KULT
A Rovatból

Véget ért a Sárkányok háza második évadja, és hát van vele baj

Kicsit spoileres beszámoló következik. Maradjunk annyiban, hogy a hatalmas háborút, amit az első évad végén ígértek nekünk, az érdeklődés hiányában eltolták a harmadikra.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. augusztus 07.



Az alapból csak 8 részes második szezon több sebből is vérzik. Az indítás ügyes volt, el tudta kapni a nézőket, én is úgy éreztem, végigizgulom majd a „feketék és zöldek” háborúját, de csak húzzák, mint a rétestésztát.

Annyira a hype építésre vannak kiélezve, hogy lassan kénytelenek lesznek valamit lerakni az asztalra,

de olyan magas már az elvárás, hogy bármit is fognak mutatni, az kevés lesz és csalódáskeltő. Ismerős? Lehet, hogy ez valami hivatalos Trónok harca „betegség”.

Az első évadot szerettem, bár nagyon furcsa a narratívája és a tempója. A Sárkányok tánca egy polgárháborús időszak Westerosban, voltaképpen egy hároméves intenzív trónharc a Targaryen-házon belül, amelynek visszafordíthatatlan következményei lettek.

Aki látta a Trónok harcát, az tudhatja, ebben az időben haltak ki a sárkányok és veszítette el a Targaryen-ház igazi hatalmát és vált csak egyszerű uralkodóházzá.

Nagyon fontos időszak ez ebben az univerzumban, mert egyes teóriák szerint a sárkányok kihalása „ébreszthette” fel az északi zombiveszélyt, a Másokat.

Ez egy intenzív három évadot megért volna, hiszen hiába kevés a tartalom benne, a háború és a folyamatos uralkodóváltás izgalmas alapot adott volna egy jó kis fantasy-politikai sorozathoz. Nos, nem így döntött az identitászavaros HBO, HBO Max vagyis már Max.

A Sárkányok táncát Ádámtól és Évától kezdték elmesélni az első évadban,

remek színészválasztással sikerült is felkelteni a közönség érdeklődését, köztük az enyémet is. Majd átszaladtak egy jó pár évet, lecseréltek egy-két fiatalabb színészt – bár remek újakat találtak a helyükre és elkezdődött egy lassú politikai intrika történetszál.

Ami nem akar véget érni. Értem, hogy a Trónok harca is így működött, de ott volt akció mellette. A Sárkányok háza második évadában alig történik valami. Az első szezon közönségkedvenc karaktere Daemon Targaryen (Matt Smith) nem csinál semmit a második eresztésre. Van egy érdekes és megkérdőjelezhető döntése, ami tragédiába fullad az első részben, majd konkrétan Harrenhal várában marad az utolsó részig, ahol látomásokkal szenved és a Folyóvidék nemeseivel szócsatázik.

Gondolnánk, hogy ennyire elvesztegetett karakter csak egy lehet egy szezonban… nos akkor jól mellélövünk.

A másik kiemelkedő főszereplő is alig csinál valamit, Rhaenyra királynőnek (Emma D’Arcy) említésre érdemes megmozdulása, ha kettő van a nyolc rész alatt, akkor lehet sokat mondtam. Amikor személyesen megpróbálja meggyőzni az ellenséges oldalon lévő Alicent Hightowert (Olivia Cooke), hogy legyen béke, az egy jó pillanata, de körülbelül ennyi. Akkor mi történik itt?

A háború már elindult, ebből a negyedik részben látunk egy kis szeletet, amely kellően „trónok harcás” lett, van kiért izgulni, drámai és tragikus egyszerre. Elveszítünk egy fontos karaktert, aki talán a sorozat egyetlen értelmes személye volt. Tehát a negyedik rész valamennyire kárpótol a második-harmadik semmittevéséért. Ám a szokásos, minden Trónok harca szezont lezáró katarzist teljesen elfelejthetjük - minden évad utolsó előtti része húzott valami váratlant eddig.

A katartikusnak szánt 7. rész átgondolatlan, eltúlzóan gyors és nagyon bénán épül fel.

Rhaenyra-nak egy előnye volt, amit sose tudott kihasználni. Hat sárkány van az uralma alatt, de a legnagyobb három bestia lovasát elveszítette és a sokkal nagyobb Vhaegar ellen a három kisebb sárkánnyal alig volt esélyük. Rhaenyra elkezd sárkánylovasokat keresni, ezt pedig a nemesi vérvonal alapján kezdte. De, amit Ned Stark (Sean Bean) emlékezetesen és izgalmasan tudott kutatni Robert király sarjai után, az Rhaenyra királynőnek egy rész keresgélés, majd gyakorlatilag tömeggyilkosság árán sikerült.

Ez nem lenne baj, ha már Rhaenyra-n mutatkoznának az őrület jelei. Mert mint minden Targaryen uralkodónak, neki is feldobták azt a bizonyos érmét, és a beltenyészetnek köszönhetően vagy őrült lesz, vagy normális. A könyvben ilyenkor már Rhaenyra-n erősen mutatkoztak a Targaryen-betegség tünetei. De itt egyáltalán nem. Három dologra tippelek: vagy megváltoztatják ezt, amit nem gondolok. Elbénázzák, ahogy Daenerys Targaryen (Emilia Clarke) esetében is tették, vagy csak annyira húzzák a sorozatot, amennyire tudják. Ez utóbbira azért is következtetek, mert a második évad teljesen átvezető hangulatú.

A negyedik részen kívül említésre érdemes történés csak a Királyvárban volt.

Ott volt intrika bőséggel, de véres, sárkányokat kiirtó polgárháborúból egy részt láthattunk. Nagyon remélem, hogy az HBO, vagy Max, vagy mi lesz a jövőbeni neve, észhez kap és komolyabban átgondolják a stratégiájukat, mert mire elérkeznénk az érdekes részhez, vagy mindenki otthagyja a Sárkányok táncát, vagy azért törlik, mert a költségvetés az kifizethetetlen lesz. Márpedig ennyi sárkány pusztulásának, ha olcsón oldják meg, nem lesz pozitív visszajelzése.

A Sárkányok háza második szezonja megtekinthető a Max streamingszolgáltató katalógusában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk