnantól kezdve büntették, ha többet dolgozott.

– Egy nagy beruházásnál általános, hogy azt mondják, ez 150 milliárd forint lesz, de a végén kiderül, hogy 200 milliárd forint lett. Miért ilyen merev a határ az egészségügynél?

– Ezt kell megkérdezni a jelenlegi kormánytól, hogy neki ez miért jó ez.

Az elmúlt 2-3 évben egyre többen mondtuk ki azt, hogy az az érzésünk, a NER-lovagok azért vásárolják be magukat a magánegészségügyi, főleg a nagyobb magánegészségügyi intézményekbe, mert az állam leszorítva tartja az állami intézményekben a kapacitást, így a betegeket átkényszeríti a magánellátásba.

Mivel nekünk összesen egyetlen rendszerre való szakemberünk van, így aztán, ahogy több pénz megy át a magánellátásba, egyre több embert fognak átcsábítani a magánszférába. Ez tovább növeli az ellátási bajokat a közfinanszírozott ellátásban.

És van még egy dolog, amit megint csak nem gondoltak át. Amikor meghozták az orvosi béremelést tartalmazó egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényt, akkor nagyon nagyvonalúnak tűnő ígérvényt raktak bele ennek a mellékletébe. Az orvosok bérét többszörösére növelték, de itt is elkövettek egy kapitális hibát, hogy egyetlenegy mérőszám van: az egészségügyben eltöltött évek száma, hogy az illető szakembernek hány éves gyakorlata van. Ha egy rendelőintézetben két reumatológus dolgozik, és mind a kettő 35 éve végzett, akkor nekik forintra azonos a fizetésük akkor is, ha az egyik naponta öt beteget lát el, a másik pedig harmincat. A menedzsment kezébe nem adtak olyan pénzügyi ösztönzőket, amivel motiválhatnák a többet teljesítő dolgozókat.

Zombor Gábor államtitkár idején megtiltották a közfinanszírozott intézményeknek, hogy ott olyan betegeket is ellássanak, akik fizetősek. Pedig ehelyett csak pénzügyileg ketté kellett volna választani a két tevékenységet.

Miközben volt olyan CT készülék, amelyik naponta 8 órát működött. Mindenhol a világon két vagy három műszakban működtetik az ilyen drága berendezéseket, mert általuk gyorsan tudnak diagnózishoz jutni.

Jelenleg legálisan a kórházban az egyágyas szobáért, meg az extra étkezésért lehet külön fizetni. Holott adott esetben ezeket az egyelőre parlagon heverő kapacitásokat is fel lehetne használni.

– Márki-Zay Péter azt is mondta, hogy bizonyos kapacitáshiányok esetén pedig szerződést lehetne kötni a magánegészségügyi intézményekkel, hogy az OEP náluk is tudjon ellátásokat vásárolni.

– Ez külön eseti megállapodásoknak lehet az alapja. Ha adott esetben kapacitáshiány jelentkezik az állami intézményekben, akkor fordulnánk a magánintézményekhez.

Mindenképpen az a prioritás, hogy először az állami intézmények lássák el a betegeket, oda menjen az OEP finanszírozás. Ha ez nem megoldható, akkor jöhetnek a magánintézmények.

És a magánszolgáltató ugyanazt a finanszírozást kapja, amit az állami intézmény kapna érte. Jelenleg óriási különbség van a magánellátóknál kifüggesztett díjtételek között, és aközött, amit adott esetben az OEP fizet egy adott ellátásért. Ha jól működő egészségügyet akarunk, akkor az állami szférában is közelíteni kell a finanszírozást a tényleges költségekhez.

– Megmarad a Kórházi Főigazgatóság? Vagy visszakerülnek a kórházak az önkormányzatokhoz?

– A Kórházi Főigazgatóságot azért hozták létre, hogy minisztérium nélkül is legyen egy operatív intézmény, amelyik működtetni tudja a kórházakat. Viszont bebizonyította százszor, hogy alkalmatlan erre a feladatra, emiatt ebben a formában biztos, hogy meg fog szűnni. Sok funkciója a minisztériumban folytatja tovább a tevékenységét remélhetőleg jobb eredménnyel, mint ahogy most dolgoznak. Viszont a városi kórházak esetében biztos, hogy a négy hónap felkészülési idő alatt

le fogunk ülni a települési önkormányzatokkal, akiknek volt kórházuk, csak elvették tőlük, és megkérdezzük, akarják-e működtetni. Természetesen akkor vissza kell adni nekik azt a pénzt is, amit az államosítással együtt a kormány lenyúlt tőlük.

Ez soha nem csak egy városra vonatkozik, mindig a kistérséget, a járást is bele kell érteni. Az ottani betegeket is az adott városi kórházban látják el, ugyanis. De leülünk a szakmai szervezetekkel is, és az önkormányzati szövetségek képviselőivel is, hogy milyen módon, milyen szakmai kapacitásokat tudunk odatelepíteni, és ebből az önkormányzat mit vállal. Például ha egy városban úgy döntenek, hogy ők a cukorbeteg gondozással akarnak foglalkozni, de a jelenlegi városi kórház és rendelőintézet kapacitása mondjuk havonta csak kétszáz betegnek a vizsgálatára alkalmas, akkor lehetősége legyen az önkormányzatnak egy szolgálati lakással segíteni. Így az önkormányzat tevőlegesen hozzájárul ahhoz, hogy szakembert tartson meg, vagy új szakembert hozzon az intézményébe.

– Sok helyen nincsen háziorvos. Hogy lesznek egyáltalán mindenhol háziorvosok?

– Jelenleg 600 praxissal kevesebb működik, mint húsz éve. 6.440-ról 5.800-ra csökkent a háziorvosi praxisok száma. Ráadásul ezek közül 667-ben jelenleg sem tudják betölteni a háziorvosi állást. Idén márciusban 888.582 embernek nincs állandó háziorvosa, a szomszéd városból, vagy községből jár ki heti 4-6 órában egy helyettes, ami éppen csak arra elég, hogy az akut problémákat kezelje, gondozásról, prevencióról szó sem esik.

Ha a háziorvosi rendszert meg akarom reformálni, akkor egyrészt, nagyon szépen meg kell kérnem valamennyi 70 év feletti kollégát, hogy négy-öt évig próbáljon még maradni, és a minisztérium segít neki abban, hogy egy fiatal orvost a szakképzés keretében saját maga betaníthasson. Ha a fiatal orvos egy adott praxisban megismeri a körülményeket, akkor valószínűleg, ott is tud maradni. Az sem baj, ha párhuzamosan dolgozik az öreg orvos meg a fiatal. Gógl Árpád annak idején, amikor a praxisjog intézményét kitalálták, ugyanígy gondolta.

A skandinávoknál, a finneknél, ha valaki fiatal orvosként aláír öt évet, hogy a sarkkörön túl vállal munkát, akkor a neki járó fizetésnek a dupláját kapja. Ehhez hasonló meghonosítható nálunk is.

Ráadásul, aki ilyen helyzetbe kerül, a gyakorlatban jobban megtanulja a szakmát is, mivel sokkal több problémát kell saját magának megoldania, mint egy városban dolgozó kollégájának – a kórháztól 500 méterre.

Ami nem változott, hogy az egy orvosra jutó szakdolgozó száma maradt az 1,1, magyarul minden tizedik praxisban dolgozik kettő nővér. A háziorvosi praxisokban, a nagyobb praxisokban növelni kell a szakdolgozók számát. Például egy adminisztrátort fel tud venni fel tud venni, akár két praxis is megosztva. Vagy egy praxisközösség alkalmazhat egy gyógytornászt, vagy egy dietetikust, esetleg egy betegút-menedzsert is, mert elszámoljuk nekik ezt a tevékenységet. Innentől kezdve három-négy orvos sokkal jobban el tud látni nagyobb területet is.

Most a háziorvosi praxisok jelentős része 1000-1200 körüli beteget lát el. Egy orvos, egy nővér, 1200 beteg. Például növelhetem a szakdolgozók számát, ráadásul a szakmai kompetenciáját is úgy, hogy egy panaszmentes cukorbeteg, vagy egy panaszmentes hipertóniás beteg gondozását, kontrollját a nővér is elvégezheti. Ma is meg tudja csinálni, de a jogszabályok ezt nem engedik meg. A vérvételt is meg tudja csinálni, a laboreredményt is tudja értékelni, a szemfenék vizsgálat, vagy a csontsűrűség mérés eredményét is tudja értékelni, ha nincs gond.

Miért ne végezze ő a krónikus betegek gondozását? Hiszen neki nem kell majd ott ülni a gépnél pötyögni, ha arra egy kiképzett adminisztrátor lesz felvéve. Ezáltal az orvosnak rengeteg kapacitása szabadul fel.

Nyugatabbra egy háziorvos átlagosan 2-2500 embert lát el. Négy szakdolgozóval. Így is javítható a háziorvosi ellátás, a szakdolgozók számának növelésével. Az üresen álló praxisoknak nagyjából a fele ezer fős, vagy az alatti. Egy ilyen falu, község önállóan nem tud eltartani egy háziorvost.

– Ha elviszik a legkiszolgáltatottabb falvakból az orvosi ellátást, márpedig, ha nem életképesek a kis praxisok, akkor ebből ez következik, akkor azok kerülnek még nehezebb helyzetbe...

– Láthattuk most a Békemeneten, hogy rengeteg községnek van a Darányi-tervből, vagy egyéb EU-s forrásból egészen jó állapotú mikrobusza. Ha az önkormányzat kap forrást arra, hogy minden nap bevigye a rászoruló embereket a szomszédos nagyobb községbe, ahol a rendelő található, akkor az orvosnak nem kell kitelepülni a faluba.

Ráadásul, ha megnövekszik a nővérek kompetenciája, akkor egy kis faluba oda lehet telepíteni egy nővért, aki minden nap kinyitja a rendelőt és ellátja azokat a betegeket, akiknek csak a krónikus betegségüket kell kontrollálni, vagy csak gyógyszert kell felírni nekik.

Ehhez mind személyzeti fejlesztés kell, jogszabályokat kell átalakítani és pénzt kell a rendszerbe tenni. Úgy nem fog menni, hogy nem emelem a keretösszegeket és limitálom, hogy mennyit kereshet valaki.

– Néhány rövid kérdés még a végére: sokan halnak meg rákban, arányaiban a legtöbben az EU-ban. Mit tehetünk ez ellen?

– Bár nagyon sok korszerű intézkedés történt az onkológia területén, mégis a statisztikákon nem látni a javulást. Azért sem, mert ezek a fejlesztések is leginkább ad-hoc módon történtek, szinte úgy, hogy amikor akadt egy kis pénz, gyorsan elköltötték valamire. Azt például fontosnak tartom, hogy bizonyos bonyolultabb onkológiai kezeléseket, beavatkozásokat csak a megfelelő centrumokban végezzenek. Ha szétterítem ezeket kisebb kórházakba, akkor csökkentem a színvonalat. Nem megfelelően használom ki az erőforrások koncentrálásában rejlő plusz lehetőséget.

Egy példát mondok, másik területről: az országban több, mint húsz helyen van intervenciós kardiológiai ellátás. Amikor valakinek szívrohama van, a rohamkocsi beviszi az adott centrumba, ott nagyon hamar és szakszerűen elvégzik azokat a beavatkozásokat, amivel megmentik az életét. Ebben utolértük az európai átlagot. Majdnem olyan jók az eredményeink, mint Franciaországnak, Németországnak, Egyesült Királyságnak. De az egyéves túlélése ezeknek a betegeknek már sokkal rosszabb, a két-hároméves túléléssel pedig Európa végén kullogunk. Összegezve:

rengeteg pénzzel, korszerű eszközökkel megmentjük az emberek életét, utána azonban nem törődünk velük.

Ha a beteg maga nem harcolja ki, hogy szanatóriumba kerüljön, testsúlycsökkentő programban vehessen részt, gyógytornázhasson, akkor a saját alapbetegségében két-három éven belül vagy meghal, vagy sokkal rosszabb állapotban lesz, mint lehetne. És itt jön a városi kórházaknak az óriási szerepe: a rehabilitáció. Ami fenntartja azt az eredményt, amit elértünk azzal, hogy szakszerűen és európai színvonalon megmentettük az életét. Ilyen szemlélettel lehet javítani az onkológia számain is.

– Tartunk már ott, hogy személyre szabott gyógyszereket kapjanak a betegek megfelelő genetikai vizsgálatok után?

– Igen. De ennek is ki kell dolgozni a szakmai protokollját.

– Vállalná az egészségügyi miniszteri posztot?

– Aki ismeri a parlamentáris játékszabályokat, az tudja, hogy akik megnyerik a választást, másnap leülnek, és koalíciós tárgyalásokon eldöntik, milyen személyi összetételű kormány álljon fel. Ez sokszor nem is rövid tárgyalás. Tehát nem az egyéni ambíciók...

– Nem is az egyéni ambíciókról beszélek. Hanem arról, hogy nincsen sok idő.

– Ön meg tudja mondani, hogy az egyes pártoknak hány képviselője lesz a parlamentben? Mert az fog dönteni.

– Azt nem tudom megmondani, én csak azt tudom, hogy egy ilyen helyzetben talán minél több dologban már előre dönteni kell.

– Ez így is van. Az anyagok készülnek, hónapok óta együtt dolgozunk egy 60-80 fős szakembergárdával, akiknek jellemző módon egy része nem szeretné, hogy nyilvánosságra kerüljön a neve.

Ez is egy szörnyű helyzet, hogy egy ország egészségügyének megmentéséért ténylegesen dolgozó szakemberek nem mernek a nyilvánosság elé állni, mert nem tudják, milyen retorzió érheti még április harmadikáig, vagy utána őket.

De a csapat egyben van, készülnek az anyagok. Ezeket időről időre egyeztetjük a gazdaságpolitikusokkal is, az oktatáspolitikusokkal is. Április negyedikére meglesznek ezek a háttéranyagok, gondolom annak az asztalára kerülnek majd, aki majd vezetni fogja a minisztériumot.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Három rendőrt megöltek egy pennsylvaniai lövöldözésben

A rendőrök egy családon belüli ügy miatt jártak a helyszínen, amikor tüzet nyitottak rájuk. Két rendőr életveszélyesen megsérült, a támadót lelőtték.

KÉK HÍREK

Rejtély a Balatonnál: annyira összeégett holttestet találtak, hogy a nemét és az életkorát sem tudják megállapítani

Egyetlen támpont a kövér testalkat, a halál oka továbbra is rejtély. A rendőrség azt kéri, hogy aki tud valamit az áldozatról, haladéktalanul jelentkezzen náluk.

KÉK HÍREK

Horribilis büntetésekre számíthatnak az autósok, holnaptól új szabályok lépnek életbe

Az országos kamerahálózat holnaptól automatikusan kiszúrja a bekötetlen utasokat. Övenként 20–40 ezer forintos csekk és 3–5 büntetőpont jár, a sofőr csak nyilatkozattal mentheti magát.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

„Nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába, nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket”

Svédországban élő magyarokat kérdeztünk Orbán Viktor állításáról, hogy valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.” Azt mondják, a bevándorlás okozta kihívások az oktatástól a bűnüzésig tényleg érződnek, de a svédek többsége elfogadó, és úgy érzik, biztonságban vannak.

Fischer Gábor, Címlapkép: Steffen Trumpf, Getty Images - szmo.hu
2025. szeptember 17.

„Egy ország, amely egykor a rendről és a biztonságról volt ismert, jelenleg éppen összeomlik: több mint 280 kiskorú lányt vettek őrizetbe gyilkosságért, családok élnek félelemben. Szívszaggató a helyzet, a svédek jobbat érdemelnek” - írta Orbán Viktor nemrég az X-en. A csatolt videóban pedig arról beszélt, hogy a maffia a gyerekekkel löveti fejbe az áldozatait, mert őket nem lehet elítélni. „Így mennek tönkre, minden szabály, minden rend felbomlik, és marad helyette a barbarizmus.”

„Nem arról van szó, hogy valamit elhibáztak, hanem ezek kijelentkeztek a civilizációból.”

Ez kiverte a biztosítékot a svéd miniszterelnöknél, aki szerint Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” állít. Szerinte nem meglepő, hogy mindez „épp egy olyan ember szájából hangzott el, aki a saját országában rombolja szét a jogállamiságot”, és hozzátette: Orbán Viktor kétségbeesett a közelgő magyarországi választások miatt. A svéd sajtó szerint tavaly összesen 92 gyilkosság történt, ami 2014 óta a legalacsonyabb szám. Mindössze négy 15 és 17 év közötti lányt vádoltak meg gyilkossággal, 277-et pedig testi sértéssel.

Ugyanakkor az tény, hogy az Orbán Viktor által hivatkozott Die Welt cikk szerint a szervezett bűnözés egyre gyakrabban használ fiatalkorú lányokat gyilkosságokhoz és robbantásokhoz, épp ezért büntethetőségi korhatárt 13 évre szállítanák le, és már 15 év alattiakat is lehallgathatnának, hogy eljussanak a megbízókhoz. Svédországi magyarokkal beszélgettünk arról, milyennek érzik a közbiztonságot, a bevándorlás okozta problémákat, és mit gondolnak, valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.”

Hegedűs Zsuzsa a családjával több mint két éve él ott.

Azért hagyták el Magyarországot, mert annyira kilátástalannak találták a magyar oktatási helyzetet, és a közbeszéd eldurvulását.

„Jól érezzük magunkat, persze vannak nehézségek, nyilván” - fogalmaz arról, most hogyan élnek. Az iskola szempontjából szerinte mindenképp megérte a váltás. „Nagyon jó az iskola, nagyon jó az oktatás, most már azért van két önkormányzattól, két iskolától is tapasztalatunk.”

Az iskolában „az osztály fele körülbelül svéd, a másik fele a világ minden tájáról jött, tehát van mongol, bolgár, kínai, japán, szomáliai, szíriai és magyar.” A sokszínűség hétköznapi tapasztalata szerinte pozitív. „Ez a multikulti lét mindenféleképpen ad az emberhez. A svédek rendkívül elfogadóak, nincsen semmiféle megkülönböztetés.” Ugyanakkor elismeri, hogy a kultúrák befogadása és keveredése „nyilván okoz nehézséget is” hiszen a jövevények másként szocializálódtak, és idő kell a körülmények megszokásához. Ennek ellenére a fia „a saját bőrén tapasztalja a különbségeket, nem menne ő sem vissza.”

A közbiztonságról Zsuzsa így fogalmaz:

„nekünk nincsen semmiféle rossz tapasztalatunk.”

„Az elmúlt 10–15 évben ugyanakkor valóban megnőtt a bűnözés, ami jellemzően a bevándorlók körében van, bandaháborúk, drog.” Az is létező probléma szerinte, hogy ezek a bandák a kiskorúak büntethetetlenségét használják ki, amikor különböző cselekményekre bírják rá őket. Emiatt elkezdődött egy társadalmi vita a büntethetőségi korhatár leszállításáról. „Svédországban a büntethető korhatár az 15 év,” és „erőteljes diskurzus” zajlik a 13–12 évre csökkentésről.

Orbán Viktor állításaira reagálva ezt mondja:

„nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába. Nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket.”

A hétköznapi közbiztonsági állapotokról egy képpel él: „Svédország alapvetése a bizalom. Tehát itt kint hagyod a biciklidet, nyitva hagyod az autódat, és nem viszik el. Itt nincsen félelemérzésem, bármikor megyek, jövök.”

Juhász Ágnes a miniszterelnök szavaira elsőre csak ennyit mond: „ez egy baromság.” A 2015-ös menekülthullámot azért sokknak nevezi, mivel akkor hirtelen az addigi becándorlók mennyiségének többszöröse érkezett. „Befogadó állomások voltak, a kongresszusi központot megnyitották,” és az állam jelentős pénzt költött arra, hogy magánemberek albérletbe fogadjanak menekülteket.

A kulturális sokk persze nemcsak a többségi társadalmat érte. Ismer egy szír házaspárt, ahol a férj bármilyen munkát elvállalt, míg a nő „depressziója olyan mértékű volt, hogy az egész szituációt nagyon megalázónak érezte.” De akik elfogadták a helyzetet, szerinte kevés nyelvtudással is el tudtak helyezkedni, például idősgondozásban, takarításban.

A társadalmi légkörről Ágnes így beszél: „A svédek roppant fegyelmezettek, tehát nem mondanak semmit sem, félnek a konfliktusoktól.” Munkahelyi helyzetekben „sablon válaszok” jönnek, és hosszas egyeztetések után születnek döntések, még olyan ügyekben is, mint egy malmői sátortábor felszámolása.

„Nincs olyan, hogy odamegy a rendőrség, és akkor ledózerolja az egészet,” inkább egyenként tárgyalnak, akár éveken át.

„A dánok sokkal gyorsabban döntöttek, hogy maradhatsz, vagy menj vissza,” míg Svédországban a kivizsgálásokat „elhúzták évekig.”

Kulturális feszültségekről is beszél: a svéd lányok tinédzser korban kihívó megjelenése „egy muszlim ember számára eléggé sokkos lehet,” és előfordul generációs ütközés is, amikor egy muszlim családban felnövő lány már „a svédekhez akar hasonlítani”, miközben „a papa a szigort képviseli.”

Elmondása szerint „volt olyan, hogy kidobták az erkélyen a saját gyereküket,” illetve a fiú családtagok „őrmesteri szerepet” töltöttek be. Egy másik példája az egykori Jugoszláviából menekült bosnyákok esete, akik fegyverkereskedéssel, fegyvercsempészéssel foglalkoztak.

Az ilyen jelenségekre aztán rátelepül a szélsőjobb.

Ágnes szerint a svéd szélsőjobb „főleg göteborgi svédekből áll”, akik megteremtették a svéd jóléti államot, és keményebb fellépést várnak a politikusoktól. Arra a kérdésre, hogy a szélsőségeseket leszámítva mi az oka a svédek türelmének, Juhász a „svéd kollektív bűntudatról” beszél. A II. világháborúban ugyanis az elvileg semleges Svédország remek üzletet csinált, hogy sárgarezet exportált a náci Németországnak, ahol azt fegyverek gyártására használták fel.

A korábban emlegetett problémák ellenére azt mondja, ő soha nem érezte magát fenyegetve, bár „éjszaka nem vagyok olyan bátor, hogy egyedül mászkáljak.”

Cséti Attiláéknak Svédországban van egy házuk, és a tavaszi, nyári, őszi szezont többnyire ott töltik, a téli szezonban pedig Magyarországon élnek. A költözés motivációja az esetükben szakmai volt.

„Én építészmérnök vagyok, és szerettem volna megtanulni a svéd építési technológiát. Vettem egy lakókocsit, és kiköltöztem Svédországba, és felépítettem a házunkat.” Attila azt mondja, Magyarországon van egy jól prosperáló építészirodája, Svédországban is „próbálkozok vállalkozóként,” főként épületenergetikában. „Teljesen mindegy, hogy hol vagyok, tudok dolgozni”, online egyeztet amerikai és svájci ügyfelekkel is.

A hétköznapi közbiztonságot egy mozzanattal ragadja meg:

„Nincs kerítés például. Vagy ha kiteszek bármit az utcára, vagy a telekre, az ott van akkor is, amikor mi Magyarországon vagyunk két hónapig. Amikor visszamegyünk, az ugyanott van.”

A „no-go zónák” kapcsán hozzáteszi: „Ezt egy magyar újság írta. Mi direkt kimentünk oda, megnéztük, és semmi attrocitás nem ér bennünket. Baromi jó a kaja, úgyhogy mindig oda járunk.” Erről videót is forgatott.

Cséti Attila tudósítása egy „no-go zónából”

Közösségi szerepvállalásukról elmondja, a házukat „migránssimogatónak” nevezte el, mert egyik felét 1–3 hónapra olyanoknak adják ki, „akik Svédországba akarnak jönni, és nehézségbe ütköznek” (a szállás–munka–adószám „22-es csapdája”), majd amikor „találnak munkát, akkor költöznek tovább.”

„Az utcánkban a fele az migráns külföldi, USA-ból, Lengyelországból, Szíriából, Szaúd-Arábiából, Litvániából, Erdélyből”, mégsem tapasztalt problémát. Orbán Viktor állításaira röviden reagál: „Jót mosolyogtam rajta.”

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„Lődd le!” - kiáltotta egy rendőr, miután egy fejszenyéllel berobbantotta a kocsijuk ablakát egy ámokfutó Dabasnál

A tárgyaláson bemutatott videó szerint a férfi a szántóföldre hajtott, fejszenyéllel rátámadt a járőrautóra, majd az 5-ös főúton a rendőrségi kisbusznak ütközött. A büntetőügy októberben folytatódik, a vádpontok között emberölés kísérlete is szerepel.

KÉK HÍREK

Meghalt egy egyhetes kisbaba Simontornyán - 7 éves testvére eshetett rá véletlenül

A Tolna vármegyei rendőrség megerősítette a halálesetet, de további részleteket nem közöltek. A körülmények feltárásához szakértőket vontak be, a helyiek mentőhelikopterről és kora estig tartó helyszínelésről beszélnek.

KÉK HÍREK

„Ennyi volt, itt a vég” - sorra késelte társait egy miskolci szociális otthon lakója

A férfi a közösségi térben kétszer hasba szúrta egyik társát, majd egy másik késsel újabb sérüléseket okozott több lakónak. A hatóságok szerint egy sérült életveszélyben van.

SZEMPONT

Mehringer Marci: Van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg

Mehringer Marci rengeteg támadást kapott kormánykritikus dalszövege miatt, de szerinte generációjának többsége hozzá hasonló dühöt érez. A 23 éves énekesbe Nagy Feró is beleállt, akiről azt mondja, csak egy megvezetett idős ember.

Fartek Patrícia, Fotó: RTL - szmo.hu
2025. szeptember 14.

Mehringer Marcit az X-Faktor 10. évadában ismerhette meg az ország. A fiatal énekes akkor a negyedik helyen végzett. A műsor után zenekart alapított, több dalukkal is szép eredményeket értek el, az igazi sikert számára a 2025-ben megjelent Szar az élet című száma hozta meg. A 23 éves zenész ebben a saját magát és a kortársait érintő problémákról, érzésekről énekel.

A dallal hamar a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, és a közösségi oldalakon is sokan kritizálták részben a szöveg, részben pedig amiatt, hogy egy előadó miért foglalkozik politikai kérdésekkel. De Nagy Feró is többször beszólt neki. Marcival most arról beszélgettünk, hogyan élte meg a negatív kritikákat, és számított-e egyáltalán ekkora visszhangra. De a fiatal zenész azt is elárulta, hogyan látja ma Magyarországot és a saját generációját.

– A Szar az élet című számotok eléggé megosztó, hozzád milyen visszajelzések jutottak el?

– Ennek a dalnak valóban olyan ereje van, ami korábban más számunknak nem volt. Sokkal inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

A propagandát leszámítva összességében inkább pozitívak a visszajelzések.

Sokan elmondják, hogy ők is ugyanígy gondolják a dolgokat. De azért van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg.

– Ilyeneket is írnak neked?

– Persze. A Facebookon mostanra azért már az idősebb korosztály van jelen, és talán ez az a platform, ahová leginkább beférkőzött a politika. Sőt, a Facebook kb. már csak politika... tele van a hírportálok cikkeivel. Egyébként a hírekkel többnyire én is ott találkozom, ott olvasok politikai, közéleti tartalmakról. Illetve Facebookon van talán a legtöbb negatív komment is. Az már természetes, hogy mondjuk másfél-kétmillióan megnéznek egy videót, van alatt 3-4 ezer komment, aminek a fele az biztos, hogy ilyen.

– Hogyan kezeled ezeket a negatív kommenteket?

– Őszintén szólva engem ezek nem érintenek meg. Nem tudok most már ezeken izgulni, nem húzom fel magam rajtuk. Az az igazság, hogy az ilyenekhez az ember egy idő után hozzászokik. Másfelől mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani: ha valakinek nem tetszik az, amit csinálok, az is teljesen rendben van.

– Mennyire számítottál arra, hogy ekkorát fog menni ez a dal, és hogy ilyen megosztó lesz?

- Nyilván reméltem, hogy nagyot fog menni, de arra nem számítottam, hogy ekkorát. A hatását illetően abszolút nem számoltam azzal, hogy gyakorlatilag mindenhová el fog jutni, és hogy ekkora port kavar majd. Azt gondoltam, hogy azért lesz sok-sok fiatal, aki ezzel rezonálni fog. És abszolút beigazolódott számomra, hogy ami ebben a dalban van, ez a fajta düh, az nem kizárólag bennem él, hanem ez tényleg egy valid érzés a fiatalok többségében. Az az igazság, hogy

nemcsak én, de a legtöbb barátom is ugyanazt éli át: nincs hol laknia, nagyon drága az albi, rossz az oktatás, szar az egészségügy... Igazából ez a dal kigurult belőlem, szóval nem kellett sokat gondolkoznom rajta, könnyen jöttek a szavak.

A legnehezebb része inkább az volt, hogy mi az, amit kiveszünk belőle, merthogy van legalább 50 sor, ami nem került bele, hiszen túl hosszú lett volna. De ezek megvannak, és talán majd egy másik dalban még előveszem. De egyébként most úgy érzem, hogy nem feltétlen szeretnék több hasonló jellegű, kimondottan politika tartalmú dalt.

– Miért?

– Elsősorban azért, mert nem akarom, hogy ez öncélúvá váljon.

Én nem pénzt akarok ezen keresni. A zene számomra a művészetről szól, meg arról, hogy elmondjam, amit érzek, és nem arról, hogy felüljek erre a hype-vonatra.

Egyszer elmondtam, amit akartam, meg ami bennem volt, de számomra egy kicsit furcsa lenne, ha innentől újra és újra arról írnék dalt, ami szar az életben.

– Mondtad ezt a hype-vonatot, és az tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan előadó van, akik akár a zenéikben, akár a színpadi megnyilvánulásaikban foglalkoznak a politikával. A propaganda ezekre művészekre rendre reagál. Te is így jártál. Sőt, téged a nyíltan fideszes Nagy Feró is bekóstolt. Benned hogyan csapódott ez le?

– Az ő esete elég érdekes...

Nem akarom megbántani sem őt, sem a korosztályát, de ő végső soron egy idős ember, akinek a korát szépen kihasználják. Kicsit olyan, mint egy báb, és rossz ezt látni.

Én találkoztam vele, és ő egyáltalán nem egy rosszindulatú figura, csak egy megvezetett idős ember, aki ráadásul valószínűleg még pénzt is kap azért, hogy hülyeségeket beszéljen a tévében. Egy eseményen előttük léptünk fel, és mondtam neki, hogy nyugodtan nézze végig a koncertünket. Ott állt a színpad szélén végig, láttam rajta, hogy amúgy meg élvezi a zenéinket... és közben a médiában meg tök mást kell mondjon, vagy csináljon. Persze ettől még nem akarom az ő felelősségét tompítani ebben az ügyben, de baromi szomorú ezt látni. És

az a legrosszabb az egészben, hogy ő olyan ember, aki egy időben szép dolgokért és nemes célokért lázadt, és most egy nagyon hasonló rendszernek a katonája.

– Egyébként szerinted egy zenésznek mennyire dolga az, hogy politikával foglalkozzon?

– Szerintem egy alkotó embernek mindig kritikusnak kell lenni, hogy képezzünk valamilyen fajta ellenpólust. Én azt gondolom, hogy egy jó zenész örök ellenzéki, akkor is, hogyha egy olyan kormány van éppen hatalmon, akiknek az irányítása alatt jól működik az ország.

Szerintem Magyarországon egy kicsit el vannak csúszva a dolgok, mert azt gondolják az emberek, hogy a politikusok a mi főnökeink. Holott ez pont fordítva van, mert a politikusokat az emberek választják meg, tehát ők vannak értünk, és az volna a feladatuk, hogy azokat a dolgokat, amiket a társadalom szeretne, vagy ami a társadalom számára jó, megtegyék.

A politikusok nem azért vannak ott, hogy majd ők megmondják, mi legyen, ők az átlagembert kellene, hogy képviseljék. De az a probléma, hogy mi magyarok nem ebben szocializálódtunk, és szerintem nekünk, fiataloknak az az egyik fontos feladatunk, hogy ezen a gondolkodásmódon változtassunk.

– Milyennek látod a saját generációdat?

– Alapvetően nagyon fekete-fehérnek. Van az egyik oldal, a teljes nihil, akiknél azt látom, hogy amit érzékelnek a világból, az arra sarkallja őket, hogy semminek semmi értelme, és belecsúsznak ebbe a minden szar állapotba. Ezzel ők elvannak. Emellett pedig ott a másik oldal, akik nagyon ambíciózusak, céljaik vannak, amikor meg akarnak valósítani. Tenni akarnak, jobb emberekké válni és egy jobb helyet csinálni az országból, a világból. Szóval szerintem a mi generációnk ilyen, két véglet, és nem igazán van átmenet. De azt gondolom, hogy az ambíciózus fiatalokból, az akaraterőből szerintem sokkal több van. Illetve

mi fiatalok talán sokkal inkább abba az irányba húzunk, hogy valamiféle kollektív egyetértésben tudjunk majd együtt létezni. Szerintem sokkal kevésbé vagyunk önzőek már, kevesebb az egyén, és sokkal több a kollektíva a fiataloknak a fejében.

Szerintem többet törődünk egymással, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, elfogadóbbak és, sokkal jobban érdekel minket környezetük.

– Te, mint Mehringer Marci, egy 23 éves zenész, milyen országban szeretnél élni, milyen Magyarország lenne számodra az ideális?

– Elég egyszerűen meg tudom fogalmazni: egy olyan országban, ahol mindenki embernek érezheti magát, teljesen mindegy, hogy honnan jön, hogy milyen a bőrszíne, milyen a vallása, milyen a szexualitása. Egy olyan szép és szabad Magyarországon szeretnék élni, ahol mind egymásért vagyunk. Ez egy nagyon egyszerű, meg nagyon klisés gondolat, de közben azt gondolom, hogy ennél tényleg semmi sem fontosabb.

Mostanra magyar ember lett, magyar embernek farkasa, ez így nem járja.

Mi nem fideszesek, meg tiszások, meg mi hazánkosok, meg nem tudom, kik vagyunk, hanem a hogy egytől egyig mind magyarok vagyunk. Mindannyian ugyanabban az országban élünk, és bárki is van kormányon, mindenkiért felel. Szomorú, hogy ennyire szét lett szakítva ez a kis ország, ez a kis nép. Szóval egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez nincs jelen. Egy szabad Magyarországot szeretnék, ahol mindannyian embernek számítunk.

– Mik a terveid a következő időszakra, várhatóak például új dalok?

– Idén még biztosan kiadunk két dalt, és tervezünk egy nagykoncertet is, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Jövő tavasszal pedig tervben van egy fullos nagylemez is, amit télen fogok tudni befejezni, mert akkor lesz rá időm. Számomra az a legfontosabb, hogy ezzel a lemezzel össze tudjam foglalni az elmúlt időszakot, meg mindent, ami bennem van, az érzéseimet. Hogy ez pontosan mit takar, vagy, hogy lesz-e benne még társadalmi kérdésekkel, problémákkal kapcsolatos gondolat is, az egyelőre maradjon titok.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Rendőrre támadt egy 15 éves fiú Siófokon, a szülők az egészet élőben közvetítették

A siófoki rendőrök egy iskolaőrt fenyegető fiatalt akartak előállítani, de elszabadultak az indulatok. Három embert őrizetbe vettek, és a helyszíni élő videó fontos bizonyíték lett.

KULT

Budapesten a Disturbed: újra itt a metálbanda, amelynek a legnagyobb slágere egy milliárdos megtekintésű feldolgozás lett

A Disturbed idén ünnepli korszakalkotó debütáló lemeze, a The Sickness 25. évfordulóját, ez alkalomból pedig 17 állomásos turnéra indultak. Az amerikai zenekar a Megadeth társaságában érkezik október 6-án a Budapest Arénába.

KÉK HÍREK

Részeg férfi sétált be a MOL százhalombattai védett finomítójába – órákig bolyongott az őrzött területen

A férfi több épületbe is bement, mire észrevették. A MOL belső vizsgálatot indított, a biztonsági cég nem válaszol a kérdésekre.

SZEMPONT

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” - Civil demonstráció volt a Parlament előtt

A rendezvényt Felföldi József és Tóth-Beeri Szilvia szervezte, felhívásukban jelezve, hogy nem pártpolitikai eseményről van szó.

Maier Vilmos, fotók: Nagy Bogi/SzMo - szmo.hu
2025. szeptember 13.

Nagyjából 60-80 érdeklődő gyűlhetett össze a parlament előtt a szombaton 15 órára meghirdetett demonstrációra. A rendezvényt Felföldi József, a néhány éve még a Fidesszel országos szinten is szimpatizáló debreceni nagyvállalkozó és Tóth-Beeri Szilvia operaénekes, civil aktivista szervezte.

Felhívásukban leírták, hogy az esemény nem pártpolitikai rendezvény, hanem közös kiállás azok mellett az ügyek mellett, amelyek minden magyar embert érintenek.

A tiltakozók többek között a gyermekek jövőjének veszélyeztetését, az iskolák rossz higiéniai állapotát, az állam által ki nem fizetett devizahiteles kártérítéseket, a földmutyikat, az akkumulátorgyárak terjeszkedését és a hazai vállalkozások háttérbe szorítását kifogásolták. A rendezvényen több közéleti szereplő is felszólalt.

A demonstrálók között akadt olyan, aki egy

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” feliratú papírlapot lobogtatott.

Másvalaki azt írta a pólójára, hogy „Tüneti helyett HOLISZTIKUS OKI kezelést!”. A legkarcosabban talán az a férfi fogalmazott, aki egy jókora táblára írva üzent: „Inkább vagyok balsors a Himnuszban, mint balfasz a PEDOFIDESS-ben!”

A rendezvényről fotósunk több képet is készített, amiket itt lehet megnézni:

Kapcsolódó

„El akarják venni a cégem” – Mészáros Lőrinc emberei vetettek szemet Felföldi József vállalatára, állítja az az édességgyáros milliárdos

Az egyre több kormánykritikát megosztó Felföldi József azt állítja, politikai nyomás miatt értékesíti külföldön a termékeit. A „szívószálpápa” elárulta: tisztességtelen ajánlatot tettek a cégére.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

A szakértők szerint több különös rejtély is van Kaszás Nikolett eltűnésének ügyében

Nem tudni például, hogy miért nem a telefonjáról érkezett az utolsó üzenet. Ahogy az sem nyilvános egyelőre, hogy honnan küldték azt. Ráadásul a Pilis sem olyan nagy kiterjedésű, hogy közel 10 nap alatt ne találhatták volna meg.

KÉK HÍREK

Jó anyának tartja magát a nő, aki megfojtotta kisfiát, majd öngyilkos akart lenni Berekfürdőn

A nő gyakran italozott a környékbeli sörözőkben, miközben a gyermeke egyedül maradt otthon. A gyilkosság napján is délutánig ivott.

KÉK HÍREK

Biliárddákóval ölte meg húgát egy férfi Nógrád megyében

A 43 éves gyilkos a 8 éves unokahúga szeme láttra végzett testvérével. Utána ő maga hívta a segélyhívót, a rendőrségen pedig beismerte tettét.

SZEMPONT

„Egy kicsit bolondos, de kedves srác volt” – Templomba járó, Trump-rajongó mormon család kiválóan tanuló gyereke Charlie Kirk merénylője

A 22 éves Tyler gyerekkora óta templomba járt, okos volt, kedves és csendes az ismerősei szerint. Most egész Amerika róla beszél – és a különös üzenetekről, amiket a golyókra vésett.

Malinovszki András / Fotó: Office of the Governor of Utah – Getty Images - szmo.hu
2025. szeptember 13.

Egészen más jövő várt volna Tyler Robinsonra, ha minden a tervei szerint alakul. Charlie Kirk 22 éves merénylője Utah államban, St. George közelében nőtt fel, és már középiskolásként is kitűnt tanulmányi eredményeivel: a közösségi médiában megosztott posztok szerint nagyon jó tanulmányi átlaggal zárt. A Pine View középiskola elvégzése után a Utah Állami Egyetem négyéves ösztöndíjat ajánlott neki, amit egy videóban büszkén fel is olvasott.

Azonban csak egyetlen félévet töltött az egyetemen. A tanulmányi szünet után már nem tért vissza, ehelyett a Dixie Műszaki Főiskolán tanult tovább, ahol az elektronikai képzés harmadéves hallgatója lett. 2022-ben megszerezte a villanyszerelői engedélyt is. Legutóbb egy st. george-i lakóparkban lakott, ahol szomszédai szerint visszahúzódó, csendes fiatalemberként élt, és nem igazán beszélt politikáról.

Robinson korábban a Utah Technológiai Egyetemen is szerzett kreditpontokat középiskolás évei alatt, 2019 és 2021 között. A Utah Valley Egyetemre, ahol a lövöldözés történt, nem járt.

A nyilvántartások alapján pártonkívüliként regisztrált szavazó volt, de soha nem élt szavazati jogával. Szülei, Matthew és Amber Robinson a Republikánus Párt tagjai, és a helyiek barátságos, segítőkész családként ismerték őket. Az apa konyhapultokat és szekrényeket szerel be, az anya szociális munkás. A család aktív tagja a mormon egyháznak.

Egykori ismerősei szerint Robinson mindig csendes volt, de jó fej, aki főleg a videojátékok világában érezte otthon magát.

Egy volt osztálytársa így emlékezett rá: „Nagyon-nagyon benne volt a videojátékokban”, és érdekelte is a játéktervezés. Elmondása szerint ebédidőben kártyázni szoktak az iskolában, és Robinson „egy kicsit bolondos, de kedves srác volt”.

A szomszédságában élő Kristin Schwiermann – aki iskolai takarítóként és egyházi tagként is ismerte a fiút – így emlékezett vissza: „Azt tudom, hogy [Tyler] mindig rendesen viselkedett. Nagyon kedves volt. Okos volt. Úgy hallottam, teljes ösztöndíjat kapott a főiskolára… Teljesen megdöbbentem, hogy ezt tényleg ő tette.”

A rendőrség szerint Robinson szeptember 11-én lőtte le Charlie Kirket a Utah Valley Egyetem egyik rendezvényén. A konzervatív aktivista épp a mormon egyházról beszélt, amikor a tragédia történt. A rendezvényen többek között ezt mondta: „Imádom, hogy a mormonok misszionáriusokat küldenek a világ minden tájára, imádom, hogy milyen udvariasak... a csapatom fele mormon.” Hozzátette: „A mormonok nagyszerű emberek. Hadd mondjam el, hogy én evangéliumi keresztény vagyok, de nem vagyok olyan, aki gyűlöli a mormonokat.” Tyler Robinson és családja az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mormon közösség tagjai.

A lövöldözés után a rendőrök egy csavarzáras puskát találtak az egyetem közelében, egy erdős területen. A fegyverben lévő lőszerhüvelyeken több felirat is szerepelt. Az egyiken ez állt: „Hé, fasiszta! Kapd el!” Egy másikon az olasz antifasiszta dal sora: „Oh bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao.” Egy harmadik hüvelyen ez volt olvasható: „Ha ezt olvasod, meleg vagy LOL.” A hatóságok szerint a feliratok videojátékokra és mémekre is utaltak, köztük a Helldivers 2 és a Far Cry 6 játékokra, valamint egy Netflix-sorozatra.

Spencer Cox, Utah kormányzója elmondta, hogy a nyomozók egy családtagot is kihallgattak, aki szerint Robinson az utóbbi években egyre inkább a politika felé fordult. Egy nemrég tartott családi vacsorán szóba hozta Charlie Kirk közelgő rendezvényét, és a családtag elmondása szerint azt is kifejtette, miért nem ért egyet az aktivista nézeteivel. A hozzátartozó szerint „Kirk tele van gyűlölettel, és gyűlöletet terjeszt”.

Robinson egykori iskolatársa arról számolt be, hogy korábban ő és a családja is Donald Trump támogatója volt: „Amikor ismertem őt és a családját, igazi Trump-rajongók voltak. Amikor ez történt, azt se tudtam, mi változott meg.”

Pénteken az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának vezetői közleményt adtak ki: „Elítélünk minden borzalmas erőszakos cselekedetet világszerte, beleértve a mostani gyilkosságot is Utah államban. Ismételten arra kérünk mindenkit, hogy a különbségek ellenére is a békét és az egységet keressék.” A közlemény zárása így szólt: „Arra buzdítunk mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, és inkább a megértésre törekedjen. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – ennek tudatában több méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel kell bánnunk egymással.”

(via BBC, CNN, New York Post)