A Rovatból

10 őrült tény a XIX. századi pszichiátria történetéből

Elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a betegek által készített újság - csak néhány extrém példa azok közül, amit a korabeli pszichiátria produkált.

Link másolása

Szerencsére sokat fejlődött a mentális betegségek kezelése az elmúlt évszázadokban, és már nem kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel próbálják kezelni a pszichiátrián a betegeket, mint régebben. A Listverse a 19. századi módszerek közül gyűjtött össze tízet, amikkel ma már nemigen találkozni - mondhatjuk, hogy hál' Istennek!

10. Morális kezelés10

A felvilágosodás megváltoztatta a tudósok, filozófusok és a társadalom hozzáállását a világhoz, és új szelek fújtak a pszichiátria területén is. A láncok és erőszak helyett megpróbáltak egészen másképp hozzáállni a mentális betegekhez. Dr. James W. Trent szerint a morális kezelés előtt a pszichiátriai problémákkal küzdő embereket embertelenül kezelték, a változás pedig egy párizsi orvosnak, Philippe Pinelnek köszönhető.

Ő volt az, aki a fizikai bántalmazás helyett a kedvességre és türelemre fektette a hangsúlyt, aminek részeként sétákra és kellemes beszélgetésekre is sor került. Pinel rengeteget olvasott, és megfigyelte betegeit. Innen jött az ötlet, ami gyorsan elterjedt a világ többi országában is, többek között az Egyesült Államokban, ahol Benjamin Rush orvos arra jött rá, hogy a legtöbb mentális megbetegedést a modern kor rohanása okozza. Betegeit a morális kezeléssel kezdte gyógyítani, és próbálta távol tartani őket a stressztől. Azonban Rush a modern módszer mellett még mindig alkalmazta a régi gyógymódokat is több orvossal egyetemben, hiába remélte Pinel, hogy lassan mindenki áttér az ő módszerére.

9. Elburjánzó elmegyógyintézetek 9

Az elmegyógyintézetekről szörnyű kép él sokakban, és biztos te is hallottál már rémtörténeteket ezekről a rettenetes létesítményekről. A 19. században nőtt meg drasztikusan azoknak a száma, akik ilyen intézményekbe kerültek, korábban otthon próbálták kezelni őket, vagy börtönben tartották fogva őket. Miért pont ekkor nőtt meg ez a szám? A századfordulón a városok lakosság egyre nőtt, a mentális betegségekre pedig már nem Isten büntetéseként tekintettek, hanem sokkal inkább társadalmi problémaként. Egyre több olyan intézmény épült, ami befogadta a betegeket, erre pedig szükség is volt.

A történészek szerint három oka van annak, hogy megnövekedett a mentális betegek száma. Az első a modernizáció volt és az egyre növekvő stressz, a második az, hogy a társadalom egyre nehezebben viselte a zavaró magatartást, a harmadik pedig az orvosok és idegorvosok egyre nagyobb befolyása. Természetesen az elmegyógyintézetek elszaporodásával jöttek a rémtörténetek is, és ezek nem voltak alaptalanok bizonyos esetekben.

8. Állati lelkek mint az őrület kiváltó okai8

Manapság természetes dolog, hogy egyetemre jelentkezik az, aki egy bizonyos dolgot szeretne tanulni, a 19. században azonban ez még nem így volt. Az elmegyógyintézetek számának növekedésével persze egyre nagyobb szükség volt erre, a kutatások iránti igény pedig megnövekedett. Arra is egyre többen keresték a választ, hogy mitől bolondul meg valaki.

A legvalószínűbb magyarázatnak akkoriban az tűnt, hogy állatok lelkei költöztek ezekbe az emberekbe, és hatással vannak az agyfunkcióikra. Így gondolta ezt Thomas Willis is, a neurológia szó megalkotója, vagy a holland Archibald Pitcairn, aki szerint a betegek téves gondolatoktól szenvedtek, amik mind ezeknek a lelkeknek köszönhetőek. Szerencsére ma már tudjuk, hogy az emberi agyban nincsenek állatok lelkei, amik mentális betegségeket okoznának, hanem ezek az agy kémiai egyenlőtlenségeinek köszönhetők. Persze sokat köszönhet a modern tudomány ezeknek az orvosoknak is, és nem volt könnyű dolguk, hiszen az agyat csak az emberből eltávolítva tudták például vizsgálni.

7. Idegi rendellenességek

7

Ha valaki idegi rendellenességtől szenved napjainkban, akkor azt a magas vérnyomásnak, szívbajoknak vagy légzési nehézségeknek tulajdonítják. A 19. században egészen más volt a helyzet, akkor biztosak voltak benne, hogy idegösszeomlás, idegi kimerülés vagy gyenge idegzet miatt alakultak ki ezek a rendellenességek. Innen ered az is, hogy valaki erős vagy gyenge idegzetű. Sőt, ami még érdekesebb, akkoriban azt tartották, hogy ez főleg a magasabb rangú emberek betegsége volt, amit tudományos tényekkel is alátámasztottak. A viktoriánus korban a férfiak hipochondriásak voltak, a nők pedig állandóan hisztériás rohamot kaptak, betegségüket pedig privát idegklinikákon kezeltették, ahol a kellőképpen jómódúak fürdők során gyógyíthatták betegségüket. A módos rétegek persze teljesen hamis képet festettek erről a betegségről, amiben egyébként sok szegény valóban szenvedett, ők azonban nem kaptak megfelelő kezelést.

6. Monománia6

A 19. században rengeteg tudós próbálta megfejteni, vajon mi okozta a mentális megbetegedéseket. Az orvosok szerint a legtöbb esetben valamilyen hiánynak volt köszönhető, és a beteg képtelen volt racionálisan felfogni a valóságot. Jeann Etienne Esquirol egyike volt azoknak, akik ilyen jellegű kutatást végeztek, és ő arra jött rá, hogy a monománia volt a válasz a kérdésre. A monománia részleges delírium, amikor a beteg téves képzetektől szenved. Ezek a kényszerképzetek lehettek illúziók, hallucinációk vagy akár téves rögeszmék is. A betegek tehát az általuk elképzelt világra reagáltak. Esquirol a monománia diagnózisának felállításával paranoiás rendellenességeket magyarázott meg, például a kleptomániát, a nimfomániát vagy a piromániát.

5. Az M’Naghten-szabály5

1843. január 20-án a skót Daniel M’Naghten azt hitte, a brit pártok egymással szövetkeznek ellene, és meg akarják ölni azért, mert részt vett egy mozgalomban. Azért, hogy ezt megakadályozza, M’Naghten eldöntötte, megöli az akkori elnököt, Robert Peelt, azonban véletlenül Peel titkárát ölte meg, mivel összetévesztette őket.

A tárgyalás során M’Naghten ártatlannak vallotta magát, és morális elmezavarra hivatkozott. Működött a terve, mivel a bíróság felmentette, azonban Viktória királynő és a nép gyalázatosnak tartotta az ítéletet, és az ügy újratárgyalását követelték. Az újratárgyalás során rengeteg kérdést tettek fel a bíróknak, a válaszok pedig a mai napig irányadóak olyan eseteknél, amikor azt kell eldönteni, valaki felmenthető-e mentális betegség miatt.

4. Az Opál: egy lap, amit a betegek készítettek4

Pinel párizsi morális kezelésről szóló mozgalma után a New York-i Utica elmegyógyintézet betegei saját lapot indítottak, az Opált. Az első szám 1850-ben jelent meg, és csak az intézet betegei jutottak hozzá, azonban a következő számokat már máshol is árulták, 1851-ben pedig a szakmai fórumnak számító American Journal of Insanityben is megjelentek a cikkek. Megjelenése után egy évvel már közel 900 előfizetője volt az Opálnak, a bevételeket pedig az intézet könyvtára kapta meg. Az Opál egyébként a mentális kezelés alapvető elveit valósította meg, az újság segített a betegség és a fájdalom megelőzésében. Ráadásul abban is segített szerzőinek és olvasóinak, hogy jó irányba terelje gondolataikat a készítése által. Sajnos az újság 1860-ban megszűnt, amikor is a morális kezelése mozgalma elbukott.

3. India elmegyógyintézetei3

India brit gyarmat volt a 19. században, és ahogyan az Államokban és Európában, úgy Indiában is egyre nőtt a mentális betegek száma, és a britek itt is Pinel és Esquirol módszereit próbálták bevezetni. A gondot az jelentette, hogy a gyarmatosítók felsőbbrendűnek gondolták magukat a helyieknél, ezért nem akartak egy intézményben lenni velük. A helyieket tehát düledező állami intézményekbe száműzték.

Az egyik ilyenből küldött levelet R.F Hutchinson sebész a főfelügyelőnek. Levelében leírta, hogy milyen rettenetes körülmények között kezeli betegeit a túlzsúfolt és minden szempontból alkalmatlan épületben. Hutchinson egyike volt azoknak, akik próbáltak mindent megtenni azért, hogy az akkoriban bolondnak titulált betegek jobb körülmények között élhessenek.

2. Frenológia - avagy minden a koponyától függ2

A frenológia az az elmélet, ami az emberek lelki tulajdonságait koponyájuk formájával próbálta összefüggésbe hozni, és ami a 19. században nagyon népszerű volt. Az osztrák Franz Joseph Gall, a modern neurológia feltalálója volt a frenológia kitalálója is. Gall matematikusokat, szobrászokat és kocsisokat vizsgált, és megpróbált összefüggést felállítani koponyaformájuk alapján, elmélete azonban két fontos problémába ütközött. Először is, állításait a véletlenre alapozta, másodszor pedig csak olyan eseteket vizsgált, amik az ő elméletét támasztották alá. Amik pedig ellentmondtak elméletének, azokat nem vette figyelembe. Ennek ellenére Gall is nagyban hozzájárult a későbbi neurológusok munkájához.

1. Dorothea Dix1

A 19. század tehát rengeteg újítást hozott a pszichiátria világába, jókat és rosszakat is, azonban a legtöbb inkább szenvedést okozott a betegeknek, mint gyógyulást. Volt azonban egy nő, Dorothea Dix, aki látta a betegek szenvedéseit, és szerette volna felfedni, mennyi kegyetlenség történik.

Dix Bostonba ment, és ott kezdte el küzdelmét a nehéz sorban lévő betegekért, a városban pedig segítőkre is talált, többek között William Ellrey Channing tiszteletesre, aki szintén a társadalmi reformok szószólója volt. Dix 1841-ben útra kelt, hogy lássa, milyen körülmények között élnek a mentális betegek Massachusetts államban, és szörnyű dolgokra bukkant.

Ketrecben, padláson és ólakban tartották a betegeket, leláncolva, odaszögezve és súlyosan bántalmazva. Dixet annyira megrázták a látottak, hogy még biztosabb volt abban, tenni kell valamit a betegek érdekében. Petíciójában azt kérte, kapjanak több támogatást olyan intézmények, ahol kezelhetnék őket. Egyedül harcolt, de nem adta fel, és végül az állam megszavazta a worcesteri elmegyógyintézet kibővítését.

Dix azonban itt még nem hagyta abba, lobbizni kezdett a mentális betegek jobb kezeléséért, és egy olyan korban, amikor az őrültnek és bolondnak nevezett embereket állatokként kezelték, Dix volt az ő szószólójuk, aki kiállt értük.

http://listverse.com/2017/05/17/top-10-crazy-facts-about-psychiatry-in-the-19th-century/

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: