prcikk: Hajdani, ma is működő patinás szállodák Budapesten | szmo.hu
MÚLT
A Rovatból

Hajdani, ma is működő patinás szállodák Budapesten

Gazdag irodalmi, gasztronómiai vagy képzőművészeti múlttal bírnak. Kész csoda, hogy még ma is üzemelnek.


Az egykori legendás, és még ma is üzemelő irodalmi kávéházakat bemutató cikkünket sokan olvastátok. Most néhány olyan budapesti szálloda történetét elevenítjük fel, amelyek a nagy túlélők közé tartoznak. Évszázadok óta vagy éppen 100 éve állnak, Budapest ostroma, illetve az 1956-os események után mindet újjáépítették, és mindegyikük szállodaként működik a mai napig.

1. Astoria Szálló - Danubius Hotel Astoria

Izgalmas környéken épült, mivel a mai közlekedési csomópont helyén állt egykor a város keleti bejárata, a Hatvani kapu. Egy XV. századi kaputoronyból és egy XVI. századi rondellából állt. A törökök kiűzése után már nem volt rá szükség, a rondellát a XVIII. században bontották el, a kaputornyot 1808-ban. A torony lebontása után felszabadult telekre több ház is épült; a sarkon a Bekella-ház állt, amelyben 1824-ben Müller József vendégfogadót nyitott. A Zrínyi 1870-ig működött, aztán a ház egy patikuscsaládhoz került, végül néhány vállalkozó megvette és lebontatta a szomszédos épülettel együtt.

1912 és 1914 között itt épült fel az Astoria Szálló. Tervezői ügyeltek arra, hogy igényes, finom, leginkább a francia empire-re emlékeztető épületet alkossanak. A Britannia Szállóhoz hasonlóan korszerű és kényelmes volt: központi porszívó és központi fűtés működött az épületben, Applewhite és Chippendale bútorokkal rendezték be az éttermet.

1928-ban az akkori tulajdonosok átalakíttatták, ekkor kapott helyet a Magyar utca felőli részen a kávéház. Híres vendégei között volt például Krúdy Gyula, aki azért szerette a szállodát, mert délig senki sem háborgatta. Az alábbi fotók 1919-ben, 1931-ben és 1969-ben készültek (forrás: Fortepan.hu)

astoria1919

astoria1931

astoria1969

A II. világháborúban Budapest ostroma alatt jelentős károkat szenvedett el az épület. Másodszorra 1956-ban érte jelentős kár a szállót, mivel a környék a leghevesebb harcok egyik színhelye volt. Az 1980-as években hatalmas átalakítási munkák zajlottak az Astoriában, 1988-ban nyitott újra. A rendszerváltás után a Danubius Hotels Group vette át, a 2000-es évek elején jelentős felújítást végeztek az épületen. Kultúrtörténeti szempontból azért is jelentős hely, mert az Astoria Szálló halljából jelentkezett évtizedeken át a Magyar Rádió egyik legnépszerűbb műsora, a Ki nyer ma?, Czigány György vezetésével.

Az Astoria ma:

2. Britannia Szálló - Béke Szálló - Radisson Blu Béke Hotel

Kalandos sorsú, legendás budapesti szállodáink egyike. Épülete (1896) eredetileg bérház volt, ám 1912-ben szállodává alakíttatta és Britannia Szálló néven 1913. május 10-én nyitotta meg Fábri Henrik kávékereskedő. 102 éve üzemel kisebb megszakításokkal szállodaként.

Eleve luxuskategóriájúnak szánták, kora legmodernebb megoldásait alkalmazták: központi gőz- és vízfűtés volt, a szobákba hideg és meleg folyóvizet vezettek be. Rendelkezett központi porszívóval (akár az Astoria), önálló mosodával, de a legnagyobb szenzáció a szobahívó fényjelzés volt. Az első világháború azonban gazdaságilag megtépázta a vállalkozót, kénytelen volt eladni az épületet. Az új tulajdonos az 1920-as évek közepén a debreceni Arany Bika üzletvezetőjét, Németh Aladárt bízta meg a Britannia Szálló vezetésével.

britannia3

Így nézett ki egykor a Britannia

britannia4

Egy 1937-es díszvacsora a Britannia szállóban

Németh Aladárnak köszönhető egy sor újítás, átalakítás, és az, hogy a magyar irodalom és képzőművészet egyik fellegvárává tette a Britanniát. Kosztolányi, Karinthy, Babits, Móricz, Tersánszky Józsi Jenő, Csinszka, a Kassák-házaspár, Nagy Endre, Gellért Oszkár, Kodolányi János, Rózsahegyi Kálmány és megannyi híresség megfordult a falai között, és itt működött 1931-ben a Nyugat Barátok Köre.

A Britannia Szálló különlegességei

Németh Aladár tematikus termeket, például sörözőt, borozót és a földszinten kávéházat nyitott - mai utódja a szintén a földszinten működő Zsolnay-Kávéház. A szomszédban lakó Móra Ferenc annyi időt töltött a Britanniában, hogy külön szobát kapott, a falat pedig a műveihez szánt illusztrációk borították. Az összes tematikus terem és szoba belső dekorációját (az üvegablakoktól a freskókig) Haranghy Jenőr készítette, akit Németh még Debrecenből ismert.

Az egyik híres helyiség a Shakespeare-terem volt, ahol tizennégy Shakespeare mű egy-egy fatáblára festett jelenetét láthatták a vendégek. A velencei kalmár egyik alakjához Haranghy Jenő felesége állt modellt. Ez a festmény ma a Radisson Blu Béke Hotel első emeleti konferenciatermét díszíti.

A harmincas években nyílt a több mint ötszáz főre tervezett Kupolaterem, Budapest egyik legszebb és legmodernebb mulatóhelye. Ez azért számított kitűnő lépésnek, mert a közeli Royal (a mai Corinthia) bálterme akkoriban már rég moziként működött, és a környéken szükség volt nagy táncteremre. A Kupolateremben márvány kandallók voltak, márványoszlopok, a mennyezetet óriási és gyönyörű üvegkupola fedte - természetesen ez is Haranghy munkája. A kupolát gombnyomásra szét lehetett nyitni. A terem padlójának középső része is üvegből készült, és ha valaki lenézett, Budapest első mélygarázsát láthatta.

britannia1

Az egykori Kupolaterem, amelyet a háború után sajnos úgy alakítottak át, hogy instabillá vált, ezért le kellett bontani

haranghy1

Haranghy Jenő egyik Shakespeare-festménye

britannia2

A megmarad üvegkupola a Radisson Blu Béke Hotel első emeletén - bal oldalon egy Haranghy-üvegtábla látható, a háttérben az ablakokat is Haranghy munkái díszítik

notasterem

Ilyen volt a Nótás terem Haranghy Jenő illusztrációival

A második világháború alatt az épületben sebesült katonákat láttak el, a sörözőt ideiglenesen műtővé alakították át. Az államosításkor egyik napról a másikra az utcára tették Németh Aladárt és családját - az épületben volt az otthonuk. 1949-ben a nagykörúti ingatlan már Béke Szállóként üzemelt tovább, majd 2009-ben vette fel ma is használatos nevét.

Béke Szállóként az Orfeumáról volt híres. Számos színész, zenész, táncos kezdte itt a pályáját, mivel a műsoros esteken szívesen szerződtettek a már gyakorlott, idősebb előadók mellett például frissen végzett színészeket. Bitskey Tibor, Bodrogi Gyula, Klapka György és Szulák Andrea is fellépett pályakezdőként az Orfeumban, de olyan már befutott előadókat is láthatott a közönség, mint Honthy Hanna vagy a Benkó Dixieland Band tagjai.

A szálloda ma:

3. Fortuna fogadó - Szent György fogadó

A Fortuna u. 4. szám alatt álló épület helyén a középkorban három másik ház állt. Többször is gazdát cseréltek, míg 1784-ben Buda városának tulajdonába kerültek. Ebben az időben nyílt a fogadó, kávéház és vendéglő, amely a Fortuna nevet kapta. (Később ez lett az utca neve is.)

A fogadó a budai társasági élet egyik igazi központja lett, sokan kockázni, billiárdozni és kártyázni jártak ide. A szabadságharc idején itt szállt meg Hentzi (Heinrich Hentzi von Arthurm császári és királyi vezérőrnagy), aki folyamatosan lövette a polgári célpontokat, hogy megfélemlítse Pest lakóit, a szabadságharcosok pedig ágyúval lőttek a fogadóra. Hentzi végül a Görgey által vezetett ostrom alatt esett el.

fortuna1953

A Fortuna utca és a fogadó épülete (jobbra) 1953-ban - még láthatók a házakon a háborús belövések nyomai

fortuna1963

1963-ban ilyen volt a Fortuna utca

A 19. század második felében a fogadó hanyatlásnak indult, mivel jelentősen visszaesett a vendégforgalom. Egy időben még börtönként is funkcionált. A 2. világháborúban megsérült az épület, 1959-ben állították helyre. 1966-tól a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum használta az ingatlant 2004-ig. Az épület jelenlegi tulajdonosai műemléki jellegének megőrzésével állíttatták helyre, a szálloda berendezésekor pedig korhű vagy legalábbis történelmi hangulatú belsőre törekedtek.

A belső, zöld udvaron egy, a szabadságharc idejéről származó ágyú látható, és megőriztek egy régi gesztenyefát, illetve két, legalább kétszáz éves védett szőlőtőkét is.

szent_gyorgy06_2

A fogadó épülete 2014-ben

szent_gyorgy01_1

A bejárat

szent_gyorgy05_2

A Szent György udvara egy 1848-49-es ágyúval és a 200 éves szőlőtőkékkel

Ezt a 3 szállodát sajnos már nem láthatjuk Budapesten

Az Erzsébet Királyné Szálloda 1872-ben nyílt a mi Károlyi Mihály utcában. A pincében 1927-től működött a János Vitéz Söröző 12, a művet illusztráló faliképpel. Állítólag később annyira leromlott az állapota hogy nem érte meg felújítani, így a hetvenes években bezárták, 1983 és 85 között pedig új szálloda épült a helyére, a mai Hotel Erzsébet City Center.

A "Vendégfogadó a Nádorhoz" egy 1810-es építésű házban nyílt meg. Az épületet többszöri tulajdonosváltás után 1876-ban lebontották. A helyén épült ház sem volt szerencsésebb, az ostrom alatt tönkrement. A telekre emelték az 1980-as években a Taverna Szállót, amely 2007 óta Taverna Hotel Mercure Budapest City Center néven üzemel.

A Duna-partra épült egykori Stein-ház helyén emelt Ritz is szomorú sorsra jutott. 1910-1913 között épült meg a 120 lakosztályos, ötemeletes, Grand Hotel Ritz, amely a kor minden luxusával el volt látva, és még tetőterasszal, illetve télikerttel is büszkélkedett. Híres vendégei között volt Rabindranath Tagore, Sir Livingstone és a későbbi III. Edward angol uralkodó. Az ostrom alatt is nyitva tartott, alagsorában lehetett étkezni, amikor a felsőbb szinteken már kilőtték az ablakokat. Végül bombatalálatot kapott, és az akkori szemtanúk szerint napokig égett... A helyére épült a Forum Szálló, a mai Hotel Intercontinental.

ritz

A Grand Hotel Ritz, a későbbi Dunapalota és a pesti rakpart a Lánchíd felől nézve. Balra Eötvös József szobra, a távolban jobbra az Erzsébet híd látható. A felvétel 1916-ban készült. A kép forrása: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.083

ritz2

Társaság a Ritzben 1920-ban - a képen balról a második Magyar Elek, vagyis az Ínyesmester, a huszadik század első felének legjelentősebb gasztronómiai újságírója

4. Gellért Gyógyfürdő és Szálló - Danubius Hotel Gellért

Hihetetlennek tűnik, de a szálloda felépítésének egyik oka egészen az Árpád-korig nyúlik vissza. Abban az időben ugyanis a Kelen-hegy (Gellért-hegy) tövében már fürdőkhöz használták az itt feltörő meleg vizet. A török megszállás alatt Acsik ilidzse néven működött fürdő a forrás fölött. Az oszmán uralom után kincstári tulajdon lett, majd I. Lipót emeltetett új fürdőépületet, amit a Ferenc József (Szabadság) híd építése miatt 1894-ben lebontottak.

A századfordulós fejlődés eredményeként a főváros úgy határozott, hogy a gyógyforrás vizét kihasználva világvároshoz illő fürdőt és gyógyszállót építtet. Európa egyik legkorszerűbb komplexumát tervezte meg Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr és Sterk Izidor. Egy időben 3500 vendég befogadására volt alkalmas a Gellért Szálló fürdője, külön kórházában pedig harminc személy gyógyulhatott. A Gellért Szálló ma is jelentős gasztronómiai hírnevét 1927-ben alapozta meg, amikor az éttermei vezetését Gundel Károlyra bízta, aki úgy gondolta: "A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled született. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt."

gellert1

A Gellért Szálló 1940-ben...

gellert1941

...és 1941-ben

gellert1945

1945-ben ilyen látványt nyújtott Budapest egyik legszebb szállodája

gellert1957

A Gellért 1957-ben

A virágzás egészen a második világháborúig tartott. A pusztító ostrom a Gellértet sem kímélte, az épületben és a berendezésben is komoly károk keletkeztek. A háború után részeleges felújítás folyt, a Dunára néző oldalt 1961-ben renoválták. 1980-ban újabb átalakítást követően 138 egyágyas, 83 kétágyas szoba és 14 lakosztály várta a vendégeket.

A Danubius Hotel Gellértben Habsburg Ottó, Turay Ida, Páger Antal, Richard Nixon, Yehudi Menuhin, Andrew-Lloyd Webber és Maximillian Shell is gyakori vendég volt. Nevüket ma már egy-egy lakosztály viseli. Zsigmond Vilmos 2015. június 16-án ünnepelte 85. születésnapját, ebből az alkalomból, a hagyományt folytatva róla is elneveztek egy lakosztályt.

470_gellert

A Gellért 2014-ben - Pozsonyi Roland fotója

asp_620_142

Rendezvény a Gellértben - Huszár Boglárka fotója

gellert_zsigmond

Zsigmond Vilmos lakosztály

Margitszigeti Nagyszálló - RAMADA Grand Hotel - Danubius Grand Hotel Margitsziget

"A gazdag múlttal rendelkező Margitszigeti Nagyszálló, közismert és közkedvelt szálloda 1873-ban épült Ybl Miklós, az egyik leghíresebb magyar építész tervei alapján. A húszas években Wälder Gyula tervei szerint bővítették, a harmincas években a magastető helyére harmadik emelet készült. Az 1965-ös árvíz hatásának már nem tudott ellenállni: 1966 januárjában - a szerencsére kiürített épület - egy része beomlott. Gazdasági megfontolásból a teljes korszerűsítés és helyreállítás mellett döntöttek. 1985 és 1987 között teljes felújításra került. A "lepényépület" a történelmi épülethez illő homlokzatot kapott, az épület visszakapta a sátortetőt is. Földalatti folyosó köti össze a Thermal szállodával." Forrás: Egykor.hu

"Az épület bejárata kezdetben a park felől nyílott. Ismételt átépítésekkel bővítették, és a Duna-part feltöltése után bejáratát a Duna felőli oldalon alakították ki. 1926-ban a déli oldalon Walder Gyula által tervezett szanatóriumi épületrésszel bővült. A II. világháború végére teljesen lepusztult, csak a fő falak maradtak meg" olvashatjuk a Műalkotások a Margitszigeten című tanulmányban.

margitszigeti1

A Nagyszálló 1890 körül

margitszigeti2

A Nagyszálló az ezredfordulón

margitszigeti3

A belső tér a pusztító II. világháború előtt...

margitszigeti_bombazas

...és a Margitszigeti Nagyszálló az ostrom után

margitszigeti4

A szálloda az 1950-es években

margit1

A Danubius Grand Hotel Margitsziget ma így néz ki - Fotó: Danubiushotels.com

margit2

A belső tér - Fotó: Booking.com

6. Grand Hotel Royal - Corinthia Hotel Budapest

A millenniumi ünnepségekre, Magyarország fennállásának ezredik évfordulójára épült fel a gyönyörű szálloda. 232 szoba és 20 külön lakosztály várta a vendégeket, a személyzet pedig a padlástéren kialakított szobákban lakott. Minden szempontból felső kategóriás hotelnak szánták, az épületben postahivatal, bank, fodrász, jegyiroda, két étterem, egy Gerbeaud cukrászda, egy kávéház, egy bár és egy élelmiszerüzlet működött. A nyugati főcsarnokban pálmakert volt, szórakozni a bálteremben lehetett.

A szálloda kávézójában az 1910-es években filmvetítést tartottak, végül 100 évvel ezelőtt, 1915-ben a bálterembe költözött az Apolló Mozi, amely a II. világháború után Vörös Csillag néven működött tovább.

"Udvarán szökőkút csobog, apró bizalmas teraszok néznek ki az utcára, fehér szobrok emelkednek ki egy-egy üvegházi részletből, neszfogó szőnyegeken enyészik el a léptek zaja, nehéz selyem, damaszt, brokát mindenütt. Az első emeleten a nagyterem: gyönyörű hatalmas arányokban. A falakon freskók, fehér és arany a többi. Dísztermében egymást érik a hangversenyek, bálok, előadóestek" írta Heltai Jenő a Royalról.

royalszallo1

royalszallo2

"1956-ban a forradalmárok foglalták el és rendezték be itt főhadiszállásukat. Az épület mindkét alkalommal súlyos károkat szenvedett az orosz csapatok támadásaitól, helyreállítása több évet vett igénybe" - írta Láng Dávid egy korábbi cikkünkben.

royal1956

Az 1956-os utcai harcok alatt a szálloda kiégett

royal19562

Egy másik '56-os fotó

1992-ben bezárták a szállodát, és több mint tíz évet kellett várni arra, hogy ismét élet költözzön a falak közé. Az épületet a máltai központú Corinthia csoport vásárolta meg; vállalták, hogy a műemléki szempontokat is figyelembe véve újítják fel. A Corinthia Hotel Budapest 2003 áprilisában nyitott újra, 414 szobával. Két évvel később 26 apartmannal is kiegészült a Hársfa utcai szárnyban. Pozsonyi Roland fotóin láthatjátok, milyen most az szálloda.

royalma1

royalma3

royalma2

Ha érdekes volt az összeállítás, ajánld másoknak is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Az anyja lehetnék” – Edith Piaf 20 évvel fiatalabb szerelmét mindenki aranyásónak tartotta, amíg ki nem nyitották a végrendeletet
A francia sanzon királynőjének utolsó férje, Théo Sarapo pénz helyett hatalmas tartozást örökölt. Megtehette volna, hogy lemond mindenről, és éli világát tovább. Ő más utat választott.


Párizs, 1962 ősze. A vakufények és a tolakodó újságírók gyűrűjében egy törékeny nő kapaszkodik egy nála majdnem húsz évvel fiatalabb, feltűnően jóképű férfi karjába. A legendás Edith Piaf, a sanzon királynője ekkor már súlyos beteg. Az orvosok többször megműtötték,

a teste lassan felmondta a szolgálatot, a hangja, amely egykor milliókat babonázott meg, már csak foszlányokban emlékeztet régi önmagára.

Ebben a kétségbeejtő állapotban mutatja be a világnak új férjét, a görög származású párizsi fodrászfiút, Théo Sarapót, polgári nevén Théophanis Lamboukast. A közvélemény és a sajtó azonnal ítéletet mond. A lapok hasábjain és a kávéházak teraszain mindenki biztosra veszi, hogy a fiatalember kizárólag a világsztár hatalmas vagyonára és a busás örökségre pályázik. A kegyetlen pletykák futótűzként terjednek, miközben a valóság, amely a zárt ajtók mögött és a későbbi végrendelet soraiban lapul, egy egészen más, sokkal megrendítőbb történetet rejt.

A provokációnak tűnő kapcsolat 1962 januárjában kezdődik, amikor a zenei karrierről álmodó Sarapo megismerkedik az énekesnővel.

A viszony gyorsan komolyra fordul, és a pár 1962. október 9-én, napra pontosan egy évvel és egy nappal Piaf halála előtt, hivatalosan is összeköti az életét.

A házasulók a párizsi tizenhatodik kerületben tartják a polgári szertartást, majd a görög ortodox Szent István-székesegyházban tesznek fogadalmat Isten színe előtt. A frigy nem hoz békét, sőt, valóságos sajtócunamit indít el. A korabeli újságírók „a görög gigoló” névvel illetik a férfit, és a gúnyolódás még Piaf közvetlen környezetét is megmérgezi. A házasság előtti hezitálás egyik legmélyebb pillanatában maga az énekesnő is szinte visszakozik.

„Mindent törölj, nevetséges leszek, az anyja is lehetnék!”

– mondta Edith Piaf Danielle Bonel titkárnőnek és bizalmasnak a házasságkötés előtti feszült pillanatokban.

Csakhogy a reflektorok vakító fénye és a gúnyolódó címlapok mögött egy egészen más dinamika működik a mindennapokban. A színpadon még egy utolsó, hatalmas fellángolást élnek át együtt. Duóként állnak a közönség elé, és 1962-ben közösen veszik fel Michel Emer szerzeményét, az À quoi ça sert l'amour? című dalt. Szeptember 27-én a párizsi Olympia színpadán is együtt énekelnek, majd 1963-ban a Bobino színházban adnak közös estet. A zenei kémia működik, de a színpadi fények kialvása után Sarapóra egy sokkal nehezebb szerep vár. Piaf állapota drasztikusan romlik. Házaspárként Dél-Franciaországba, először Cap-Ferrat, majd Plascassier térségébe költöznek, ahol bérelt villákban próbálják átvészelni a legnehezebb hónapokat. Sarapo ekkor már nem csupán férj és duettpartner, hanem teljes munkaidős ápoló.

Ő viszi a karjában a feleségét, amikor az már képtelen lábra állni, ő eteti kanállal, ő viszi ki a friss levegőre, és egyetlen percre sem hagyja magára,

miközben azok a barátok és haszonlesők, akik évtizedekig a tehetségéből éltek, sorra elmaradnak mellőlük.

A végjáték 1963 októberében érkezik el. Edith Piaf október 10-én, a Grasse közelében fekvő Plascassier-ben örökre lehunyja a szemét. A halál pillanata után Sarapo és a legszűkebb baráti kör egy utolsó, kétségbeesett és törvénytelen lépésre szánja el magát. Mivel Piaf mindig is azt hajtogatta, hogy Párizsban szeretne meghalni és onnan akar végső útjára indulni,

a férj és a kísérők aznap este egy mentőautóval, a legnagyobb titokban a francia fővárosba viszik a holttestet.

A hivatalos bejelentést csak másnap, október 11-én teszik meg Párizsban. Az egész országot mélyen megrendíti a hír. A lemezboltok polcairól a hétvége folyamán a vásárlók az összes Piaf-lemezt elkapkodják.

„Edith Piaf reggel hétkor halt meg Párizsban, és néhány órával később barátja, Jean Cocteau… egy órakor maga is meghalt” – írta Janet Flanner újságíró a gyász napjainak krónikásaként.

A temetés a Père-Lachaise temetőben tízezreket vonz, a tömeg szinte áttöri a kordonokat. Amikor azonban a nemzeti gyász első hullámai elülnek, a család szembesül a hagyatékkal. A pletykák és a rosszindulatú várakozások szerint a fiatal özvegy most teszi rá a kezét a mesés vagyonra. A végrendelet felolvasásakor azonban mindenki elnémul.

A mítoszokkal ellentétben Edith Piaf nem hagy maga után milliókat. Sőt, egyetlen fillért sem hagy hátra.

Helyette egy gigantikus, felfoghatatlan méretű adóssághegy szakad a férj nyakába. A francia jogszabályok értelmében a házastársi öröklés során a tartozások is automatikusan az életben maradt félre szállnak. Piaf az élete során ugyan rengeteg pénzt keresett, de a bőkezűsége, a hatalmas háztartás fenntartása, a barátok folyamatos pénzelése, valamint az utolsó évek brutális orvosi és klinikai költségei teljesen felemésztették a bevételeit. A közkeletű adatok hétmillió francia franknyi azonnali tartozást említenek.

„A világ azt hitte, mérhetetlenül meggazdagodtam. Szeretném ezt egyszer s mindenkorra tisztázni. Edith halálakor nagyon kevés pénze maradt.

Nyilván sokat keresett, de mindent felemésztettek a háztartás fenntartásának költségei, a klinikák, a betegség, az orvosok – én pedig egy évvel később mintegy negyvenmillió frank adófizetési kötelezettséggel találtam szembe magam.

A lemezek után semmit sem kapok, mert a jogdíjakat bérként kezelik; márpedig örökösnek bért nem fizetnek. Így tehát kizárólag a szerzői jogok maradnak” – nyilatkozta Théo Sarapo énekes, Piaf özvegye.

Bár Sarapo megörökli a jogokat és dönthet az életmű felhasználásáról, ez azonnali készpénzt nem jelent az adóhatóság és a hitelezők felé. Ahelyett, hogy lemondott volna az örökségről és új életet kezdett volna, vállalta a teljes adósságállományt, és visszatért a színpadra. Éveken keresztül megállás nélkül koncertezett, turnézott és új dalokat vett fel, hogy minden megkeresett frankot a hitelezőknek és az adóhivatalnak utaljon át.

„Théo úgy döntött, hogy maradéktalanul visszafizeti ezeket az adósságokat. És ez sikerült neki”

– mondta Catherine Glavas Lamboukas, Piaf egyik örököse.

A sors azonban nem ad hosszú és békés életet a tartozásaitól végre megszabaduló férfinak. 1970. augusztus 28-án Sarapo a Limoges melletti Panazolnál, a D941-es úton haladt a Citroën autójával, amikor egy ittas sofőr letérítette az útról. A jármű egy fának csapódott. A mentők még élve emelték ki a roncsok közül, de a harmincnégy éves férfi három órával később a limoges-i kórházban belehalt a sérüléseibe. A család a legfőbb kívánságának megfelelően intézte a temetést.

A párizsi Père-Lachaise temetőben, Edith Piaf családi sírjában helyezték örök nyugalomra. Neve ott áll a fekete márványon, pontosan a felesége lábainál.

A férjtől aztán a családja örökölte Edith Piaf szerzői jogait. A testvérei ma Amerikában élnek és tovább ápolják az énekesnő emlékét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Először azt hitték, itt a világvége: a Niagara-vízesés vize többször is elapadt az évek során
Egyik alkalommal éppen 1848 tavaszán, amikor Európa szerte forradalmak robbantak ki.
Sz. E. Fotó: Fortepan - szmo.hu
2026. március 22.



Képzeld el, amint több száz ember égő fáklyákkal a kezében sétál a Niagara-vízesés peremén. Pontosabban a vízesés hűlt helyén, miközben lent a meder közelében, ahol percekkel korábban még tajtékzott a víz, lovas katonák ügetnek.

Ez nem egy filmjelenet, hanem maga a valóság.

Többször is megtörtént, hogy a világ egyik leghíresebb természeti csodája egyszerűen megszűnt létezni.

A Niagara valójában nem egy, hanem három vízesés összefoglaló neve. A legnagyobb, a Patkó-vízesés javarészt Kanadához tartozik, tőle a Kecske-sziget választja el az amerikai oldalon lévő két kisebb zuhatagot, a Menyasszonyfátyol-vízesést és az Amerikai-zuhatagot.

1848 tavaszán, egyébként akkor, amikor Európában pont fegyveres felkelések és forradalmak zajlottak, egy kivételesen hideg tél után a márciusi meleg és az erős keleti szél hatalmas jégtömeget tolt az Erie-tóból a Niagara folyó torkolatába.

A jég hatalmas gátat képzett, ami harminc-negyven órára teljesen elzárta a víz útját. A vízhiányt először a folyóparti malmok tulajdonosai vették észre, amikor a malomkerekek megálltak.

A hírre ezrek özönlöttek a helyszínre, és óvatosan bemerészkedtek a száraz mederbe. Az emberek olyan fegyvereket találtak a sárban, amiket feltehetően az amerikai csapatok hagytak ott egy 1814-es csata után. Március 29-én éjjel több százan fáklyákkal sétáltak a vízesések peremén, miközben az amerikai lovasság a mederben ügetett. A folyó másnap indult meg újra, amikor a szélirány megváltozott, és a jégdugó feloszlott.

1903. március 22-én az amerikai oldalon ismét elapadt a víz.

A látványosságnak pedig Kanadából és az Egyesült Államokból is a csodájára jártak. A szakértők szerint azonban az 1848-as volt az egyetlen teljes, természetes leállás, a későbbi esetek inkább rendkívül alacsony vízhozamot jelentettek.

1969-ben azonban már szándékosan szüntették meg a vízesést.

Egy 1965-ös helyi újságcikk ugyanis a zuhatag végét jósolta, mivel a korábbi, 1931-es és 1954-es sziklaomlások törmeléke már megfelezte a vízesés magasságát. A közösségi nyomásra egy amerikai-kanadai bizottság jött létre, hogy felmérjék a helyzetet.

1969. június 12-én egy 180 méter hosszú, 28 ezer tonna kőből és földből épített gáttal elzárták a vizet az amerikai oldalon. Mérnökök precízen felmérték a sziklafalat, 48 kőzetfuratot vettek, és érzékelőket telepítettek a kőzettömbök mozgásának figyelésére.

A munkálatok közel fél évig tartottak, majd november 25-én a gát elbontásával a víz újra a régi medrében zubogott. A vizsgálatok után úgy döntöttek, a leomlott törmeléket nem távolítják el.

A Niagara minimális vízhozamát egy 1950-es amerikai-kanadai egyezmény szabályozza, és egy 1954-ben épült gát segít a víz elosztásában a vízesések és az erőművek között.

Hogy az 1848-as esemény ne ismétlődhessen meg, 1964 óta minden télen úszó jégtörő gátat telepítenek a folyóra, ami megakadályozza a jégdugók kialakulását. A vízesés „kiszárításának” ötlete időnként felmerül egy-egy nagyobb felújítás, például hídcsere miatt, de ez ma már hatalmas turisztikai és környezetvédelmi kérdéseket vetne fel.

Via National Geographic, Pangea blog


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
583 áldozat a kifutón: 49 éve történt a tragikus baleset, amely örökre megváltoztatta a repülést
Két Boeing 747, - a KLM 4805 és a Pan Am 1736 - a tenerifei Los Rodeos futópályáján ütközött 1977. március 27-én. A Las Palmas-i bombariadó, a köd és a kommunikációs hibák együtt vezettek a katasztrófához.


Ma van a repüléstörténet legsúlyosabb katasztrófájának évfordulója:

1977. március 27-én a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerife Los Rodeos repülőterén két Boeing 747-es, a holland KLM és az amerikai Pan Am gépe ütközött össze a futópályán. A két gépen összesen 583 ember vesztette életét, és mindössze 61-en élték túl a tragédiát, amely egy sor emberi és technikai hiba végzetes láncolatának következménye volt.

A katasztrófa napján egy bombamerénylet miatt lezárták a Las Palmas-i repteret, ezért az érkező járatokat, köztük a KLM és a Pan Am gépét is a jóval kisebb, felkészületlenebb tenerifei Los Rodeos repülőtérre irányították. A hirtelen megnövekedett forgalom miatt az előtér és a gurulóutak is megteltek, így a hatalmas Jumbo Jeteknek a futópályán kellett manőverezniük. A helyzetet tovább rontotta, hogy az időjárás egyre rosszabbra fordult, és sűrű köd ereszkedett a reptérre, a látótávolság helyenként 700 méter alá csökkent.

Nem sokkal 17 óra előtt a KLM gépe engedélyt kapott, hogy végigguruljon a futópályán, a végén egy 180 fokos fordulattal pozícióba álljon, és ott várjon a felszállási engedélyre. A Pan Am gépét arra utasították, hogy kövesse a hollandokat, de a C3-as gurulóúton hagyja el a pályát. A Pan Am pilótái azonban a ködben nem voltak biztosak a dolgukban, és mivel a C3-as kijáratnál egy rendkívül éles, 135 fokos fordulót kellett volna végrehajtaniuk, inkább tovább gurultak. Eközben a KLM befejezte a fordulót, és Jacob Veldhuyzen van Zanten kapitány gázt adott a felszálláshoz.

A másodpilóta ekkor közbeszólt: „Pillanat, még nincs felszállási engedélyünk!” Erre a kapitány visszahúzta a gázkarokat, majd azt mondta: „Tudom, gyerünk, kérdezz rá!”

A KLM személyzete rádión közölte, hogy felszállásra készen állnak, és várják az irányítási engedélyt. A torony válaszul a felszállás utáni útvonalat adta meg nekik: „KLM4805 felszállás után emelkedjen FL90-re, majd jobb forduló 40º és álljon rá a Las Palmasi VOR adóra a 325º-os irányon.” Van Zanten kapitány ezt tévesen felszállási engedélynek értelmezte, újra gázt adott, és hollandul közölte: „Megyünk.”

Ezzel egy időben a Pan Am pilótái jelezték a toronynak, hogy még a pályán vannak: „Még mindig gurulunk lefelé a kifutón, 1736-os.” Ez a rádióüzenet azonban a KLM pilótafülkéjében egy zavaró sípolásként jelent meg, mert a másodpilóta éppen az útvonalengedélyt olvasta vissza. A torony nyugtázta a Pan Am helyzetjelentését: „Rendben 1736-os jelentse, ha elhagyták a pályát.” Ezt hallva a KLM fedélzeti mérnöke megkérdezte a kapitánytól: „Még nem ment le a Pan Am?” A kapitány válasza egy félreérthető „Igen” volt.

Ez volt az utolsó lehetőség a katasztrófa elkerülésére. Pár másodperccel később a két gép személyzete a sűrű ködben megpillantotta egymást.

A Pan Am kapitánya a gázt tövig nyomva próbált balra, a fűre letérni a pályáról, a KLM pilótája pedig olyan erővel húzta fel a gépet, hogy annak farokrésze száz méteren keresztül szántotta a betont. A holland gép elemelkedett, de már nem tudta átugrani a Pan Am törzsét.

A KLM futóművei és hajtóművei letarolták az amerikai gép tetejét és vezérsíkját, majd a felszállás előtt teletankolt holland repülőgép 150 méterrel odébb a pályára zuhant és felrobbant. A Pan Am gépe szintén kigyulladt. A KLM fedélzetén tartózkodó 248 ember mind életét vesztette. A Pan Am gépéről 61-en menekültek ki, de 335-en a lángok között rekedtek.

A kivizsgálás egyértelműen megállapította, hogy a katasztrófa legfőbb oka az volt, hogy a KLM személyzete felszállási engedély nélkül kezdte meg a nekifutást. A spanyol hatóságok hivatalos jelentése szerint azonban több tényező is hozzájárult a tragédiához: a rossz időjárási körülmények, a földi gurítóradar hiánya, a rádió-kommunikációs félreértések, a reptér felkészületlensége, valamint a KLM személyzetére nehezedő időnyomás. A baleset nyomán a nemzetközi légi közlekedésben szigorították a rádiós frazeológiát, és bevezették a pilóták közti hatékonyabb együttműködést célzó képzési programokat. Egy évvel később megnyitották Tenerife déli, korszerűbb repülőterét is, amely átvette a nemzetközi forgalom nagy részét.

Via Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Brutális hatalmi játszmát játszottak Báthory Erzsébettel – ezért kellett vérgrófnőt csinálni az ország leggazdagabb asszonyából
Thurzó György nádor 1610-ben indított vizsgálatot a grófnő ellen, több száz tanút hallgattak ki. A peres eljárás nélkül, házi őrizetben tartott úrnő vagyonát végül a rokonok és a korona osztotta fel.


Képzeljük el az ország leggazdagabb, legnagyobb hatalommal bíró asszonyát, aki elképesztő méretű birtokbirodalmat irányít, hatalmas vagyonokat mozgat, és még a királyi udvar is súlyos összegekkel tartozik neki. Aztán képzeljük el, ahogy ezt a briliáns, kőkemény üzletasszonyt a történelem és a politika egyetlen tollvonással átírja egy B-kategóriás horrorfilm vérben fürdő szörnyetegévé. Pontosan ez történt Magyarország leghírhedtebb grófnőjével.

Vajon tényleg szüzek vérében fürdött a csejtei vár úrnője, vagy csupán a politikai elit festette vörösre a nevét, hogy rátehesse a kezét a mesés vagyonára?

A levéltári poros iratok nagyon is beszédesek. Amit feketén-fehéren bizonyítani tudunk, az egy teljesen más történetet rajzol ki, mint a kor vádpontjai. A Magyar Nemzeti Levéltár hivatalos iratanyagai egy szikár, rideg, de annál izgalmasabb hatalmi játszmát mutatnak be, ahol a vérnél sokkal fontosabb szerepet játszott a pénz.

Ami a tények csupasz vázát illeti: Báthory Erzsébet 1560-ban született Nyírbátorban, és 1575-ben ment feleségül Nádasdy Ferenchez, a kor egyik legjelentősebb hadvezéréhez. Házasságukkal a két hatalmas család vagyona egybeolvadt, létrehozva egy olyan birtokbirodalmat, amely várakat, városokat és falvak tucatjait foglalta magába.

Férje 1604-es halála után Erzsébet egyedülálló, önállóan döntő, hatalmas vagyon felett rendelkező özvegyasszonyként maradt a politika színpadán.

Ő irányította a több százezer holdas birtokot, támogatta a külföldön tanuló peregrinus diákokat, jobbágyaival szeretettel bánt. Hitelesnek minősült levelei alapján egyértelműen szociális érzékenységgel megáldott, istenhívő asszony volt. Gyógyítással is foglalkozott, kastélya kórházként is működött.

Mivel nem volt hajlandó újraházasodni, hatalma sokak számára kényelmetlenné vált. 1610 márciusában a grófnő saját rokona, Thurzó György nádor hivatalos vizsgálatot indított ellene. A következő másfél évben, 1611 júliusáig, összesen 317 tanút hallgattak ki, főként a nyugat-dunántúli birtokokon. Az iratokból kiderül, hogy a vallomások döntő többsége hallomásokon alapult, közvetlen, perdöntő bizonyítékot a nyomozók nem találtak. Az 1610. december 29-i, hírhedt csejtei rajtaütés során sem került elő semmi, ami a tömeges gyilkosságokról szóló legendákat alátámasztotta volna. A grófnőt ennek ellenére soha nem állították bíróság elé.

Míg cselédei közül többet 1611-ben, kínvallatás után tett vallomások alapján elítéltek és kivégeztek, Báthory Erzsébetet formális ítélet nélkül csejtei várába zárták.

Itt halt meg 1614. augusztus 21-én. Hogy pontosan hol temették el, máig vita tárgya; a csejtei templom kriptájának feltárását sosem engedélyezték, a helyi közösség pedig a mai napig megosztott a grófnő megítélésében.

Ha a 17. századi jegyzőkönyvekben nincs nyoma a vérgőzös szörnyetegnek, akkor honnan ered a kép, amit a világsajtó és a popkultúra annyira szeret? A válasz nem a bírósági termekben, hanem a könyvtárak polcain keresendő.

A szűz lányok vérében fürdő, örök fiatalságra vágyó grófnő motívuma több mint egy évszázaddal a halála után, 1729-ben bukkant fel először nyomtatásban.

Turóczi László jezsuita szerző „Tragica Historia” című munkájában egy moralizáló példázatot írt le egy hiú, protestáns asszonyról, aki egy véletlen pofon után fedezte fel, hogy a szolgálólány vérének cseppjeitől kisimul a bőre. Turóczi szerint a grófnő ekkor tette fel a végzetes kérdést: „Micsoda? Ha ilyen kismennyiségű vér ilyen nagy finomságot kínál, mi mindenre lenne képes, ha teljesen átitatna?” Ebből az egyetlen, irodalmi fordulatból nőtt ki a teljes vérfürdő-mítosz.

A legendás 650-es áldozati szám is egy későbbi kor terméke, amely egy soha elő nem került, állítólagos naplóra hivatkozik.

A modern történetírás ezt egyértelműen legendának tartja. „Ez nyilvánvalóan egy bugyuta mese, ami kapóra jött Turóczinak, hogy befeketítsen egy református asszonyságot” – foglalja össze a vélekedést Szibler Gábor helytörténész a National Geographic magyar kiadásában. A józan ész is a mítosz ellen szól. Tony Thorne, a King’s College London kutatója és a témával foglalkozó könyv szerzője rámutatott:

„A kozmetikai vérfürdő ötletével szembeni egyik prózai ellenvetés az, hogy a vér gyorsan megalvad.”

A mese tehát irodalmi, de a háttérben kőkemény politikai és gazdasági érdekek húzódtak.

A Báthory–Nádasdy-vagyon királyi mércével is hatalmas volt, a bécsi udvar pedig jelentős összegekkel tartozott a családnak. Egy önálló, hatalmas befolyással bíró, újraházasodni nem akaró özvegyasszony, aki a Habsburgokkal feszült viszonyban álló erdélyi rokonokkal is kapcsolatot tartott, komoly politikai kockázatot jelentett. A grófnő protestáns vallása a katolikus ellenreformáció korában szintén támadási felületet biztosított. A vádak,

a per nélküli elzárás és a vagyon későbbi felosztása a rokonok és a korona között egy olyan forgatókönyvet sejtet, ahol a cél nem az igazságszolgáltatás, hanem egy kényelmetlen hatalmi tényező eltávolítása és a vagyon megszerzése volt.

A modern kutatók is egyre inkább a politikai konspiráció irányába hajlanak. Kimberly L. Craft amerikai ügyvéd és történész, az „Infamous Lady” című könyv szerzője egy podcastinterjúban egyértelműen fogalmazott: „Nem ölt meg 600 embert.” Majd hozzátette: „Meghalt 30 vagy 50? Igen.” Ez a szám már sokkal közelebb állhat a valósághoz, ami egy kora újkori nagybirtokon, a kor kegyetlen fenyítési szokásai mellett elképzelhető, de messze elmarad a ponyvák rémtörténeteitől. A „nő mint szörnyeteg” toposzának túlhajszolása ellen emel szót Annouchka Bayley, a Cambridge-i Egyetem docense is.

„Ennél jobbat érdemel, mindannyian jobbat érdemelünk” – mondta, utalva arra, hogy a történelem hajlamos démonizálni a hatalommal bíró nőket.

A helyiek emlékezete is kettős. „Vannak legendák Báthory Erzsébetről... Az idősebbek hisznek ezekben a mesékben, de a fiatalabbak talán már kevesebbet tudnak róluk” – nyilatkozta egy csejtei gazda.

A legenda életben tartásához persze nagyban hozzájárult a modern popkultúra is. Juraj Jakubisko 2008-as Bathory című filmje vagy Julie Delpy 2009-es A grófnő (The Countess) című alkotása, bár eltérő módon, de tovább formálták a mítoszt. Ezek a filmek, a zenei feldolgozások és a népszerű „true crime” műsorok gyakran a 18. századi irodalmi toposzokat kezelik tényként, ezzel újra és újra megerősítve a vérgrófnő képét a köztudatban, miközben a bonyolult politikai és gazdasági háttér a feledés homályába merül.


Link másolása
KÖVESS MINKET: