Tányérunkon a spanyol életérzés - kedvenc budapesti tapas bárjaink

Budán járunk, de messze a forgalmas csomópontoktól: a Máriaremetei út környéke már egészen más világ. Itt a város lassan elcsendesedik, a házak között egyre több a kert, és a levegőben ott van valami vidéki nyugalom. Ezen a környéken főként kirándulókkal és családokkal futhat össze az ember, akik a városi nyüzsgés helyett inkább a nyugalmat és a természet közelségét keresik.

A családi vállalkozásnak mostanra a védjegye lett, hogy nem a belvárosi rengetegben hódít: két egységük a város peremén, egy pedig azon kívül működik. A gödi (Szent István utca 24.) és a XVI. kerületi (Mátyás király utca 63.) helyszínek után ez a budai, Máriaremetei pizzéria egy újabb környéket igyekszik elvarázsolni. Ez a tudatos döntés is sokat elárul a családi vállalkozás szemléletéről: nem gyorséttermet, hanem igazi találkozási pontot akartak létrehozni, ahol a vendég éppúgy otthon érzi magát, mint egy olasz kisvárosban.

A Pizza 'O Sole Mio vállalkozást Viki és Laci, valamint Viki édesanyjának párja, a milánói Luca alapította. Luca 20 éve él Magyarországon, és több mint 10 éve tevékenykedik pizzaszakácsként. Ő a receptek megalkotója, így a családi vállalkozás mindhárom egységében biztosított az autentikus olasz ízvilág.

De nem ő az egyetlen akinek rutinja van a csapatban, a tészta- és pizza részlegen mindig dolgozik hozzáértő, olasz szakács, és a magyar munkatársakra sem lehet panasz. (Saját szemünkkel láttuk a szakértő mozdulatokat, amivel a tésztát nyújtották.)

A II. kerületi egység belső tere tágas, ugyanakkor hangulatos és barátságos. Ahogy belép az ember, egy fotó-kompatibilis függőfotelekkel berendezett zöld fal fogad, és egy gyereksarok a legkisebbek örömére.

Az alsó teremben található falfestmény pedig a tipikus olasz tavernák hangulatát idézi, miközben az ablakon át a zöld kertvárosi környezet nyugalma köszön be a térbe.

Jó időben a belső udvar is rendelkezésre áll (ez valószínűleg már csak jövőre lesz aktuális). Ideális hely a frissen készült pizzák elfogyasztására, kávézásra, borozásra, de terveik között szerepel, hogy kivetítőn keresztül sportmeccseket is nézhessünk majd itt.

A Pizza 'O Sole Mio számára az alapanyagok beszerzése kulcsfontosságú.

Így biztosított, hogy a lisztek, a szószok és a feltétek is valóban olasz eredetűek legyenek, és a minőséget közvetlenül a tulajdonosok ellenőrizhessék.

Zöldségekből és a bizonyos húsokból természetesen sok esetben helyi alapanyagokat használnak. De ha kikér az ember egy vegyes tálat, amin sonka, szalámi és többféle sajt is található, majd mellé kér egy pohár sört vagy bort: az mind olasz lesz.

A menü változatos, a klasszikus olasz ételektől a szezonális különlegességekig terjed.

Az étlap állandó eleme a selymes, mégis karakteres paradicsomleves, amelyhez az évszakok váltakozásával olykor egy-egy szezonális krémleves, például sütőtökös változat is társul.

A tészták közül a Spaghetti alla Carbonara igazi mérce azok számára, akik értékelik az olasz konyha hitelességét. Az étel tojássárgájával, guancialéval, pecorinóval és frissen őrölt borssal készül — ahogy azt Rómában is tálalnák, mindenféle tejszínes kompromisszum nélkül.

A végeredmény egy krémes, telt ízű, mégis könnyed tésztaétel, amelyben a guanciale sóssága és a pecorino karaktere tökéletes egyensúlyt alkot.

A Tagliatelle alla Bolognese ezzel szemben a házias olasz ízeket idézi: a gazdag, lassan főtt bolognai ragu és a friss tagliatelle tészta klasszikus kombinációja, ami minden falatban egyszerre hozza az otthonos és autentikus élményt.

Akik a sütőben sült, sűrűbb, gazdagabb fogásokat kedvelik, azok számára a kemencében készült Lasagna vagy a Gnocchi alla Sorrentina kínál alternatívát.

A Diavola a pikánsabb ízek kedvelőinek egyik kedvence: San Marzano paradicsomszósz, fior di latte és ventricina pikáns szalámi kerül a könnyű, levegős tésztára.

A Burrata pizza a klasszikus olasz kombinációk ünnepe – San Marzano paradicsomszósz, fior di latte, 16 hónapig érlelt pármai sonka, rukkola, koktélparadicsom, parmezánforgács és a krémes burrata adja a tökéletes harmóniát.

A Pera pedig a ház „gourmet” szekciójának egyik legizgalmasabb darabja: fior di latte alapra kerül kecskesajt, körte, gorgonzola, dió és sonka. Az édes, sós és diós ízek találkozása, kifejezetten izgalmas élményt nyújt.

Míg a pesti oldalon csak elvitelre van lehetőség, addig a budai egységben az elvitel és helyben fogyasztás is adott.

A házhoz szállítás 5 km-es körzetben Wolton és Foodorán keresztül érhető el.

De ha minket kérdeztek, érdemesebb inkább beülni és élvezni a családias, barátságos hangulatot, és a szuperfriss pizzákat és tésztaételeket egy finom ital és egy jó beszélgetés mellett.

Cím:

1028 Budapest, Máriaremetei út 116.

1162 Budapest, Mátyás Király u. 63.

2131 Göd, Szent István u. 24.

pizzaosolemio.hu

Pénteken nyitott Budapest két legnagyobb karácsonyi vására, a 15. Advent Bazilika és a Vörösmarty Classic Xmas.

A nyitónapon mi is körbenéztünk, leellenőriztük a beígért árakat, és megnéztük, hogyan vizsgáznak az újítások.

Óriási kínálat és változatos árak

A vásárok legfontosabb ígérete idén is a fixáras, 1600 forintos étel volt, melyet minden nagykonyhának kötelezően kínálnia kell. A jó hír az, hogy a standok tartják az ígéretet, és tényleg elérhető ez a tétel.

A Bazilikánál például találkozhatunk paprikás krumplival, lecsókolbásszal (kenyérrel és mustárral), valamint székelykáposztával is ennyiért. A Vörösmarty téren pedig pirított lecsókolbász hagymás burgonyával, sajttal töltött rántott palacsinta hasábbal, zöldséges húsos ragu és kolbászos lecsó is szerepel a 1600 forintos listán.

Ha egy pultnál találsz egy szuper, fixáras fogást, ami még ízlik is, akkor jó eséllyel két hét múlva is ugyanazt az ételt találod majd ott. A standok ugyanis a vásár időtartama alatt nem váltogatják az 1600 forintos menüt, hanem a szervezők elmondása szerint egy kiválasztott ételt visznek végig a zárásig.

A 1600 forintos menük mellett továbbra is érvényes a forralt bor (1500 Ft), a sima lángos (2400 Ft) és a sajtos-tejfölös lángos (3200 Ft) maximalizált ára.

Ugyanez igaz a lángosra is: egy dubaji lángos 4900 forintba, egy a lazacos lángos pedig 7250 forintba kerül a Bazilika előtt.

Fixáras menü ide vagy oda, a látogatói visszajelzések alapján továbbra is erős kritika éri a vásárokat az árak miatt. Nehéz megmondani, hogy pontosan mi számít soknak vagy elfogadhatónak, de tény, hogy több étel ára már valóban a prémium kategóriát idézi.

Persze ezek mellett rengeteg más étel és ital is található kinn. Hoztunk még pár példát ezekre is.

Főételek és sós fogások

Találkoztunk többek között marhapörkölttel kovászos kenyérrel 6760 forintért, bajor csülökkel vagy csülökkel Pékné módra 6240 forintért, székelykáposztával kacsazsíron sült lilakáposztával 6200 forintért, illetve brassói apró pecsenyével 5720 forintért.

A legolcsóbbak között szerepel a tócsni 2750 forintért, de egy kiadós csirkepörkölt már 5700 forint, a pacalpörkölt pedig 6800 forint.

Édességek és forró italok

A vásárokban édességfronton továbbra is a kürtőskalács dominál: a klasszikus 2800 Ft, a töltött változat 4500 Ft, míg más helyszíneken egy extrább kalács ára 4400 Ft is lehet. Egy fél kilós bejgli ára 6700 Ft, egy rétes 1900 Ft, a sült gesztenye pedig 2800 Ft / 10 dkg áron fut.

A forró csoki 1700 Ft, a rummal készített változat 2900 Ft, a puncs rummal 2850 Ft, míg a gyerekpuncs 1600 Ft. Más pultoknál a forró tea 990 Ft /3 dl, a pálinka + puncs pedig 3300 Ft.

A kényelmi újítás érkezik, csak késik

Bár az ígéret szerint bevezetésre kerül a helyszíni QR-kódos, online ételrendelés, ez a rendszer a nyitás napján még nem volt elérhető. A szervezőktől kapott információk szerint a kiépítés folyamatban van, és remélhetőleg a jövő hét folyamán elindul. De csak a Bazilikánál és főleg a nagyobb pultoknál.

Akinek nincsen bankkártyája, az a vásárban ki tud váltani egy HelloPay-kártyát. A kártyán maradt összeg pedig a vásárban vissza is váltható.

Szintén újdonság, hogy idén az Advent Bazilika és a Vörösmarty Classic Xmas egységes, közös márkanevű tálat, étkészletet és szalvétát használ. A kiadott poharak sajnos nem visszaválthatóak, de legalább nem is műanyagból készülnek.

A hétvégi tematika

A tematikus kínálat már az első hétvégén elindul, méghozzá a Márton-napi hagyományok jegyében: az első tematikus gasztrohétvégén a libaételeké a főszerep. A Bazilikánál és a Vörösmartyn is érdemes megkóstolni az ünnep klasszikus ízeit, melyek között 2000 - 2500 Ft közötti különleges fogások is várják majd a szolidabb árakra vadászókat.

A Városháza park karácsonyi vására

Míg az Advent Bazilika és a Vörösmarty Classic Xmas egy céghez tartozik, addig Budapest saját karácsonyi vására külön működik a Városháza parkban.

Természetesen itt is vannak árusok, és bár rájuk nem érvényesek a másik két vásár egységes szabályai, nagy árkülönbségeket nem tapasztaltunk. A kereskedők látják, hogy hol milyen árszint alakult ki, és láthatóan igazodnak az általános trendekhez.

Itt 2500 forintért láttunk sima lángost, a sajtos-tejfölös pedig szintén 3500 forint volt, ugyanúgy, mint a másik két vásárban. Több helyen is 1500 forintért árulták a forralt bort, tehát úgy tűnik, ehhez az árhoz is sokan tartják magukat akkor is, ha nem kötelező.

A legolcsóbb ital 2 dl forró tea volt 600 forintért. Ugyanakkor megjelentek drágább tételek is, például a prémium vad sült kolbász kenyérrel és mustárral 6700 forintért. Az egyik nagy kürtőskalácsosnál pedig a klasszikus kürtős kalács 3900 forintba került, míg a nutellás verzió 7000 forintba, ami már kifejezetten magas árnak számít.

A soltvadkerti Szent Korona cukrászda által készített

A második helyen a Keszthelyi Sütibolt roppanó ostyás sós karamellás szaloncukra végzett, a harmadik pedig a Gyulai Kézműves Cukrászda DJC Stílusgyakorlat édessége lett, amelyet a Magyarország Tortája idei győztes süteménye alapján készítettek a tortaverseny győztesei - közölték a verseny szervezői az MTI-vel.

A versenyben a győzteseket idén 24 gyártó 165 édessége közül választotta ki a zsűri, amelyben Gácsi Zoltán, a Csokoládé Akadémia szakmai vezetője, Erdélyi Balázs a Magyar Cukrász Ipartestület szakmai elnöke, Abrudán Zsolt, a New York Kávéház séfje, Mihály Lajos szakácsmester és cukrász, Szentandrás-Szabó Emese mestercukrász, valamint Pásztor Éva mestercukrász, szakoktató vett részt.

Idén újdonság volt a mentes kategória, amelyben a cukor-, glutén- és tejfehérje-érzékeny közönség számára gyártott szaloncukrok szállhattak versenybe.

a második az orosházi Hóvirág Cukrászda füstös whiskeys mogyorós édessége, a harmadik a Hisztéria Cukrászda étcsokoládés meggyes szaloncukra lett.

második helyen végzett a Sulyán Cukrászda valódi meggy zselés desszertje, míg a harmadik a székesfehérvári Damniczki Cukrászda Unikumos szilvás zselés édessége lett.

A gyerekek kedvence kategóriában az első helyezett a kiskunlacházi Demeter Chocolate Dubai csokoládés szaloncukra lett, második helyen a pápai Ricsi Cukrászda málnás vattacukros kreálmánya végzett, harmadik pedig a Sulyán Cukrászda igazi áfonya zselés desszertje lett.

Az Év új ízének a kaposvári Jogos Desszert csokoládé- és desszertműhely Tökmagos Berriolette pürés fehércsokoládés szaloncukrát választották.

Biztosan állíthatom, hogy nincs még egy olyan cikk, amin ennyit gondolkodtam volna. Nagyjából fél éve kezdtem neki, és még most sem érzem azt, hogy tökéletesen megfelelőek a szavaim.

Ráadásul a fél év alatt nem találkoztam olyan szakmabelivel, akivel ha szóba került ez az új koncepció, ne lehetett volna hosszan beszélgetni, fejtegetni az élményeket, vitatkozni. Ez már önmagában rengeteget elmond a helyről és a menüről is.

Amikor egy két Michelin-csillagos étterem porig rombolja önmagát (ez nem egy szófordulat: 2020-ban az utolsó vacsorán kalapáccsal estek neki a vendégek a falaknak), majd hosszú éveken át készül a visszatérésre, és az új tér köszönőviszonyban sincs a régi étterem hangulatával... akkor arról hosszan lehet beszélni!

Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy mit is gondolok az ONYX-ról és az Æther menüről. (A könnyebbség kedvéért mostantól, ha az étterem nevét használom, konkrétan mindig erre a menüre gondolok majd.)

Nehéz megfelelő szavakkal kifejezni, hogy milyen érzéseket kelt, hogy mi ez az egész, hiszen az étterem és annak Alkotói Közössége is folyamatosan finomhangol, keresve a legmegfelelőbb formát az üzenet átadására.

Tavasszal jártam náluk először. Akkor már készen volt a koncepció, de még érezhető volt, hogy van mit csiszolni az egészen. És most lelövöm a poént: amikor október végén újra visszatértem, azt tapasztaltam, hogy pontosan azok az elemek változtak meg, amik az első látogatásomkor zavartak. És itt távolról sem az ételekről van szó.

Vannak ugyan éttermek a világon, amelyek brutálisan komplex, hosszú órákon át tartó vacsorával várnak, de olyan, mint amit ők csinálnak, feltehetően sehol sem létezik. Magyarországon pedig még csak hasonló élményt sem találni.

A koncepció alapja egy időutazás. Az ember belép a fogadótérbe, ahol minden nagyon steril. De nem orvosi szoba módra, hanem inkább egy meghatározhatatlan időben játszódó tér letisztultságával. Lágy fények, az egyik ajtón átszűrődik a világosság. Az lesz a menetirány.

Az ONYX Műhelyből ismert helyszínen, egy hatalmas asztalnál foglalunk helyet. Itt vázolják fel nekünk a teljes koncepciót, és kezdődik a mi kis időutazásunk, a múltbéli megállókkal.

Itt kerül bemutatásra a személyzet is. Szerintem fontos azt is kiemelni, hogy az ONYX-ban nem „egy” séf van. Ha csak a séfek számát néznénk, mondhatnánk, hogy négyen vannak, de valójában ez sem lényeges. Az ONYX csapatként működik.

És erre még nekem is az volt az első reakcióm, hogy: „Úristen, miért? Miért nehezítik meg ennyire a saját dolgukat?" Bizonyos szempontból nagyon jól hangzik, hogy több mint harminc ember dolgozik együtt azon, hogy egy komplex élményt kapjunk, de iszonyatosan nehéz lehet ezt kézben tartani.

De térjünk át a menüre. Bár kétszer is jártam náluk, mindkétszer a húsmentes verziót választottam, mert nekem az ízek az első alkalommal is remekül működtek. A húsmentes sorban is hihetetlenül sokféle íz, forma és textúra jelenik meg. Semmi hiányérzete nincs az embernek.

Ha nem történne semmi extra a vacsora közben, már csak ezek a részletek is elvinnék a hátukon az élményt. Annyira jól segítik az ízek kibontakozását, annyira rá tudsz hangolódni minden falatra. Egyszerűen jó nézni, jó kézbe venni, jó megélni ezeket az apró, vizuális gesztusokat is.

És ha már elárultam, hogy kétszer is a húsmentes verziót választottam, akkor bevallom azt is: mindkétszer az alkoholmentes italpárosítást kértem. Az ONYX az a hely, ahol az italpárosítás is igazi élmény. Nem egyszerűen alkoholmentesített borokkal oldják meg ezt a kérdést, hanem önálló ízkombinációkat, elképesztő dzsúszokat és fermentált leveket hoznak létre. Egyetlen poharat sem tudtam úgy elengedni, hogy ne ittam volna meg teljesen.

De nem akarok minden egyes fogásról vagy italról külön beszélni, mert számomra sokkal fontosabb most az egész élmény fejtegetése.

A vacsora ezen részén, talán a harmadik fogás környékén vettem észre, hogy már nem érzem furcsán magam a felkonfok alatt. Itt ugyanis nemcsak magát az ételt mutatják be, hanem mesélik a történetet.

Amikor először jártam itt, néhány mondatot kicsit nyomasztónak éreztem, volt bennük valami túl komoly, kicsit teátrális hang. A második vacsorán viszont már nem éreztem ezt, és később ki is derült, hogy sokat csiszoltak a szövegeken. A sztori ugyanúgy átjön, de nincsenek benne azok az erőteljes kérdések, amiktől az ember kényelmetlenül érezhette magát. Az egész sokkal természetesebb lett.

Közben remek zenék szólnak, amin szintén sokat hangoltak. A zenei aláfestés pontosan azt a finom egyensúlyt adja meg, ami segít belemerülni az élménybe, de nem tereli el a figyelmet az ételről.

És itt megjegyzem: mind a menüt, mind az irodalmi szöveget egy tableten lehet követni. Ez nagyon hasznos, mert az első alkalommal nekem kicsit sok volt az információ. Rengeteg szöveg, rengeteg részlet. Könnyű volt elveszni benne. Most már úgy érzem, ezt lazábban kell kezelni: nem kell minden sort, minden oldalt megfejteni. Inkább a jelenben kell lenni, és arra figyelni, ami és ahogyan elhangzik a vacsora közben.

Múlt és jövő határán: a helyszínváltás

A múltat megidéző vacsorarész végén aztán egy kis fordulat jön: megbontják a rendet. Megismerkedünk a 2000. Globalizáció fogással, a házi kovászos kenyérrel és csodálatos barna vajjal, amit az előkészítő pultnál állva, kézzel tördelve falatozunk. Annyira egyszerű dolog ez, mégis az egyik kedvenc részem az egész estében.

Aztán átsétálunk a másik terembe, és ezen a ponton láthatja meg az ember először az új ONYX-ot.

Ide nincsenek jó szavak. Különleges, egyedi, furcsa, lenyűgöző? Talán mind egyszerre.

Szerintem ez az a rész, amit a legnehezebb mesélni, és a legkönnyebb megélni. Itt egy picit mindenki a tér hatása alá kerül.

De itt jön két olyan pont is, ami miatt azt gondolom, hogy ez az élmény nem való mindenkinek. (De annak, aki nyitott rá, annak nagyon is hatásos lesz, és itt kapja meg igazán azt, amire várt.)

Az egyik az, hogy az emberiség jövője, amit itt bemutatnak, nem könnyed, nem egy idilli kép. Nem arról szól, hogy burjánzó dzsungelekben élünk, harmóniában a természettel. A történet más irányt vesz, és ez tud nyomasztóan hatni, főleg akkor, ha valaki nem nyitott a játékra.

Ezen a ponton jön az átmeneti fogás: a 2020. Great Reset gin tonic sorbet-ja mákkal és citrommal. Ez a frissítő, kesernyés fogás szimbolikusan a múlt és a jövő között áll, és zseniális, hogy pont erre az évre tették be ezt a szájöblítő fogást.

Ettől a ponttól kezdve már nem a személyzet meséli a történetet, hanem a hangszórókon keresztül szólnak hozzánk. Ez kifejezetten illik ahhoz a gondolathoz, hogy innentől kezdve a jövőben kalandozunk, olyan korokban, amiket az ONYX csak elképzel.

Érkezik a 2052. Szingularitás névre hallgató zab tempeh. Hihetetlenül izgalmas textúrákkal és ízekkel, a körítés pedig a 3D-nyomtatott tányér, futurisztikus borospoharak, fények és hangok.

Ez az a pillanat, ami szerintem nagyon meg tudja osztani az embereket. Biztos vagyok benne, hogy van, aki egy fine dining vacsorán nem arra vágyik, hogy idegenekkel üljön egy asztalhoz. De ez a hozzáállás a folyamat közben is meg tud változni. Bennem legalábbis megváltozott.

Ahogy halad előre az este, valahogy nyitottabbá válsz. És egyszer csak ott van benned a vágy, hogy megkérdezd valakitől, aki ugyanazt a vacsorát élte végig, hogy: "Neked milyen volt?"

Most, hogy kétszer is jártam az ONYX-ban, egyértelműen az összehasonlítás volt a gondolataim középpontjában.

Az ONYX egyik legnagyobb erőssége az, ahogyan halad előre az úton. Már évekkel ezelőtt, az ONYX Műhely idején is lefektették azt az alapelvet, hogy a fejlődés kísérletezéssel jár. Folyamatosan tesztelnek, finomítanak, amíg eljutnak oda, amit önazonosnak éreznek.

Amikor jöttek az első nehézségek, ők nem hátráltak meg. Nem vetették el a koncepciót, csak puhították, finomhangoltak rajta. Megőrizték az eredeti üzenetet, és megtalálták hozzá a legjobb formát. És ez óriási dolog.

A vacsora egy nagyon komplex élmény. Olyan, ami mindenképpen hat rád érzelmileg is. Nem való mindenkinek, nem mindenki fogja ugyanúgy érteni vagy befogadni, de aki nyitott rá, annak egészen különleges tapasztalás lesz.

2025-ben az elmagányosodás felé tartunk. Mindenki erősen meghúzza a saját határait, és ennek következtében csak egyre távolabb kerülünk egymástól. Ennek a folyamatnak pedig rengeteg veszélye van.

Az ONYX üzenete szerintem az, hogy jöhetnek csapások, változhatunk és változhat a környezetünk is, és lehet, hogy egyre kevesebb alapanyag áll majd rendelkezésünkre, de a közösség erejében mindig ott lesz a lehetőség. Ha egyszer újra kell tanulnunk, hogy hogyan maradjunk életben, akkor végül megint csak egymásra számíthatunk majd.

Ha van hely, ahol tényleg igaz az a sokat használt mondat, hogy „ez nem egy vacsora, hanem egy élmény”, akkor az az ONYX.

Árak, foglalás és további információk: onyxrestaurant.hu