Izraeltől Spanyolországig - világkonyhák a bulinegyedben
Van egy hely a város közepén, ahova a magyar leginkább csak dolgozni jár, a mi fejünkben lassan szitokszó a neve az éjszakai életben, egy darabig hónapról-hónapra új cégérek váltották ott egymást, és a külföldiek számára az első számú éjszakai célpont Budapesten. Az ország legdinamikusabban fejlődő udvara, belvárosunk Dubaja, a magyar Time Square azonban egy igen érdekes irányba kezdett fejlődni.
Atyaúristen hány cikket kezdtem már azzal, hogy „új hely nyílt a bulinegyed szívében”. Ennek oka egyértelműen pedig az, hogy mocsok sok étterem nyitott a bulinegyed szívében, és szintén sok adta át a kilincset egy másik formációnak. Ez a szív pedig nem más, mint
a Gozsdu-udvar, ami a kezdeti klubbosodás után most a gasztronómia gócpontja lett - csak nem igazán a miénk. Pedig olyan kulináris élményekkel pakolhatunk itt fel, amikhez sok ezer kilométert kellene utaznunk,
ugyanis a Gozsdut annyira ellepték a külföldiek, hogy bizonyos értelemben külfölddé is vált. Ez a tény ugyanakkor nem igazán viselte meg senki lelkét, hiszen isten igazából sosem volt egy kultikus hely a városban, leginkább a történelem csak sötét foltokat ejtett rajta.
De mi is az a Gozsdu-udvar?
A Gozsdu-udvar a budapesti Király utca 13. szám és a Dob utca 16. szám között hét négyszintes épületből (4800 m²) és hat udvarból áll, amelyhez hozzáadódik a Holló utca 10. szám alatti, szintén négyszintes épület. Az épületegyüttest a román nemzetiségű Gozsdu Manó (Emanoil Gojdu) ügyvéd végrendelete alapján 1870-ben létrehozott Gozsdu Alapítvány építette 1901-ben, Czigler Győző tervei szerint. A Gozsdu-udvar pár percre található Budapest egyik legforgalmasabb részétől, a Deák Ferenc tértől és az Andrássy úttól. A tágabb városrészt az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. A második világháború idején a gettó szíve volt, majd később államosították, a kétezres években pedig egy cég vásárolta meg, hogy kialakítsa a mai formáját.
A Gozsdu klubtól Tel-Avivig
Amikor 2008 tájékán először sétáltam be a rosszéletű Király utca felől az udvarba, még csak egy olasz étterem, és a Gozsdu klub bontogatta itt a szárnyait. Egy gigászi felújítás végső munkálatainak lehettünk tanúi, szinte nem hiszek a szememnek, ha ránézek egy akkori képre az udvarról. A következő években rengeteg hely költözött be, majd szépen meg is telt az egész, és megkezdődött a bulinegyed projekt, ami bizony innen robbant ki.
Furcsa mód, a bulikahangulat az elmúlt két évben kicsit elcsendesedett, kijjebb költözött, a Gozsdu pedig átadta magát az éttermek világának, és két részre is szakadt: a Zsidai féle Spílerek és a Gozsdu klubbot leváltó Jamie’s Pizzeria viszi a Király felőli többséget, a Dob utca és a Holló utca felé pedig egy másik cég terjeszkedett, ami ügyesen felvásárolt egy csomó üzlethelyiséget, és egyszer csak azt vettük észre, hogy ez baromi izgalmas helyeknek adott teret. Történt ugyanis, hogy ez a cég megelégelte a sok kontár turistalehúzó helyet, akik újra és újra próbálkoztak az udvarban, és inkább maga kezdte formálni a kínálatot különböző tematikájú színvonalas egységekkel. És ezzel el is érkeztünk a lényeghez, a négy legizgalmasabb játékosukhoz.
Lisboa
Kezdjük a mindenhez kapcsolódó elemmel: a Lisboaval. Amikor elképesztő hírveréssel berobbant a Gozsdu első péksége, elég nehéz volt összerakni, hogy miért portugál. Miért ne? A portugálok életében a pékség egy sokkal fajsúlyosabb dolog, mint a miénkben, és szó se róla, egy sem volt még a városban, ahol egy igazi pastéis de nata-t lehetett volna kapni. A helyet egy portugál fiatalember irányítja, aki totál autentikus keretek között tudja tartani a termelést, és egy igen üde színfoltja lett az udvar közepének is a hely.
