KULT
A Rovatból

Fishing: 400 forint a sportfröccs kedvenc fesztiválunkon, ahonnan egyszerűen nem lehet kiöregedni

Hihetetlen energiáival Péterfy Bori robbantotta be a bulit Fishing on Orfű nagyszínpadán. És nemcsak a tinik csaptak óriási bulit, hanem a szüleik generációja is, akik talán még nagyszülőként is itt csápolnak majd.

Link másolása

Záporoznak a hírek arról, mennyire elszálltak az árak a különböző fesztiválokon.

Drágulás persze a Fishingen is volt, de ez mégis egy élhető és megfizethető hely maradt.

Főleg, hogy az alapozás már a kinti büfésoron elkezdődik, ahol 500 Ft egy korsó sör. De a benti 8-900 Ft-os sörárak is konszolidáltnak mondhatóak, nem is beszélve a borokról. Egy sportfröccsért 400 Ft-ot kérnek, vagyis a szóda árát nem számolják fel, de még az igazán minőségi villányi rozék decije is csak 500 Ft, és ennyiért Günzert, Tiffánt vagy Lelovitsot kortyolgathat sétálós palackjában a nagyérdemű.

Külön öröm, hogy idén már a magyarhertelendi sörfőzde is kitelepült, a teljes választéka ott van csapon az egyik fesztiválbódéban, 1000-1200 Ft-os áron (igaz, 4 deci kerül ennyibe). Hogy ez mennyire jó döntés volt, azt az éjszaka ott kígyózó sor bizonyította.

Kajafronton a kínálatban nincs nagy változás, de azért az árakon érezhető a drágulás, 2-3000 Ft-ot kérnek átlagosan. Viszont valamilyen rejtélyes okból a fesztivál hot dog 700 Ft maradt, és a Bohémia fantasztikus hamburgere sem ment feljebb 2500 Ft-nál. A sajtot-tejfölös lángosért a fesztiválon 1300 Ft-ot kérnek, ami a balatoni árakhoz képest közepesnek mondható.

És itt nem érzi azt azt ember, hogy lehúznák a token-rendszerrel sem, mert a használt repohárért adott tokenek a bejáratnál visszaválthatók készpénzre, nem úgy, mint sok budapesti szórakozóhelyen, ahonnan stócban állnak otthon a felesleges tokenek.

Ami a helyszínt illeti, Orfű továbbra is a legszebb és legtökéletesebb helyszín pár nap önfeledt bulizásra.

Bár a fesztivál melletti strand idén sem nyitott ki, és egyre lehangolóbb képet mutat, a tóban bárki megmártózhat, és a 40 fokban ezen nem is gondolkodik senki sokat. Ehhez már a szabadstrandokig sem kell elmenni, a víziszínpad környéke ideiglenes stranddá változott, maga a víziszínpad pedig kényelmes napozóvá. De persze bármelyik stég is tökéletes a nappali fürdőzésre és napozásra, amiből ezen a héten tuti nem lesz hiány.

Bent a sátrak többsége árnyékban állhat, ami azért a rekkenő kánikulában is segít valamit. Nincs rosszabb, mint reggel arra ébredni, hogy pont a te sátradra süt a nap.

És akkor a zenei kínálatról is essék szó, elvégre egy fesztiválnak mégis ez az egyik legfontosabb eleme. A Fishing nem arról híres, hogy a slágerlistákat követve változnának a nagyszínpados zenekarok, de azért a 7 órás idősávba csak befér már a Carson Coma, Krúbi vagy a Csaknekedkislány.

Az este legfontosabb része viszont az időtlen alterzenekaroké, első nap a Vad Fruttik és a Hiperkarma állt a porondon, és pont azt hozták, amit a közönség várt tőlük.

Az első nagyszínpados fellépő, Péterfy Bori pedig még rá is tett egy lapáttal.

Negyed kilencre, az egy órás időkeretbe szorítva is akkora hangulatot csinált, mintha éjfélkor lépett volna fel. Volt itt minden, a tömegbe ugrástól, a kapott flaskából iváson át a rajongóval váltott színpadi csókig. A lényeg persze az az elképesztő kisugárzás és energia volt, ami a színpadról áradt. Ennél jobb fesztiválnyitást elképzelni is nehéz.

A Fishing továbbra is az a fesztivál, amiben egyszerűen nem lehet kiöregedni. És nemcsak arról van szó, hogy itt már az első nap Karácsony Jánossal énekelhetnek a hatvanasok LGT-dalokat egy erdő közepi tisztáson, vagy a KFT-re tombolhatnak az ötvenesek, a Vad Fruttikon és a Hiperkarmán bulizhatnak a negyvenesek, a Kaukázuson nosztalgiázhatnak a harmincasok, hanem arról is, hogy a tizenévesek is az összes helyen pont olyan jól érzik magukat, mint a szüleik generációja, ami valami egészen különleges bravúr. Itt kölcsönösen megismerhetnek olyasmiket, amivel máshol egész biztos nem találkoznának.

Tökéletesen átjön az az üzenet, hogy a minőségi zene, a tehetség korosztályokon átívelő, sőt, mindenkit összekötő dolog, jóval több, mint egy-egy divathullám.

És a fesztiválozás sem olyasmi, ami a tizen- vagy a huszonévesek kiváltsága, nem a kortól függ, sokkal inkább a nyitottságtól.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: