Egyszerre divatos és környezettudatos: szuper menő ruhákat készít a fiatal magyar tervező
Egyedi, természetes, öko, kötött és varrott design – ilyen kollekcióval rukkolt elő egy magyar tervező és készítő, Pásztor Dóra.
Kötött ruhái újrahasznosított pamutból készülnek, amelyeket ő maga készít asztali kötőgéppel a fenntarthatóság, környezettudatosság és a slow fashion jegyében. A kezdetekről és a PORA márka megszületéséről beszélgettünk.
– Miért kezdtél el újrahasznosított pamutot használni?
–Már gyerekkoromban, korán kialakult bennem az az érzés, hogy egy vagyok a természettel, egynek érzem magam a világgal. Amit megeszek, amit felveszek, amivel érintkezem egyfajta felelősség önmagammal és a világgal szemben. Bármit teszek az életemben, az hatással van a testemre, lelkemre és a környezetemre. Ha választok valamilyen terméket, a mögött olyan folyamat húzódik, amibe sokan nem gondolnak bele.
Amikor műszálas ruhát választunk, nem gondoljuk végig, hogy ha az kiszakad, vagy egy év múlva tönkremegy és leselejtezzük, a szemétben végzi. Azt sem, hogy miközben a műszálas anyagokat mossuk, mikroszálak kerülnek a vízbe,
ami visszajut a környezetünkbe, illetve bekerül a szervezetünkbe. Pedig ez egy olyan körforgás, ami ma már köztudott. A második legnagyobb környezetszennyező a világon a ruhaipar.
Ezekkel a dolgokkal akkor kezdtem tisztában lenni, amikor elkezdtem textíliákkal foglalkozni, és
kerestem, hol tudok beszerezni öko anyagokat, lebomlóakat, vegyszermenteseket, és mik azok, amiknek a készítéséhez sem kell annyi energia, mint egy új anyag létrejöttekor.
Így jutottam el az újrahasznosított fonalhoz, ami régi ruhák mikroszálakra bontásából reprodukálódik, így nem kell hozzá az a hosszú folyamat, ami a gyapot termelésén keresztül, az új anyag létrehozásáig tart.
– A fenntarthatóság mennyire tudatos és markáns cél nálad?
– Mindig is fontos volt számomra az újrahasznosítás, a fenntarthatóság, a környezettudatosság. Ez onnan indult, hogy vidéken születtem, egy természethez közeli, falusi életből indultam és amúgy is egy nagyon elvarázsolt, szuperérzékeny gyerek voltam, tele kreativitással, majd vidékről városba költözésem során is igyekeztem megóvni ezt és törekedni a természetes életmódra. A jógázás csak tovább mélyítette a tudatosságom és a hozzáállásomat a dolgokhoz. Tehát rendkívül fontos és alapvetően evidencia, hogy így élek.
– Mióta foglalkozol divattal, és mi vitt ebbe az irányba?
A divattal konkrétan nem olyan sokat, magával a ruhakészítéssel foglalkozom 2010-2012 óta. Önmagában a divat sokáig nem érdekelt, sőt, fiatalon inkább a divatos dolgokkal szembe mentem, főleg az alternatív öltözködés volt jellemző rám, lázadó természetű voltam.
Amikor elkezdtem azt, amiből ma a PORA lett, eleinte csak alkalmanként kötöttem egy sapkát, pulóvert vagy varrtam valamit magamnak, mert akkoriban nem találtam meg azt, amiben jól éreztem volna magam. Foglalkoztam jógázással, jógaoktatással, szabadtánccal, zenével, a ruhakészítésbe eleinte csupán belekaptam.
Azért is kezdtem el ruhákat készíteni, mert amikor felvettem egy ruhát,
azt éreztem, hogy meghatározza a hangulatomat és a közérzetemet az, hogy mit veszek fel magamra, hogy műszálas vagy természetes anyagból készült-e.
És meghatározza a színe is, vagy az, hogy milyen textúrájú a szövet vagy milyen stílusú a ruhadarab. Szerintem nem mindenki van így vele,én viszont elég érzékeny ember vagyok. Ahhoz szeretek öltözködni, amilyen éppen a kedvem, amilyen lelkiállapotban vagyok aznap.
Az én célom eleinte az volt tehát, hogy magamnak készítsek olyan ruhákat, amiben jól érzem magam és kényelmesek, közben az egyedi belső világomat is tükrözik.
– Magadtól kezdtél el varrni, vagy a családban volt kitől ellesned az alapokat?
– Anyukám sokáig foglakozott ruhakészítéssel, versenytáncos ruhákat is csinált, elég komoly szinten. Ő magától tanulta ki a varrást, a ruhakészítést, remek érzéke van hozzá. Mint kiderült, mindkettőnknek van érzéke ahhoz, hogy magunktól rájöjjünk, egy kreatív folyamatban mit hogyan kell csinálni, de nagyon ritkán kértem segítséget tőle.
Kamasz éveimtől és a húszas éveimben amúgy sem voltam anyagilag túlságosan eleresztve, nem engedhettem meg magamnak, hogy sok ruhám legyen. Kaptam is ruhákat, turkálóba is jártam, de a használt ruha üzletekben gyakran műszálas darabokat kapsz. Egyébként támogatom a turkálóban vásárlást, az újrahasznosítást, de most is úgy vagyok vele, hogy akármilyen nagy használtruha-üzletbe megyek be, ha 30 ruhát választok is ki magamnak, akkor is csak egyet hozok el a végén, mert a legtöbb nem felel meg az igényeimnek. Ez is újabb ok volt arra, hogy leüljek a varrógéphez és megcsináljam magamnak, amit szeretnék.
– Hogyan jutottál a ruhakészítésnél az újrahasznosított fonalakig?
– Elindultam textileket vásárolni, de sajnos a budapesti méterárukban megakadtam az elég szegényes választék miatt, mint szín, minta és minőség tekintetében. Úgy tapasztaltam, hogy ha jó minőségű anyagot akarok vásárolni, akkor külföldön kell keresgélni, vagy külföldről kell rendelni. Aztán azóta új tervem van, de arról még nem beszélhetek.
Ettől függetlenül a varrott daraboknál is csak természetes anyagokat használok a gyapjútól, a különböző féle pamutig. Semmiképpen nem használok műszálasat, még kevert formában sem. Hosszútávú célom az, hogy kizárólag öko anyagokkal dolgozzam.
A másik, ami ebbe az irányba vitt, a kötés. Megtanultam kötőtűvel kötni és a folyamat közben egyfajta meditációs jelenlétet éltem meg, ami az én túlcsorduló kreatív elmémre nagyon jó hatást gyakorolt.
A budapesti fonalboltokban pozitívat tapasztaltam, itt már egyre több a környezettudatos alapanyag, az Oeko-Tex Standard minősítettek, újrahasznosítottak, bio, organikus, lebomló alapanyagból készültek.
– Mit jelent ez az öko minősítés a fonalaknál és miért fontos?
- Azt jelzi, hogy nagyon szigorú szabályok alapján ellenőrzik a gyártást, a festést, és ez a minősítés a garancia arra, hogy a fonal nem tartalmaz a szervezetünkre ártalmas anyagokat, illetve azt, hogy a babáknak is nyugodtan lehet készíteni belőle ruhákat. Sokféle minősítés létezik, azok az anyagok, amiket jelenleg használok, az Oeko-Tex Standard neve alatt biztosítják a használót arra, hogy Fairtrade körülmények között és nagyon szigorú szabályoknak megfelelve készülnek a ruhák alapanyagai.
Ez azért fontos, mert, ami például Kínából érkezik bármilyen alapanyag, vagy ruha olyan vegyszerezésen megy keresztül, ami pl kihat a szervezetünk normális működésére, többek között a hormonháztartásra, ami gyerekek esetében nagyon nem jó. Brutális mértékben szennyezi a gyárak környezetét és totálisan kizsákmányolja a helyi munkaerőt.
Érdemes átgondolni, hogy honnan szerezzük be a dolgainkat, nem csak ruhákat. Az ára mindig több lesz a designer termékeknek, de megbízható, hosszútávon működő és ha valamit nagyon szeretsz, akkor abból elég 1.
Le kell állnunk a túlfogyasztásról, nincs értelme 15 db nadrágnak, ha abból mindig a 3 kedvencemet veszem fel, csak azért, mert a mértéktelen fogyasztáshoz és a túlingerelt élethez vagyunk hozzászokva. Ennek meglesz az ára.
– Most milyen eszközökön, hogyan készülnek a kötött ruhák?
– A párom gépészmérnök, és ő segített abban, hogy picit nagyobban, hosszútávon, rendszerben gondolkodjak! Úgy gondolta, biztosan csak akad valamilyen ipari berendezés, vagy kisebb, asztalra rakható kötőgép. Ő javasolta, hogy szerezzünk be egy eszközt. És mit ad Isten, épp a kollégájának a szekrényében pont lapult egy Singer kötőgép, ami az anyukájáé volt. A hetvenes-nyolcvanas években volt divat, hogy a nők vettek maguknak otthonra kötőgépet, a reneszánszát élte akkoriban a kötés….és úgy látom most is.
Egy iparművész ismerősöm ajánlott műszerészt, aki megtanította nekem a kötőgép használatát. Gyorsan megtanultam, mert pár ruhadarab lekötése után már látni, mit hogyan kell csinálni.
Közben terhes lettem, és a várandósságom alatt kezdtem el igazán aktívan dolgozni. Beindult a kötőgéppel a fantáziám, és pár hónap alatt legyártottam 15-20 ruhát, ami csak eszembe jutott.
Ezek a darabok láthatók a Facebook-oldalamon. Amikor megszületett a kisbabánk, másfél év szünet következett és azóta is lassított tempóban haladok, mert a családom fontosabb mindennél. Viszont nekem ez nagyon jó, mert közben formálódom, letisztulok és fölösleges dolgokat nem alkotok. Jelenleg alakulóban van bennem egy új kollekció, ami jobban meg fogja mutatni a belső sokszínűségemet.
– Mi motivál vagy inspirál a tervezéskor, illetve ha elkap az ihlet?
– Bár egy idő után figyeltem a designer márkákat, érzékeltem a trendeket, nem mentem el divattervező iskolába, mert úgy éreztem, hogy magamtól is rájövök arra, amire szükségem van. Azt szeretem csinálni, ami csak úgy jön, anélkül hogy azt lesném, 2019 őszén vagy telén mi lesz a divat. De ez bármilyen alkotói folyamatban igaz rám. Szeretem az alaptechnikákat elsajátítani és utána improvizálok.
Úgy érzem, sokkal inkább a belső világomat hagyom kifolyni magamból és a természet, a színek, a folyamatok, ami körbe vesz gyakorol rám erős hatást .
Ugyanakkor
az is fontos számomra, hogy hordható és kényelmes darabokat készítsek,
ne a design legyen az egyetlen szempont. A célom az is, hogy nem csak egy bizonyos alkalomra készüljön, ne egy előadásra vagy egy jazz koncertre vehessem fel, hanem az, hogy hétköznap is ugyanúgy lehessen hordani. Nekem a designer ruhák esetében gyakran éppen a praktikum hiányzik.
Miután elkészítettem az első ruháimat a párom segített befotózni őket, a húgom állt modellt és a barátnőm készítette a grafikai munkákat, valamint nem utolsó sorban az egyik legjobb barátnőmtől rengeteg támogatást, segítséget kaptam. Ezekért mind nagyon hálás vagyok. Így jutottam el a PORA márkáig.
- Mi lesz, ha felfut a vállalkozásod? Sokan indulnak nagy reményekkel, hogy kizárólag egyedi darabokat állítsanak elő, aztán amikor népszerűek, kénytelenek engedni a tömegigényeknek.
– Mivel kicsiben kezdem el, még ha lenne is lehetőségem arra, hogy bevásároljak egy nagyobb mennyiségben méterárút, akkor sem tenném, mert tudatos célom az, hogy kis lépésenként, fokozatosan építsem a vállalkozást, majd amikor egyre jobban növekszik, akkor picit többet belerakjak befektetésként.
Azért sem mentem abba az irányba, hogy „na, akkor én most rögtön bevásárlok ezer métert, és meglátjuk, hányan vásárolnak”, mert nem az a célom, hogy tömeggyártásba kezdjek, és varrónőkkel dolgoztassak. Egyelőre én készítem a ruhákat, és élvezem ezt. Ez a slow fashion lényege: bele rakhatom a szívemet-lelkemet. Amikor egy-egy egyedi darab elkészül és meglátom a megrendelőjén, akkor nagyon boldog vagyok.
Az a morál is taszít, ami a fast fashion-nel együtt jár: az, hogy a munka nem mentes az erőszaktól, hogy sokan méltatlan körülmények között, éhbérért dolgoznak.
Nem vagyok álszent, velem is előfordult, hogy fastfashion dolgokat vettem.
De a jelenlegi formájában a fast fashion nem tartható fenn. Remélem, ezt egyre többen ismerik fel és egyre többen fordulnak magyar készítőkhöz.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló Facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
