SZEMPONT
A Rovatból

Nahalka István: Minél gyorsabban kinyomnák a gyerekeket a gép mellé, hogy termeljék a GDP-t

Központi ajánlást kaptak a gimnáziumok arról, hogy milyen pontszám felett érdemes felvenniük a tanulókat. A többiek a kormány szerint jobb helyen lennének a szakképzésben. Nahalka István oktatáskutató szerint akár kisebb gimnáziumok is megszűnhetnek.


Az idei tanévben „ajánlást” kaptak a tankerületi fenntartású gimnáziumok arról, hogy a központi írásbeli felvételi vizsgán milyen eredményeket elért tanulókat érdemes felvenniük. Négy évfolyamos képzés esetében ez minimum 50, a nyelvi előkészítő esetében 60, a hat évfolyamos képzéseknél pedig 70 pont.

A tankerületi központokért felelős Klebelsberg Központ szerint az ajánlás célja a gimnáziumi képzés „presztízsének” növelése, hogy a diákok a megfelelő helyen tanuljanak.

Az ajánlás persze nem kötelező, de az ebben megfogalmazott elvárások több gimnázium felvételi tájékoztatójában is megjelentek már. Nahalka István oktatáskutatóval beszélgettünk arról, hogy milyen hatásai lehetnek a központi-ajánlásoknak a jelentkezésekre, és mit üzen mindez az iskolaigazgatóknak és a szülőknek?

– A tankerületek csak ajánlást küldtek a gimnáziumoknak. A jelenlegi viszonyok között azonban mennyire fogják ezt ukázként értékelni az egyes intézményvezetők?

– Ez nem egy jogszabály, tehát az iskola figyelmen kívül is hagyhatja, és szabadon dönthet arról, hogy milyen felvételi pontszámot határoz meg. Azonban jó kérdés, hogy a valóságos viszonyok között hogyan fog egy ilyen ajánlás érvényesülni. Az iskolák azért nem az ellenkezés nagy harcosai, és erősebbek azok a hatások, amelyek arra hajtják őket, hogy fogadják el. Nehéz megbecsülni, de várhatóan sok olyan gimnázium lesz, amelyik azt mondja, hogy nem fog ezzel szembemenni. Ennek amúgy nem lesz semmilyen hatása, mert sok helyen eddig is az ajánlásban megfogalmazott pontszámok fölött vették fel a tanulókat. Mindenesetre várható, hogy elég sok iskolában azt mondják majd, ajánlás, de azért ezt illik nekünk megcsinálni. Ráadásul a tankerületek is vélhetően errefelé fogják majd nyomni az intézményeket.

Azt is vegyük figyelembe, hogy az elmúlt időszakban az iskolák egy jó részében igazgatócsere volt, és mondjuk ki az igazat: inkább a kormányhoz hű vezetők kerültek nagyon sok gimnázium élére.

Ott meg nem lesz kérdés, hogy mi az, amit elfogadnak és mi az, amit nem.

– Azt mondta, hogy ennek az ajánlásnak a legtöbb esetben nem lesz semmilyen hatása. Miért?

– Azokban az intézményekben nem lesz hatása, ahol eddig is ezen határok fölött volt a felvételi pontszám. Azért nem lesz elhanyagolható azon intézmények száma sem, ahol viszont lesz hatása – ha elfogadják az ajánlást akkor negatív hatása. Azonban még kevés, amiket most tudunk ezekből a közleményekből, mert azt az adatot kéne ismernünk, hogy a gimnáziumokba felvettek között mennyien voltak, akik nem érték el a most ajánlott pontszámot. Ezt nem látjuk, de mindenesetre kevesen lehetnek.

– Akkor mi lehet a célja ennek az ajánlásnak, ha a legtöbb gimnáziumba jelentkező tanuló esetében ennek nem is lesz hatása?

– A hivatalos indoklás szerint ezzel a lemorzsolódást akarják csökkenteni a gimnáziumokban. Azt azonban már régóta tudjuk, hogy a szakképzésben körülbelül hétszer nagyobb a lemorzsolódás, mint a gimnáziumokban. Ez nem túl jó, de bizonyos értelemben természetes: a szakképzésbe a korábban gyengébb iskolai eredményeket elérő tanulók jelentkeznek, akiknél nagyobb az esélye, hogy ki fognak maradni az oktatásból. Tehát

a Klebelsberg Központ azon érvelése, hogy sokan vannak, akik nem tudják a gimnáziumot elvégezni, az nem igaz.

A júniusban lezárult tanévben például egy százalék körül volt ez az arány. Az igazi oka az lehet, hogy a szakképzés felé tereljék a gyerekeket, és azért jöhetnek még emellé más intézkedések is, amik hathatósabbak lesznek. Ez amúgy lehetne akár egy legitim cél is, mert kevés az országban a szakmunkás, de ehhez nem lehet hozzáállni ilyen adminisztratív intézkedésekkel. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy a kormánynak, a Klebelsberg Központnak, vagy bárkinek, aki ezeket a folyamatokat irányítja, csak ilyen eszközök jutnak az eszébe. Nem gondolkodott el soha senki komolyan az iskolarendszer egészének a struktúráján. Hogy például

tényleg jó-e, hogy 14 évesen kell eldönteni, milyen útra lép a gyerek.

Ma nagyon sok gyerek és szülő is úgy gondolja, hogy ameddig lehet húzni kell ezt a döntést. Erre jó, hogy a gimnáziumban tanul tovább, mert onnan még minden lehet. Lehet utána szakmát is tanulni, vagy egyetemre menni. Ezt kellene átgondolni nagyon alaposan, és magához az iskolarendszerhez, az iskolastruktúrához hozzányúlni. Ilyen kérdések azonban ebben az oktatáspolitikában, ami ma van, nem szoktak felmerülni, csakis adminisztratív megoldások.

– A legtöbb gimnázium tehát már most is az ajánlásban szereplő pontszámokkal vette fel a diákokat. Hol jelenthet akkor azért gondot ez a magasabb pontszám?

– A kisebb, pedagógusokkal kevésbé ellátott vidéki iskolákban. Ezek lesznek azok az intézmények, ahol végiggondolják: ha betartjuk az ajánlást, akkor nem lesz annyi diákunk. És lehet, hogy ha kormányhoz hű igazgatója van az intézménynek, akkor még így is érvényesíteni fogják az ajánlást, de azért alapvetően nem akarják maguk alól kihúzni a szőnyeget. Szóval érdekes lesz látni, hogy milyen konkrét esetek lesznek.

– Ha a legtöbb iskola esetében az ajánlott pontszámok amúgy sem jelentenek változást, akkor miért kenik el ezt egy ajánlással? Miért nem alkotnak például kötelező érvényű jogszabályt erről?

– Ezt pontosan nem tudom, csak tippelek. Egyrészt, nagyon erős a kritika az oktatáspolitikával szemben, hogy borzasztóan centralizált. Így talán nehezebben vállalnak egy egy újabb centralizáció jellegű intézkedést. Persze ez is centralizáció, mert miért kell ajánlásokat központilag kiadni? Azonban sokkal inkább centralizált lenne, ha egy jogszabály jelenne meg. A másik, hogy az ajánlást elégnek tartják, és

nem kell vállalni a jogszabállyal együtt járó vitákat.

El lehet mondani, hogy az ajánlást figyelmen kívül lehet hagyni, nem kell ezen vitatkozni, mert tudják, hogy az iskolák úgyis be fogják tartani. Csak azt hiszem, hogy azoknál az iskoláknál tévednek, amelyek ezekkel a ponthatárokkal veszélybe kerülnek. Itt persze bejön az a lehetőség is, hogy végül a tankerület fogja valamilyen módon ráerőszakolni az iskolára. Az oktatáspolitikában sokszor van ilyen, hogy nem tudunk válaszolni arra a kérdésre, miért csinálnak valamit. Sokszor még hatalomtechnikai indokaim sincsenek ezekre.

– Mit üzen a szülőknek a központi ponthatár-javaslat?

– Hogy tessék elgondolkodni azon, hogy a gyereket inkább a szakképzés felé irányítsák. Csak mindezt szerintem nagyon rossz hatékonysággal teszik. A családi döntésekben ez játszik bizonyos szerepet, de a középfokra való jelentkezésnél a gyerekek több intézményt is megjelölhetnek. Általában az van, hogy akik gimnáziumokat jelölnek első helyeken, azok azért valahanyadik helyre beírnak egy-egy szakképző intézményt is, jellemzően technikumokat. Tehát benne van ez a gondolkodásban. Azonban mégiscsak

az működik inkább, amit az előbb már említettem, hogy hadd legyen a gyerek továbbra is olyan általános képzésben, amiből még sokfelé lehet menni.

Ez határozza meg inkább a szülők gondolkodását. Kivéve persze azokban az esetekben, amikor a gyerek eredményei annyira gyengék, hogy nincs értelme gimnáziumban gondolkodni. Akkor eleve valamilyen szakképző intézményeket jelölnek meg, és ott sem a frekventált technikumok jönnek számításba, hanem a szakképző iskolák. Úgyhogy számukra szerintem ez túl sokat nem jelent. De most megint van min izgulni. „Úristen, eléri a gyerek az 50, a 60 vagy a 70 pontot?” Vagy, hogy akkor a kiszemelt iskolában megfogadják-e az ajánlást? Még az is lehet, hogy előnybe fognak kerülni azok az intézmények, amelyek leírják, hogy nem fogják ezt megtenni. Már ha ezt le merik írni.

– Augusztus végén a budapesti Madách Imre Gimnázium igazgatóját kirúgták, miután az intézmény bejelentette, hogy nem tiltják ki a mobilokat. Igaz, akkor a tiltásról egy jogszabály rendelkezett. Gondolom azért az intézményvezetők látják az előzményeket.

– Igen, megfélemlítés az van.

– A Klebelsberg Központ úgy fogalmazott, az ajánlás célja, hogy a diákok a „megfelelő helyen” tanuljanak. Ebből azért mégiscsak az következik, hogy szerintük most többen mennek gimnáziumba, mint kellene, vagyis kevesebb gimnáziumi férőhelyre lenne szükség. Ezt jól értem?

– Nagy Erzsébet a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivője erről úgy nyilatkozott, hogy amennyiben betartják a javasolt ponthatárokat, akkor

megszűnhetnek osztályok – ez reális. Sőt, szerintem akár kisebb gimnáziumok is.

Ez elképzelhető, benne van a mai oktatáspolitikában. Ez az oktatáspolitika ugyanis nem szereti a gimnáziumokat.

– Miért nem?

– Mert ők a szakképzésre szeretnék terelni a tanulókat, mert munkaerő problémákkal küzd az ország. Csak nem tudnak távlatokban gondolkodni. Azok a gyerekek ugyanis, akik érettségit szereznek, utána még mindig szerezhetnek egy szakmát is. Sőt, sok szakma esetén eleve csak érettségin alapuló képzésekre lehet jelentkezni. Tehát ennek nem kéne gondot jelentenie.

Csak ők nem ebben gondolkodnak, hanem abban hogy minél gyorsabban kinyomják a gyereket a szakképzésből, rögtön a gép mellé, és termelje a GDP-t. Ez egy nagyon rövidlátó gondolkodás, és nem is éri el a célt.

Már évekkel ezelőtt meghirdette a kormány, hogy a gyerekeket a gimnáziumokból át kell terelni a szakképzésbe, de nem volt mögötte semmilyen intézkedés, csak óhajok hangzottak el. Nem történt semmi, közben pedig valójában nőtt a gimnáziumban tanulók száma. Én ezt azonban nem tartom problémának, ez jó dolog, Magyarországnak elsősorban erre van szüksége. Meg természetesen szakemberekre is. A szakmunkás oklevél megszerzésének azonban szerintem az érettségi után kellene megtörténnie.

– Akkor azért az egy valós érv lehet, hogy az országnak szakmunkásokra van szüksége?

– Hosszútávon nem. Mondhatjuk, hogy jönnek a multicégek, még felépítjük a hatvannyolcadik akkumulátor-gyárunkat is, és oda kellenek a munkások. Jó lenne akkor, ha már végezne ennyi és ennyi megfelelő szakképzettséggel rendelkező fiatal, és akkor őket oda el lehet helyezni. Tehát ilyen rövid távon való gondolkodásban lehet, hogy van értelme, de közép- és hosszútávon már semmi.

Annak van értelme, hogy minél inkább az egész életen át tartó tanulásra készítsük fel a diákokat, és hogy a felnőttképzés az normális legyen.

Annak is van értelme, hogy a pályaorientáció végre a helyére kerüljön, és igazi pedagógiai feladattá váljon az iskolában. Szóval máshova kellene nyúlni. Tartalmi kérdésekkel kellene foglalkozni, például az iskolaszerkezet átalakításával. Erre lenne szükség, és nem arra, hogy ilyen adminisztratív eszközökkel próbálják felpumpálni a szakképzést. Ami ráadásul nem is megy. Jól látszik, hogy eddig semmilyen eszköz nem volt jó erre. Ez közép- és hosszútávon egy öngyilkos stratégia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
CNN: Trump olajszankciói akár meg is buktathatják Orbánt, aki szinte csak az oroszoktól hajlandó olajat venni
Miközben az EU-tagok leváltak az orosz energiaforrásokról, Magyarország 92%-ban Moszkvára támaszkodik. A leválás helyett nőtt a függőség.


Orbán Viktor a múlt héten még örömmel fogadta, hogy Magyarország lehet az Oroszország és az Egyesült Államok közötti, ukrajnai háborúról szóló csúcstalálkozó helyszíne. A miniszterelnök abban bízott, hogy ezzel megmutathatja a világnak: „a békéhez vezető út Budapesten keresztül vezet”, írja a CNN.

A tervek azonban hirtelen megváltoztak. A Trump-adminisztráció végül félretette a budapesti találkozó ötletét, és ehelyett szankciókat jelentett be Oroszország két legnagyobb olajcége ellen. Ez volt az első ilyen lépés azóta, hogy Trump visszatért a Fehér Házba.

A szankciók célja, hogy csökkentsék Oroszország hadieszközeinek utánpótlását, de a magyar gazdaságra is komoly hatással lehetnek.

Magyarország továbbra is nagymértékben függ az orosz energiától. 2024-ben az ország nyersolajimportjának 92 százaléka Oroszországból származott.

Egy friss jelentés szerint Magyarország az invázió előtti 61 százalékról 86 százalékra növelte az orosz olajtól való függőségét. A dokumentum alapján

Magyarország és Szlovákia vásárlásai májusra 2060 milliárd forintot hoztak Oroszországnak.

A jelentés szerint ez „egyenértékű 1800 Iszkander–M rakéta beszerzésének költségével, amelyeket ukrán infrastruktúra megsemmisítésére és ukrán civilek megölésére használtak”.

Az orosz olaj jelenleg a Druzsba vezetéken keresztül érkezik Magyarországra, amit a nyáron több alkalommal is ukrán drónok támadtak meg. A szakértők szerint hazánk más forrásból is beszerezhetne nyersolajat, például a horvát Adria vezetéken keresztül, de eddig nem történt érdemi változás.

A CNN szerint

Orbán Viktor a magyar állami rádióban arról beszélt, hogy kormánya „azon dolgozik, hogyan lehetne megkerülni” az amerikai szankciókat, de további részleteket nem közölt.

Közben az Európai Unió is új bejelentést tett: 2027-től betiltják az orosz cseppfolyósított földgáz importját.

Orbán egy korábbi találkozón azt mondta Donald Trumpnak, hogy orosz energia nélkül a magyar gazdaság „térdre kényszerül”.

2022 februárjában, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát, az EU-tagországok lépéseket tettek az orosz energiafüggőség csökkentésére. Magyarország, Szlovákia és Csehország azonban mentességet kaptak az orosz nyersolajtilalom alól, hogy több idejük legyen az átállásra.

Magyarország a leválás helyett növelte a függőséget.

A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a magyar kormány a „szuverenitás” mellett áll ki – vagyis fontosnak tartja, hogy az ország maga dönthessen a stratégiai kérdésekről, beleértve a nemzetközi kapcsolatait is. Orbán az utóbbi években szoros viszonyt alakított ki Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal is.

Az új amerikai és uniós intézkedések egy olyan időszakban érkeztek, amikor Orbán Viktornak belpolitikai kihívásokkal is szembe kell néznie.

Az ellenzék soraiban egyre aktívabb Magyar Péter, aki korábban a kormány egyik szoros szövetségese volt, mára viszont az egyik legélesebb bírálójává vált, írja az amerikai lap.

Elina Ribakova, a Peterson Institute for International Economics vezető közgazdásza szerint

Magyarország reakciója lehet az első komoly teszt arra, mennyire veszi komolyan a Trump-adminisztráció a szankciók betartatását.

Az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent úgy fogalmazott: a szankciók azért váltak szükségessé, mert Putyin „nem volt hajlandó véget vetni ennek az értelmetlen háborúnak”.

Donald Trump óvatosabban nyilatkozott, reményét fejezte ki, hogy a szankciók „nem lesznek sokáig érvényben”. A budapesti csúcstalálkozóról pedig azt mondta: „meg fogjuk csinálni a jövőben”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Udvaros Dorottya: Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a Kossuth-díjat!
A színésznő szerint Feró szavai megbocsáthatatlanok. Úgy véli, a zenész csak hárít, és nem vállalja a tettei következményét.


Nagy Feró a Békemeneten adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a Szőlő utcai ügyben érintett lányok kerestek pénzt, tehát „mindenki jól járt”. A kijelentését később sem vonta vissza, sőt, több alkalommal is kiállt mellette. Az RTL Híradónak annyit azért elismert, hogy „lehet, kicsit túllőtt a célon”, de továbbra is azt gondolja, hogy nem mondott olyat, ami ne lenne vállalható. Időközben felmerült az is, hogy Őrbottyánban visszavonják a díszpolgári címét, de ez sem érintette különösebben.

A történtekre Udvaros Dorottya is reagált, és a Magyar Hangnak adott interjúban elmondta a véleményét.

„Nem hiszem, hogy Nagy Ferónak másokra kellene várnia, adja vissza magától a Kossuth-díját.”

A Kossuth-díjas színésznő és a Nemzet Színésze szerint Nagy Feró „szörnyű kijelentése” után nem méltó a kitüntetésre.

„Miért kell megvárnia, amíg tízen erre kérik, nem az lenne a legtermészetesebb, hogy egy ilyen nyilatkozat után magától lemond az elismerésről? Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a díjat” – fogalmazott Udvaros.

Szerinte a zenész kijelentései a kihasznált és bántalmazott lányokról felháborítóak, és még az egyre durvább közbeszédben is különösen kegyetlenek.

„Nagyon felzaklatott az ügy, botrány, hogy ma elhangozhat egy ilyen mondat, ahogy Nagy Feró későbbi kijelentései is szörnyűek. Azt mondja, hajlandó bocsánatot kérni, mintha ez valamiféle kegy lenne, de ahhoz már nem elég bátor, hogy viselje a szavai következményeit.”

„Ne mások javaslatára és védelmére várjon, a saját lelkében tegyen rendet, kérjen bocsánatot és adja vissza a Kossuth-díjat. Így talán még megőrizheti a méltóságát” – mondta a színésznő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Az orosz válasz: nyet-nyet-nyet-nyet” – ezért hiúsult meg a budapesti Trump-Putyin csúcs Gyarmati István szerint
Az oroszok megijedtek, de végül kijátszották Trumpot – mondja a szakértő. Amíg nem lesz komoly és hihető az amerikai elnök elszántsága a szankciókra vagy a fegyverszállításokra, addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.


Egy hét alatt hatalmasat fordult Trump orosz-politikája. Nemrég még Orbán Viktor arra számított, hogy történelmi békecsúcsot tartanak Budapesten Ukrajna ügyében, az orosz és az amerikai külügyminiszter előkészítő telefonbeszélgetése után azonban mindez teljesen lekerült a napirendről. Sőt, Trump a korábbiaknál sokkal erősebb szankciókat jelentett be a Lukoil és a Rosznyeft ellen, ami Magyarország energiaellátását is érzékenyen érintheti. A Bloomberg azóta kiderítette, hogy az oroszok arra számítottak, Trump megenyhült a Donbász teljes átengedése ügyében, az amerikaiak viszont ragaszkodtak a tűzszünethez a jelenlegi frontvonalak mentén.

Mi okozhatta ezt a hatalmas féleértést? Mi motiválta Trump lépéseit, és mire játszottak az oroszok, amikor először lelkesen üdvözölték a békecsúcsot, majd hajthatatlannak bizonyultak az alapvető kérdésekben? Erről beszélgettünk Gyarmati István volt diplomatával, biztonságpolitikai szakértővel.

– A fejlemények tükrében megalapozott volt-e egyáltalán a budapesti csúcstalálkozó terve?

– Ha az amerikai elnök bejelent valamit, azt komolyan veszi, akkor igen. Donald Trumpnál viszont más a helyzet, ezek szerint nem kell mindent komolyan venni, amit mond. Persze ő komolyan gondolta, csak aztán az események talán elgondolkoztatták, meg beléptek a tanácsok is a történetbe. Trump esetében úgy működnek a dolgok, hogy a nagy bejelentéseket nem feltétlenül egy előre megtervezett sajtóértekezleten teszik, ahol a sajtóközleményt 25 szakértő átnézi előzetesen, hanem, mondjuk adott esetben Donald Trump ott ül az irodában, vagy az ágyában a számítógép mellett, és úgy érzi, csinálni kéne valami nagyon fontosat, mint ahogy Malacka érezte a bizonyos dalban, ezért beírja valamelyik közösségi médiára, hogy mit gondolt éppen, és abból máris politikai bejelentés lesz. Szerintem ebben az esetben is ez történt.

Meggondolatlanul fellelkesedett azon, hogy ez a drága Vlagyimir milyen szépen beszélt vele, és bejelentette, hogy most lesz egy csúcstalálkozó, anélkül, hogy átgondolta volna, mivel jár ez.

Aztán ebből amerikai politika lett, mert ha az elnök valamit bejelent, akkor az úgy van. El is kezdődtek a biztonsági szolgálatok előkészületei. Szerencsére Marco Rubiot jelölte ki Trump, hogy előkészítő tárgyalásokat folytasson, nem azt az idióta Steve Witkoffot. Rubio, aki szerintem talán a legjobb külpolitikusa Trump környezetének, két és fél órát telefonált Szergej Lavrovval, és Lavrov meg azt csinálta, amit régen Gromiko szokott, az egykori „Mr. Nyet”, és elmondta, hogy szó sincs megegyezésről. Rubio visszament, és elmondta ezt az elnöknek. Közben az is kiderült, amikor Volodimir Zelenszkij ott volt, hogy ő sem hajlandó elfogadni ezeket a feltételeket, és nyilvánvalóan az európai vezetők is mind interveniáltak Trumphoz. Ez még neki is sok volt, így elhalasztották a csúcstalálkozót.

– Nyilván az orosz tárgyalási pozíció egy hatalmas nagy „nem”-mel kezdődik.

– És azzal is végződik.

– A diplomáciában szokás, hogy mindenki először megteszi a maga tétjeit, aztán valahol középen találkoznak. Tehát ha az oroszok az elején azt mondják, hogy „nem”, abból – ellentétben sok más esettel – a végén is csak egy „nem” lehet?

– Az oroszoknál általában igen, most különösen. Donald Trump sajnos azt a hibát követte el, és nem először, hogy nyerő helyzetből vereséget szenvedett. Az egész csúcstalálkozó ötlete Putyin részéről azért merült fel, mert megijedt attól, hogy Trump és az európaiak bevezetik az úgynevezett másodlagos szankciókat. Trump rábeszélte Indiát, ami óriási dolog, hogy álljon be a sorba és ne vegyen orosz olajat, Japánt is rábeszélte, az új miniszterelnök is támogatni fogja ezt. Kína nem tudja pótolni: vesz ugyan orosz olajat és gázt, de nem tudja átvenni azt a mennyiséget, amit India nem vesz meg; nincs hozzá sem szállítási kapacitása, sem igénye. Szívességből nem fogja a Jangce folyóba önteni az orosz olajat. A másik, amitől az oroszok megijedtek, az a Tomahawk. Trump „készenlétbe helyezte” őket. Putyin egész akciója arról szólt, hogy ezt a két veszélyt elhárítsa, és úgy tűnik, sikerült is neki, legalábbis egyelőre „bepaliznia” Trumpot, hogy ne tegye meg azt, amit kilátásba helyezett.

Pedig ez nyerő helyzet volt, hiszen Putyin megijedt tőle.

Ez a vesztes amerikai pozíció így is marad mindaddig, amíg nem lesz komoly és hihető Trump elszántsága a szankciókra vagy fegyverszállításokra. Addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.

– Trump már többször is belesétált ebbe a csapdába.

– Igen, többször. A leglátványosabban Alaszkában, ott szó szerint sétált bele, de volt több telefonos megbeszélés is. Valaki csinált egy grafikont arról, hogyan alakultak az orosz légitámadások Ukrajna ellen, és bejelölte azokat az időpontokat, amikor Putyin találkozott vagy telefonon beszélt Donald Trumppal. Kivétel nélkül mindegyik alkalom után megugrottak az orosz légitámadások. Trump nem külpolitikus, másrészt azzal dicsekszik, hogy életében egyetlen könyvet sem olvasott el, valószínűleg Kennan már túl hosszú lenne neki.

– Meg kell-e annyira ijedni a Tomahawkoktól, amikor Ukrajna hónapról-hónapra fejleszt ki elég komoly robotrepülőgép-kapacitást Amerika nélkül is?

– Az ukrán stratégia most úgy néz ki, bár nem hirdették meg, hogy orosz olajipari létesítményeket támadnak. Egyes számítások szerint az orosz finomítói kapacitás 18%-a már működésképtelen, és már ez is elég ahhoz, hogy komoly üzemanyaghiány lépjen fel Oroszországban. Megtiltották a benzinexportot, de egyes területeken így sem lehet benzint kapni, hosszú sorok vannak, sok idő után ismét a kutaknál. Ezt valahogy elviseli az orosz gazdaság, az ukránok pedig ezt akarják tovább folytatni. A Tomahawkok erre jók: mélységi csapásmérésre alkalmasak, nagyon pontosak, nagy robbanóerejűek, pontosan erre a célra valók. Azt szokták mondani, helytelenül, hogy az orosz nép mindent elvisel. Talán ezt még igen, de a gazdaságnak, a fegyvergyártásnak probléma lesz, és igazán nagy gond akkor lesz Oroszországban, amikor a hadsereg üzemanyag-ellátása válik problémássá. Ezt szeretnék elérni az ukránok nagyon helyesen, jó taktika, és ehhez kellenek a Tomahawkok.

– Ha Trump végül rájön, mire használták fel, elképzelhető, hogy a Tomahawkok mégis megérkeznek Ukrajnába?

– Abszolút, erre várunk. Kérdés, eljött-e már ez a pillanat: Trumpot már többször átverték. Normális ember egy átverés után felismeri a mintát, kettő-három-négy-öt után pedig muszáj lenne. Ráadásul fokozódik rajta a nyomás otthon. Nem gondolom, hogy például a külügyminisztere most már szó nélkül helyeselne neki, különben nem úgy tárgyalt volna, ahogy tárgyalt.

– Vajon még mi lehetett a két külügyminiszter beszélgetésében? Elképzelhető, hogy az oroszok a NATO-val kapcsolatos követeléseikhez is ragaszkodtak, hogy vonuljon vissza az 1997-es határai mögé? Ez még napirenden van?

– Abszolút napirenden van. A beszélgetés két és fél órás volt, de felezzük meg a tolmácsolással miatt. Akkor is jó másfél óra érdemi beszélgetés. Lavrovval nagyon nehéz tárgyalni, mert nem tud igent mondani; főleg semmit sem mond, csak nemet. Szerintem Rubióék idáig biztos nem jutottak el. Úgy gondolom, kizárólag az orosz–ukrán háborúról beszéltek; ott adta elő az elvárásait az amerikai külügyminiszter: azonnali tűzszünet ott, ahol a csapatok vannak, területcserével és így tovább azok, amiket szoktak, amik talán még mindig túl engedékenynek tűnhetnek, de már lehetett volna velük mit kezdeni. Biztonsági garanciákról is biztosan szó volt, de erről az oroszok hallani sem akarnak, és még néhány más dologról. Az orosz válasz pedig: nyet-nyet-nyet-nyet.

– Mikor kerülhet sor valódi tárgyalásra, akár amerikaiak és oroszok, de leginkább oroszok és ukránok között? Hány évig lehet húzni még egy ilyen háborút?

– Attól függ, mi történik a háborúban. Ha Trump „durcáskodik”, és az amerikaiak kivonulnak az egészből, az egy dolog. Ha odaadja a Tomahawkokat, az meg egy másik. Hetek alatt lehetne fegyverszünetet teremteni, ha Trump valóban beizzítja ezeket a fenyegetéseket vagy lehetőségeket. De ha minden így marad, még évekig is eltarthat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Csapody Tamás: Bárki lesz is hatalmon, az általános hadkötelezettséget vissza fogják állítani Magyarországon
A jövő évi választáson a hatalomért küzdő két párt ugyanakkor egyértelművé tette, hogy nem kívánják bevezetni a sorkötelezettséget. Magyar Péter szerint „egy szó sem igaz” abból, hogy pártja ilyesmit tervezne.


Csapody Tamás társadalomkutató, hadtörténész és egyetemi oktató azt írta a Facebook-oldalán:

„Bárki lesz is hatalmon, az általános hadkötelezettséget vissza fogják állítani Magyarországon.”

Érvelése szerint a szomszédos országokban komolyan fontolóra vették, vagy több helyen már be is vezették a sorkötelezettséget, Nyugaton pedig Dániában a nőket is bevonnák valamilyen formában. Konkrét példaként a horvát parlament a minap döntött a kötelező sorkatonai szolgálat visszaállításáról.

Úgy látja, az orosz–ukrán háború miatt ez a hullám Magyarországot is elérheti, függetlenül attól, ki nyeri a 2026-os országgyűlési választást. Szerinte még a gyors béke sem lenne elég ahhoz, hogy a veszélyérzet megszűnjön.

Közben a jövő évi választáson a hatalomért versengő két párt egyértelművé tették, hogy nem kívánják bevezetni a sorkötelezettséget. Magyar Péter szerint „egy szó sem igaz” abból, hogy pártja ilyesmit tervezne. A Fidelitas szerint „szó sem lehet” a sorkatonaság visszaállításáról, ezért aláírásokat gyűjt.

(via Népszava)


Link másolása
KÖVESS MINKET: