ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Vekerdy azt mondta: "Szard le az iskolát!" Tényleg?

A gyerekek iskolai teljesítményének megítélése ma két véglet között ingadozik: egyesek szerint egyáltalán nem kell vele foglalkozni, másoknak meg szent meggyőződésük, hogy ezen áll vagy bukik a gyerekük jövője.
R. Fonyó Barbara írása a Mom With Five blogon, Fotók: Pixabay - szmo.hu
2018. október 18.



A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

E két véglet pedig egy szörnyűséges jelenben maniszfesztálódik: feleslegesen stresszelt, terhelt gyerekekben vagy épp a deviancia piedesztálra emelésében. (Itt talán épp magam ellen is beszélek, mert két sorból kilógós/BTMN-s gyerekem is van és én is az vagyok/voltam. De nagyon fontos látni, hogy bár a tehetség valóban mutathat devianciát a szó nemes értelmében, minden pejoratív felhang nélkül, de nem feltétlenül. Mert például kompenzál, ugyanakkor pedig nem minden deviancia mögött húzódik tehetség és nem, egyáltalán nem igaz, hogy csak ők vihetik “sikerre” – kinek mi a siker? – az életüket, az átlag pedig belepunnyad a hétköznapokba és nem lesz belőlük “senki”. Ez egy óriás félreértés! Az első félreértés az iskolai teljesítmény megítélésében.)

Nagyon sok gondolat cikázik a fejemben e téma kapcsán, megpróbálom őket a lehető legjobban megfogalmazni, de már most érzem, hogy nehéz igazán jól rendszerbe foglalni őket. Ezért lehet, hogy lesznek gondolati bakugrások az írásomban, nézd el nekem!

Kezdjük az elején. Én a bevezetőben említett két elgondolás egyikében sem hiszek. Mondom ezt úgy, hogy már egy jó ideje letettem a terhet és hat év görcsös, kényszeres ellenőrzésmánia után a gyerekeim kezébe passzoltam át az iskolai feladatokat. Olybá tűnhet hát, hogy én az első csoportot erősítem. De határozottan ellent kell mondjak. Mert nem. Akkor... akkor a második csoportba tartozom. Még csak az kéne!

Mielőtt belevágok az okfejtésembe, hadd legyek veled teljesen őszinte. Én a magam részéről nem szeretek végletekben gondolkozni. Nem szeretem a szélsőséges gondolatokat. Az meg különösen bosszant, ha keverjük a szezont a fazonnal. Az iskolai teljesítmény megítélésénél mindhárom jelenség egyszerre mutatkozik. Szerintem.

Nemrégiben jelent meg a Nők Lapjában egy friss interjú Vekerdy Tamással. Elolvastam. És élveztem, mert sok igazság volt abban, amit mondott. Mint mindig. És voltak benne olyan dolgok, amelyekkel nem értettem egyet. Mint mindig. És ez így van jól. Én leginkább azt szeretem benne, hogy gondolkodásra, továbbgondolásra ösztönöz, hogy ránézzek az életemre, a gyerekeimmel kapcsolatos “elveimre” és számot vessek velük. Újra és újra.

Ebben az interjúban kerek perec kijelentette, hogy nem kell foglalkozni az iskolával, mert a felnőttkori előmenetelünknek, “sikerünknek” vajmi kevés köze van ahhoz, hogy hogyan teljesítettünk anno a suliban. Egyetértek vele. A jegyekben mért előmenetel szintjén.

De!

Magam körül azt látom, hogy ezt a kijelentését nagyon sokan úgy fordítják le, hogy nem kell tanulni, mert nagyon sok felesleges dolgot akarnak a gyerekek fejébe beleszuszakolni, amit szinte azonnal el is felejtenek, vagy ha nem is azonnal, de két nap múlva már nem emlékeznek rá és úgyis ott az internet, csak pár pillanat bepötyögni a kérdést és szinte azonnal ott a válasz és még annál is több. És ez elég a boldoguláshoz. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű.

A világot az innovatív elmék viszik előre. Az innovatív embernek pedig az egyik erőssége az alaptudás. Amire lehet építkezni. Mert az ilyen ember amikor nehézséggel találja magát szembe, akkor nem az alapoknak kell utánanéznie, hanem azokra a kérdésekre keresheti a választ, amelyek előreviszik őt a problémája megoldásában. Így aztán ő áll nyerésre. De ehhez nélkülözhetetlen egy biztos, az alapnál komplexebb, sokrétű tárgyi tudás. Is. Az is szükséges a gyakorlati, praktikus, életszerű tudásanyag mellett.

Ilyen szempontból nagyon is fontos a gyerek iskolai teljesítménye. Hogy értse és lássa, hogy miért fontos a tanulás, a teljesítmény. Az pedig a szülő feladata, hogy ráirányítsa erre a figyelmét és ne üsse el azzal az egészet, hogy majd megnézed a neten, mert ott fent van minden. Tény, hogy ott fent van minden, a kérdés csak az, hogy mennyi idő előbányászni és milyen mélyről kell indulni. Ne feledjük, hogy nagyon mélyről indulva a kis domb is hatalmas magasságnak látszik, de attól az még nem hegy...

Ebből az aspektusból tehát nagyon is foglalkoztat a gyerekeim iskolai teljesítménye. És mi az, ami nem foglalkoztat? Az érdemjegyek. Egy: mert semmit nem mondanak el a gyerekeimről és a képességeikről. Egy pillanatot rögzítenek. Kettő: mert egy olyan életpályamodellhez szükségesek, amelyek már a jelen világ is meghaladott, a jövőről nem is beszélve.

Mire gondolok? Nem tudunk kilépni abból a gondolkodásmódból, hogy az életpályánk egy lineáris vonal mentén mozog. Nem tudjuk elhinni, hogy másképp is fel lehet nőni, másképp is lehet dolgozni, mint ahogy mi tettük, tesszük. Hogy 35 évesen is bele lehet kezdeni egy teljesen új munkába, hátrahagyni mindazt, amit addig csináltunk. Mert nincs akadálya. Mert a mai világ már nem egy lineáris életfolyamat mentén halad. Hogy amit egyszer eldöntöttünk, az nem végleges, azon lehet változtatni. Tanulással, továbbképzéssel stb. Bármikor. Nem tudjuk elengedni azt az érdemjegyekhez szorosan kapcsolódó irányvonalat, hogy ha nem kerül be ide vagy oda ekkor és akkor a gyerekünk, akkor befellegzett neki, bezárult előttük az összes kapu és nem lesz belőlük senki.

Egy olyan világban, ahol az élethosszig való tanulás alap, ahol a karrierváltás az élet része, egy ilyen világban nem vagyok hajlandó bemenni abba az utcába, hogy csak annak van helye itt, akit idejekorán “pályára” állítottak és diplomát szerzett. Ennél szerintem sokkal, de sokkal fontosabb a tanulásra, a megújulásra, az innovációra, az adaptációra való képesség, az erre való felkészítés, nevelés. Sőt, továbbmegyek. Ez a legtöbb, amit adhatunk a gyerekeinknek. És ezt nem jegyekben mérik. Igaz, nem is az iskolában tanítják.

Én a jegyekre koncentráló és épp ezért a lineáris életpályavonaltól elszakadni képtelen gondolkodásmód helyett úgy döntöttem, hogy azt a sok energiát, amely ennek a múltban gyökerező, de a jövőben vajmi kevéssé életképesnek mutatkozó elgondolás fenntartásához szükséges, máshova koncentrálom.

Olyan tudást adok a gyerekeim kezébe, amelyet az iskolától várnánk el, de amelyet a jelenlegi rendszer nem tud megadni. Egy tudás-hálózatot, ami a jövőjük kiindulási alapja lehet, amiből növekedni lehet. Kevésbé koncentrálunk arra, hogy bekerüljünk valahova, ahonnan esetleg egyenes út vezet a kitűzött cél felé (kizsigerelés, totális leterhelés révén), inkább arra fókuszálunk, hogy bárhova bekerülhessünk és ne a jegyek alapján, hanem a megszerzett tudás alapján. Igen, tudom, hogy a legtöbb iskolában még mindig a jegyek alapján rangsorolják a gyerekeket, de vannak másmilyen helyek is. Egyre több. Ahol már az egyéniség számít, hogy mennyire passzol az iskolához, hogy mennyire tud majd a közösség és az egyén együtt dolgozni, hogy ez mennyire lesz nyertes szituáció mindkét fél számára. És azt gondolom, hogy egyre inkább erre mozdul majd el a világ.

Lehet, hogy nem lesz egyenes az útjuk a gyerekeimnek, lehet, hogy lesznek kieső idők, mert nem jutnak be oda elsőre, ahova szeretnének, de lesz útjuk és azt csinálhatják majd, amit tényleg szeretnek, mert az iskolai tanulás mellett is könnyedén végigvihető kurzusokon, próbákon, programokon megszerzett szerteágazó tudásuk révén bármit elérhetnek. A kitűzött célt is. És mire ide elérnek, addigra a tanulás már tényleg nem a jegyekről fog szólni. Hanem ön-magáról. A képességről a fejlődésre, a változásra, az alkalmazkodásra, a nyitottságra.

Mit tudjuk mi ma, hogy tíz év múlva milyen képességekre, tudásra lesz szükség?!

Ugyanazokban a sablonokban gondolkozunk, mint tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt. Képtelenek vagyunk szabadulni az iskolai teljesítmények és az érdemjegyek jövőt befolyásoló kényszerképzetétől. Nyilvánvaló, hogy erről a fennálló rendszer is tehet. De mi is. Nincs más jövőképünk, mint ami nekünk volt. Cső-látás, ami valahol elkezdődik és valahol véget ér, közben pedig nincs lehetőség kitörni belőle. A végén pedig ott a nagy szabadság, de bizonytalanok vagyunk, nem merünk lelépni a kitaposott útról, mert nincsenek meg hozzá a támogató eszközeink, például az út közben felszedett szerteágazó tudásunk. Természetesen idővel megtanulunk élni a lehetőségeinkkel, tanulni kezdünk ezt-azt, csak hátrányban leszünk azokkal szemben, akik eleve felvértezve indulnak neki az életnek, akikben ott az innovatív elme, akik eleve egy flexibilis életpályára rendezkedtek be.

De ebben a teljesítményre és jegyekre koncentráló világban mégiscsak az a legrosszabb, hogy szemünket folyamatosan a jövőre függesztjük és közben elfelejtünk a jelenre nézni, a jelenben élni. Óvodás korban már az iskolára készülünk, általános iskolában a gimnáziumra, gimnáziumban az egyetemre. Ami alapból természetes, csak időben vagyunk elcsúszva. Nem a megfelelő időben kezdjük a felkészülést, hanem jóval korábban és elfelejtjük kiélvezni az adott kor adott pillanatait. Hajszolunk valamit, amit hajszolás nélkül is elérhetünk, csak el kéne engedni azt a hamis képzetet, hogy ha nem csináljuk, akkor lemaradunk. Ezzel pedig a gyerekeinknek ártunk. Szerintem.

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a Mom with Five blog hírlevelére, vagy csatlakozz a Facebook oldalához és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életébe is.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszeresére nőhet a skizofrénia kockázata a macskatartóknál egy új elemzés szerint
Egy 17 tanulmányt összegző ausztrál metaanalízis szerint a macskatartók körében kétszeres lehet a skizofrénia esélye. A kutatók a háttérben a macskák által terjesztett Toxoplasma parazitát sejtik.


Egy ausztrál kutatócsoport 17 korábbi tanulmányt összegző elemzése szerint a macskatartás a skizofréniával összefüggő rendellenességek nagyjából kétszeres kockázatával járhat együtt. Bár a statisztikai kapcsolat szignifikáns, a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést, és a vizsgált tanulmányok minősége is vegyes – írja a ScienceAlert.

A metaanalízis szerint a macskáknak kitett személyeknél tapasztalt emelkedett esély mögött számos, még nem tisztázott tényező állhat. A szerzők kiemelik, hogy az elemzésbe bevont vizsgálatok többsége úgynevezett eset-kontroll típusú volt, amely nem alkalmas az ok-okozati viszonyok feltárására.

„Azt a következtetést vontuk le, hogy a macskáknak kitett személyeknél körülbelül kétszeres eséllyel alakul ki skizofrénia” – írja az ausztrál kutatócsoport.

Egyes tanulmányok a macskaharapások és a pszichózisszerű élmények között találtak kapcsolatot, de a háttérben nem feltétlenül a régóta gyanúsított toxoplazma parazita áll. Elképzelhető, hogy más kórokozók is szerepet játszhatnak.

„Áttekintésünk alátámasztja a kapcsolatot a macskatartás és a skizofréniával összefüggő rendellenességek között” – fogalmaznak a szerzők, de azonnal hozzáteszik, hogy a végső szó kimondásához sokkal további kutatásokra van szükség.

A szakértők szerint elengedhetetlenek a nagy, reprezentatív mintákon alapuló, előre megtervezett vizsgálatok, amelyek pontosabban képesek kontrollálni a lehetséges zavaró tényezőket, mint például a családi kórtörténet vagy a szocioökonómiai státusz. Amíg ezek az eredmények nem állnak rendelkezésre, a legfontosabb a megfelelő higiéniai szabályok betartása, beleértve a rendszeres kézmosást a macskaalom tisztítása után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekkel tolódhat el a nyugdíj a Nők40-nél egy gyakori számítási hiba miatt
A Nők40 programnál a téves számítás miatt sok igénylést utasítanak el, és a tervezett nyugdíjazás akár évekkel is csúszhat.


Papíron megvan a 40 év, mégsem mehetsz nyugdíjba? A legtöbben itt csúsznak el: a Nők40 nem a teljes szolgálati időt, hanem a jóval szűkebb jogosultsági időt nézi – és ebből több, sokak által „biztosnak” hitt év egyszerűen kiesik.

A program megköveteli a 40 év jogosultsági időt, amin belül főszabály szerint legalább 32 évnek keresőtevékenységgel szerzett időnek kell lennie.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a Nők40 esetében nem minden, szolgálati időnek minősülő időszak számít – írta szombaton a Meglepetés magazin. A fennmaradó, legfeljebb 8 év jellemzően gyermekneveléssel kapcsolatos ellátásokból jöhet össze.

A jogosultsági időből azonban kiesnek a tanulmányi évek, az álláskeresési járadék, a rehabilitációs és rokkantsági ellátás, a 18 év feletti hozzátartozó ápolásáért kapott díj, a passzív táppénz, valamint a nem gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság is.

A probléma gyökere a szolgálati idő és a jogosultsági idő közötti különbség. Míg a nyugdíj összegének kiszámításánál a szolgálati idő a mérvadó, ami egy tágabb kategória, addig a Nők40-re való jogosultsághoz egy szigorúbb feltételekhez kötött időszakot, a jogosultsági időt kell összegyűjteni. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek papíron már megvan a 40 éve, a valóságban mégsem teljesíti a feltételeket.

A leggyakoribb buktatót a tanulmányi évek jelentik: a középiskola, szakiskola vagy egyetem évei hiába számíthatnak bele más esetben a szolgálati időbe, a Nők40 szempontjából nem jogosítanak nyugdíjra. Ugyanez a helyzet a munkanélküli ellátásokkal, amelyek szintén nem visznek közelebb a 40 évhez.

Meglepő lehet, de a rehabilitációs és rokkantsági ellátás ideje sem vehető figyelembe, ahogy a 18 év feletti, tartósan beteg hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj sem.

Szintén kiesik a számításból a passzív táppénz – vagyis amikor a biztosítási jogviszony már megszűnt, de még folyósítanak ellátást –,

és a nem gyermekgondozás miatt kivett fizetés nélküli szabadság is. Itt a szabályozás azt is kimondja, hogy az 1998. január 1-je előtti, nem gyermekgondozás vagy -ápolás miatti fizetés nélküli szabadság első 30 napja sem számít bele.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes végigvennie az elmúlt évtizedeit: gyűjtse össze az összes munkaviszonyát, az ellátások és a munkahelyváltások közötti szünetek időszakát, majd a fenti lista alapján húzza ki azokat az éveket és hónapokat, amelyek nem számítanak bele a jogosultsági időbe.

A legbiztosabb módszer a hivatalos adategyeztetés kezdeményezése, ahol pontosan kiderül, mi hiányzik a 40 évhez.

Különösen azoknak érdemes újraszámolniuk, akiknek több munkahelyváltás között volt munkanélküli időszakuk, hosszabb ideig tanultak, egészségügyi ellátást kaptak, vagy 18 év feletti hozzátartozót ápoltak.

Egy rossz becslés komoly következményekkel járhat: az igény elutasítása és a tervezett nyugdíjazás elhalasztása.

Ha a számítások után kiderül, hogy csak pár hónap hiányzik, akkor egy reális menetrend felállításával elkerülhető a kellemetlen meglepetés az igényléskor.

Az idei politikai vitákban új lendületet kapott az ötlet, hogy a Nők40 mintájára a férfiaknak is járna a korábbi nyugdíjba vonulás. A javaslatot, amely május végén a Parlamentben is téma volt, azzal indokolják, hogy sok férfi nem éri meg a korhatárt. A kezdeményezés ugyanakkor komoly költségvetési kockázatokat vet fel: szakmai becslések szerint a kiterjesztés éves szinten több százmilliárdos többletkiadást okozhatna, ezért a támogatói gyakran gazdasági feltételekhez kötnék a bevezetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Forradalmi kínai találmány: mosószer nélkül is tiszták lesznek a ruháink
Kínai anyagtudósok olyan polimerbevonatot fejlesztettek, ami a textíliákra fújva öntisztulóvá teszi azokat. A „molekuláris vízpáncél” több mint 80 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét.


Mosás, mosószer nélkül? Kínai kutatók olyan, textíliára fújható bevonatot mutattak be, amely a szálak felszínén molekuláris vízpáncélt rendez, és egyetlen öblítéssel eltávolítja a foltok jó részét – a víz- és energiaigényt pedig több mint 80 százalékkal csökkentheti.

Az új eljárás lényege, hogy a kutatók váltakozó pozitív és negatív töltésű polimerek rétegeit fújják a textíliára, legyen az pamut, selyem vagy poliészter. A kialakuló felületen a kéntartalmú szulfonátcsoportok egy ultravékony, rendezett vízréteget vonzanak magukhoz és tartanak a helyükön. Ez a „molekuláris vízpáncélként” leírt réteg fizikai gátat képez a szövet és a szennyeződések között – írja a Live Science.

A kutatók szerint a fejlesztés alapjaiban változtatja meg a tisztításhoz való hozzáállást.

„Ahelyett, hogy mosószerre támaszkodnánk az erősen tapadó szennyeződések eltávolításához, a textil felületét módosítjuk úgy, hogy a foltok eleve ne tapadjanak meg erősen” – magyarázta a kutatás két szerzője.

A laboratóriumi teszteken a bevont anyagokról egyetlen vizes öblítéssel lejött a ketchup-, a chiliolaj- és a szójaszószfolt, a tisztítás hatékonysága pedig elérte vagy meg is haladta a hagyományos, mosószeres mosásét. A számítások szerint a módszer közel 82 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét, ráadásul a bevonat a mosás közben leváló mikroműanyag-részecskéket is csapdába ejti, megakadályozva, hogy a szennyvízbe jussanak.

A szakértők szerint a védőréteg megnehezíti, hogy az olajok, ételfoltok, izzadságmaradványok és mikroorganizmusok közvetlen, erős kapcsolatot alakítsanak ki a bevont szál felületével. A módszer hatása több mint száz mosási cikluson át megmaradt.

A háztartási mosásnak jelentős a környezeti lábnyoma a hatalmas vízfelhasználás, a mosószerekből származó vegyi anyagok és a szintetikus ruhákból kioldódó mikroműanyagok miatt.

Ez az elv eltér a korábbi „öntisztuló” szövetekétől, amelyek többnyire a vízlepergető, úgynevezett lótusz-hatásra épültek. Azok a szuperhidrofób bevonatok a vizet egyszerűen leperegtetik magukról, ahelyett hogy a tisztítási folyamatban hasznosítanák.

A kínai kutatócsoport szerint a bevonat előállítási költsége magasabb, mint a hagyományos textíliáké, de a víz-, energia- és mosószer-megtakarítás miatt ez a kiadás a mosószer árától függően akár 15 mosási ciklus alatt megtérülhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A legrosszabbkor tör rád a pánik? – Néhány egyszerű trükk, ami megmenthet a vizsgán
Amikor a vizsgadrukk eluralkodik, akkor akár egy egyszerű, 5 másodperces ritmusra épülő légzéstechnika is segíthet visszanyerni a kontrollt. De vannak még más lehetőségek is a feszültség csökkentésére.


Hányinger, szorító mellkas, gyomorgörcs és szapora szívverés – sok érettségiző, vizsgázó számára ismerősek lehetnek ezek a tünetek a vizsgák előtti napokban. A vizsgastressz nemcsak kellemetlen, de a teljesítményre is rányomhatja a bélyegét, hiszen a fizikai panaszok miatt nehezebb a feladatokra koncentrálni, ami értékes pontok elvesztéséhez vezethet. Létezik azonban néhány egyszerű trükk, amivel enyhíteni lehet a feszültséget.

A kontroll visszaszerzésében segíthet egy egyszerű légzésgyakorlat: öt másodpercig tartó belégzést öt másodpercnyi légzésvisszatartás, majd egy lassú, szintén öt másodperces kilégzés követ. Ezt néhányszor megismételve az agy a helyes végrehajtásra fókuszál, ami segít megnyugodni – írja az Eduline.

Aki ezt nem érzi kényelmesnek mások előtt, annak jó alternatíva lehet egy stresszlabda ritmikus szorítása és elengedése.

A tanulás mellett érdemes időt szánni a mozgásra is, legyen szó egy sétáról, kocogásról vagy jógáról, mivel a sport dopamint és szerotonint termel, amitől jobban érezzük magunkat.

A pihenés legalább ennyire fontos: egy film, egy jó könyv vagy egy forró fürdő mellett a bőséges alvás elengedhetetlen, hiszen kipihenten a megoldások is könnyebben eszünkbe jutnak.

A legfontosabb mégis a megfelelő perspektíva: mi történik, ha rosszul sikerül a vizsga, vagy nem vesznek fel az egyetemre? A válasz az, hogy semmi különös. Érettségit évente kétszer, tavasszal és ősszel is lehet tenni, és mindig van lehetőség javító-, szintemelő vagy pótvizsgára.

Az egyetemi felvételit szintén meg lehet próbálni a következő évben, az érettségi eredménye pedig nem határozza meg egy ember értékét.

Az idei tavaszi érettségi írásbeli időszakán túl vagyunk ugyan, de az emelt szintű szóbeliket június 3. és 10. között, míg a középszintű vizsgákat június 15. és július 1. között rendezik meg. Ám ezek a tippek más vizsgákon is hatásosak lehetnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk