GASZTRO
A Rovatból

Fantasztikus pékség a láthatáron!

Három fiatalember franciaországi tapasztalatait hozta haza. Pékségükben úgy készül a kenyér, mint 500 évvel ezelőtt.


Fülöp Ádám, Simor Máté, és Tóth Marci Franciaországban tanulták ki a pékmesterséget, hogy aztán hazajöjjenek és megalapítsák az első hazai, kézműves, szövetkezeti és bio alapanyagokat használó pékséget. Pesten szerencsére már egyre több helyen kapni jó minőségű, hagyományos eljárással készülő kenyeret (Pl. Marmorstein pékség, Pékműhely vagy a Jacques Liszt), de a fiúk pékségében különösen fontos szempont volt az is, hogy kizárólag bio alapanyagokkal dolgozzanak és a kenyeret közvetlenül árulják a vevőknek.

A Pipacs Pékség alapítóival arról beszélgettünk, hogy hogyan lettek pékek, francia szakmai tapasztalataik ellenére miért nem sütnek croissant-t és hogy attól, hogy valami bio, még lehet finom is.

Mióta érdekel titeket a kenyérsütés? Mikor döntöttétek el, hogy ezt választjátok szakmátoknak is?

Máté: A pékség akkor fogott meg először, amikor 2007-ben Franciaországban kint voltam 4 hónapig egy alternatív vállalkozásokkal kapcsolatos képzésen, és ott láttam, hogy a kenyereket a piacokon árulják. Egészen máshogy volt, mint itthon, nem bemész a boltba és ott veszed meg, hanem ott áll egy ember a kenyér mögött, tudod, hogy ki gyúrta a tésztát, ki formázta a kenyereket. Az egész folyamat sokkal kevésbé gépesített, sokkal többet használják a kezüket. Ezek a kisléptékű, 2-3 fős vállalkozások sokkal jobban bele is illeszkednek a helyi gazdaságba, bio és helyi alapanyagokat használnak, és gyakran fával fűtenek. És persze nem utolsó sorban a termék is sokkal jobb volt, egyszerűen finomabb volt a kenyér.

Itthon engem ez sosem vonzott, itthon mindig egy iparnak tűnt. 2008-ban már ezzel a céllal mentem vissza Franciaországba és elkezdtem végigjárni ilyen pékségeket, kóstolgatni a kenyereket és együtt dolgozni velük egy-egy napot. Elkapott ezeknek a pékségeknek az egész hangulata: a különböző illatok, amik fogadnak, ahogy a lisztnek más illata van, mint a friss tésztának, meg aztán a megkelt tésztának vagy a sülő kenyérnek; megfogott a tészta érintése, textúrája. A személyes kapcsolat, ami létrejön a vevővel. Ez így egyben, mind nagyon tetszett.

kenyer10

kenyer9

Végül évekre visszamentél Franciaországba kitanulni a szakmát.

Máté: Igen, közben hazajöttem és befejeztem itthon az egyetemet, szociológus-közgazdászként végeztem, de akkor már tudtam, hogy nem ezzel szeretnék foglalkozni. Ezért 2010-ben úgy döntöttem, hogy hosszabb időre kiköltözöm Franciaországba, hogy megtanuljam a szakmát. Nantes-ban elvégeztem egy pékképzést, közben pedig egy helyi, bio pékségben tanultam meg a mesterséget. Próbáltam más pékségekben is később gyakorlatot szerezni, mert ahány pékség, annyi kenyér.

Marci: Én elég sokat jártam Franciaországban, rokonok, tanulmányok miatt, és felkeltette az érdeklődésemet, hogy ez a szakma ott milyen jó minőségben zajlik, mennyire őrzik a hagyományokat. Itthon nem láttam ehhez hasonló pékségeket.

Korábban egy közgazdaságtani főiskolát végeztem, ezen a területen dolgoztam, és amikor 2011-ben megszűnt a munkahelyem, akkor felmerült bennem, hogy ez egy jó lehetőség lenne a pályaváltásra. Elkezdtem nézelődni az interneten, hogy hol tudnám egyszerre kitanulni a mesterséget és közben tapasztalatot szerezni egy pékség mindennapi működésében is.

kenyer2

Így találtam magamnak egy képzést Tours-ban, azt elvégeztem és később kerültem Nantes-ba, ahol Máté is dolgozott. 2013-ban szakvizsgáztam Franciaországban, majd hazajöttem egy pékség létrehozásának tervével.

Ádám: Itthon a Külkereskedelmi főiskolát végeztem el, aztán 2007-ben kimentem Genfbe ökológiát tanulni. Ott kezdtem el érdeklődni agráros és vetőmagos témák iránt. Itthon aztán a Vidékfejlesztési Minisztériumban kezdtem el dolgozni agrobiodiverzitás referensként, vagyis a tájfajta vetőmagok jogi szabályozásával foglalkoztam. Hamar rájöttem, hogy olyan témával foglalkozom, ami rettentően érdekel, de nem feltétlenül ott, ahol aktívan tenni is tudok az ügyért.

Aztán a Let's Liberate Diversity egyik éves találkozóján megismerkedtem egy francia gazdapékkel, Jean-François Berthellot-val, aki elképesztő szenvedéllyel és küldetéstudattal egy több mint 300 tájfajtából álló civil génbankot tart fenn Dél-Franciaországban a saját farmján. 2012 őszén otthagytam a Minisztériumot, fogtuk magunkat a kis családommal és kimentünk hozzájuk. (Ha érdekel, itt olvashatsz többet az útjukról.)

kenyer4

Lenyűgözött, hogy a tájfajták ápolása és döbbenetes ismerete mellett, milyen összetett gazdaságot visz a család: alakorból, tönkéből, tönkölyből, őszi búzából saját magkeverékeket vetnek, a gabonát aratás után a saját malmukban őrlik le, majd ugyanott egy garázsból átalakított pékműhelyben fatüzeléses kemencében sütnek heti kétszer 200 kg kenyeret, aminek a nagy részét főként piacra viszik, de sokan jönnek helybe is (van, aki több mint 10 éve visszajáró vevőjük), és szállítanak bioboltoknak is a közelbe. Emellett még megannyi szezonális termékük is van, amit mind a föld ad. Ez a családi farm a szó legszorosabb értelmében egy élő organizmus, amiből egyre kevesebb van.

Az igazi, élesztő nélküli kovászos kenyér is magával ragadott: a kovász ad egy folytonosság-érzetet az időben, hiszen egy olyan folyamatot látsz, ami ötszáz éve is így volt. Elképesztő alázattal vannak a kenyér iránt: nem azt mondják, hogy ők csinálják a kenyeret, hanem, hogy ők csak kísérik a folyamatot. Valójában a kovász dolgozik és a kovász az, ami az átlényegülést – tésztából kenyérré - katalizálja.

kenyer1

kenyer5

És mit szólt a környezetetek, a családotok, hogy diplomásként pék pályára léptetek?

Máté: A közvetlen környezetem tudomásul vette, támogatott, nem volt semmifajta negatív reakció. Inkább a tágabb környezetben voltak olyanok, akik nem értették, például az egyetemen mondták, hogy „ó, milyen okos gyerek, milyen kár érte.”

Marci: Nyílván először van egy meglepődés, mert azért kicsit szokatlan, de aztán pozitívan reagáltak. Inkább az volt a furcsa, hogy sokakon azt éreztem, hogy nem igazán értik, hogy mit jelent ma Franciaországban a kézműves pékség és nem volt könnyű elmagyarázni, hogy egyáltalán mit akarok én itthon ezzel kezdeni.

Ádám: Jó páran voltak a családomban, akik nem értették, hogy ez honnan jutott eszembe. De voltak sokan, akik nagyon támogattak. Főként és elsősorban a kedvesem, aki francia tudás nélkül bele mert vágni az akkor egyéves kislányunkkal ebbe a nomád kalandba, hogy egy kisbusszal elutazzunk a „világ végére” egy kis farmra csak mert engem most ez nagyon érdekel. Nélküle biztos hogy nem működött volna.

kenyer6

Mindig tudtátok, hogy haza akartok jönni?

Máté: Igen, ez nem volt kérdés. Azt nem tudtam, hogy mit fogok csinálni itthon, mert sosem éreztem magamat késznek rá, hogy egyedül csináljak egy pékséget. Ez úgy oldódott meg, hogy kitaláltuk Marcival és Ádámmal, hogy összefogunk, és közösen fogunk pékséget alapítani.

Hogyan találtatok egymásra?

Máté: Marcival családi kapcsolatok révén ismertük meg egymást. Később pedig kollégák is lettünk Nantes-ban. Ádámmal még korábban ismerkedtünk meg, egy franciaországi „Reclaim the fields” találkozón, ami a kisléptékű mezőgazdaságról, tulajdonképpen a paraszti szerveződésekről és mozgalmakról szólt. Én már akkor tudtam, hogy pék szeretnék lenni, ő pedig évekkel később megkeresett, hogy hogyan is állok ezzel, mert ő is a pék szakma iránt érdeklődne. Ez egy nagyon szép történet, mert mind a hárman Franciaországban tanultunk, mind a hármunkat ugyanaz érdekelt, és mind a hárman ugyanabban az időpontban jutottunk el oda, hogy közösen csináljunk itthon egy szövetkezeti pékséget.

kenyer7

Milyen nehézségbe ütköztetek, amikor elhatároztátok, hogy itthon beindítjátok a pékséget?

Marci: Elsősorban az nem volt könnyű, hogy a franciaországi helyek, ahol jártunk, és amik mintát jelentenek számunkra, azok nem egy kétmilliós nagyvárosi közegben működnek. Szóval egyáltalán nem volt könnyű helyet találnunk az üzem számára, ahol egyszer majd a fafűtéses kemencét is be tudjuk építeni. Végül itt találtunk helyet a Bécsi úti ipartelepen. Aztán azzal is szembesülnünk kellett, hogy itthon egyáltalán nem ismeretes, hogy a kenyeret a piacon árulják, ezért ez nincs is szabályozva.

A piac működését szabályozó rendelet egyszerűen nem beszél a kenyérről. Pedig régen alapvető volt, hogy a kofáknál kenyeret is kapni, de a háború után, a kenyérgyárak megjelenésével a kenyerek teljesen eltűntek a piacról. Szép lassan azért ez is szerencsésen megoldódott, most szombatonként a MOM Biopiacon árulunk.

Ádám: Jó pár nehézségbe ütköztünk, de az mindig átlendített minket, hogy pontosan tudtuk, hogy milyen kenyeret akarunk csinálni és milyen eljárással, mert mindannyian kint tanultunk és „egy nyelvet beszéltünk”.

kenyer3

Fontos volt nektek, hogy szövetkezeti alapon szerveződjetek?

Máté: Igen, mert nem szerettünk volna egy hagyományosan hierarchikusan felépített üzemet, hogy van a főnök, aki dönt, és vannak a beosztottak, akik csinálják a fizikai munkát. Ehhez képest nálunk nincsenek elkülönülve az egyes munkakörök, a termelést, az adminisztratív feladatokat és a döntést is egyaránt megosztjuk. Egy nagyobb szervezetben persze nem biztos, hogy fent lehet ezt tartani, de sokkal nagyobbra amúgy sem szeretnénk nőni, maximum 6-7 fővel lenne jó dolgozni.

Ádám: Mmm… Kóstoltad már? (teszi le elénk a frissen sült kenyeret). Félbarna.

Ha az emberek meghallják, hogy francia pékség, rögtön péksüteményekre és croissant hegyekre gondolnak. Ti miért nem csináltok például croissant-t?

Máté: Engem mindig is a kenyér izgatatott. Talán az egyszerűsége miatt, hogy egy mindennapi, alapvető étel, amit mindenki fogyaszt.

"
a kovász ad egy folytonosság-érzetet az időben, hiszen egy olyan folyamatot látsz, ami ötszáz éve is így volt. Elképesztő alázattal vannak a kenyér iránt: nem azt mondják, hogy ők csinálják a kenyeret, hanem, hogy ők csak kísérik a folyamatot. Valójában a kovász dolgozik és a kovász az, ami az átlényegülést – tésztából kenyérré - katalizálja.

Milyen liszttel dolgoztok?

Máté: Biolisztet használunk, három malomból szerezzük be: a pásztói malomból, egy Békés megyei malomból és egy kalocsai malomból. Szeretnénk, hogy a kenyereinket kóstolva az emberek megértenék: attól, hogy valami bio, még lehet istenien finom is! A hosszú érlelésű, kovászos (élesztő nélküli) kenyereink megfelelő tárolással pedig akár egy 4-5 napig is elállnak.

Ádám: Az ökológiailag fenntartható termékeknek mindig ott van ez a dilemmája, hogy sokkal többe kerülnek, mint egy hagyományos termék. Mi a lisztet például háromszoros áron szerezzük be más kézműves, de nem bio pékműhelyekhez képest. Az árainkat azonban igyekszünk nem a vevőre terhelni, vagyis nagyjából hasonló árakkal dolgozunk mint a nem bio kézművesek!

Máté: Emellett egyébként 5%-kal olcsóbban adjuk, ha ide rendeled a pékségbe és 20%-kal olcsóbban, ha tegnapi kenyeret viszel. Azt is szoktuk mondani, hogy ha nem tudod megengedni magadnak ezt az árat, akkor keress meg minket és keresünk valami megoldást.

kenyer8

Milyen gyakran és hol árultok?

Ádám: Az elejétől fogva határozott elképzelésünk volt, hogy a kenyereinket közvetlen értékesítésben szeretnénk árulni, tehát egyenesen a vevőnek adjunk el, vagy valamilyen vásárlói közösségbe csatlakozzunk be. Egyrészt a fentebb említett dilemma miatt, vagyis az elérhetőség miatt, másrészt a személyes kapcsolat nagyon fontos nekünk. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy az interneten lehet megrendelni a kenyereket, és amikor sütünk, akkor mindig nyitva vagyunk a pékségben is, itt is át lehet venni őket.

Fontosnak tartottuk ugyanis azt is, hogy az emberek láthassák, hogyan dolgozunk, mit csinálunk, ezért a műhelyünkre két nagy ablak nyílik a kiszolgáló részből. De szállítunk a városba is több pontra, például a Lumen Közösségi Zöldségesbe, a Ráday utcába a Birs közösségnek, plusz szombatonként kint vagyunk a MOM Biopiacon is. Jelenleg heti három nap sütünk (kedd-csütörtök-péntek), de még ősszel tervezzük, hogy bővítünk mind mennyiségben, mind az elérhető helyeket, csatornákat tekintve.

kenyer2

Milyen jövőbeni terveitek vannak?

Marci: Szeretnénk kövesmalmi liszttel dolgozni, talán egyszer saját malommal is: ennek rengeteg előnye van a hengermalmi liszthez képest. És tervezzük azt is, hogy fatüzeléses kemencével fogunk dolgozni.

Ádám: Nekem az az álmom, hogy belátható időn belül szoros és bizalmon alapuló együttműködésünk legyen egy vagy több gazdával, akik hajlandók régi fajtákkal, tájfajta gabonákkal kísérletezni. Ezeket köves malmon őröltetnénk le, és ebből sütnénk a kenyeret.

Ez az ipari vetőmagpiacot és a vetőmaghasználatot uraló logika (hibridek és monokultúra kéz a kézben, aminek a következménye extrém genetikai erózió, és így az agroökoszisztémák rendkívüli sérülékenysége) egyik apró alternatívája is, miközben részben utat mutat a glutén-probléma feloldása felé is. Az lenne az igazi, ha majd egyszer saját búzát tudnánk termeszteni tájfajta vetőmagokból - de ez még a jövő zenéje.

Ha megkóstolnád a Pipacs Pékség kenyereit, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
Karamellizált fehércsokoládéval bevont kekszes-karamellás édesség lett az év szaloncukra
A versenyben a győzteseket idén 24 gyártó 165 édessége közül választotta ki a zsűri.


A soltvadkerti Szent Korona cukrászda által készített

karamellizált fehércsokoládéval bevont, Lotus kekszes karamellás szaloncukor nyerte az idei Év Szaloncukra versenyt.

A második helyen a Keszthelyi Sütibolt roppanó ostyás sós karamellás szaloncukra végzett, a harmadik pedig a Gyulai Kézműves Cukrászda DJC Stílusgyakorlat édessége lett, amelyet a Magyarország Tortája idei győztes süteménye alapján készítettek a tortaverseny győztesei - közölték a verseny szervezői az MTI-vel.

A versenyben a győzteseket idén 24 gyártó 165 édessége közül választotta ki a zsűri, amelyben Gácsi Zoltán, a Csokoládé Akadémia szakmai vezetője, Erdélyi Balázs a Magyar Cukrász Ipartestület szakmai elnöke, Abrudán Zsolt, a New York Kávéház séfje, Mihály Lajos szakácsmester és cukrász, Szentandrás-Szabó Emese mestercukrász, valamint Pásztor Éva mestercukrász, szakoktató vett részt.

Idén újdonság volt a mentes kategória, amelyben a cukor-, glutén- és tejfehérje-érzékeny közönség számára gyártott szaloncukrok szállhattak versenybe.

A szakmai kategória győztese a balatongyöröki Promenád Kávéház Narancs Esszencia névre keresztelt, konfitált narancszselés, étcsokoládés, narancskrémes szaloncukra,

a második az orosházi Hóvirág Cukrászda füstös whiskeys mogyorós édessége, a harmadik a Hisztéria Cukrászda étcsokoládés meggyes szaloncukra lett.

A legjobb zselés szaloncukor a Keszthelyi Sütibolt Régi idők zselés szaloncukra lett,

második helyen végzett a Sulyán Cukrászda valódi meggy zselés desszertje, míg a harmadik a székesfehérvári Damniczki Cukrászda Unikumos szilvás zselés édessége lett.

A hozzáadott cukrot nem tartalmazó szaloncukrok kategóriájában a Diabette narancsos-marcipános alkotása lett a legjobb, a gluténmentes kategóriában a Hisztéria Cukrászda feketeribizli zselés szaloncukra győzött, míg a tejfehérje mentes kategóriában a Stühmer meggyes marcipános édességét díjazták.

A gyerekek kedvence kategóriában az első helyezett a kiskunlacházi Demeter Chocolate Dubai csokoládés szaloncukra lett, második helyen a pápai Ricsi Cukrászda málnás vattacukros kreálmánya végzett, harmadik pedig a Sulyán Cukrászda igazi áfonya zselés desszertje lett.

Az Év új ízének a kaposvári Jogos Desszert csokoládé- és desszertműhely Tökmagos Berriolette pürés fehércsokoládés szaloncukrát választották.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
GASZTRO
A Rovatból
Adventi vásári árak: paprikás krumpli, lecsókolbász, székelykáposzta, húsos ragu és kolbászos lecsó olcsón, minden más drágán
Ha egy pultnál találsz egy szuper, fixáras fogást, ami még ízlik is, akkor jó eséllyel két hét múlva is ugyanazt az ételt találod majd ott. A standok ugyanis a vásár időtartama alatt nem váltogatják az 1600 forintos menüt.
Fotó: Nagy Bogi - szmo.hu
2025. november 15.



Pénteken nyitott Budapest két legnagyobb karácsonyi vására, a 15. Advent Bazilika és a Vörösmarty Classic Xmas.

A nyitónapon mi is körbenéztünk, leellenőriztük a beígért árakat, és megnéztük, hogyan vizsgáznak az újítások.

Óriási kínálat és változatos árak

A vásárok legfontosabb ígérete idén is a fixáras, 1600 forintos étel volt, melyet minden nagykonyhának kötelezően kínálnia kell. A jó hír az, hogy a standok tartják az ígéretet, és tényleg elérhető ez a tétel.

A Bazilikánál például találkozhatunk paprikás krumplival, lecsókolbásszal (kenyérrel és mustárral), valamint székelykáposztával is ennyiért. A Vörösmarty téren pedig pirított lecsókolbász hagymás burgonyával, sajttal töltött rántott palacsinta hasábbal, zöldséges húsos ragu és kolbászos lecsó is szerepel a 1600 forintos listán.

Ha egy pultnál találsz egy szuper, fixáras fogást, ami még ízlik is, akkor jó eséllyel két hét múlva is ugyanazt az ételt találod majd ott. A standok ugyanis a vásár időtartama alatt nem váltogatják az 1600 forintos menüt, hanem a szervezők elmondása szerint egy kiválasztott ételt visznek végig a zárásig.

A 1600 forintos menük mellett továbbra is érvényes a forralt bor (1500 Ft), a sima lángos (2400 Ft) és a sajtos-tejfölös lángos (3200 Ft) maximalizált ára.

Azonban nem kell meglepődni, ha egy fűszeres, extra összetevőkkel turbózott forralt bort 2300 forintért találunk kiírva, hiszen 1500 forintra csak az alap verziókat szabályozták.

Ugyanez igaz a lángosra is: egy dubaji lángos 4900 forintba, egy a lazacos lángos pedig 7250 forintba kerül a Bazilika előtt.

Fixáras menü ide vagy oda, a látogatói visszajelzések alapján továbbra is erős kritika éri a vásárokat az árak miatt. Nehéz megmondani, hogy pontosan mi számít soknak vagy elfogadhatónak, de tény, hogy több étel ára már valóban a prémium kategóriát idézi.

Aki például marhaoldalast vagy lazacot választana, annak 7500 forinttal kell számolnia, ami kétségtelenül húzós ár, még a karácsonyi vásárok kontextusában is.

Persze ezek mellett rengeteg más étel és ital is található kinn. Hoztunk még pár példát ezekre is.

Főételek és sós fogások

Találkoztunk többek között marhapörkölttel kovászos kenyérrel 6760 forintért, bajor csülökkel vagy csülökkel Pékné módra 6240 forintért, székelykáposztával kacsazsíron sült lilakáposztával 6200 forintért, illetve brassói apró pecsenyével 5720 forintért.

A street foodos vonalon a pulled pork szendvics 5100 Ft, a smash burger 4900 Ft, a fish and chips és a kalamári + tintahal és chips is 5990 Ft, míg a gulyásleves cipóban 4880 Ft.

A legolcsóbbak között szerepel a tócsni 2750 forintért, de egy kiadós csirkepörkölt már 5700 forint, a pacalpörkölt pedig 6800 forint.

Édességek és forró italok

A vásárokban édességfronton továbbra is a kürtőskalács dominál: a klasszikus 2800 Ft, a töltött változat 4500 Ft, míg más helyszíneken egy extrább kalács ára 4400 Ft is lehet. Egy fél kilós bejgli ára 6700 Ft, egy rétes 1900 Ft, a sült gesztenye pedig 2800 Ft / 10 dkg áron fut.

A forró csoki 1700 Ft, a rummal készített változat 2900 Ft, a puncs rummal 2850 Ft, míg a gyerekpuncs 1600 Ft. Más pultoknál a forró tea 990 Ft /3 dl, a pálinka + puncs pedig 3300 Ft.

További árakat képválogatásunkban is találtok:

A kényelmi újítás érkezik, csak késik

Bár az ígéret szerint bevezetésre kerül a helyszíni QR-kódos, online ételrendelés, ez a rendszer a nyitás napján még nem volt elérhető. A szervezőktől kapott információk szerint a kiépítés folyamatban van, és remélhetőleg a jövő hét folyamán elindul. De csak a Bazilikánál és főleg a nagyobb pultoknál.

Az idei vásárban továbbra is főként bankkártyával lehet fizetni, de egyes kézművesek a készpénzt is elfogadják.

Akinek nincsen bankkártyája, az a vásárban ki tud váltani egy HelloPay-kártyát. A kártyán maradt összeg pedig a vásárban vissza is váltható.

Szintén újdonság, hogy idén az Advent Bazilika és a Vörösmarty Classic Xmas egységes, közös márkanevű tálat, étkészletet és szalvétát használ. A kiadott poharak sajnos nem visszaválthatóak, de legalább nem is műanyagból készülnek.

A hétvégi tematika

A tematikus kínálat már az első hétvégén elindul, méghozzá a Márton-napi hagyományok jegyében: az első tematikus gasztrohétvégén a libaételeké a főszerep. A Bazilikánál és a Vörösmartyn is érdemes megkóstolni az ünnep klasszikus ízeit, melyek között 2000 - 2500 Ft közötti különleges fogások is várják majd a szolidabb árakra vadászókat.

A Városháza park karácsonyi vására

Míg az Advent Bazilika és a Vörösmarty Classic Xmas egy céghez tartozik, addig Budapest saját karácsonyi vására külön működik a Városháza parkban.

Ez a vásár is pénteken nyitott meg, és jelenleg itt található a belváros egyetlen jégpályája, ami valószínűleg idén is sokakat vonz majd.

Természetesen itt is vannak árusok, és bár rájuk nem érvényesek a másik két vásár egységes szabályai, nagy árkülönbségeket nem tapasztaltunk. A kereskedők látják, hogy hol milyen árszint alakult ki, és láthatóan igazodnak az általános trendekhez.

Itt 2500 forintért láttunk sima lángost, a sajtos-tejfölös pedig szintén 3500 forint volt, ugyanúgy, mint a másik két vásárban. Több helyen is 1500 forintért árulták a forralt bort, tehát úgy tűnik, ehhez az árhoz is sokan tartják magukat akkor is, ha nem kötelező.

A legolcsóbb ital 2 dl forró tea volt 600 forintért. Ugyanakkor megjelentek drágább tételek is, például a prémium vad sült kolbász kenyérrel és mustárral 6700 forintért. Az egyik nagy kürtőskalácsosnál pedig a klasszikus kürtős kalács 3900 forintba került, míg a nutellás verzió 7000 forintba, ami már kifejezetten magas árnak számít.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

GASZTRO
A Rovatból
Kellemes nosztalgiázásnak indul, aztán a végén vakítóan vörös fényben ül mindenki a földön egy közös asztal mellett – ilyen egy vacsora a megújult ONYX-ban
Egy vacsora, ami erősen hat az érzelmeidre, és ami némi nyitottsággal életed egyik legizgalmasabb utazása lehet. A megújult ONYX-ban jártunk.


Biztosan állíthatom, hogy nincs még egy olyan cikk, amin ennyit gondolkodtam volna. Nagyjából fél éve kezdtem neki, és még most sem érzem azt, hogy tökéletesen megfelelőek a szavaim.

Ráadásul a fél év alatt nem találkoztam olyan szakmabelivel, akivel ha szóba került ez az új koncepció, ne lehetett volna hosszan beszélgetni, fejtegetni az élményeket, vitatkozni. Ez már önmagában rengeteget elmond a helyről és a menüről is.

Amikor egy két Michelin-csillagos étterem porig rombolja önmagát (ez nem egy szófordulat: 2020-ban az utolsó vacsorán kalapáccsal estek neki a vendégek a falaknak), majd hosszú éveken át készül a visszatérésre, és az új tér köszönőviszonyban sincs a régi étterem hangulatával... akkor arról hosszan lehet beszélni!

Az ONYX ÆTHER élmény

Koncepció: Egy 11 fogásos időutazás az 1700-as évektől egészen a távoli 3000-es évekig.

Vezetés: A hagyományos séf-központú modell helyett egy Alkotói Közösség irányítja. A konyhai munka élén egy négytagú séf divízió áll.

Elismerés: A Gault&Millau étteremkalauz három szakácssapkával díjazta mind az ONYX Éttermet (ÆTHER), mind az ONYX Műhelyt. Az ONYX márka része a Michelin Green Star Community közösségének, elismerve a fenntarthatósági törekvéseket.

Design: Az élményt egy immerzív tér támogatja, amelyben egy soft monolith nevű textil szobor, valamint fény- és hangtechnika vezeti a vendégeket. Belsőépítészetét a neves Dezeen Awards 2025 a Restaurant Interior kategóriában a legjobb projektek szűkített listájára jelölte.

Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy mit is gondolok az ONYX-ról és az Æther menüről. (A könnyebbség kedvéért mostantól, ha az étterem nevét használom, konkrétan mindig erre a menüre gondolok majd.)

Nehéz megfelelő szavakkal kifejezni, hogy milyen érzéseket kelt, hogy mi ez az egész, hiszen az étterem és annak Alkotói Közössége is folyamatosan finomhangol, keresve a legmegfelelőbb formát az üzenet átadására.

Tavasszal jártam náluk először. Akkor már készen volt a koncepció, de még érezhető volt, hogy van mit csiszolni az egészen. És most lelövöm a poént: amikor október végén újra visszatértem, azt tapasztaltam, hogy pontosan azok az elemek változtak meg, amik az első látogatásomkor zavartak. És itt távolról sem az ételekről van szó.

Az, amit az ONYX megálmodott, nem csupán nagy falat, hanem óriási.

Vannak ugyan éttermek a világon, amelyek brutálisan komplex, hosszú órákon át tartó vacsorával várnak, de olyan, mint amit ők csinálnak, feltehetően sehol sem létezik. Magyarországon pedig még csak hasonló élményt sem találni.

A koncepció alapja egy időutazás. Az ember belép a fogadótérbe, ahol minden nagyon steril. De nem orvosi szoba módra, hanem inkább egy meghatározhatatlan időben játszódó tér letisztultságával. Lágy fények, az egyik ajtón átszűrődik a világosság. Az lesz a menetirány.

A vacsora első fele a múltban játszódik, egy kellemesen meleg árnyalatokkal teli térben.
Fontos megérteni, hogy az ONYX valójában két külön koncepciót működtet. Ez a tér, ahol most járunk, sokak számára ismerős lehet, hiszen az ONYX Műhely már 2021-ben megnyitotta a kapuit az ONYX Metamorfózis részeként. A Műhely célja a kezdetektől a folyamatos kísérletezés volt: bár itt is többfogásos (4, 5 vagy 6 lépéses) a menü, a vendég dönt a tempóról és a választott fogásokról, így ez a hely szolgál a fine dining belépőjeként, és a jövőbeli ötletek laboratóriumaként is. Ezzel szemben az ONYX ÆTHER a rögzített, 11 fogásos kulináris előadás platformja.

Az ONYX Műhelyből ismert helyszínen, egy hatalmas asztalnál foglalunk helyet. Itt vázolják fel nekünk a teljes koncepciót, és kezdődik a mi kis időutazásunk, a múltbéli megállókkal.

Bár mindenki egy asztalnál ül, ezen a ponton még mindenki magával vagy a partnerével van elfoglalva. Próbálja megfejteni az első információmorzsák alapján, hogy mi is fog történni a vacsora alatt.

Itt kerül bemutatásra a személyzet is. Szerintem fontos azt is kiemelni, hogy az ONYX-ban nem „egy” séf van. Ha csak a séfek számát néznénk, mondhatnánk, hogy négyen vannak, de valójában ez sem lényeges. Az ONYX csapatként működik.

És erre még nekem is az volt az első reakcióm, hogy: „Úristen, miért? Miért nehezítik meg ennyire a saját dolgukat?" Bizonyos szempontból nagyon jól hangzik, hogy több mint harminc ember dolgozik együtt azon, hogy egy komplex élményt kapjunk, de iszonyatosan nehéz lehet ezt kézben tartani.

De térjünk át a menüre. Bár kétszer is jártam náluk, mindkétszer a húsmentes verziót választottam, mert nekem az ízek az első alkalommal is remekül működtek. A húsmentes sorban is hihetetlenül sokféle íz, forma és textúra jelenik meg. Semmi hiányérzete nincs az embernek.

És természetesen a tálalás is rendkívül izgalmas: van, hogy egy Herendi bonbonierben, van, hogy egy homokórára emlékeztető kehelyben érkezik az étel.

Ha nem történne semmi extra a vacsora közben, már csak ezek a részletek is elvinnék a hátukon az élményt. Annyira jól segítik az ízek kibontakozását, annyira rá tudsz hangolódni minden falatra. Egyszerűen jó nézni, jó kézbe venni, jó megélni ezeket az apró, vizuális gesztusokat is.

És ha már elárultam, hogy kétszer is a húsmentes verziót választottam, akkor bevallom azt is: mindkétszer az alkoholmentes italpárosítást kértem. Az ONYX az a hely, ahol az italpárosítás is igazi élmény. Nem egyszerűen alkoholmentesített borokkal oldják meg ezt a kérdést, hanem önálló ízkombinációkat, elképesztő dzsúszokat és fermentált leveket hoznak létre. Egyetlen poharat sem tudtam úgy elengedni, hogy ne ittam volna meg teljesen.

De nem akarok minden egyes fogásról vagy italról külön beszélni, mert számomra sokkal fontosabb most az egész élmény fejtegetése.

A vacsora ezen részén, talán a harmadik fogás környékén vettem észre, hogy már nem érzem furcsán magam a felkonfok alatt. Itt ugyanis nemcsak magát az ételt mutatják be, hanem mesélik a történetet.

A vacsora alatt egyfajta sci-fi irodalmi világban utazunk: megismerjük a különböző korokat, amikből ihletődtek az ételek, és az egész este alatt egy konkrét hangulatot építenek fel.

Amikor először jártam itt, néhány mondatot kicsit nyomasztónak éreztem, volt bennük valami túl komoly, kicsit teátrális hang. A második vacsorán viszont már nem éreztem ezt, és később ki is derült, hogy sokat csiszoltak a szövegeken. A sztori ugyanúgy átjön, de nincsenek benne azok az erőteljes kérdések, amiktől az ember kényelmetlenül érezhette magát. Az egész sokkal természetesebb lett.

Közben remek zenék szólnak, amin szintén sokat hangoltak. A zenei aláfestés pontosan azt a finom egyensúlyt adja meg, ami segít belemerülni az élménybe, de nem tereli el a figyelmet az ételről.

És itt megjegyzem: mind a menüt, mind az irodalmi szöveget egy tableten lehet követni. Ez nagyon hasznos, mert az első alkalommal nekem kicsit sok volt az információ. Rengeteg szöveg, rengeteg részlet. Könnyű volt elveszni benne. Most már úgy érzem, ezt lazábban kell kezelni: nem kell minden sort, minden oldalt megfejteni. Inkább a jelenben kell lenni, és arra figyelni, ami és ahogyan elhangzik a vacsora közben.

Múlt és jövő határán: a helyszínváltás

A múltat megidéző vacsorarész végén aztán egy kis fordulat jön: megbontják a rendet. Megismerkedünk a 2000. Globalizáció fogással, a házi kovászos kenyérrel és csodálatos barna vajjal, amit az előkészítő pultnál állva, kézzel tördelve falatozunk. Annyira egyszerű dolog ez, mégis az egyik kedvenc részem az egész estében.

Fellazul a társaság, közelebb kerülünk egymáshoz, és ez a pillanat oldja fel azt a fine diningos manírt, amire innentől már tényleg nincs szükség.

Aztán átsétálunk a másik terembe, és ezen a ponton láthatja meg az ember először az új ONYX-ot.

Ide nincsenek jó szavak. Különleges, egyedi, furcsa, lenyűgöző? Talán mind egyszerre.

Szerintem ez az a rész, amit a legnehezebb mesélni, és a legkönnyebb megélni. Itt egy picit mindenki a tér hatása alá kerül.

De itt jön két olyan pont is, ami miatt azt gondolom, hogy ez az élmény nem való mindenkinek. (De annak, aki nyitott rá, annak nagyon is hatásos lesz, és itt kapja meg igazán azt, amire várt.)

Az egyik az, hogy az emberiség jövője, amit itt bemutatnak, nem könnyed, nem egy idilli kép. Nem arról szól, hogy burjánzó dzsungelekben élünk, harmóniában a természettel. A történet más irányt vesz, és ez tud nyomasztóan hatni, főleg akkor, ha valaki nem nyitott a játékra.

Az ONYX belsőépítészete az URBA és EJTECH munkája. A tér központi eleme a hat motorral animált, nagyméretű textil szobor, a már fentebb is említett soft monolith. Ez a kinetikus alkotás dinamikusan változtatja a tér atmoszféráját, és a hanggal-fénnyel szinkronizálva vezeti a vendégeket a jövőbe. A falak nyers, megőrzött állapota pedig szándékosan tisztelgés a helyszín történelmi múltja előtt, ezzel is erősítve az időutazás érzetét.

Ezen a ponton jön az átmeneti fogás: a 2020. Great Reset gin tonic sorbet-ja mákkal és citrommal. Ez a frissítő, kesernyés fogás szimbolikusan a múlt és a jövő között áll, és zseniális, hogy pont erre az évre tették be ezt a szájöblítő fogást.

Ettől a ponttól kezdve már nem a személyzet meséli a történetet, hanem a hangszórókon keresztül szólnak hozzánk. Ez kifejezetten illik ahhoz a gondolathoz, hogy innentől kezdve a jövőben kalandozunk, olyan korokban, amiket az ONYX csak elképzel.

Érkezik a 2052. Szingularitás névre hallgató zab tempeh. Hihetetlenül izgalmas textúrákkal és ízekkel, a körítés pedig a 3D-nyomtatott tányér, futurisztikus borospoharak, fények és hangok.

Aztán elérkezik az a pont is, hogy „egyenruhába” bújunk, és leülünk egy közös asztalhoz, ahol lehetőségünk nyílik megosztani az élményt egymással.

Ez az a pillanat, ami szerintem nagyon meg tudja osztani az embereket. Biztos vagyok benne, hogy van, aki egy fine dining vacsorán nem arra vágyik, hogy idegenekkel üljön egy asztalhoz. De ez a hozzáállás a folyamat közben is meg tud változni. Bennem legalábbis megváltozott.

Ahogy halad előre az este, valahogy nyitottabbá válsz. És egyszer csak ott van benned a vágy, hogy megkérdezd valakitől, aki ugyanazt a vacsorát élte végig, hogy: "Neked milyen volt?"

Most, hogy kétszer is jártam az ONYX-ban, egyértelműen az összehasonlítás volt a gondolataim középpontjában.

Az ONYX egyik legnagyobb erőssége az, ahogyan halad előre az úton. Már évekkel ezelőtt, az ONYX Műhely idején is lefektették azt az alapelvet, hogy a fejlődés kísérletezéssel jár. Folyamatosan tesztelnek, finomítanak, amíg eljutnak oda, amit önazonosnak éreznek.

Ami nagyon erősen átjött, hogy az ONYX hisz a saját koncepciójában.

Amikor jöttek az első nehézségek, ők nem hátráltak meg. Nem vetették el a koncepciót, csak puhították, finomhangoltak rajta. Megőrizték az eredeti üzenetet, és megtalálták hozzá a legjobb formát. És ez óriási dolog.

A vacsora egy nagyon komplex élmény. Olyan, ami mindenképpen hat rád érzelmileg is. Nem való mindenkinek, nem mindenki fogja ugyanúgy érteni vagy befogadni, de aki nyitott rá, annak egészen különleges tapasztalás lesz.

2025-ben az elmagányosodás felé tartunk. Mindenki erősen meghúzza a saját határait, és ennek következtében csak egyre távolabb kerülünk egymástól. Ennek a folyamatnak pedig rengeteg veszélye van.

Az ONYX üzenete szerintem az, hogy jöhetnek csapások, változhatunk és változhat a környezetünk is, és lehet, hogy egyre kevesebb alapanyag áll majd rendelkezésünkre, de a közösség erejében mindig ott lesz a lehetőség. Ha egyszer újra kell tanulnunk, hogy hogyan maradjunk életben, akkor végül megint csak egymásra számíthatunk majd.

Ha van hely, ahol tényleg igaz az a sokat használt mondat, hogy „ez nem egy vacsora, hanem egy élmény”, akkor az az ONYX.

Árak, foglalás és további információk: onyxrestaurant.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

GASZTRO
A Rovatból
Ahol Ady és a koktélművészet találkozik – fedezd fel a New York-palota irodalmi bárját, a The Poet Bart
Az Anantara New York Palace Budapest Hotel The Poet Barja az irodalom és az elegancia találkozásának helyszíne – ahol a líra nemcsak a könyvekben, hanem a poharakban is életre kel.


Budapest szívében, az Erzsébet körút patinás épületei között magasodik az Anantara New York Palace Budapest Hotel, amely nemcsak a város egyik legfényűzőbb szállodája, hanem a kulturális örökség egyik ékköve is.

Az épület története egészen 1894-ig nyúlik vissza, amikor az amerikai New York Biztosító Társaság megbízásából Hauszmann Alajos, Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján felépült ez az impozáns palota. A ház 2006-ban született újjá, amikor a teljes restaurálás során a 19. századi pompát sikerült ötvözni a modern luxus minden igényével. Mindezt olyan világhírű belsőépítészek irányításával, mint Maurizio Papiri és Tihany D. Ádám.

A palota legismertebb része kétségkívül a New York Kávéház, de aki a kávéillatú, zsibongó térből egy meghittebb, intimebb világba vágyik, annak csak néhány lépcsőt kell tennie felfelé: itt várja a The Poet Bar.

Ahol az irodalom találkozik a koktélművészettel

A The Poet Bar nem csupán a kifinomult italok és elegáns környezet miatt különleges. A bár nevével és hangulatával is a legendás Nyugat folyóirat előtt tiszteleg, amely egykor az épület felső emeletein működött. Az írók, költők és gondolkodók szelleme pedig ma is ott lebeg a falak között, s az Anantara Hotel tudatosan ápolja ezt az örökséget.

A hotel az utóbbi években egyre inkább hangsúlyozza az irodalmi karaktert, amely az épület minden részletében felfedezhető. A The Poet Barban ez nemcsak hangulatban, hanem konkrét gesztusokban is megnyilvánul:

a bár egyik pontján egy könyvespolc áll, amelyen olyan művek sorakoznak, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a magyar irodalomhoz vagy az épület múltjához.

Több szerző, akinek kötete ott kapott helyet, meg is megfordult e falak között.

Ez a különleges, irodalmi atmoszféra teszi a The Poet Bart egyedülállóvá a fővárosban, hisz aligha találni még egy olyan helyet Budapesten, ahol az irodalom ilyen természetesen és elegánsan fonódik össze a koktélkultúrával.

A polcokon sorakozó kötetek mellett a bár koktéllapja is az irodalmat idézi meg. Két ital különösen kiemelkedik ebből a tematikából: az egyik a magyar irodalom egy ikonikus darabját, a másik pedig egy legendáját értelmez újra, folyékony formában.

The Black Piano – Ady Endre verse a pohárban

A The Black Piano egy elegáns, mély tónusú koktél, amely Ady Endre „A fekete zongora” című versének drámai hangulatát idézi.

A sötét, karakteres italban a magyar whisky, az Unicum és a friss kávé testes aromái fonódnak össze, amelyeket a vanília szirup íze lágyít.

Az eredmény egy gazdag, telt ízvilág, amelyben a komor, mégis harmóniát kereső tónusok uralkodnak: épp úgy, mint Ady költészetében.

Ady Endre: A fekete zongora (részlet)

Fejem zúgása, szemem könnye,

Tornázó vágyaim tora,

Ez mind, mind: ez a zongora.

Boros, bolond szivemnek vére

Kiömlik az ő ütemére.

Ez a fekete zongora.

Falling Poem – azaz a legendás "hulló versek"

A bár másik ikonikus itala a Falling Poem, vagyis a Hulló Vers, amely egy játékos, mégis mély irodalmi hagyományt elevenít fel.

A legenda szerint a múlt század elején a kevésbé ismert írókat az épület emeletére száműzték, míg a tekintélyesebb szerzők a földszinten foglaltak helyet. Ha egy feltörekvő író az emelet ablakából ledobta kéziratát, és az lent elnyerte a többiek tetszését, meghívást kapott a társasághoz – egy italra, egy beszélgetésre, talán a hírnév felé vezető első lépésként.

Ezt a történetet idézi meg a Falling Poem, amelynek ízvilága fűszeres és gyümölcsös:

a szilvapálinka, a tokaji aszú és az őszibarack harmóniáját a fahéj melege és a lime könnyedsége egészíti ki.

Egy ital, amely egyszerre friss és mély, inspiráló és játékos.

Ha valaki a bárban rendel egy Falling Poemet, egy apró meglepetésben is része lehet: minden vendég kap a koktél mellé tollat és papírt. Aki kedvet érez, írhat egy verset vagy rövid szöveget, és ha az elnyeri a bárpultos tetszését, egy pohár pezsgővel jutalmazzák az alkotót.

A hotel ezeket az írásokat évek óta gyűjti. Ki tudja, talán egyszer még kiállítást is rendeznek belőlük.

A The Poet Barban a luxus és a kultúra találkozik.

Egy hely, ahol a kortárs utazó egy pillanatra elcsendesedhet, és átadhatja magát annak a különleges hangulatnak, amit csak Budapest legnemesebb épületei tudnak megidézni.

The Poet Bar – Anantara New York Palace Budapest Hotel

1073, Erzsébet krt. 9.

Nyitvatartás: 18:00 - 1:00

+36 (1) 886 6167

[email protected]


Link másolása
KÖVESS MINKET: