KULT
A Rovatból

Pandánk ismét egy kissé önismétlő kalandra indul, de a gyerek legalább ellesz

Visszatérünk ismét a Béke völgyébe mindenki kedvenc, kétszínű bundás pufi pandájához. De vajon ismét megnevettet, és mutat valami újat Po következő kalandja? Egy biztos, kalamajkákban nem lesz hiánya főhősünknek. Pandaököl, oda csap, ahova köll.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. március 21.



2008 óta gyerekek milliói rajonganak a kissé ügyetlen, de mindig „talpra” eső Sárkányharcosért, így nem meglepő, hogy három mozifilm és egy tv-sorozat után elhozták nekünk a készítők a folytatást. A történetek kivétel nélkül mindig ugyanazon a két szálon futnak.

Egy minden korábbinál erősebb gonosz uralni kívánja mind a kung-fut, mind a világot, és ehhez kegyetlen módszereket alkalmazva a jók leigázásával akar eljutni.

Emellett Pónak készen kell állnia arra, hogy egy magasabb szintre emelkedjen, amelyre természetesen soha nem áll készen, de végül mindig sikerül elsajátítania a tudást, a lelki békét és a chit. A filmek tetőfoka, mikor ez a két szál összeér és a küldetéstudat találkozik a gonosszal, akit meg kell állítani. De vajon a mostani gonoszon felül tud kerekedni? Mindenki tudja a választ.

A film kezdetén Shifu mester (eredeti hangján Dustin Hoffman) Pót (eredetiben Jack Black) választás elé állítja, ugyanis meg kell neveznie utódját, aki átveszi a harcokat, és az új Sárkányharcossá válik, miközben Po lesz a völgy szellemi vezetője. Természetesen mindenki kedvenc pandája retteg a feladattól, hiszen ő csak harcolni szeretne. Egy távoli régióban, Borókavárosban egy új, nagyhatalmú varázsló, a Kaméleon (Viola Davis) tartja rettegésben az ott élőket. A hatalmas tudású mágus, aki bárkinek az alakját fel tudja ölteni, mint a Mortal Kombat Shang Tsungja. Szokásos gonosz lévén van egy világuralomra törekvő terve, hogy a Szellemvilágban lévő kung-fu harcosok erejét elvegye és ezzel legyőzhetetlenné váljék.

A Sárkányharcos mestere kérésének ellenére elindul, hogy megállítsa Kaméleont.

A küldetés alatt egy új társra talál, egy zsivány életet élő róka, Zhen (Awkawafin) személyében. Igen, itt fontos megjegyezni, hogy az Őrjöngő ötös most nem harcol Po oldalán. Egy filmvégi cameón kívül nem találkozhatnak velük a nézők. Ez valószínűleg költségvetési kérdés is volt, de erre még visszatérünk. Po és Zhen kalandja mellett elindul egy mellékszál, melyben Po apái (Bryan Cranston és James Hong) aggódva utánuk erednek, hogy ha kell, megóvják a veszélyektől.

A kissé erőltetett és szájbarágós karakterek kissé feleslegesek, azért csökkenthették volna mind a szerepüket, mind azokat a mondatokat, hogy keresik a fiúkat, a pandát és ők az apák.

Még az ovis nézők is értik, nem szükséges minden 10. percben kiemelni. De kellett a B történetszál, hogy kitöltsék a 90 perc játékidőt.

Az animációs film forgatókönyve alapvetően kiszámítható, sejthetők a csavarok és a csavarok csavarjai. Most egy új helyszínnel is találkozunk, Borókavárossal, mely minden eddiginél nagyobb, zsúfoltabb és pörgősebb. De nem éreztem elég egyedinek, hiszen az első pillanattól kezdve Zootropolisz lebegett előttem, de valószínű, hogy a készítőknek is, hiszen el is hangzott Zhen szájából a város alapelve, itt bárkiből lehet bármi.

Ha már Zootropolisz, új főszereplőnk a ravasz és csalfa róka, akit kiközösítettek és lopnia kellett azért, hogy megéljen, majd a főhős megváltoztatja az életét és más útra tereli. Honnan is ismerős ez?

Igen, erősen hajaz Nick Wildra, Judy Hopps társára. Ami viszont nálam működött, egy kis nosztalgia hangulat, hiszen visszahoznak minden legyőzött karaktert, ha csak rövid időre is. Legnagyobb játékidőt az első részből ismert Tai Lung (Ian McShane) kapta, és érdekes módon nem volt sem zavaró sem erőltetett a jelenete. No nem úgy, mint a szerető és segíteni vágyó apáknak.

A veterán animációs rendező Mike Mitchell és az újonc Stephanie Stine rendezésén leginkább a visszafogott költségvetés érződik. Az, hogy a teljes Örjöngő ötöst cameo-szereplővé degradálták, egyértelműen a büdzsé visszafogását jelzi. Túl sokat kellett volna már fizetni: ne várjunk Angelina Jolie, vagy Jackie Chan karaktereire, amikor megjelennek, se beszélnek.

Ettől függetlenül, azért eredeti hangnévsor igazán impozáns,

Jack Black, Bryan Cranston, Ian McShane mellé csatlakoznak az új belépők: Ke Huy Quan, Viola Davis és Awkawfina csak hogy a fontosabbakat említsem. Nem rossz névsor, de ezeket a szinkron mellett senki nem veszi majd észre, csak ha a stáblistát is végigüljük. Ami szomorú, mert a szinkron szokásosan Speier Dávid fordítóra jellemzően „szóvicces” lett, a gyerekek legalább jól szórakoztak rajta, én néha kényelmetlenül fészkelődtem.

A szövegkönyv hasonlóan elődjeihez tartalmaz humort, fárasztó szóvicceket és természetesen a bölcseletekből sem volt hiány. Sőt nyomokban kliséket is, eléggé önismétlő lesz Po kalandja így a negyedik részre.

Ami számomra a legkellemesebb pillanat volt, az a Boldog Nyuszi fogadóban zajló harcjelenet.

Úgy kell elképzelni, mint a Kingsman filmvégi csatajeleneteit, csak animációs köntösben. Jól koreografált, dinamikus és izgalmas. A zene a szokásos Kung Fu Panda-világra jellemző, a színek vibrálnak, a látvány szokásos, a film nem túl hosszú. Nem nevezném animációs filmtörténelmi atomvillanásnak, de egy kedves, vasárnap délutáni családi programnak elmegy.

Shifu mester után szabadon az én bölcseletem: amíg nem láttad ezt a filmet, addig ne ítéld el. A Kung Fu Panda 4-et meg lehet nézni, de ha nincs gyermek, barátnő, vagy rajongó, akit elvigyél, azért nem feltétlenül kihagyhatatlan alkotás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk