SZEMPONT
A Rovatból

Szarin gáz, kegyetlen kínzások, szétesett ország: Aszad két és fél évtizedes uralmának öröksége a káosz Szíriában

Félmillió halott, éhező tömegek, romokban heverő gazdaság. Miközben Aszad mindenáron igyekezett megőrizni hatalmát, országa darabokra esett és a nagyhatalmak játékszerévé vált. Nehéz megmondani, mi jön a lázadók váratlan győzelme után.


Döbbenetes fordulatot vett a hatalomért folytatott küzdelem Szíriában, miután a lázadók vasárnap behatoltak a fővárosba, Damaszkuszba, és Bassár el-Aszad elnök elmenekült. Szíria miniszterelnöke, Mohammad Ghazi al-Jalali kijelentette, hogy az országban marad, és kész együttműködni azzal, akit a szíriaiak választanak.

Ez azt jelenti, hogy a lázadók mindössze két hét alatt megdöntötték Aszad két és fél évtizedes hatalmát, amit az utóbbi években már csak orosz és iráni támogatással tudott fenntartani.

A felkelők fegyveresei az ország északnyugati részének egy kis szegletéből indulva villámygyorsan söpörtek végig az országon. Először elfoglalták Szíria legnagyobb városát, Aleppót, majd napokkal később bevettek több másik stratégiai fontosságú várost is, a főváros felé tartva. Csak kevés ellenállásba ütköztek, a szíriai kormány csapatai a legtöbb helyen levették az egyenruhájukat és egyszerűen elmenekültek. A lázadók közben elfoglalták a hírhedt börtönök többségét, ahol az Aszad-rezsim évtizedek óta bebörtönzött, kínzott és végzett ki politikai foglyokat.

Az Aszad család 1971 óta irányította vaskézzel Szíriát, miután Hafez el-Aszad katonai puccsal átvette a hatalmat. Bassár apja halála után, 2000-ben került hatalomra. Eredetileg nem politikusnak készült. A családban mindenki úgy gondolta, hogy bátyja, Bászil lesz Hafez el-Aszad örököse. Bassár közben Londonban tanult szemorvosként, távol maradva az apja által épített keményvonalas diktatúrától. Csakhogy Bászil 1994-ben autóbalesetben meghalt, Bassárt pedig hazarendelték.

Ahhoz, hogy elnök lehessen, az ország alkotmányát is módosították, mert még nem érte el az előírt 40 éves kort, hogy átvehesse az elnöki posztot. A módosítást követően a parlament 97%-os többséggel választotta meg.

A kezdetekben Aszad modernizálónak és reformernek tűnt. A "Damaszkuszi tavasz" idején a szírek óvatos reménnyel figyelték az új vezetőt, aki nyitottságot és gazdasági reformokat ígért.

A rövid reformidőszak azonban hamar véget ért. Az Aszad-rezsim gyorsan visszatért a kemény kézzel történő kormányzáshoz, elnyomva minden ellenzéki hangot, bebörtönözve az aktivistákat, és szétzúzva a független sajtót.

A gazdasági liberalizáció korlátozott volt, és az ország erőforrásai továbbra is a kormányhoz közeli elit kezében összpontosultak. Ez az egyenlőtlenség tovább mélyítette a vidéki szegénységet, hozzájárulva a későbbi konfliktusok kialakulásához.

2011-ben Szíriát is elérte az Arab Tavasz. Az ország lakosai utcára vonultak, hogy szabadságot és méltányos kormányzást követeljenek. Az Aszad-rezsim azonban kíméletlenül reagált. A békés tiltakozásokat hamarosan brutális erőszak követte: a tömeges letartóztatások, kínzások és az emberi jogok megsértése mindennapossá vált.

A konfliktus polgárháborúhoz vezetett, amelyben a rezsim, az ellenzék, dzsihadista csoportok és külföldi hatalmak is részt vettek. Az Aszad-rezsimet a nemzetközi sajtóban azzal vádolták, hogy válogatás nélkül bombázott városokat és szisztematikus kínozta ellenfelelit a hírhedt börtöneiben, valamint vegyi fegyvereket használt civilek ellen.

2013-ban a Damaszkusz közelében fekvő Gútában szarin gázt vetettek be, amely több mint 1400 ember, köztük számos gyerek halálát okozta. A támadás megrázta a világot, de a nemzetközi közösség reakciója – néhány elítélő nyilatkozaton túl – visszafogott maradt. Az Egyesült Államok katonai beavatkozást fontolgatott, de végül a diplomáciai megoldást választotta. Ennek eredményeként Szíria beleegyezett, hogy csatlakozik a Vegyifegyver-tilalmi Egyezményhez, és felszámolja arzenálját.

De valójában semmi sem történt. Sőt, 2017-ben az észak-szíriai Kán Sejkún városában végrehajtott támadásban szintén szarin gázt használtak. Több mint 80 ember halt meg, és több százan szenvedtek súlyos sérüléseket. Egy évvel később, a kelet-gútai Dúmában pedig klórgázt vetettek be a civilek ellen. A támadás több tucat ember halálát okozta.

A Human Rights Watch és más emberi jogi szervezetek azt is dokumentálták, hogy az Aszad-rezsim által működtetett börtönökben foglyok tízezreit kínozták meg vagy ölték meg. Nemcsak ellenzékieket, hanem békés tüntetőket, újságírókat, civil aktivistákat, sőt, gyerekeket is.

A foglyokat rendszeresen verték botokkal, kábelekkel vagy különleges eszközökkel. Gyakori volt, hogy az áldozatokat felakasztották a csuklójuknál fogva, elektromos áramot vezettek a testükbe, a fejüket vízzel teli tartályba nyomták. A szíriai börtönökben rendszeres volt a szexuális erőszak, a nemi szervek megcsonkítása is. A rabokat gyakran arra kényszerítették, hogy nézzék mások kínzását vagy kivégzését, miközben azzal fenyegették őket, hogy ugyanarra a sorsra jutnak.

Az Amnesty International "Emberi vágóhíd" című 2017-es jelentése szerint a Saydnaya börtönben 2011 és 2015 között heti szinten több tucat embert végeztek ki titokban. Ezeket a kivégzéseket éjszaka hajtották végre, és az áldozatok holttesteit ismeretlen tömegsírokba temették.

A kegyetlen elnyomással Aszadnak sikerült stabilizálnia a hatalmát. A háború menetét jelentősen befolyásolta az is, hogy felsorakozott mögötte Irán, Oroszország és a libanoni Hezbollah is. Irán fegyverekkel és milíciákkal segítette a rezsimet, míg Oroszország 2015-ben közvetlen katonai beavatkozást indított Aszad érdekében. Orosz légicsapások nélkül a rezsim valószínűleg már akkor összeomlott volna. Két nagy támaszpontot is kialakítottak, az egyik a Hmeimim Légibázis, ahonnan a harci repülőgépeket és helikoptereket indítják, a másik a Tartúszi Haditengerészeti Bázis, ami az orosz haditengerészet egyetlen földközi-tengeri támaszpontja, és a térségben állomásozó orosz hadihajók kikötője.

Eközben az ellenzéket Törökország, az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak támogatták, ám ez a támogatás nem volt átütő. Amerika főleg az Iszlám Állam miatt van jelen Szíria északkeleti, kurdok által uralt részén, valamint az iraki és a jordán határ mentén, nehogy újraszerveződhessen a terrorszervezet. Törökország pedig az északi részen portyázik, és csap le időről-időre a kurd erőkre. 2016-ban "Eufrátesz Pajzs", majd 2018-ban "Olajág Hadművelet" néven indítottak akciókat, amelyeksorán a török hadsereg és az általa támogatott szíriai lázadó csoportok átvették az ellenőrzést több terület felett, és törökbarát kormányzatot állítottak fel.

A háború mostanára több mint félmillió ember életét követelte, és milliókat kényszerített menekülésre. Az ország gazdasága összeomlott, az infrastruktúra romokban hever, a népesség jelentős része éhezik.

Több mint egy évtizeddel a konfliktus kezdete után Szíria gyakorlatilag darabokra hullott. Északkelet-Szíriát a kurdok által vezetett Szíriai Demokratikus Erők és a kurd Népi Védelmi Egységek uralják, az Észak-nyugati régió pedig a most támadást indító Hayat Tahrir al-Sham ellenőrzése alatt áll. A szervezet gyökerei a dzsihadisták által alapított az Al Nuszra Frontig nyúlnak vissza, amely a polgárháború kezdetén öngyilkos merényletek százaival harcolt az Aszad-párti erők ellen. A csoport kapcsolatban állt az Iszlám Állammal, majd az Al-Kaidával is. 2016-tól azonban a Nuszra Front megpróbált eltávolodni a szélsőségesektől, és több más frakcióval összefogva megalakította a Hayat Tahrir al-Shamot. A szervezet vezetője, Abu Mohammad al-Jolani a héten interjút adott a New York Timesnak, és azt mondta, hogy a fő céljuk Aszad leváltása. A helyzetet bonyolítja, hogy bár már 2016-ban megszakították kapcsolatot az Al-Kaidával, az Egyesült Államok továbbra is terrorista szervezetként tartja számon őket.

A lázadók a mostani támadást egy éven át készítették elő, és valószínűleg a törökök hallgatólagos támogatásával indították meg. Elemzők szerint a felkelők azt a lehetőséget használták ki, hogy Oroszország erőit lekötötte Putyin ukrajnai háborúja, míg az Aszad-szövetségesnek számító Hezbollahot meggyengítette az Izrael által indított támadás Libanonban. Így Irán mozgástere is jelentősen szűkült. Bár az irániak katonai bázisokat, fegyverraktárakat és rakétagyárakat is fenntartottak Szíriában, amit fő hídfőállásuknak tekintettek az Izrael elleni harcukhoz, a felkelők előrenyomulásának hírére pánikba estek, feladták a pozícióikat, és evakuálták a katonáikat.

Oroszország ugyan megpróbált Aszadon légicsapásokkal segíteni, de ez már nem volt elég ahhoz, hogy megállítsák a Hayat Tahrir al-Sham győzelmét.

Nehéz megmondani, mi jön az Aszad-rezsim bukása után. Az biztos, hogy az irán-szír partnerség összeomlása átformálja az erőviszonyokat a Közel-Keleten.

Meggyengül az „ellenállás tengelye”, mert Irán sokkal kevésbé tudja majd támogatni a libanoni, palesztin, iraki és jemeni területeken harcoló szövetségeseit, míg Izrael helyzete javulhat. Az viszont nyitott kérdés, mi következik Szíriában: konszolidáció vagy egy dzsihadista kormányzás, ami még tovább bonyolíthatja a közel-keleti konfliktust.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Az egyik legnagyobb NER-titok nyomában: 5000 milliárdot rejtettek el, de az állam most visszaszerezheti
Több ezermilliárd forint van magántőkealapokban, aminek egy jó része állami pénz. Csakhogy a tulajdonosok személyét homály fedi. Bódis András újságíró évek óta kutatja a rejtett pénz útját, és szerinte az új kormány hatékonyan felléphet, akárcsak a vagyonkezelő alapítványoknál.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 21.



Tiborcz István, Mészáros Lőrinc, Nagy Márton, Szalay-Borbovniczky Kristóf, Habony Árpád vagy épp Rogán Antal környezetében egyformán talált magántőkealapokat a Válasz Online újságírója, Bódis András, aki évek óta kutatja, hogyan halmozódik fel ezekben a NER leggazdagabbjainak vagyona, és hogyan keveredik az állami százmilliárdokkal. A Tiborcz-szállodák látványos fejlesztéseinek egy részét vagy épp a földből kinövő új kormányzati negyedeket egyaránt ilyen forrásokból finanszírozták. Közben azonban mindenki csak sejtheti, de senki sem tudhatja biztosan, kik állnak ezek mögött a magántőkealapok mögött, a tulajdonosok kiléte ugyanis a NER egyik leginkább őrzött titka. Csakhogy most lehullhat a lepel.

Hogyan derülhet ki a valódi tulajdonosok személye? Visszaszerezhetőek-e a magántőkealapokba és vagyonkezelő alapítványokba átpumpált állami százmilliárdok? Erről beszélgettünk Bódis Andrással.

— A magántőkealapok szinte a semmiből bukkantak fel. Hogyan jelentek meg, és mi volt a hivatalos indoklás a létezésükre? Nem verték nagy dobra a bevezetésüket.

— Nem, mert ez egy létező, a nemzetközi cégjogban private equity néven ismert forma, csak Magyarországon nem nagyon használták. Az első ilyen alapot 2015-ben hozták létre, de a forma igazán 2020 környékén indult be. Most már 200 fölött van a számuk. A NER felső köre kezdte el használni ezt a formát, a 200 alap körülbelül háromnegyede tisztán köthető az alapkezelőkön keresztül a NER tetejéhez. Amikor alapkezelőknél dolgozó szakemberekkel beszéltem, megkérdeztem, hogy az adóelőny miatt csinálják-e. Azt mondták, hogy egyértelműen a valós tulajdonosok eltitkolása a cél. Ez egyfajta offshore újratöltve.

— Egy olyan offshore, amihez ki sem kell menni az országból.

— Igen, bár a normál offshore-hoz sem feltétlenül, ha van kint egy ügyvéd. De ide aztán abszolút nem kell. A dolog még annyival is érdekesebb, hogy az ügyvédnek sem kell tudnia, kit képvisel. Tegyük fel, hogy van egy zártkörű részvénytársaságod, amelyik a magántőkealap befektetési jegyeinek a tulajdonosa. Ha ebben a Zrt.-ben te egy olyan mikrotulajdonos vagy, aki felé egy osztalékelsőbbségi részvénnyel elterelik a profit 99%-át, akkor maga az ügyvéd, aki a magántőkealapos felépítményben közreműködik, még ő sem tudja, hogy a végén te vagy a valós tulajdonos. Ő csak annyit lát, hogy van egy Zrt., aminek a látszólagos többségi tulajdonosa megbízza őt a közreműködéssel. Ez egy nagyon okos cégforma. Míg egy offshore céghez kell egy ciprusi vagy Seychelle-szigeteki ügyvéd, akit megbízol, itt egy ügyes felépítéssel még a közreműködő ügyvéd sem tudja, ki a valós haszonhúzó.

— A magántőkealapokba rengeteg állami pénz is áramlott. Ez tehát teljesen törvényes?

— Nem, a magyar Alaptörvénybe maga a Fidesz írta bele, hogy átláthatatlan tulajdonosi struktúrájú szervezetekkel állami pénzből nem lehet szerződést kötni. Ehhez képest a Nagy Márton által felügyelt Nemzeti Tőkeholding elismerte a Válasz Online-nak, hogy bőven 2000 milliárd forint van valamilyen alapban, aminek a nagy része magántőkealap.

Az állam tehát olyan alapokba rakott ki pénzt, amilyeneket az Alaptörvény tilt.

— Akkor a legegyszerűbb út az, ha kimondják, hogy ezek alaptörvény-ellenesek?

— Szerintem rapid törvényhozás kell. Két iskola van a jogászok között, de szerintem az első a járhatóbb út. Bele kell írni a jogszabályba, hogy meghatározó állami tőkével működő magántőkealapot csak állami tulajdonú alapkezelő kezelhet.

Ettől kezdve minden olyan üzletben, amelyikhez magántőkealapon keresztül vettek igénybe állami tőkét, hirtelen az állam rálát mindenre. Aztán eldöntheti, hogy részt akar-e venni benne tovább, vagy kivonja a tőkét.

Ez az egyszerűbb út, és csak egy sor egy jogszabályban. Mások, például alkotmányjogászok azt mondják, hogy mivel a helyzet ordítóan alaptörvény-ellenes, a kormány felhatalmazhatja magát a szerződésektől való elállásra, és visszaveheti a saját tőkéjét. Szerintem ez a vitathatóbb út. Az elsővel viszont nem törhet bele egy új kormányzat bicskája, mert itt nem arról van szó, hogy elloptak egy pénzmennyiséget, hanem arról, hogy 2000 milliárd forintnyi tőkét helyeztek ki magánhasználatra. Az állam feladata csak annyi, hogy a saját jogaiba visszahelyezze magát.

— Ezekben az alapokban nem csak állami pénz van. Mi a helyzet a betett magántőkével?

— A baj a magántőkealapokkal az, hogy nem látjuk őket, nem transzparensek. Amíg ez így van, addig különösen nehéz bármit tenni. Az alaplépés az lenne, ha az új kormányzat kimondaná, hogy az értékpapírok – a magántőkealapok befektetési jegyei és a részvények is – csak elektronikus, dematerializált formában létezhetnek. Jelenleg lehetsz úgy részvényes, hogy papíron ki van nyomtatva a részvény, és akinél a páncélszekrényben van, az a tulajdonos. Ha nem vezetik be a részvénykönyvbe, akkor a neved sem szerepel sehol. A részvénykönyvet pedig egy földi halandó nem látja.

A cégnyilvánosság megteremtése a nulladik lépés.

Ha minden értékpapír elektronikusan létezik, onnantól a Nemzeti Bank felügyelete alatt az egész transzparens lesz, legalábbis a hatóságok számára. Ez a nulladik pont. Utána lehet arról beszélni, milyen pénzek vannak ezekben az alapokban. A tapasztalatom szerint a leggyakoribb konstrukció az, hogy az állam 50-70% közötti tőkét tesz bele, a maradékot pedig a magánszereplők. De az is kérdés, hogy az micsoda. Nagy Márton körül találtam olyan alapot, ahol 70% az állami tőke, a maradék 30-at pedig az MBH Banktól felvett hitelből biztosították magánoldalon. Tehát nem sokat kockáztattak.

— Van-e arra jogállami mód, hogy ne csak az állami részt találják meg, hanem az is kiderüljön, kik a valódi tulajdonosok?

— Elvileg ennek már most is így kellene lennie, de a Fidesz-kormányzat ezt elodázta. Július 1-től elvileg jön egyfajta nyilvánosság, látnunk kellene a tényleges haszonhúzókat. De ahogy az elején mondtam, ha a haszonhúzó mögött egy olyan Zrt. van, ahol egy osztalékelsőbbségi részvénnyel egy mikrotulajdonos viszi el a profitot, akkor lehet, hogy Kovács Józsefeket fogunk látni haszonhúzóként, de valójában nem ő az. Itt azonban lehet lépni, van mozgástér a cégjogban, lehet módosítani a szabályokat, például megtiltani az osztalékelsőbbségi részvényeket. Ha van akarat, egy új kormányzat láthatja, kinek mije van az országban.

— A pénteki cikkedben Tordai Csaba egy gondolatára reagálsz, miszerint ha nincs gyors lépés, ezek az elrejtett pénzek és gazdasági struktúrák annyira megszilárdulnak, hogy sokkal nagyobb hatalmi problémát jelentenek. Lehet jogállami módon gyorsan intézkedni?

— Kétharmaddal sokkal könnyebb gyorsnak lenni. Egy kormányzatnak van mozgástere, hogy a pénz- és tőkepiacok működésébe beavatkozzon, új szabályokat hozzon, vagy a meglévők alkotmányosságát biztosítsa. Az Orbán-kormányzat a magánnyugdíjpénztárakhoz is hozzányúlt, annál sokkal kisebb beavatkozásokra van szükség ahhoz, hogy átláthatóvá tegyük, ami eddig rejtve volt. Nem gondolom, hogy itt bármi el tud akadni.

Ha van akarat, lesz átláthatóság, ha nincs, akkor nem.

— Tegyük fel, hogy van akarat. Mikorra lehet ebből törvény és valós intézkedés, például vagyon-visszavétel?

— Az előző kormányzat megmutatta, hogyan lehet gyorsan jogszabályokat hozni, akár egy éjszaka alatt. Nem gondolom, hogy ehhez sok idő kell, szerintem nyárig minden megtörténhet. A magántőkealapoknál eleve van egy július 1-jei határidő, amit az EU nyomására a Fidesznek is be kellett volna tartania. Ezt lehet gyorsítani, el tudom képzelni, hogy már június elejétől beáll az új rend. Gyorsan lehet haladni, és viszonylag hamar vissza lehet helyezni az államot a saját jogaiba.

— A másik nagy terület a közérdekű vagyonkezelő alapítványok, a KEKVA-k. Úgy tűnik, ezeket még egyszerűbb átalakítani.

— Szerintem az a legegyszerűbb. Úgy jöttek létre, hogy a jogszabályba beleírták: az alapítói jogokat a továbbiakban nem az állam, hanem a meglévő kuratórium gyakorolja. Így például Lázár János a saját családtagjaira is átörökíthette volna a saját kekvája irányítását. Ahogy ezt beleírták a törvénybe, úgy bele lehet írni azt is, hogy mostantól a KEKVA-k alapítói jogait a magyar állam vagy egy kijelölt szerve gyakorolja.

Ezt egyetlen sorral vissza lehet venni.

A radikálisabbak szerint az egész KEKVA-törvényt hatályon kívül kell helyezni, de szerintem a kuratóriumok lecserélése a jobb út. Ha a magyar állam visszaszerzi az alapítói jogokat, onnantól az ő akarata érvényesül, nem a fideszes politikusoké. Ez nagyon gyors tud lenni, és itt 2-3 ezer milliárd forintnyi állami vagyonról beszélünk.

— Milyen célt szolgáltak ezek az alapítványok?

— Az állam kiszervezési modelljének részei voltak. A maguk szempontjából volt benne ráció. Például az MCC sorsát összekötötték a Mol és a Richter sorsával. A két legnagyobb tőzsdei cég egykori állami tulajdonrészének profitjából biztosították az MCC finanszírozását a költségvetéstől függetlenül. Úgy gondolták, a Mol és a Richter profitja mindig el fogja tartani az MCC-t.

— Akkor ez két lépcsőben is működhet? Először az állam átveszi a KEKVA-k irányítását, aztán akár meg is szüntetheti őket.

— Ha van egy új kuratórium, amit az állam nevez ki, az onnantól az állam jogait gyakorolja. Mondhatja azt, hogy azonnal visszaszolgáltatja a teljes vagyont az alapítónak, a magyar államnak. Ha az állam visszaszerzi az alapítói jogokat, onnantól például a Molban lévő tulajdonrész ismét állami tulajdon. A többi már csak technikai kérdés.

— A magántőkealapok és a KEKVA-k révén mekkora vagyon szállhat vissza állami tulajdonba?

— Ez a kettő együtt 4-5 ezer milliárd forintnyi vagyont jelent. Ez szerintem nem csekély. Első lépésnek és a közérzet javítására biztosan jó. Hogy utána a jóerkölcsbe ütköző szerződéseket hogyan lehet érvényteleníteni, vagy adóoldalon beszedni a pénzt, azt már a politika fantáziájára bízom. Az elmúlt időszak megmutatta, hogy kétharmaddal lehet extrém, unortodox dolgokat csinálni. A kérdés, hogy a társadalom elbírja-e, ha unortodox módon szedik vissza az ellopott pénzt. Feltételezem, hogy egy jól belátható ideig igen.

— Magyar Péter jogállami eszközökről beszél. Másrészt ez a 4-5 ezer milliárd forint nagyon jól kommunikálható, hiszen ebből többszörösen lehetne finanszírozni például az egészségügy éves plusz forrásigényét.

— Ez nem készpénz. A KEKVA-kban lévő vagyon, ha visszakerül, az állami vagyon visszaszáll az államra. A magántőkealapokba kihelyezett tőkénél viszont lehet pénzt felszabadítani. De ott is meg kell nézni minden esetet külön. Lehet olyan üzlet, amiben az államnak érdemes benne maradnia. Például a Tiborcz István-féle luxusszállodák finanszírozásába nem biztos, hogy állami pénzt kell tenni, az megoldható magánúton.

De lehet olyan közcélt is érintő beruházás, ahol megéri benne hagyni az állami pénzt.

Vagy ha már felépítették a 4iG nevű tőzsdei céget, nem biztos, hogy szét kell rohasztani, inkább legyen az állami tulajdonrész a meghatározó. A lényeg, hogy az állam cselekvőképes legyen a saját vagyonát illetően. Ezt pedig gyorsan meg lehet csinálni.

— Tehát szeptemberre már láthatók lennének az eredmények?

— Az a legkésőbbi időpont szerintem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Pankotai Lili visszaszólt Magyar Péternek: Akkor is ilyen hangosnak kellett volna lennie, amikor diákokat gumibotoztak és járattak le
Magyar Péter számonkérte a vele egyeztetést kérő iskolaigazgatókat, hogy az elmúlt négy évben miért nem voltak ilyen hangosak. Pankotai Lili erre reagálva felidézte, hogy Magyar sem volt hangos, amikor a tüntető diákokat és tanárokat támadások érték, és annak is örült volna, ha a Tisza Párt elnöke négy éve nem a Fidesszel ünnepli a Fidesz-kétharmadot.
M.M. / Fotó: SZMO - szmo.hu
2026. április 20.



Pankotai Lili a Facebookon reagált Magyar Péternek arra a kijelentésére, amelyet a 17 iskolaigazgató kérésére tett.

A poszt írója idézi Magyar Pétert, aki azt mondta az igazgatókról, hogy „Örültem volna, ha az elmúlt négy évben is ilyen hangosak, de spongyát rá.”

Pankotai Lili erre a következőket fűzte hozzá:

„Én is örültem volna, ha négy éve Magyar Péter még nem a Fidesszel ünnepelte volna a kétharmados Fidesz-győzelmet, és akkor is ilyen hangos lett volna, amikor a hangos diákok és tanárok sorra kaptak irdatlan lejárató kampányt a propagandától, gumibotot, könnygázt és sorra rúgták ki őket – köztük engem is, akkori éppenhogy 18 éves diákként –, amiért hangosan egy jobb oktatási rendszerért próbáltunk küzdeni.”

Posztját azzal a gondolattal zárja, hogy mivel Magyar Péter nyitott a párbeszédre az intézményvezetőkkel, ezért ő is azt üzeni: „spongyát rá.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ne konzultáljon a miniszter személyéről a tanárokkal” – Jámbor András is beszállt a Pankotai–Magyar-csörtébe
Jámbor András egy Facebook-posztban fejtette ki véleményét a leendő oktatási miniszter kiválasztásáról. Szerinte a politikai végrehajtók személyéről nem, csak a programról kell egyeztetni a szakmával.


Jámbor András arra reagált a Facebookon, hogy Pankotai Lili kifogásolta Magyar Péter számonkérését a 17 elitgimnázium igazgatójával szemben, akik korábban nem álltak ki a tüntetők mellett.

Jámbor úgy véli, Magyar Pétert lehet és kell is bírálni, de szerinte érdemes figyelembe venni, mekkora utat tett meg az elmúlt két évben, mekkora szolgálatot tett az országnak, és hogy a kormány még meg sem alakult, miközben az említett igazgatók egy része valóban nem állt ki a tanárok és diákok mellett.

A politikus finoman megkérdőjelezi az általa tisztelt Pankotai Lili kiállásának időszerűségét.

Az oktatás témájára rátérve Jámbor egy radikálisnak tűnő kéréssel fordul Magyar Péterhez: „Én arra kérem Magyar Pétert, ne konzultáljon a miniszter személyéről a tanárokkal.”

A tételmondatot kifejti, hogy ha mégis konzultálna, akkor azt ne csak a tanárokkal, hanem a szülőkkel és a gyerekekkel is tegye meg. Ezzel szemben a programról, a tervekről és a jogszabályokról már szükségesnek tartja az egyeztetést mindhárom csoporttal. Álláspontja szerint a minisztert a politikai közösség bizalma alapján kell kinevezni.

„Politikai végrehajtónak, miniszternek pedig nevezze ki azt, akiben a soha nem látott felhatalmazással megválasztott politikai közössége a legjobban megbízik.”

Jámbor szerint az oktatásban és az egészségügyben is sok konfliktus várható, mert lesznek olyan reformok, amelyek sérthetik az ott dolgozók érdekeit, de a gyerekeknek, a betegeknek vagy a jövő nemzedékének kedveznek.

Úgy látja, ezek az ágazatok már 2010 előtt is romlásnak indultak, és a rendszert működtetők számára kényelmes, de rosszul funkcionáló, évtizedes berögződéseket kell átírni. Megjegyzi, hogy bár tiszteli az oktatásban és egészségügyben dolgozók munkáját, neki sem volt mindig jó tapasztalata velük.

Véleménye szerint a rosszul működő rendszert a politikai felhatalmazás és a nép érdeke írhatja át, akár a szakmával szemben is.

Állítja, Orbán Viktor azért nem nyúlt ezekhez a szektorokhoz, mert félt a konfliktusoktól, és a hatalma fontosabb volt neki, mint a haza sorsa. Jámbor ezért megismétli kérését: „ne, kedves Magyar Péter, a program végrehajtójáról nem kell konzultálni a szakma szervezeteivel.”

Szerinte a programról kell egyeztetni, és azt végig kell vinni, a szakmai és politikai vita csak ezután következhet. Hozzáteszi, baloldaliként biztosan lesznek majd kritikái, de sok sikert kíván a munkához, mert az oktatási rendszer megjavítása közös érdek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Kapu Tibor megtámadása szektás vakság” - mondja Ferencz Orsolya, aki szerint fogy az idő, a Fidesz-vereség okozóinak el kell tűnniük
A fideszes miniszteri biztos szerint a tragikusan rossz kampány csak a következménye volt az elmúlt évek hibáinak. Ha a felelősök nem vonják le a következtetéseket, le kell vonni helyettük. Amennyiben a szekta-vaksággal nem számolnak le, a jobboldal a saját sírját ássa meg.


A Fidesz vereségének okairól, a kampányról és az elmúlt napok eseményeiről beszélgetett a Patriota Extra Ferencz Orsolya miniszteri biztossal. A politikus szerint a vereséghez nagyon sok minden vezetett, de alapvetően nem a kampány volt a történet lényege. Úgy látja, az, hogy a kampány tragikus és rossz lett, már csak a következménye volt annak a hibaláncolatnak és hibahalmozódásnak, ami a Fideszben és a kormányzó oldalon az elmúlt években feltorlódott.

Ferencz Orsolya példaként említette, hogy a kommunikációnak nemcsak felülről lefelé, hanem alulról felfelé is működnie kell.

„Tehát amikor nem tudunk visszajelezni, amikor nem lehet valamit elmondani úgy, hogy azt fent is hallják az irányítótoronyban, akkor az probléma” – fogalmazott.

A vereség mértékének érzékeltetésére számokat is idézett, kiemelve, hogy a TISZA Pártra belföldön leadott 3,34 millió listás szavazattal szemben a Fideszre csak 2,175 millió érkezett. „Ezt az elején kell tisztázni, mert ezt érteni kell. Tehát itt ez egy óriási különbség, ez közel 1,2 millió szavazatkülönbség” – hangsúlyozta.

Hozzátette, megítélése szerint a TISZA Pártra szavazók között akár 800 ezer olyan ember is lehetett, aki nem teljes meggyőződésből, hanem jobb híján, a kormányzás hibáit és bűneit súlyosabbnak tartva tette le a voksát.

A politikus megerősítette korábbi, karcos véleményét, miszerint a jobboldal megújulásához elengedhetetlen a felelősök távozása, akik a vereséget okozták, azoknak el kell tűnniük a jobboldalról. „Ki kell vágnunk a nemzeti oldal testéből azt a beteg részt, amelyiknek a következtében előállt ez a helyzet.”

Most azt is hozzátette, hogy ha ezt a problémát csak „kenegetik” és nem néznek vele szembe, az akár életveszélyes helyzetet is jelenthet. Ferencz Orsolya szerint van névsora is, de méltányosságból egyelőre vár, hogy az érintettek levonják a következtetéseket.

„Ha nem vonják le, akkor nyilván le kell majd vonni helyettük. Meg annál nehezebb, minél több idő telik el, ugye valahol volt egy ilyen mondás, hogy fogy az idő, fogy a becsület” – jelentette ki.

Kitért arra is, hogy Orbán Viktor az első pillanattól magára vállalta a teljes felelősséget, de ő ezzel nem ért egyet. „Én azt gondolom, hogy ez egy ennél sokkal szofisztikáltabb, sokkal komplexebb kérdés, és nem egy ember felelős” – mondta, etikátlannak nevezve a többi felelős hallgatását.

A vereség okai között említette a luxizást, a korrupciós vádakat és a Matolcsy család körüli ügyeket. Állítása szerint a felelősség komplex, abban politikusok, gazdasági körök, a választói várakozásokat félrevezető közvélemény-kutatók és a média is érintett.

Ferencz Orsolya a Fidesz 16 éves kormányzását komoly nemzetépítő programnak nevezte, elvitathatatlan eredményekkel, ugyanakkor sok hibával. Szerinte a jobboldali szavazók azért nem fogalmaztak meg élesebb kritikát, mert a baloldali pártokat annyira vállalhatatlannak tartották, hogy féltek a kormányzóképesség elvesztésétől. „A Fidesz KDNP-t támogató több millió ember folyamatosan úgy érezte, hogy óriási veszély rejlik abban, ha bírálatokkal elkezdik gyengíteni a keresztény-konzervatív patrióta jobboldalt.”

Úgy véli, el kellene hagyni a „nemzeti oldal” kifejezést, mert „a nemzet, a magyar nemzet, az 15 millió emberből áll.”

Hozzátette, a másik oldalon is „rengeteg tiszta szívű, jó szándékú, tehetséges és jó ember van, akiknek fontos ennek a hazának a sorsa. Ez az egyik olyan árok vagy törésvonal, amin egyszer végre át kell lépni.”

Szerinte a 16 év alatt a hatalom és a pénz vonzereje miatt egyre több karrierista, opportunista telepedett rá a jobboldalra. „És nekem ez egy fájó problémám volt, hogy lecsúszunk-e úgy közösségileg a morális alapvetésekről” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az újraépítés egyik legfontosabb feladata a morális talapzat megerősítése lesz.

A fiatalok megszólításával kapcsolatban a hitelesség hiányát nevezte meg fő problémának. „Nem lehet Jézus Krisztusról és a kereszténységről beszélni, úgy, hogy az ember a saját közösségében ezeket nem kéri számon, ezeket az elveket. Gyümölcseiről ismeritek meg a fát” – jelentette ki.

Az interjúban szóba került Kapu Tibor űrhajós esete is, aki a választás éjszakáján arról posztolt, hogy a „demokratikus Magyarország győzött”. Ferencz Orsolya egyetértett a kijelentéssel, mondván, Gulyás Gergely is ugyanezt mondta, a közel 80 százalékos részvétel pedig a demokrácia győzelme.

A saját oldaláról érkező, Kapu Tibort támadó reakciókat „szekta-vakságnak” és „durva verbális agressziónak” nevezte.

„Ez a fajta szektás vakság az, amit hogy ha nem tudunk befejezni, akkor megástuk saját magunk sírját” – mondta, mérhetetlenül igazságtalannak tartva, hogy egy nemzeti hőst olyasmiért büntetnek, ami szerinte nem is politikai állásfoglalás volt.

A jövővel kapcsolatban úgy fogalmazott, a történelem nem ért véget. „Fukuyamának ebben se volt igaza, a történelemnek nincs vége” – állította.

Szerinte a vereség egy nagyszerű lehetőség arra, hogy valamit sokkal jobban csináljanak. Idézte a miniszterelnök gondolatát, miszerint „a győzelem sohasem végleges, és a veresség pedig sohasem végletes”. A jobboldal újraépítéséhez szerinte fel kell használni a meglévő elveket, eredményeket és embereket, de újakat is be kell vonni. „Kicsit hátradőltünk a 16 év alatt, hogy a mű forog, az alkotó pihen. Hát most a mű egy picit megállt, úgyhogy most az alkotó szedje össze magát és kezdje el egy picit dolgozni.”

Az új, TISZA-kormány felé a legfontosabb elvárásának a méltányosságot nevezte. Szerinte el kell ismerniük a jobboldal történelmi vereségét és a saját győzelmüket. „Azt kérem a túloldaltól, hogy vigyázzanak a közös hazánkra és vigyázzanak a közös nemzetünkre” – mondta. Arra kérte őket, legyenek mértéktartóak és józanok, és fegyelmezzék meg a „militáns szélsőbaloldali hangorkánt”.

„Azok, akik felelősek és bűnösek, vagy bármilyen valódi vád megáll, ott természetesen a jog eszközével kell élni, hogy ezek az ügyek legyenek tisztázva, de akik ártatlanok, azokat ne hurcolják meg”

– kérte, hozzátéve: a többmilliós jobboldali tábor él és élni is fog, és azt kéri, hogy ha ez a tábor újjászerveződik, hallgassák meg a hangját.

A teljes interjú


Link másolása
KÖVESS MINKET: