„Az öt szállodánkból négy zárva, az ötödikben egy darab vendég van”
A koronavírus a gazdaság összes területe közül a turizmust és a vendéglátást érintette leghátrányosabban. A nemzetközi utazások márciusban gyakorlatilag teljesen leálltak, és bár a nyár jelentett némi reménysugarat, a határok újbóli lezárása szeptember elején ismét szertefoszlatta a reményt, hogy egyhamar helyreállhat a korábbi forgalom.
A szakma képviselőit arról kérdeztük, mekkora leépítésre volt eddig szükség náluk, mivel telnek a napjaik most, és a kilátásaikat nézve tudnak-e bármiben bizakodni.
„Egyáltalán nincs perspektívánk a következő hónapokra”
„Március közepétől teljesen behúztuk a kéziféket, gyakorlatilag csak törlünk és lemondunk. Már áprilisban és májusban 98 százalékos visszaesés volt a tavalyi év hasonló időszakához képest. A július és az augusztus kicsivel jobb lett, de ez is maximum az előző évi számok ötödét tette ki. A szeptembert pedig még nem látjuk, de a határzár miatt valószínűleg ismét a nullához közelít majd” – mondja Farkas Miklós, a Lupus-Travel Utazási Iroda vezetője, akik elsősorban üzleti utaztatással, illetve a tengerentúlra és más, egzotikusabb helyszínekre egyénileg utazó turistákkal foglalkoztak.
A cég éves forgalma normális esetben 6-700 millió forint körül lenne, eddig öt alkalmazottal működtek, októbertől azonban legalább két, de lehet, hogy három embertől meg kell válniuk.
Járulékkedvezményt ugyan kaptak, de mivel a bevételeik gyakorlatilag nullára csökkentek, még a kedvezményes összeg is komoly kiadást jelentett számukra. Bár a tartalékaikból évekig tudnák akár teljes létszámmal is üzemeltetni az irodát, szerinte kérdés, hogy érdemleges munka és bevétel nélkül meddig érdemes.
„Egyáltalán nincs perspektívánk, márciusban még bíztunk benne, hogy 2-3 hónap alatt lecseng ez az egész, mint egy influenzajárvány. Amikor júniusban jött az újfajta bértámogatás, úgy voltunk vele, hogy akkor ezt még próbáljuk ki és nézzük meg, mi lesz újabb pár hónap múlva. Most viszont minden jel arra utal, hogy az ősz sem lesz jobb. A korlátozások biztosan nem fognak enyhülni” – magyarázza Farkas.
Mivel a bértámogatás a munkaerő fizetésének csak egy részét fedezte, a fennmaradó munkabért a nem létező bevételből fedezték. Így egy esetleges újabb 2-3 hónapos bértámogatás esetén erősen el kellene gondolkodniuk, van-e értelme élni vele.
„Egyszerűen nem látjuk, mi lesz az időpont, amikortól újra lehet utazni. 2021, 2022, vagy még később? Mindenki csak találgatni tud, senki nem bizakodó.”
Az iroda megmaradó munkatársai mostanában leginkább könyveléssel és adminisztrációval foglalkoznak. Az utasok által befizetett összegek nagy részét már visszaadták, de néhány repülőjegy függőben van még, főleg a légitársaságok csúszása miatt.
Gondolkodnak azon is, milyen irányba bővíthetnék profiljukat az idegenforgalmon túl, hiszen arra belátható időn belül aligha alapozhatnak.
Forrás: Pixabay
„Nem a cégeket kell megmenteni, hanem a dolgozókat”
„Március közepéig minden jól működött, úgy nézett ki, hogy az idei is csúcsév lesz a turizmusban, a szállodáknak és az utazási irodáknak egyaránt. Utána egyik pillanatról a másikra esett nullára a forgalom” – idézi fel Flesch Tamás, a Continental Group ügyvezetője és az MSZÉSZ (Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége) elnöke.
Ő is hozzáteszi, hogy a nyár ugyan jelentett némi gyógyírt, de összességében így is annyira mínuszban vannak, hogy még a költségeiket sem tudják kitermelni.
A szállodalánc több cég keretein belül összesen nagyjából 300 embernek adott munkát, ebből többszöri leépítés után jelenleg nagyjából 70-en maradtak, tehát négyből majdnem három alkalmazottól meg kellett válniuk.
Tartalékaik szerencsére még vannak, erre alapozva tudtak ennyi embert megtartani, hiszen jövő májusig nem számítanak a bevételek számottevő emelkedésére. Azelőtt szinte semmi esélyt nem látnak rá, hogy változzon a jelenlegi helyzet.
A járulékelengedés és a kurzarbeit program jelentett némi segítséget, az MSZÉSZ jelenleg ennek meghosszabbításáért lobbizik a kormányzatnál. Flesch szerint ez az egyetlen eszköz, ami segíthetne a maradék emberek megtartásában, hogy majd legyen kikkel újraindulni.
„Így is nagyon nehéz lesz, de legalább valamennyi embert jó lenne megtartani” – fogalmaz, hozzátéve: a turizmus 12-13 százalékkal járul hozzá a magyar GDP-hez, egy ilyen súlyú ágazatot kiemelten kellene kezelni.
Szerinte elsősorban nem is az a kérdés, hány szálloda megy tönkre a mostani válságban, hiszen üzemeltető biztosan akad majd másik. Sokkal inkább az, mi lesz a munkaerővel: ha a jó szakemberek tömegesen hagyják el a pályát, vagy távoznak külföldre kilátások híján, akkor hiába indul újra az iparág, nem lesz, aki dolgozzon benne. Ebbe, tehát a cégek helyett az emberek megmentésébe kellene minél több állami pénzt fektetni.
„Sok fiatal munkavállaló annyira megdöbbent attól, hogy ebben a szektorban megtörténhetett egy ekkora mértékű leállás, hogy egyszerűen nem szeretnék még egyszer kitenni magukat hasonlónak” – mondja a szakember.
Beszédes adat, hogy a Continental Group öt szállodájából jelenleg egy van nyitva, és ebben az egyben a cikk írásának pillanatában egyetlen vendég tartózkodott.
Flesch ennek ellenére bizakodó: arra számít, hogy jövő év második felében már egész jól működik majd a turizmus, még ha a 2019-es szintet nem is fogja elérni. Persze ennek alapfeltétele, hogy legyen vakcina, hiszen csak ez hozhatja vissza az utazni vágyók bizalmát.
