Wim Wenders Budapestre érkezett, egy fontos díjat vett át
Az ünnepséget Ráduly György, az NFI Filmarchívum igazgatója nyitotta meg.
„Nagy öröm, hogy most először házigazdái lehetünk a FIAF díjátadónak. 2017 óta elkötelezetten dolgozunk a Filmarchívum korszerűsítésén, valamint a klasszikus filmek és a mozikultúra közönségének építésén, létrehozva a restaurált filmek egyik legnagyobb fesztiválját Európában. Nagy megtiszteltetés, hogy Wim Wenders elfogadta meghívásunkat, és nagy öröm, hogy a közönségünk találkozhat vele. Hálásak vagyunk azért a fontos munkájáért, amelyet a filmmegőrzésért végez.”
Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos hangsúlyozta:
„Wim Wenders a kortárs film meghatározó alakja, aki amellett, hogy maga is alkot filmesként és fotósként, sokat tesz azért is, hogy a múlt történetei a jövő generációit is inspirálhassák. A filmörökség megőrzése nemcsak kedvtelés, hanem felelősség is. A kultúra fenntarthatóságának egyik kulcsa, hiszen közös felelősségünk, hogy minél gazdagabban adjuk tovább a mozgókép örökségünket most a Lumiére-galaxis kapujában.”
A FIAF-díjat Tiago Baptista, a szervezet főtitkára adta át a következő szavakkal:
„Nagy megtiszteltetés, hogy szövetségünk nevében átadhatom Wim Wenders-nek a díjunkat a mozi és annak történelme iránti hosszú távú elkötelezettségének elismeréseként, osztva azt az elképzelésünket, miszerint a filmművészet és a filmek megőrzése valójában ugyanannak az éremnek a két oldala: az egyik nem létezhet a másik nélkül.”
Enyedi Ildikó laudációjában elmondta: az, hogy valaki ragyogó csillagként tűnik fel, majd az is marad, nagy erőt és tehetséget feltételez, és nagy felelősséget helyez az emberre. Hozzátette: Wenders munkáit látva úgy véli, hogy filmjeiben mindig a saját útját kereste és keresi a mai napig. Döntései, vágyai, fantáziái mind megjelennek a filmekben, amelyek ezáltal válnak személyessé. Mint mondta, mindig elvarázsolta az a bátorság, amellyel Wenders a gyermeki energiákat tudta visszaadni és sugározni másokra. Enyedi Ildikó kiemelte: Wenders misztikus, izgalmas, véleményformáló filmeket készített, és megköszönte a rendező bátorságát, őszinteségét.
Wim Wenders a díj átvételét követően azt mondta:
Az évek során rengeteg időt töltöttem a párizsi Cinémathèque française-ben és más hasonló intézményekben Berkeleyben, Berlinben, Tokióban és a világ más részein és minden egyes alkalommal úgy éreztem, mintha Noé bárkájában lennék. Ezekben az archívumokban őrzik és örökítik át a jövő generációi számára a 20. századnak azt a hatalmas kincsét, amelyet mozinak nevezünk. A több évtizedes hagyománnyal és tapasztalattal rendelkező FIAF tagjai a legmegfelelőbb szakemberek, akikre rábízhatjuk filmes örökségünket.”
A díjátadót követően Wenders eredeti, 100 éves, némafilmes fakamerával forgatott A Skladanowsky-fivérek című filmjének vetítését az Uránia dísztermében élő zenével kísérte alkotótársa, Laurent Petitgand zongorán, gitáron, szaxofonon, harmonikán, énekhanggal. Több mint 100 évvel ezelőtt a mozi feltalálásáért zajló versenyfutásba a Lumière fivérek mellett egy másik testvérpár, Max és Emil Skladanowsky is bekapcsolódott. Bioszkóp nevű találmányukkal már néhány héttel a franciák előtt nyilvános vetítést tartottak Berlinben, a film az ő történetük, amit a müncheni filmes egyetem diákjaival forgatott Wenders 1995-ben.
