KULT
A Rovatból

Végtagok, pusztítás mindenütt – Amerikai hajtóvadászat: Robbantás a bostoni maratonon

Hihetetlenül izgalmas a Netflix legújabb dokumentumsorozata. A közelgő 10 éves évfordulóra bemutatott háromrészes széria hatásos, sokkolóan naturalista, és célja, hogy bemutassa Boston fekete napjait.
B. M.; képek forrása: imDb.com és YouTube - szmo.hu
2023. április 16.


Link másolása

Floyd Russ rendező járt utána a tragikus eseményeknek. Russ iparosmunkát végzett, nem helyez narrátort a sorozatba, a készítők megbújnak a kamerák mögött, és hagyják az áldozatokat és az eseményeket kibontakozni. Mivel a bostoni maraton egy fontos esemény a város történelmében és identitásában, ez a terrortámadás hatalmas csapás volt az egész városnak és az amerikai álomnak is.

Nemcsak Boston, hanem egész Amerika összefogott, hogy megtalálják és a törvény elé állítsák az elkövetőket.

A háromrészes Netflix-széria ennek a hajtóvadászatnak a négy napjára koncentrál.

2013. 04. 15 - ez a maraton is úgy kezdődött, mint addig akármelyik másik, majd pillanatok alatt pokollá változott. Két házilag készített repeszbomba robbant a célvonalnál, hárman meghaltak, és 281 ember megsérült. A pokolgépeket direkt úgy építették, hogy minél több ember sérülését okozzák, sokan maradandó sebesülést szenvedtek, tizennégy ember elvesztette valamely végtagját. Ami ezután következett, azt egy hollywoodi akciófilm is megirigyelné: négynapos embervadászat indult a tettesek elfogására, az FBI és helyi szervek közös együttműködésével.

Nagyon brutálisan, realisztikusan és felkavaróan mutatja be a sorozat az eseményeket.

A bombarobbanást rengetegen rögzítették, biztonsági kamerák és átlagemberek egyaránt. Volt egy-két biztonságikamera-felvétel, aminél még az én horrorfilmen szocializálódott idegrendszerem is megfeszült.

A hatóságoknak több mint 15 000 órányi felvételt biztosítottak a résztvevők és az áldozatok. Ezt a hihetetlen mennyiségű adatot kellett átnézni és elemezni, hogy megtalálják az elkövetőket.

A naturalista hozzáállást mutatja, hogy a bomba robbanásának pillanatairól több felvételt láthatunk, de ami legfelkavaróbb az a robbantás és a menekítés utáni képek, amikor már a sérülteket elvitték, és a helyszínelők elkezdték a munkájukat. Úgy nézett ki az utca, mint egy háborús zóna, végtagok, vértócsák mindenütt, pusztítás és káosz. Kegyetlen és hatásos ez a fajta dokumentarista stílus, az alkotók nem riadtak vissza a keményebb képektől, mindemellett a túlélők elmesélik, pontosan mit is éltek át, szintén szívfacsaróan felkavaró részletességgel.

A túlélőkön kívül megismerjük a nyomozás résztvevőit is, az FBI két szakértőjét és a helyi rendőrség több tisztjét és járőrét is bemutatják, akik aktív tagjai voltak az embervadászatnak. Az ő oldalukról, az események hátteréből tudjuk meg, miként fedezték fel a két sapkás merénylőt, hogyan tudták őket lenyomozni, illetve megismerjük az indítékaikat is. Nem próbálja őket gonosz terroristáknak beállítani

a sorozat, megpróbálja a miérteket és a hogyanokat is megtalálni,

még ha kicsit egyoldalú is az információforrás, nem kezeli a muszlim tetteseket pokoli gonosztevőknek, mint azt a média tette 2013-ban. Az iszlamofóbia és az idegengyűlölet is szóba kerül, megismerjük, hogyan változott meg az Amerikában élő muszlimok élete 2001 után, és ugyan nem ez a központi téma, de több muszlim vallású érintett személyt is megszólaltatnak. Érdekes több oldalról is megvizsgálni ezt az amúgy érzékeny kérdéskört, és ezt a próbálkozást díjazom.

Magát az embervadászatot is érdekfeszítően mutatják be, mondjuk nem nehéz, hiszen ahogy korábban is említettem, több jelenet is olyan, mintha egy hollywoodi akciófilmből emelték volna át. Ugyan felirat jelzi, hogy a jelenetek egy részét újra eljátszották, de ez nem olyan zavaró, mint az ilyen esetekben szokott lenni. Az egyik leghihetetlenebb, hogy „csak” öt ember vesztette életét, nem a rendőrségen, vagy az elkövetőkön, hanem sok esetben a puszta szerencsén múlott, hogy nem követelt több áldozatot a hajtóvadászat. Elképesztő, hogyan találták meg végül a terroristákat. Spoiler: A robbantás után három nappal, egy lopott autóval próbáltak elmenekülni, nem tudni, mire készültek pontosan, de

az eredmény egy kertvárosi negyed háborús zónává alakítása lett, pisztolypárbajjal és csőbombákkal.

Többet nem spoilerezek, mert tényleg fontos a folyamat és a struktúra az események megértésében. Ügyesen van felépítve az Amerikai hajtóvadászat, az első rész a robbantásra, az áldozatok beszámolóira és a nyomozás elejére koncentrált. A második részben a fókusz a bűnösök háttérére, indítékokra és a nyomozásra helyeződik, végül a harmadik rész a hajtóvadászat menetét mutatja be.

Nem mondom, hogy életem legjobb dokumentumsorozata, de nagyon hatásos, érdekfeszítő és izgalmas. A részletekbe pont annyira megy bele, amennyire kell, nem megy át pátoszos amerikai patriotizmusba, kellően nyitott, több oldalról mutatja be az eseményeket, sokkolóan naturalista, nem bontogatja nagyon a kényes kérdéseket, de azért felteszi azokat. Mindenkinek tudom ajánlani, akik pedig szeretik a nyomozós dokusorozatokat, azoknak egyesen kötelező.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: