KULT
A Rovatból

X-Faktor: Bodrogi Gyula unokájától egy gégegyulladásos Donald kacsáig mindent bevetett az új évad

Új mentort, új szabályt, új tehetségeket és új önjelölt zseniket hozott a 2022-es X-Faktor első válogatója.


Van egy jó és egy rossz hírem. Itt van az ősz, és visszatért az X-Faktor. Ez a jó és a rossz hír is, kinek-kinek ízlése szerint.

Sok dilemmát okoz a magamféle értelmiséginek. Hiszen egyfelől érzem, hogy egy írástudó embernek utálnia illene mindent, ami kommersz.

De ha őszinte akarok lenni, én végső soron jól elszórakozom rajta.

Igen, van benne sok bosszantó elem, műviség, de néha tényleg szembejönnek hiteles új előadók, tehetséges fiatalok, és bár a humor nem szárnyal Monty Python-i magasságokban, azért sokszor lehet rajta röhögni is.

Nem Antonioni és Greenaway munkásságával vetem össze, hanem játékként fogom fel. Mondjuk az a bő háromnegyed év, ami eltelik két évad között, kell is, hogy a szervezet feldolgozza és felkészüljön az újabb adagra, de lényeg a lényeg: összességében kíváncsian vártam, hogy elkezdődjenek a válogatók.

Több újdonságot is hozott az új évad. Van szabályváltozás: idén nincsenek kategóriák. Hogy akkor mégis milyen elv alapján választják ki majd a mentorok a versenyzőiket, az egyelőre rejtély, aminek a megfejtésére úgy tűnik, egészen a táborig várnunk kell. (Persze ez csak nekünk jövő idő, hisz már a mentorházat is felvették, vagyis ők már pontosan tudják, kiket láthatunk majd az élő adásokban.)

A legszembetűnőbb változás a mentorcsere. Csobot Adélt a kárpátaljai Herceg Erika váltotta. Erika eddig pályafutásáról itt írtunk bővebben és hamarosan interjút is olvashattok vele, szóval „maradjatok velünk”.

A számomra legszimpatikusabb újdonság viszont az, hogy Puskás… pardon, Dallos-Puskás Peti megfogadta: idén komolyabb lesz, nem juttat tovább a poén kedvéért borzalmas produkciókat és nem megy fel a színpadra produkálni magát.

Tehát idén nem lesz „rendezvény” kategória.

Szeretném hinni, hogy ez kicsit az én morgolódásom hatása is.

Persze a fél adást azzal telt, hogy Laci megpróbálta kizökkenteni mentortársát, és bűnbe vinni, de Peti – egy megingást leszámítva – kitartott.

Az első versenyző, Zoltán Kecskemétről érkezett, és amikor bejelentette, hogy a művészneve Rapman, ő fogja megnyerni az X-Faktort, habár csak három hónapja rappel, és most fog életében először közönség elé állni, sejthettük, hogy jobb, ha felhagynunk minden reménnyel.

El kell ismerni, hogy jópofa volt a mentorokról írt rapszámocska, volt benne valami báj, és Laci jogosan jegyezte meg, hogy kevesebbért is juttattak már tovább embereket, de a többiek hajthatatlanok voltak.

Erika is átesett a tűzkeresztségen, nagyon kedvesen, de határozottan azt mondta:

„Inkább rossz, de jól rossz.”

Aztán kaptunk a gyomrunkba egy sorozatot a balfékekből. A fiatal rapper lány, Diána közölte, hogy a mikrofon önbizalmat ad neki,

de produkciójával remekül demonstrálta, hogy az önbizalom olykor hamis barát.

Ezt a szakaszt Peti beszólása jellemzi legjobban. „Olyan gyorsan kiestél, hogy észre sem vettem.”

Aztán néhány ügyesebb, továbbjutást érő produkció után megjött Kiss Kevin, aki saját dalt hozott. Amikor bemondta, hogy a szám címe Csinibaba, elszontyolodtam, mint Drakula a szoláriumban. Ritkán sül ki jó belőle, ha valaki egy már ismert címmel új dalt ír. (Sosem értettem például, miért tartotta jó ötletnek a Sugarloaf, hogy John Lennon után ők is előálljanak a saját Instant Karmájukkal.)

Kevin azonban kellemes csalódást okozott, a dala szerencsére köszönőviszonyban sem volt Bágya András és Zsüti örökzöld slágerével. Jó pár éve írom a kritikákat az X-ről, de ilyen figurát még nem láttam.

A műsor készítői egy teljes blokkot vágtak össze Erika udvarlóiból. Közülük a 15 éves Dávid emelkedett ki, aki bevallottan azzal a szándékkal jött a műsorba, hogy meghódítsa a mentorhölgyet. Erika rámutatott, hogy Dávid a fia lehetne, de a srác nem jött zavarba:

– Engem nem zavar. Téged igen?

Az adás szép pillanata volt, amikor Zueva Ekaterina lépett színpadra. Az orosz lány néhány éve költözött Magyarországra, mert a férje itt kapott munkát. Elmondta, hogy Erika óriási sztárnak számít Oroszországban, és nagyon örül, amiért ő lett az X-Faktor mentora.

Talán van remény.

Abszurd pillanatokban sem volt hiány: Kovács Péter „Gróf” Kisgrofó unokaöccseként mutatkozott be, előadását Alex találóan így jellemezte:

„Mint egy gégegyulladásos Donald kacsa”.

Voltak olyanok, akiknek már az „énekeverseny” fogalmát sem sikerült értelmezniük. Nem igazán értem, miben reménykedett Gyenes Krisztián, aki fütyült – ez Hacki Tamást leszámítva senkinek nem jött be –, vagy a Michael Jackson-imitátor nő, aki Jackson zenéjére táncolt.

Fontos megemlíteni Tarsoly Lászlót, aki tulajdonképpen zseniális volt, egészen új szintre emelte a bikicsunáj jelenséget: ahelyett, hogy megerőszakolná Shakespeare nyelvét inkább saját nyelven énekelt.

De nem ez volt a műsor mélypontja, hanem Róbert, akivel azt kell mondjam, csúnyán elbántak a mentorok. Egyedül Alextől kapott a képességeinek megfelelő szavazatot, de Laci addig sírt, míg végül Erika és Peti is megingott.

Nem lehet X-Faktor válogató megható történet nélkül. Ezt ezúttal a gyermekotthonban felnőtt Beri Zsolt szállította, aki anyukájának énekelt. Szem nem maradt szárazon,

de le a kalappal Erika előtt, aki őszintén megmondta – szembe úszva a könnyárral –, hogy neki nem jött be a produkció.

A Long Story Short nevű pop-punk banda következett az Éjjel-Nappal Budapestből ismert Marschall Györggyel, akiknek felvállalt küldetése, hogy mainstreammé tegyék a műfajt.

Mondjuk a mainstream punk körülbelül olyan, mint a körúti remete, vagy az értelmes dadaista vers.

Szerintem unalmas volt, és hát körülbelül annyi köze van a punkhoz, mint a macskanyelvnek az oroszlánhoz. A pop punk önellentmondás.

A versenyző közül még említeni kell Bodrogi Enikőt, Voight Ági és Bodrogi Gyula unokáját, Bodrogi Ádám lányát. Ádámot futólag ismerem, a 90-es évek vége elején ő nyitotta Budapesten, a Károly-kert mellett az első olyan boltot Magyarországon, ahol vicces trükköket lehetett venni. A tesómmal egy időben törzsvásárlók voltunk nála. (Ő nyilván nem tudja, én ki vagyok, de hát ez ilyen.)

Az X-Faktor történetében időről időre felbukkannak hírességek valakijei. Bodnár Attila – azóta sajnos elhunyt – fia volt az első 2010-ben, ő a táborban elvérzett Lady Gagával.

Hernádi Judit Lánya, Tarján Zsófi 2012-ben próbálkozott. Ő sem jutott messzire, de azóta befutott a Honey Beasttel,

Bach Szilvi lánya, Danics Dóra kétszer is nekifutott, és második próbálkozásra megnyerte a versenyt.

Amikor híres ember valakije lép színpadra egy tehetségkutatón, az ember mindig izgul, mert hát azért a vér többször válik vízzé, mint nem, de Enikőért fölösleges volt aggódni, nagyszerűen énekelte Labirinthtől a Jeloust.

Ebből az adásból őt, Zueva Ekaterinát és Kevint látnám legszívesebben az élő műsorban, de persze még nagyon az elején vagyunk. Az első adásban nem voltak hisztiző kiesők, és a mentorok sem estek egymás torkának, de vélhetően ez változni fog. Meglátjuk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk