Dobpergéssel és ujjongással köszöntötték a telet: ezrek lepték el Stonehenge-t a leghosszabb éjszaka után
Amikor vasárnap reggel pontban 8 óra 9 perckor a napkorong pereme előbukkant a horizonton, és sugarai végigpásztáztak a Salisbury-síkság évezredes megalitjain, a várakozás csendjét azonnal felváltotta az üdvrivalgás és a ritmikus dobpergés.
A résztvevők összetétele éppoly eklektikus volt, mint maga a történelem, amely a köveket övezi: druidák, pogány közösségek tagjai, spirituális útkeresők és a világ minden tájáról érkező kíváncsi turisták álltak vállt vállnak vetve a sárban, hogy részesei lehessenek a csillagászati tél kezdetének.
A téli napforduló az északi féltekén a legrövidebb nappalt jelenti, innentől kezdve a fény lassan, de biztosan visszahódítja az eget. A mezőgazdasági társadalmak számára ez a fordulópont létfontosságú volt a vetés és aratás ciklusainak meghatározásában, a monumentum szerkezete pedig ilyenkor mutatja meg valódi arcát:
A helyszínen tapasztalható atmoszféra sokakat mélyen megérintett, az egyéni motivációk pedig széles skálán mozogtak a puszta kíváncsiságtól a mély meggyőződésig. Bradley O’Neill, egy Ausztráliából érkezett utazó, a helyszín misztikumát emelte ki, amikor nyilatkozott az élményeiről.
„Szeretem az ősi rejtélyeket. A világ tele van kérdésekkel, és bár nem kapok sok választ, biztos vagyok benne, hogy valami különlegeset fogok látni. Ma megérinthetjük a köveket és érezhetjük az energiát. A jelenlétük egyszerűen fantasztikus. Különlegesnek érzem magam, itt legbelül, a szívemben” – mondta a Guardiannek.
Bár a napforduló azon ritka alkalmak egyike, amikor a látogatók közvetlen közelről is megcsodálhatják a megalitokat, a kövekre továbbra is tilos felmászni
A résztvevők számát illetően az első becslések több ezres tömegről szóltak. Ez a szám ugyan elmarad a nyári napfordulókor tapasztalható, akár 25 ezer főt is elérő látogatottságtól, de a téli időjárás tükrében így is jelentős érdeklődést mutat. Akik nem tudtak személyesen jelen lenni, azok az English Heritage hivatalos közösségi csatornáin keresztül élőben követhették a napfelkeltét.
Az ünnepség végeztével a területet gyorsan kiürítették; a monumentum mezejét délelőtt 10 órakor, a parkolót pedig 11 órakor zárták le, hogy a helyszín visszatérhessen megszokott, csendesebb ritmusához, immár a hosszabbodó nappalok fényében.