KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Szívszorító tanácsokat ad mindannyiunknak a haldokló fiú

Még csak 24 éves, de körülbelül hónapjai vannak hátra. Utolsó posztjában az életről ír - nem árt, ha mi is megfontoljuk a mondandóját.


„Az utolsó nyakkendőm” néven írt egy 24 éves, haldokló fiú posztot a Redditre, amelyben megfogalmazta gondolatait az életről. Írásának az „Én nemsokára már nem leszek itt, de nem bánom, ha akad valaki, aki elolvassa ezt az írást” címet adta. Az írásban közölte, hogy már csak néhány hónapja van hátra, és örökségnek szánja a mondanivalóját.

A posztot ezrek olvasták, és sokan szkeptikusak voltak a történetével kapcsolatban. A szerző nem jelentkezett újabb írással, mindössze két kommentet írt. Az egyikben megköszönte az olvasók kedvességét, a másikban a dohányzás abbahagyására biztatott néhány hozzászólót.

Mi sem tudjuk, hogy életben van-e még, de a szavai szépek és megfontolandók.

nyakkendo

Íme a poszt teljes szövege:

„Még csak huszonnégy éves vagyok, de már kiválasztottam életem utolsó nyakkendőjét. Ezt fogom viselni a temetésemen néhány hónap múlva. Lehet, hogy nem illik majd az öltönyömhöz, de szerintem az alkalomnak megfelel.

Túl későn diagnosztizálták a rákot még ahhoz is, hogy halvány reményem lehessen a hosszú életre, de rájöttem, a halállal kapcsolatban az a legfontosabb, hogy egy picivel jobb világot hagyj magad után, mint amilyen az érkezésed előtt volt. Ahogyan eddig éltem, a létem, illetve, hogy pontos legyek, a nem-létem nem hagy nyomot: ugyanis semmi olyan nem csináltam, ami miatt emlékezhetnének rám.

Korábban annyi minden foglalkoztatott. Azonban amikor megtudtam, mennyi időm van hátra, világossá vált, mi az, ami igazán fontos. Tehát teljesen önző oka van annak, hogy most írok nektek. Úgy akarok értelmet adni az életemnek, hogy megosztom veletek, mire jöttem rá:

Ne vesztegesd az idődet olyan munkával, amit nem élvezel.

Nyilvánvaló, hogy nem juthatsz előre olyan munkát végezve, amit nem szeretsz. A türelem, a szenvedély és az elkötelezettség maguktól jönnek, amit szereted azt, amit csinálsz.

Buta dolog mások véleményétől tartani.

A félelem elgyengít és lebénít. Ha hagyod, minden egyes nappal rosszabb lesz a helyzet, míg semmi sem marad belőled, csak egy burok. Hallgass a belső hangodra, és bízd rá magad! Lehet, hogy sokan hülyének néznek, de lesznek, akik legendaként gondolnak majd rád.

Vedd kezedbe az életed!

Vállald a felelősséget azokért a dolgokért, amelyek megtörténnek veled. Korlátozd rossz szokásaidat, próbálj meg egészségesebben élni. Ami a legfontosabb: fejezd be a halogatást! A meghozott döntéseid alakítsák az életed, ne azok, amiket nem mertél meghozni.

Értékeld a körülötted élőket!

Barátaid és rokonaid kimeríthetetlen forrásai az erőnek és a szeretetnek. Ezért soha ne vedd készpénznek, hogy ott vannak melletted.

Nagyon nehezen fejezem ki magam, amikor ezeknek az egyszerű igazságoknak a fontosságát kell hangsúlyoznom, de remélem, egy nap meghallgatsz valakit, aki már megtapasztalta, milyen értékes az idő.

Nem vagyok szomorú, mert megéltem, hogy életem utolsó napjai értelmet kaptak. Csak azt bánom, hogy egy csomó tök jó dolog születéséről lemaradok, mint például a mesterséges intelligencia vagy Elon Musk új projektje. Azt is remélem, hogy hamarosan véget ér a háború Szíriában és Ukrajnában.

Annyira vigyázunk testünk egészségére és integritására halálunk napjáig, hogy nem vesszük észre, a test csupán egy doboz: csomag, amelyben a személyiségünket, a gondolatainkat, a hitünket és a szándékainkat szállítjuk le a világnak. Ha nincs ebben a csomagban semmi, ami változtathatna a világon, akkor nem számít, ha ez a csomag elveszik. Hiszek abban, hogy mindannyian képesek vagyunk változtatni, de bátorság kell ahhoz, hogy megtegyük.

Átlebeghetsz az egész életeden, amelyet a körülmények alakítanak, elvesztegethetsz napokat, órákat. Vagy harcolhatsz is azért, amiben hiszel, és akkor remek történetet kerekedik az életedből. Remélem, jó döntést hozol.

Hagyj nyomot a világban! Éld értelmesen az életed, bármit is jelentsen ez számodra. Küzdj meg érte! Fantasztikus játszótér ez a hely, amit hátra hagyunk, minden lehetséges. De nem maradhatunk örökre. Életünk kis szikra ezen a csodálatos kis bolygón, és elképesztő sebességgel száguld az ismeretlen univerzum végtelen feketeségébe. Élvezd az életed, élj szenvedélyesen! Tedd érdekessé! Számítson!

Köszönöm.”

Via aplus.com

Ha téged is megérintett a fiú üzenetet, oszd meg a cikket!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET: