KÖZÖSSÉG

„Szörnyen éreztem magam, hogy otthagytam őket” – Elhagyta Mariupolt az utolsó nemzetközi újságíró is

Msztyiszlav Csernov szívszorító írásban számolt be róla, hogy hogyan élték meg a háborút a teljesen lebombázott városban.

Fotó: MTI/AP/Jevhen Maloletka - szmo.hu
2022. március 21.

Msztyiszlav Csernov ukrán újságíró az utolsó lehetséges pillanatig tudósított az oroszok által több mint két hete ostromlott Mariupolból az AP hírügynökségnek, de nemrég neki is el kellett hagynia a várost. A portálnak, ahol dolgozik, most elmesélte, hogyan teltek napjaik az ostromlott városban.

„Az oroszok már vadásztak ránk. Volt egy névsorunk, rajta a mi nevünkkel is, és közeledtek. Akkorra mi voltunk az utolsó nemzetközi újságírók a két hete ostromlott városban. Ott voltunk akkor is, amikor a fegyveresek törtek be a kórházba. Az orvosok fehér köpenyt adtak nekünk, hogy álcázni tudjuk magunkat.

Hajnalban betört egy tucat katona: »Hol vannak az újságírók, a istenit?« Megnéztem a karszalagjukat, ami ukrán kék színű volt, és azon töprengtem, vajon mennyi az esélye annak, hogy álruhás oroszok azok. Előre léptem, hogy azonosítsam magam. »Azért vagyunk itt, hogy kiszabadítsuk magukat« – mondták.”

Csernovékat ezután az életük kockáztatásával átmenekítették a szétbombázott városon, és egy sötét alagsorba vezették őket. Ott árulták el, hogy miért volt olyan fontos megmenteni őket.

„Ha elkapják magukat, ráveszik, hogy kamerába mondják, minden, amit leforgattak, hazugság volt. Így minden, Mariupolban tett erőfeszítésük teljesen feleslegessé vált volna”

– mondták nekik a katonák.

„A tiszt, aki korábban azért könyörgött, hogy mutassuk meg a világnak a hadokló várost, most azért könyörgött, hogy hagyjuk el azt. A Mariupol elhagyására készülő több ezer ütött-kopott autó felé löködött minket. Ekkor március 15-e volt, és fogalmunk sem volt, hogy kijutunk-e élve.”

Csernov a – szintén harci események központjának számító – Harkiv városától 20 kilométerre nőtt fel, fiatalként pedig az iskolai tananagy részeként fegyverhasználatot is tanultak, de – mint írja – sosem gondolta volna, hogy ezt a tudást valaha is használnia kell, hiszen „Ukrajnát [...] barátok vették körül”. Forgatott többek között Afganisztánban és Hegyi-Karabahban is, amikor pedig a nagykövetségek bejelentették, hogy kiürítik hivatalaikat Kijevben, kollégájával úgy döntöttek, hogy Mariupolba mennek. Azt tudták, hogy ha háború lesz, a város stratégiailag fontos lesz az oroszoknak, mert az Azovi-tenger partján lévő kikötőváros elfoglalása elengedhetetlen ahhoz, hogy a Krímet a szárazföldön is összekössék az oroszbarát, szakadár kelet-ukrajnai megyékkel. Egy órával az első lövések eldördülése előtt érkeztek Mariupolba.

A város lakosságának negyede (kb. 430 ezer ember) már az első napokban elhagyta a települést, amíg még lehetett, utána azonban nagyon hamar eljött az összeomlás.

„Először az áram-, víz- és fűtésszolgáltatást tették tönkre az orosz csapatok, majd megszűnt az élelmiszerellátás, és – ami a döntő – bombázni kezdték a mobiltelefon-, rádió- és televíziótornyokat.” Csernovék munkája ekkor vált különösen fontossá, mert ők maradtak az utolsó tudósítók a városban. És ezért is kerültek fel az oroszok listájára.

Az újságíró beszámol arról is, hogy a halálesetek is gyorsan követték egymást. Az első, aminek tanúi voltak, egy kislány volt, akinek repesz által okozott sérülései olyan súlyosak voltak, hogy az orvosok nem tudták megmenteni. Hamarosan annyira szétlőtték a várost, hogy

a mentők már nem tudtak kimenni a helyszínekre, mert a kráterek és a folyamatos bombázás miatt nem voltak képesek navigálni az utcákon. Ehelyett azt kérték, hogy a civil lakosság vigye kórházba a sebesülteket, hogy elláthassák őket.

„A bombázás betörte a furgonunk ablakait is, lyukat fúrt az oldalába és kilyukadt egy gumiabroncs. Néha kiszaladtunk lefilmezni egy égő házat, majd visszarohantunk, mindezt a robbanások közepette.”

A Budivelnyikiv sugárúton egy kifosztott kisbolt volt az egyetlen hely, ahol még volt internet a városban, ide jártak az újságírók, hogy a lépcsők alatt feltöltsék képeiket és videóikat. Később már ez a kapcsolat is megszűnt, egyedül a kórház hetedik emeletéről tudtak kapcsolatba kerülni a világgal. Csernov innen látta, ahogy fiatalok kétségbeesve kifosztják a kikötői pláza boltjait, miközben több bomba is becsapódik az épületbe. A kórházat minden ilyen támadás után elözönlötték a sebesültek.

Március 15-én aztán Csernovot és társát a katonák egy helyi család autójába zsúfolták be, végül 15 orosz ellenőrző ponton keresztül kijutottak a városból. Mint mondta, ekkor értette meg, hogy Mariupol végleg és biztosan elesett.

„Még mindig elárasztanak bennünket az üzenetek olyan emberektől, akik szeretnének megtudni szeretteink sorsát, akiket lefotóztunk és filmeztünk. Kétségbeesetten és személyes hangnemben írnak nekünk, mintha nem is lennénk idegenek, mintha segíthetnénk nekik.

Amikor a múlt hét végén orosz légicsapás ért egy színházat, ahol emberek százai kerestek menedéket, pontosan tudtam, hová kellene mennünk, hogy megismerjük a túlélőket, hogy első kézből hallhassuk, milyen érzés végtelennek tűnő órákig csapdában lenni a romhalmazok alatt. Ismerem azt az épületet és a körülötte lévő lerombolt otthonokat. És ismerem az embereket is, akik csapdába kerültek alatta.

Vasárnap pedig az ukrán hatóságok közölték, hogy Oroszország lebombázott egy körülbelül 400 fős művészeti iskolát Mariupolban. Oda már nem juthattunk el.”

Msztyiszlav Csernov és kollégája fotóit az AP honlapján lehet megnézni. Számos kép megtekintését csak erősebb idegzetű olvasóink számára ajánljuk.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KULT

Képeken mutatjuk, milyen volt az idei Retro Tabán fesztivál

A Tabán ismét megtelt nosztalgiával a Szent István-napi hétvégén, ahol négy napon át olyan előadók léptek fel, mint Demjén Ferenc, az EDDA vagy a TNT.

KÉK HÍREK

Azon verekedett össze két külföldi a Balatonnál, hogy maradjanak-e még nyaralni

Egy éjszakai szóváltás után egy külföldi férfi megütötte barátját, majd elmenekült. A rendőrök negyed órán belül elfogták és előállították, a férfi pedig kihallgatásán elmondta, mi vezetett a tettlegességhez.

KÉK HÍREK

Mérő Vera: Újra megfenyegette Renner Erikát a kiengedett zaklatója

A férfi felkaputelefonált a nőhöz, és halálos fenyegetést hörgött. Mérő Vera bejegyzése szerint a rendőrök perceken belül a helyszínen voltak, miután a zaklató ismét megjelent.

Címlapról ajánljuk

KÖZÖSSÉG

„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye

A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.

Szerző: GJ, Fotó: Ágo-strong Facebook-oldala - szmo.hu
2025. július 28.

Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről

Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!

KÉK HÍREK

„Hülyeséget csináltam, megöltem anyámat” – megrázó részletek a gárdonyi családi tragédiáról

A 81 éves asszonyt álmában támadhatta meg a fia, aki ezután öngyilkos lett. A gyilkos testvére sokkoló részleteket osztott meg a családi tragédiáról a Blikknek.

KULT

Alien: Föld – Végre egy sorozat, ami méltó a legendás filmekhez, és mégis tud újítani!

Az Alien: Föld visszahozza a klasszikus filmek hangulatát, miközben új, hátborzongató irányba tágítja az univerzumot. Olyan erős kezdést produkált, hogy könnyen az év legjobb sci-fi sorozata lehet, ha így folytatják!

KÖZÖSSÉG

„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.

Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.

A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Sokkoló pillanat a 6-os főúton: markológép zuhant az útra egy kamionról

Egy autós fedélzeti kamerája rögzítette a rémisztő jelenetet Vasasnál. A sofőrnek alig egy másodperce volt, hogy elkerülje az ütközést.

KÖZÖSSÉG

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét

Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.

Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.

Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG

Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia

A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.

Malinovszki András / Fotó: RTL - szmo.hu
2025. július 18.

Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk