SZEMPONT
A Rovatból

Takács Márk: Európa ott tart, hogy nem függhetünk egy idiótának az agymenéseitől – Magyarország olyan is lehet, mint Fehéroroszország

Az oroszok, ha úgy látják, hogy a NATO eléggé megroggyant, idegen zászlós műveleteket indíthatnak, akár Lengyelországban, akár a balti államokban. Magyarország jelen állás szerint vagy orosz, vagy amerikai szatelitállam lesz, legalábbis amíg a jelenlegi kormány van hatalmon.


Amikor Zelenszkij kiviharzott az Ovális Irodából, és utána Trump leállíttatta előbb a fegyverszállításokat, majd a hírszerzési támogatást, volt olyan elemző, aki azt mondta, hogy ez is csak egy játszma része, nem elképzelhetetlen, hogy ezek a támogatások újraindulnak majd. De talán senki sem számított arra, hogy mindez ilyen gyorsan következik be. Kedden bejelentették, hogy Ukrajna és az Egyesült Államok Szaúd-Arábiában megegyezett egy azonnali tűzszünetben, miután a korábbi támogatásokat is azonnal visszakapta Ukrajna. Takács Márk, katonai szakértő még a legutolsó nagy fordulat előtt írt egy cikket, melyben elemezte az akkor fennálló helyzetet, ami sok tekintetben már megváltozott, de úgy tűnik, dolgozatának sok megállapítása erről még érvényben maradt. Ami biztos, hogy Ukrajna támogatása a továbbiakban és hosszú távon végképp nem függhet egy kiszámíthatatlan tengerentúli partnertől. Takács Márkkal beszélgettünk.

– Kicsivel több, mint egy hete írt egy nagyon fontos cikket Keep calm and support Ukraine címmel, amiben leírja a háború körül kialakult helyzetet, és a végén azzal zárja a cikket, hogy ez jó esetben egy héten belül eldőlhet. Úgy lett?

– Annyiban igen, hogy létrejött Európában ez a hajlandók szövetsége német, angol, francia vezetéssel. Európa hitet tett Ukrajna támogatása mellett, valamint nagyon komoly, kézzelfogható és pénzügyi segítséget is ígértek, és már egyből juttattak is Ukrajnának.

Eközben az Európai Unió szépen átrendezte a gazdasági kapcsolatait egy hét alatt, az Egyesült Államokat kihagyta, viszont Indiát, Kínát, BRICS-országokat elkezdte közelebb vonni magához, mint kereskedelmi partnert, és ez már valószínűleg nem tetszik az Egyesült Államoknak.

Tehát eldőlt, hogy mit akar Európa, az még nem dőlt el, hogy mi valósul meg ebből, de a szándék egyértelmű.

– Úgy gondolja, hogy egy európai nyomásgyakorlásnak is köszönhető az, hogy az amerikai támogatást az ukránok visszakapták?

– Szerintem inkább a Republikánus Párt belső erőviszonyainak a változása. Mert ha Európa bizonyos téren, például hadiipari megrendelések, beszállítások terén csak részben piacot szerez az amerikaitól, az a republikánus választókörzetekben is található amerikai hadiipari óriáscégeknek dollármilliárdokban mérhető hátrányokat okoz.

Innentől kezdve viszont az ügy amerikai belpolitikai kérdéssé válik, ami viszont nagyon fontos Trumpnak.

De ez csak egy tipp a részemről. Valószínűleg nagyobb hatása volt Trumpra a belpolitikai vetülete a kérdésnek, mint annak, hogy Európa mit akar, mit nem akar.

Hogy konkrétan a tárgyalásokon mi történhetett, azt elemezni részben „Fehér Házológia” sajnos, mert most az a váratlan fejlemény, hogy a trumpi diplomácia logikusan működik. Létrejött egy fegyverszüneti ajánlat, ami 8 órás tárgyalás eredménye, azt hozzá kell tenni. Ebben a 8 órás tárgyalásban az amerikai álláspontot a külügyminiszter képviselte, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Már ez újszerű, hogy a mostani amerikai Trump-adminisztráció úgy működik, ahogy kell egy adminisztrációnak. Ukrán részről pedig Rusztem Umerov védelmi miniszter volt a főtárgyaló.

– Mi változott egy hét alatt?

– Miután Zelenszkij visszajött az Ovális Irodából, a kiabálásból, elment Londonba és Párizsba, ott valószínűleg pontosan meglátta és megkapta, hogy mit tud neki Európa ajánlani. És utána gyorsan kiposztolta a Twitterre, hogy Trump elnökkel meg akar egyezni. És ezzel átdobták a labdát az orosz térfélre. És ez az igazán nagyszerű az ukránok szempontjából az egészben, hogy így egyértelműen és kizárólag az oroszok kezébe tették a felelősséget, akik nem is tudtak jó döntést hozni. Rossz és rossz közül választhatott a Kreml.

– Mégpedig?

– Az első, hogy belemennek a 30 napos fegyverszünetbe, és utána az úgy is marad. Így jelenleg befagy a konfliktus a jelenlegi frontvonalak mentén. Ezt azért tehetik meg, mert szerda reggelre virradóra az ukrán csapatokat kiverték Oroszországból, tehát az oroszok elmondhatják, hogy orosz föld már nincs megszállás alatt, legyen fegyverszünet. Viszont ha így befagy a konfliktus, akkor Ukrajnában nagyon erős amerikai gazdasági és ezáltal katonai érdek is lesz amellett, hogy Ukrajna megmaradjon független, legalábbis Oroszországtól független államként. Ez a Kreml számára nem jó. A másik lehetőség, amit meg is tettek, hogy nem fogadják el a fegyverszünetet,

így már egyértelműen látszani fog, hogy Moszkva az agresszor, és az Egyesült Államok, mint már politikailag és gazdaságilag involvált fél, még erősebben támogathatja Ukrajnát.

– Az nem lehet, hogy azért is történt ez az amerikai pálfordulás, mert Európa felmutatott egy nagyon komoly elszántságot afelől, hogy hát jól van, akkor Amerika nélkül is rendezzük a sorainkat? És talán Amerikában számot vetettek azzal, hogy ez végül is sokkal súlyosabb pozícióvesztést fog jelenteni?

– Valószínűleg ez is benne van. Valószínűleg Trumpnak elmagyarázták, vagy szabad kezet adott Rubiónak, aki megértette, hogy milyen fenyegetés ez az amerikai hatalmi befolyásra nézve, ha itt egy-két hét alatt lerombolhatják azt, amit 120 év alatt felépítettek.

– Az is bekövetkezhet, hogy ezután a hét hétnyi ámokfutás után az amerikai külpolitika visszatér, és az a kiszámítható partner lesz, ami eddig volt, vagy azért erről ne álmodozzunk?

– Bekövetkezhet, de ne álmodozzunk. Trump szemszögéből ez egy valóságshow. Első epizód: eljött a kis teszetosza kelet-európai fiú, és akkor az amerikai nagy üzletember jól megmutatta neki. Mindenki hőzöngött, kibeszélte magát, reklámszünet, popcornevés. Második epizód: találkoztak a profi amerikai üzletemberek a már kevésbé tétova és szerethető kelet-európai karakterrel, és most pedig nagyon durva, meglepő ajánlatot tettek az oroszoknak, akik azt elutasítják, és reklám. Most megint mindenki gondolkodik, elemzik, megeszi a popcornt, és a következő epizódban meglátjuk, hogy

ez a végtelenül kiszámíthatatlan és egyben profikkal is körülvett amerikai valóságshow-hős hogyan szerepel egy hihetetlen cinikus, profi, hidegvérű FSZB-tábornokkal és gyilkossal szemben.

– Bár nem voltam soha FSZB-tiszt, de azt gondolom, ha én lennék Putyin, akkor most elkezdenék egy olyan, akár idegen zászlós műveletet, akár másféle provokációt, hogy úgy jöjjek ki ebből, hogy hát mi akartuk a békét, csak hát ezek a nyugatiak, ezek nem.

– Pontosan, ez is benne van. Valószínűleg ez is egy opció, és nem lennék meglepődve, ha ez a hamis zászlós akció nem feltétlenül Ukrajnában történne, hanem attól függően, hogy mennyire roggyan meg a NATO és az európai biztonságpolitikai komplexum, mondjuk egy balti államban vagy Lengyelországban zajlik le.

– Konkrétan milyen hadműveletre gondol?

– Szabotázsakció, gyújtogatás, orosz kisebbség elleni, helyi erők által szervezettnek álcázott pogromok – tehát bármi. És persze az információs térben hihetetlen nyomást fognak kifejteni. Főleg Lengyelországra, Németországra, a balti államokra és természetesen Ukrajnában is.

– Az európaiak eddig is komolyan segítették Ukrajnát. Mi az, amit máshogy, jobban kell csinálni, hogy a lehető legtöbbet érje az a támogatás, amit a Hajlandók Koalíciója nyújtani tud?

– Először is, az ukrán haderőnek tudnia kell tervezni a logisztikát, mert anélkül kudarcba fulladnak a műveletek, és mind az európai hadiiparnak szüksége van arra, hogy ne legyen az, amit még egy éve hallottunk a Rheinmetalltól, hogy látták a tévében, de aztán nem érkezett semmi. Nem jött egy e-mail sem, hogy szeretnénk beszerezni eszközöket.

Tehát az európai hadiiparnak is fontos a kiszámíthatóság.

A diplomáciai kapacitásigény, valamint az ukránoknak a támogatási képesség is meglesz, tehát van rá esély, ennyit mondok. Nagyobb esély van rá, mint eddig volt.

– Amiről nem beszél senki, hogy azért ez valahol mégiscsak egy biznisz is. Annak idején a második világháború idején az Egyesült Államok nagyon jól megszedte magát azzal, hogy felpörgette a hadiiparát. Most van egy ilyen helyzet ezek szerint? Ha az európaiak felpörgetik a hadiiparukat, ez egy win-win helyzetet eredményez, mert Európában munkahelyeket teremt, a gazdaságot erősíti, miközben Ukrajnát is tudják ezzel támogatni.

– Pontosan, sokan ezért nem értették amúgy, hogy Trump miért akart az egészből kiszállni, mert gyakorlatilag zsebpénzből elérhet egy nagyon fontos geopolitikai célt: lenyomják az oroszokat, valamint a hozzá közel álló hadiipari lobbi meg hülyére keresi magát.

– Az ukrajnai támogatások újraindítása ellenére nem lett érzékelhetően megbízhatóbb a jelenlegi amerikai politika. Ugyanakkor Európa bármennyire is igyekszik, egyik pillanatról a másikra nem tudja elérni azt a potenciált, amivel képes lenne megvédeni magát, ehhez idő kell. Tehát egy ideig mindenképpen szükség lesz akár az amerikai jelenlétre, akár az amerikai fegyverekre, vagy keletkezhet egy biztonságpolitikai lyuk, ami egy olyan időszak, amikor a kontinens sebezhetőbbé válik, mint eddig volt?

– Igen, Európa most nem tudja elérni az amerikai haderő kiváltását. Szárazföldi haderőt még igen, a lengyel hadsereg eléggé rendben van, a francia is elég jó, a németek bíznak abban, hogy gyorsan tudnak jók lenni, ezt még majd meglátjuk. De ami igazából hiányozni fog, az a nukleáris ütőerő. A francia nukleáris ütőerő az egyedüli, ami önálló. A brit nukleáris ütőerőhöz kell amerikai technológiai know-how, a francia az egyedüli, és az is csak maximum 100 töltet, ebből egyszerre bevethető, az csak a tengeralattjárókon lévő harmincvalahány. Nyilván ez nem nyilvános szám, de valahol ekörül van.

Az oroszoknak egyszerre bevethető legalább ezer. Tehát azért van különbség. Bár az is igaz, hogy ha a franciáknak a 32-36 közül csak annak a fele célba talál, már az is sok. Az atomfegyvernél az a lényeg, hogy legyen.

Tehát a nukleáris védőernyőt elvileg a francia tudja biztosítani a brittel együtt. Itt ami a hadiipari képességek kapcsán fő gond, ha ne adj isten, az oroszok úgy látják, hogy egy ugyanilyen felőrlő jellegű háborúba belemennek Európába, akkor a kérdés az lenne, hogy ha az európai hadseregek nem tudnak győzni fél év alatt, amíg a rendelkezésre álló eszközök elegek, a raktárkészlet bírja, akkor utána milyen gyorsan tudjuk pótolni azt. Itt azért az európai hadiipar felpörgetésével kapcsolatban vannak kérdések. Három év alatt nem sikerült felpörgetni, bár teszem hozzá, hogy nem is akarták, ahogy a Rheinmetallal kapcsolatban már említettem.

– Most számíthat-e Európa az amerikai nukleáris védőernyőre, és egyáltalán, az amerikai jelenlétre?

– A katonai szervezetnél mindig a legutolsó parancs van érvényben, és az még nem változott. Tehát

az amerikaiak papír szerint még teljes erővel itt vannak, és az, hogy Trump mit mondott, az egy dolog.

De rossz esetben lehetséges egy páréves időszak, amikor Európa védtelen lesz.

– Ez nem hangzik valami jól...

– Európa ott tart, hogy nem függhetünk egy idiótának az agymenéseitől. És a németek is bejelentették, hogy saját atomprogramon gondolkodnak. Azért elgondolkodtató, hogy

az Egyesült Államok elérte 40 nap alatt, hogy Németország atomfegyvert akar.

És a másik, hogy az amerikai atomütőerőnek persze a jelentős része az Egyesült Államokban van, valamint az Egyesült Államok nukleáris tengeralattjáróin, viszont Európában is van amerikai atombomba, harcászati atomtöltetek, levegőből ledobható szabadesésű bombák, és ha ezek Olaszországban meg Németországban állomásoznak, és ezeket kivonják, akkor az egy komoly képességcsökkenés lesz.

– Ilyen eszközök jelenleg nekünk nincsenek? A franciáknak nincsenek taktikai atomfegyvereik?

– A franciáknak vannak taktikai atomfegyvereik, az ASMP rakéták, csak kevés. Ami igazából nekünk, Európának nincs, az a hírszerzési képesség. Tehát amikor Ukrajnát az oroszok támadják a levegőből bombázókkal meg rakétákkal, az amerikaiak a műholdon valós időben látják az összes orosz laktanyát, összes repülőteret, összes bázist, és azonnal szólnak az ukránoknak, hogy hány repülőgép szállt fel, milyen fegyvert függesztettek rájuk, mindent látnak. Ilyen képessége nincs Európának például.

– És mindezt megépíteni, ez a bizonyos 800 milliárd euró elég lesz?

– Ez elég lehet, ha jól használják fel, igen. Meg nem biztos, hogy ennyi lesz a plafon.

– Megmenthető-e a NATO?

– Persze, a NATO még működik. Az összes operatív szerver, parancsnokságok funkcionálnak, az utolsó parancs van érvényben, az pedig még nem változott. Ha Trump el tudja hitetni a világgal, hogy márpedig a NATO neki fontos, akkor megmenthető a NATO. A NATO még működik, a sorsa igazából az egyik legerősebb tagján múlik.

– És mi lesz Magyarországgal?

– Magyarország olyan lesz, mint Fehéroroszország vagy Transznisztria.

Szépen lassan becsúszunk az orosz érdekszféra alá.

Ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség az, ha Trumpnak bejön az az ötlete, hogy Németországból Magyarországra telepít 35 ezer amerikai katonát, akkor közvetlen amerikai szatellitállam leszünk. Ez egy kicsit jobb lehetőség, mint orosz szatellitállamnak lenni szerintem, de amíg a jelenlegi kormány politikája a jelenlegi formájában érvényben van, addig valószínűleg ennek az új európai védelmi közösségnek nem leszünk a tagjai, bármennyire is igazából mind a geopolitikai determinizmus, mind a sima józan paraszti ész azt diktálná, hogy a saját környékünkön formálódó szövetségnek legyünk a részesei. De erre most nem látok esélyt, amíg ez a kormány van.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
CNN: Trump olajszankciói akár meg is buktathatják Orbánt, aki szinte csak az oroszoktól hajlandó olajat venni
Miközben az EU-tagok leváltak az orosz energiaforrásokról, Magyarország 92%-ban Moszkvára támaszkodik. A leválás helyett nőtt a függőség.


Orbán Viktor a múlt héten még örömmel fogadta, hogy Magyarország lehet az Oroszország és az Egyesült Államok közötti, ukrajnai háborúról szóló csúcstalálkozó helyszíne. A miniszterelnök abban bízott, hogy ezzel megmutathatja a világnak: „a békéhez vezető út Budapesten keresztül vezet”, írja a CNN.

A tervek azonban hirtelen megváltoztak. A Trump-adminisztráció végül félretette a budapesti találkozó ötletét, és ehelyett szankciókat jelentett be Oroszország két legnagyobb olajcége ellen. Ez volt az első ilyen lépés azóta, hogy Trump visszatért a Fehér Házba.

A szankciók célja, hogy csökkentsék Oroszország hadieszközeinek utánpótlását, de a magyar gazdaságra is komoly hatással lehetnek.

Magyarország továbbra is nagymértékben függ az orosz energiától. 2024-ben az ország nyersolajimportjának 92 százaléka Oroszországból származott.

Egy friss jelentés szerint Magyarország az invázió előtti 61 százalékról 86 százalékra növelte az orosz olajtól való függőségét. A dokumentum alapján

Magyarország és Szlovákia vásárlásai májusra 2060 milliárd forintot hoztak Oroszországnak.

A jelentés szerint ez „egyenértékű 1800 Iszkander–M rakéta beszerzésének költségével, amelyeket ukrán infrastruktúra megsemmisítésére és ukrán civilek megölésére használtak”.

Az orosz olaj jelenleg a Druzsba vezetéken keresztül érkezik Magyarországra, amit a nyáron több alkalommal is ukrán drónok támadtak meg. A szakértők szerint hazánk más forrásból is beszerezhetne nyersolajat, például a horvát Adria vezetéken keresztül, de eddig nem történt érdemi változás.

A CNN szerint

Orbán Viktor a magyar állami rádióban arról beszélt, hogy kormánya „azon dolgozik, hogyan lehetne megkerülni” az amerikai szankciókat, de további részleteket nem közölt.

Közben az Európai Unió is új bejelentést tett: 2027-től betiltják az orosz cseppfolyósított földgáz importját.

Orbán egy korábbi találkozón azt mondta Donald Trumpnak, hogy orosz energia nélkül a magyar gazdaság „térdre kényszerül”.

2022 februárjában, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát, az EU-tagországok lépéseket tettek az orosz energiafüggőség csökkentésére. Magyarország, Szlovákia és Csehország azonban mentességet kaptak az orosz nyersolajtilalom alól, hogy több idejük legyen az átállásra.

Magyarország a leválás helyett növelte a függőséget.

A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a magyar kormány a „szuverenitás” mellett áll ki – vagyis fontosnak tartja, hogy az ország maga dönthessen a stratégiai kérdésekről, beleértve a nemzetközi kapcsolatait is. Orbán az utóbbi években szoros viszonyt alakított ki Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal is.

Az új amerikai és uniós intézkedések egy olyan időszakban érkeztek, amikor Orbán Viktornak belpolitikai kihívásokkal is szembe kell néznie.

Az ellenzék soraiban egyre aktívabb Magyar Péter, aki korábban a kormány egyik szoros szövetségese volt, mára viszont az egyik legélesebb bírálójává vált, írja az amerikai lap.

Elina Ribakova, a Peterson Institute for International Economics vezető közgazdásza szerint

Magyarország reakciója lehet az első komoly teszt arra, mennyire veszi komolyan a Trump-adminisztráció a szankciók betartatását.

Az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent úgy fogalmazott: a szankciók azért váltak szükségessé, mert Putyin „nem volt hajlandó véget vetni ennek az értelmetlen háborúnak”.

Donald Trump óvatosabban nyilatkozott, reményét fejezte ki, hogy a szankciók „nem lesznek sokáig érvényben”. A budapesti csúcstalálkozóról pedig azt mondta: „meg fogjuk csinálni a jövőben”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Nagyobb bajban vannak, mint gondolták - interjú a Tisza Párt elnökével
Magyar Péter szerint tanulságos volt október 23-a, ami megmutatta, milyen állapotban van a Fidesz mozgósító ereje. Saját rendezvényüket méltóságteljesnek nevezte. Interjúnkban arról is beszélt, hogyan képzelik el a megbékélést.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. október 24.



Nemcsak a Hősök tere telt meg, az Andrássy úton is sokan álltak Magyar Péter október 23-i beszéde alatt. A Tisza Párt elnöke bejelentette, hogy ismét országjárásra indul, még hosszabbra, mint eddig. És azt is, hogy ha győznek, megbékélési törvényt nyújtanak be a parlamentben.

A Tisza Párt elnökével arról beszélgettünk, hogyan értékeli az október 23-i rendezvényüket, mennyire tartja nagy kihívásnak a kistelepüléseken élők meggyőzését, és hogyan képzelik el a megbékélést.

- Ilyenkor szokás értékelni azt, hogy mi történt a mai napon, és már láttam is néhány értékelést. A Híradó.hu-n sokat nem találtam, csak annyit, hogy Orbán Viktor bejelentette, győztek, mert kétszer annyian voltak a Békemeneten, mint a Nemzeti Meneten. A Magyar Nemzetben Deák Dániel arról írt, hogy Magyar Péter csúnyán kudarcot vallott. Mit gondol ezekről?

- Nem szabad, hogy az ember elkövesse azt a hibát, hogy elolvassa a Híradó.hu-t, kivéve, ha stand upot akar nézni. Csodálkozom egyébként, hogy nem számoltak be, hiszen Császár Attila elvtárs ott volt végig a menetünkön, és feltett egy csomó kérdést, néhányra válaszoltunk is.

Szerintem a Nemzeti Menet méltó volt 1956-hoz, méltó volt a forradalmáraink emlékéhez. Én nagyon örülök, hogy rengeteg család volt ott, annak is, hogy tényleg sokan voltak. A TISZA megmutatta, hogyan tud békésen, jókedvűen áradni Budapest belvárosában.

Nagyon köszönöm azoknak, akik eljöttek, akár vidéki kistelepülésről, akár a Kárpát-medence bármely részéről, voltak Felvidékről, Délvidékről, Erdélyből, sőt Kárpátaljáról is, és még az Egyesült Államokból is jöttek honfitársaink, nagyon hálás vagyok nekik. Szerintem mindenki látta, mekkora volt ez a menet, milyen méltóságteljes volt. Ugye nulla forint állami pénz van benne, töredékéből hoztuk ezt össze, mint az állampárt, amely sok milliárd forint adófizetői pénzt elégetett a monumentális, grandiózus - "very big", ahogy Trump elnök szokta mondani - rendezvényükre a Kossuth téren.

Azért csináltak ekkora színpadot, hogy a fél Kossuth teret elfoglalják, és úgy tűnjön, mintha tele lenne a tér.

Féltek attól, hogy nem lesz tele, és hát ez egy jó tanulság volt. Szerintem Kubatov elvtársat nem biztos, hogy megdicsérik ma, mert ha ilyen állapotban van a Fidesz mozgósító ereje, mint amit ma láttunk, hogy fenyegetéssel, zsarolással, ígérgetéssel, ingyenes falubuszokkal, élelmiszercsomaggal ennyit sikerült összehozni, akkor még nagyobb bajban vannak, mint gondolták.

- Út a győzelembe néven új országjárásra indul. Nem tudom, hogy mennyire látta Bedő Dávid videósorozatát, aki elment nagyon szegény településekre, és az látszott, hogy ott még nagyon kemény munkát kell a Tiszának elvégeznie, ha nyerni akarnak.

- Mi is rengeteg ilyen településen voltunk. Jártam az Ormánságban, Borsodi kisfalvakban, nagyon sok kicsi településen. Szerintem kicsit pesszimista volt a képviselő úr néhány összeállítása. Én nem ezt tapasztalom a magyar vidéken, a kis településeken sem.

Én azt tapasztalom, hogy olyan településeken, ahol mondjuk az Európai Parlamenti választáson egy szavazatot kapott a TISZA, ott is óriási érdeklődés van mind kérdésekben, mind javaslatokban, és azt látom, hogy magára hagyták a magyar vidéket.

A munkát nem fogjuk megspórolni, eddig sem spóroltuk meg, mi nem avatarokkal, nem digitális harcosokkal megyünk, hanem valódi hús-vér emberekkel dolgozunk, és velük jutunk el a 3155 településre, úgyhogy nem akarjuk megkerülni ezt a kérdést, és nem is fogjuk. Én mindig arra biztatom a kollégáimat is, a jelöltjeinket is, a szakértőinket is, hogy menjenek ki az emberek közé. Ha van tanulsága az országjárásnak, akkor az az, hogy egy politikus nem lehet túl sokat, csak túl keveset az emberek között.

- Arról is beszélt, hogy benyújtják a Nemzeti Megbékélés törvényt. Hogyan lehet törvénnyel nemzeti megbékélést teremteni?

- Önmagában törvénnyel nem lehet. A törvény mindig egy szimbolikus dolog. Ezt is úgy szeretnénk majd összehozni, hogy lesz egy javaslatunk, amiben mondjuk tíz fontos pont benne lesz, és hagyjuk, hogy az óellenzéki pártok, a Fidesz, vagy akár más politikai erők, vagy társadalmi csoportok is hozzászóljanak. Nem csak erről a 15-20 évről szeretnénk ezt megtenni. Nagyon sok trauma van a magyar társadalomban: holokauszt, Trianon, a németek kitelepítése, felvidéki magyarok betelepítése, '89, a rendszerváltás vesztesei és az utóbbi 15-20 év is. Óriási árokásást hajtott végre ez a két politikai erő, ha mondhatom így finoman és diplomatikusan. Azon versenyeztek, ki tud nagyobb szeletet kiszakítani az országból, ki tud mélyebb árkot ásni magyar és magyar közé. Úgyhogy nagyon sok feladatunk van. A törvény egy szimbolikus dolog lesz, de azt is együtt fogjuk csinálni.

De szeretnénk a traumákat feldolgozni, és szeretnénk valós megbékélést. A rendszerváltás nem törvényekben zajlik le, nem feltétlenül választáson, hanem a lelkekben és a szívekben. Ahhoz pedig az kell, hogy az áldozatok az elkövetők szemébe tudjanak nézni.

Ahhoz az kell, hogy kibeszéljünk dolgokat, hogy kiderüljön, ki volt a bűnös, ki volt az áldozat. Ezt szolgálja például az ügynökakták megnyitása is.

- Medgyessy Péter már kísérletezett egyfajta árokbetemetéssel, az nem hozott nagy eredményt.

- Hát azért, amikor a farkas akar a vegánoknak étrendet javasolni, az nem annyira hiteles. Tehát aki látta és emlékszik a 2002-es választásra, a 23 millió románozásra és egyéb dolgokra, ráadásul Medgyessy Péter érintett volt az ügynökügyekben eléggé vaskosan, tőle nem hangzott ennyire hitelesen. Szerintem, aki látta a mai rendezvényünket, érezte azt, átélte, az pontosan tudja, mire gondolunk. Szerintem a Fidesz szavazók is, ha látták, akkor ők is egy ilyen országban szeretnének élni.

Interjú Magyar Péterrel


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Udvaros Dorottya: Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a Kossuth-díjat!
A színésznő szerint Feró szavai megbocsáthatatlanok. Úgy véli, a zenész csak hárít, és nem vállalja a tettei következményét.


Nagy Feró a Békemeneten adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a Szőlő utcai ügyben érintett lányok kerestek pénzt, tehát „mindenki jól járt”. A kijelentését később sem vonta vissza, sőt, több alkalommal is kiállt mellette. Az RTL Híradónak annyit azért elismert, hogy „lehet, kicsit túllőtt a célon”, de továbbra is azt gondolja, hogy nem mondott olyat, ami ne lenne vállalható. Időközben felmerült az is, hogy Őrbottyánban visszavonják a díszpolgári címét, de ez sem érintette különösebben.

A történtekre Udvaros Dorottya is reagált, és a Magyar Hangnak adott interjúban elmondta a véleményét.

„Nem hiszem, hogy Nagy Ferónak másokra kellene várnia, adja vissza magától a Kossuth-díját.”

A Kossuth-díjas színésznő és a Nemzet Színésze szerint Nagy Feró „szörnyű kijelentése” után nem méltó a kitüntetésre.

„Miért kell megvárnia, amíg tízen erre kérik, nem az lenne a legtermészetesebb, hogy egy ilyen nyilatkozat után magától lemond az elismerésről? Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a díjat” – fogalmazott Udvaros.

Szerinte a zenész kijelentései a kihasznált és bántalmazott lányokról felháborítóak, és még az egyre durvább közbeszédben is különösen kegyetlenek.

„Nagyon felzaklatott az ügy, botrány, hogy ma elhangozhat egy ilyen mondat, ahogy Nagy Feró későbbi kijelentései is szörnyűek. Azt mondja, hajlandó bocsánatot kérni, mintha ez valamiféle kegy lenne, de ahhoz már nem elég bátor, hogy viselje a szavai következményeit.”

„Ne mások javaslatára és védelmére várjon, a saját lelkében tegyen rendet, kérjen bocsánatot és adja vissza a Kossuth-díjat. Így talán még megőrizheti a méltóságát” – mondta a színésznő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Az orosz válasz: nyet-nyet-nyet-nyet” – ezért hiúsult meg a budapesti Trump-Putyin csúcs Gyarmati István szerint
Az oroszok megijedtek, de végül kijátszották Trumpot – mondja a szakértő. Amíg nem lesz komoly és hihető az amerikai elnök elszántsága a szankciókra vagy a fegyverszállításokra, addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.


Egy hét alatt hatalmasat fordult Trump orosz-politikája. Nemrég még Orbán Viktor arra számított, hogy történelmi békecsúcsot tartanak Budapesten Ukrajna ügyében, az orosz és az amerikai külügyminiszter előkészítő telefonbeszélgetése után azonban mindez teljesen lekerült a napirendről. Sőt, Trump a korábbiaknál sokkal erősebb szankciókat jelentett be a Lukoil és a Rosznyeft ellen, ami Magyarország energiaellátását is érzékenyen érintheti. A Bloomberg azóta kiderítette, hogy az oroszok arra számítottak, Trump megenyhült a Donbász teljes átengedése ügyében, az amerikaiak viszont ragaszkodtak a tűzszünethez a jelenlegi frontvonalak mentén.

Mi okozhatta ezt a hatalmas féleértést? Mi motiválta Trump lépéseit, és mire játszottak az oroszok, amikor először lelkesen üdvözölték a békecsúcsot, majd hajthatatlannak bizonyultak az alapvető kérdésekben? Erről beszélgettünk Gyarmati István volt diplomatával, biztonságpolitikai szakértővel.

– A fejlemények tükrében megalapozott volt-e egyáltalán a budapesti csúcstalálkozó terve?

– Ha az amerikai elnök bejelent valamit, azt komolyan veszi, akkor igen. Donald Trumpnál viszont más a helyzet, ezek szerint nem kell mindent komolyan venni, amit mond. Persze ő komolyan gondolta, csak aztán az események talán elgondolkoztatták, meg beléptek a tanácsok is a történetbe. Trump esetében úgy működnek a dolgok, hogy a nagy bejelentéseket nem feltétlenül egy előre megtervezett sajtóértekezleten teszik, ahol a sajtóközleményt 25 szakértő átnézi előzetesen, hanem, mondjuk adott esetben Donald Trump ott ül az irodában, vagy az ágyában a számítógép mellett, és úgy érzi, csinálni kéne valami nagyon fontosat, mint ahogy Malacka érezte a bizonyos dalban, ezért beírja valamelyik közösségi médiára, hogy mit gondolt éppen, és abból máris politikai bejelentés lesz. Szerintem ebben az esetben is ez történt.

Meggondolatlanul fellelkesedett azon, hogy ez a drága Vlagyimir milyen szépen beszélt vele, és bejelentette, hogy most lesz egy csúcstalálkozó, anélkül, hogy átgondolta volna, mivel jár ez.

Aztán ebből amerikai politika lett, mert ha az elnök valamit bejelent, akkor az úgy van. El is kezdődtek a biztonsági szolgálatok előkészületei. Szerencsére Marco Rubiot jelölte ki Trump, hogy előkészítő tárgyalásokat folytasson, nem azt az idióta Steve Witkoffot. Rubio, aki szerintem talán a legjobb külpolitikusa Trump környezetének, két és fél órát telefonált Szergej Lavrovval, és Lavrov meg azt csinálta, amit régen Gromiko szokott, az egykori „Mr. Nyet”, és elmondta, hogy szó sincs megegyezésről. Rubio visszament, és elmondta ezt az elnöknek. Közben az is kiderült, amikor Volodimir Zelenszkij ott volt, hogy ő sem hajlandó elfogadni ezeket a feltételeket, és nyilvánvalóan az európai vezetők is mind interveniáltak Trumphoz. Ez még neki is sok volt, így elhalasztották a csúcstalálkozót.

– Nyilván az orosz tárgyalási pozíció egy hatalmas nagy „nem”-mel kezdődik.

– És azzal is végződik.

– A diplomáciában szokás, hogy mindenki először megteszi a maga tétjeit, aztán valahol középen találkoznak. Tehát ha az oroszok az elején azt mondják, hogy „nem”, abból – ellentétben sok más esettel – a végén is csak egy „nem” lehet?

– Az oroszoknál általában igen, most különösen. Donald Trump sajnos azt a hibát követte el, és nem először, hogy nyerő helyzetből vereséget szenvedett. Az egész csúcstalálkozó ötlete Putyin részéről azért merült fel, mert megijedt attól, hogy Trump és az európaiak bevezetik az úgynevezett másodlagos szankciókat. Trump rábeszélte Indiát, ami óriási dolog, hogy álljon be a sorba és ne vegyen orosz olajat, Japánt is rábeszélte, az új miniszterelnök is támogatni fogja ezt. Kína nem tudja pótolni: vesz ugyan orosz olajat és gázt, de nem tudja átvenni azt a mennyiséget, amit India nem vesz meg; nincs hozzá sem szállítási kapacitása, sem igénye. Szívességből nem fogja a Jangce folyóba önteni az orosz olajat. A másik, amitől az oroszok megijedtek, az a Tomahawk. Trump „készenlétbe helyezte” őket. Putyin egész akciója arról szólt, hogy ezt a két veszélyt elhárítsa, és úgy tűnik, sikerült is neki, legalábbis egyelőre „bepaliznia” Trumpot, hogy ne tegye meg azt, amit kilátásba helyezett.

Pedig ez nyerő helyzet volt, hiszen Putyin megijedt tőle.

Ez a vesztes amerikai pozíció így is marad mindaddig, amíg nem lesz komoly és hihető Trump elszántsága a szankciókra vagy fegyverszállításokra. Addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.

– Trump már többször is belesétált ebbe a csapdába.

– Igen, többször. A leglátványosabban Alaszkában, ott szó szerint sétált bele, de volt több telefonos megbeszélés is. Valaki csinált egy grafikont arról, hogyan alakultak az orosz légitámadások Ukrajna ellen, és bejelölte azokat az időpontokat, amikor Putyin találkozott vagy telefonon beszélt Donald Trumppal. Kivétel nélkül mindegyik alkalom után megugrottak az orosz légitámadások. Trump nem külpolitikus, másrészt azzal dicsekszik, hogy életében egyetlen könyvet sem olvasott el, valószínűleg Kennan már túl hosszú lenne neki.

– Meg kell-e annyira ijedni a Tomahawkoktól, amikor Ukrajna hónapról-hónapra fejleszt ki elég komoly robotrepülőgép-kapacitást Amerika nélkül is?

– Az ukrán stratégia most úgy néz ki, bár nem hirdették meg, hogy orosz olajipari létesítményeket támadnak. Egyes számítások szerint az orosz finomítói kapacitás 18%-a már működésképtelen, és már ez is elég ahhoz, hogy komoly üzemanyaghiány lépjen fel Oroszországban. Megtiltották a benzinexportot, de egyes területeken így sem lehet benzint kapni, hosszú sorok vannak, sok idő után ismét a kutaknál. Ezt valahogy elviseli az orosz gazdaság, az ukránok pedig ezt akarják tovább folytatni. A Tomahawkok erre jók: mélységi csapásmérésre alkalmasak, nagyon pontosak, nagy robbanóerejűek, pontosan erre a célra valók. Azt szokták mondani, helytelenül, hogy az orosz nép mindent elvisel. Talán ezt még igen, de a gazdaságnak, a fegyvergyártásnak probléma lesz, és igazán nagy gond akkor lesz Oroszországban, amikor a hadsereg üzemanyag-ellátása válik problémássá. Ezt szeretnék elérni az ukránok nagyon helyesen, jó taktika, és ehhez kellenek a Tomahawkok.

– Ha Trump végül rájön, mire használták fel, elképzelhető, hogy a Tomahawkok mégis megérkeznek Ukrajnába?

– Abszolút, erre várunk. Kérdés, eljött-e már ez a pillanat: Trumpot már többször átverték. Normális ember egy átverés után felismeri a mintát, kettő-három-négy-öt után pedig muszáj lenne. Ráadásul fokozódik rajta a nyomás otthon. Nem gondolom, hogy például a külügyminisztere most már szó nélkül helyeselne neki, különben nem úgy tárgyalt volna, ahogy tárgyalt.

– Vajon még mi lehetett a két külügyminiszter beszélgetésében? Elképzelhető, hogy az oroszok a NATO-val kapcsolatos követeléseikhez is ragaszkodtak, hogy vonuljon vissza az 1997-es határai mögé? Ez még napirenden van?

– Abszolút napirenden van. A beszélgetés két és fél órás volt, de felezzük meg a tolmácsolással miatt. Akkor is jó másfél óra érdemi beszélgetés. Lavrovval nagyon nehéz tárgyalni, mert nem tud igent mondani; főleg semmit sem mond, csak nemet. Szerintem Rubióék idáig biztos nem jutottak el. Úgy gondolom, kizárólag az orosz–ukrán háborúról beszéltek; ott adta elő az elvárásait az amerikai külügyminiszter: azonnali tűzszünet ott, ahol a csapatok vannak, területcserével és így tovább azok, amiket szoktak, amik talán még mindig túl engedékenynek tűnhetnek, de már lehetett volna velük mit kezdeni. Biztonsági garanciákról is biztosan szó volt, de erről az oroszok hallani sem akarnak, és még néhány más dologról. Az orosz válasz pedig: nyet-nyet-nyet-nyet.

– Mikor kerülhet sor valódi tárgyalásra, akár amerikaiak és oroszok, de leginkább oroszok és ukránok között? Hány évig lehet húzni még egy ilyen háborút?

– Attól függ, mi történik a háborúban. Ha Trump „durcáskodik”, és az amerikaiak kivonulnak az egészből, az egy dolog. Ha odaadja a Tomahawkokat, az meg egy másik. Hetek alatt lehetne fegyverszünetet teremteni, ha Trump valóban beizzítja ezeket a fenyegetéseket vagy lehetőségeket. De ha minden így marad, még évekig is eltarthat.


Link másolása
KÖVESS MINKET: