Képzeljünk el egy zenei fesztivált, ahol nemes versengésben feszült egymásnak Zámbó Jimmy, az Exotic, a Pa-dö-dö és Papp Rita, az első két díjat pedig Anita és a Keresztes Ildikót is a soraiban tudó Rózsaszín Bombázók hozza el. Egy ilyen felsorolás ma is meg tudná tölteni a Groupama arénát, akár több estére is. Ráadásul ez nem is egy légből kapott vagy a Pop-tari-topból összeollózott lista, hanem az 1988-as, siófoki Interpop fesztivál magyar indulóinak egy része. Ma egy ilyen rendezvény zajos sikerre lenne ítélve, akkor azonban olyan botrány kavarodott körülötte, hogy a szervező Országos Rendező Iroda (ORI) igazgatója végül az öngyilkosságba menekült.

Az Interpop fesztivál kicsit a mai Euróvízióra emlékeztető formátum volt, ahol meghívott külföldi előadók és feltörekvő magyar együttesek, szólisták versenyeztek a fődíjakért és az ezzel járó lemezszerződésekért. A helyezéseket egy többé-kevésbé szakmai zsűri és a közönség szavazata döntötte el. Magát a fesztivált összesen két alkalommal rendezték meg, ’86-ban és ’88-ban, mindkétszer Siófokon. Bár az elsőn is sok olyan zenekar tűnt fel, melynek kazettái(!) még ma is sokak szekrényében porosodnak, a történelemkönyvekbe sajnálatos módon inkább az 1988-as vonul be, mint az egyik leghírhedtebb hazai fesztivál.

A beszámolókat megjelentető hazai újságok egybehangzóan minden kritikát alulmúlónak titulálták a rendezvényt, ahol sok olyan produkció került színpadra mely még a legalacsonyabb elvárásoknak sem felelt meg. Ebben persze szerepet játszhatott az is, hogy a fellépők jó részét az őket befuttatni szándékozó lemezcégek indították, szponzori pénzek fejében. Az akkori fiatalok pedig sejthettek valamit, vagy éppen az előző Interpop hatott rájuk negatívan, de tény, hogy a kétnapos rendezvényre összesen kevesebb, mint 3000 ember váltott belépőjegyet (összehasonlításként a Sziget Fesztivál esetében fordult elő napi 90 ezres közönségszám is).

De a botrányokhoz a zenekarok is hozzájárultak, és nem csak olyanok, akik felléptek. Az egyik ismert zenekar két, önálló pályáról álmodozó énekesnője ugyanis dal nélkül maradt, mert a szerzővel elfelejtették közölni, hogy mire is kellene nekik a frissiben írt nóta. Amikor megtudta, hogy a lányok egy olyan versenyen indulnának vele, ahol saját indulója is szerepel, egyszerűen letiltotta a dalt, a közönség pedig szegényebb lett két csinos lány előadásával. Azután volt olyan zenekar is, mely egyértelmű csalással jutott tovább az elődöntőből. A fellépőknek át kellett ugyanis adniuk a rendezőknek egy olyan kazettát, melyen a dal zenéje szerepelt (fél-playback), de ebben az esetben a jó kapcsolatok révén egy olyan anyag került a lejátszóba, amelyen énekhangostól rajta volt a teljes dal. Csakhogy a csintalanság a középdöntőben már nem működött, és saját énekhangon igen csapnivalóan sikerült csak bemutatni ugyanazt a számot. Ennek ellenére a mindent elsöprő botrány csak a rendezvény vége után következett.

A bilit egy belső ember, az ORI fődramaturgja borította ki, amikor 1988 októberében a sajtóban mindent kiteregetett az Interpop fesztivál szennyeséből. A legenyhébb vád az volt, hogy az ORI néhány százezer forintot bukott a kevés jegyeladás miatt, ám hamar kiderült, hogy az összes kiadás több, mint 5 millió 300 ezer forintra rúgott, míg a jegybevétel 740 000 forint lett, a 35 forintos saláta és a 290 forintos bélszín időszakában. A szivárogtató pedig olyan adatokat adott át a sajtónak, melyekből hamar kiderült, hogy milyen módon sikerült eltüntetni az egyes becslések szerint közel 90 százaléknyi túlszámlázásból eredő pénzt.

VIDEÓ: a fesztivál győztes dala

A rendezvény összköltségét nem az ORI állta egyedül, hanem a már említett lemezgyártók és a Magyar Televízió is adott támogatást (utóbbi két óra koncertfelvételt kapott, melyet csak a kettes csatornán vetítettek le). Viszont a fizetési listákon megszámlálhatatlan szervező tűnt fel. Elsősorban közeli ismerősök, de néha az is előfordult, hogy teljesen ismeretlen emberek neve szerepelt a kifizetett számlákon. A fődramaturg olyan esetről is beszámolt, amikor szervezőként honoráriumot fizettek ki egy olyan nőnek, akiről az ORI-nál soha senki nem is hallott, és még a számlát sem ment be személyesen aláírni. Persze az így kifizetett pénzek nagy része a sikkasztásban résztvevők zsebében landolt. A leleplező cikk megjelenésének napján az ORI igazgatója, Bulányi László egészségi állapotára hivatkozva távozott az irodából, majd öngyilkosságot követett el, megelőzendő a valószínűleg eléggé kemény felelősségre vonást. Az 1988-as Interpop fesztivál pedig a magyar zeneipar történetének arany oldalai helyett a bűnüldözés krónikáinak sötét lapjaira írta be a nevét.