Pandánk ismét egy kissé önismétlő kalandra indul, de a gyerek legalább ellesz
2008 óta gyerekek milliói rajonganak a kissé ügyetlen, de mindig „talpra” eső Sárkányharcosért, így nem meglepő, hogy három mozifilm és egy tv-sorozat után elhozták nekünk a készítők a folytatást. A történetek kivétel nélkül mindig ugyanazon a két szálon futnak.
Emellett Pónak készen kell állnia arra, hogy egy magasabb szintre emelkedjen, amelyre természetesen soha nem áll készen, de végül mindig sikerül elsajátítania a tudást, a lelki békét és a chit. A filmek tetőfoka, mikor ez a két szál összeér és a küldetéstudat találkozik a gonosszal, akit meg kell állítani. De vajon a mostani gonoszon felül tud kerekedni? Mindenki tudja a választ.
A film kezdetén Shifu mester (eredeti hangján Dustin Hoffman) Pót (eredetiben Jack Black) választás elé állítja, ugyanis meg kell neveznie utódját, aki átveszi a harcokat, és az új Sárkányharcossá válik, miközben Po lesz a völgy szellemi vezetője. Természetesen mindenki kedvenc pandája retteg a feladattól, hiszen ő csak harcolni szeretne. Egy távoli régióban, Borókavárosban egy új, nagyhatalmú varázsló, a Kaméleon (Viola Davis) tartja rettegésben az ott élőket. A hatalmas tudású mágus, aki bárkinek az alakját fel tudja ölteni, mint a Mortal Kombat Shang Tsungja. Szokásos gonosz lévén van egy világuralomra törekvő terve, hogy a Szellemvilágban lévő kung-fu harcosok erejét elvegye és ezzel legyőzhetetlenné váljék.
A küldetés alatt egy új társra talál, egy zsivány életet élő róka, Zhen (Awkawafin) személyében. Igen, itt fontos megjegyezni, hogy az Őrjöngő ötös most nem harcol Po oldalán. Egy filmvégi cameón kívül nem találkozhatnak velük a nézők. Ez valószínűleg költségvetési kérdés is volt, de erre még visszatérünk. Po és Zhen kalandja mellett elindul egy mellékszál, melyben Po apái (Bryan Cranston és James Hong) aggódva utánuk erednek, hogy ha kell, megóvják a veszélyektől.
Még az ovis nézők is értik, nem szükséges minden 10. percben kiemelni. De kellett a B történetszál, hogy kitöltsék a 90 perc játékidőt.
Az animációs film forgatókönyve alapvetően kiszámítható, sejthetők a csavarok és a csavarok csavarjai. Most egy új helyszínnel is találkozunk, Borókavárossal, mely minden eddiginél nagyobb, zsúfoltabb és pörgősebb. De nem éreztem elég egyedinek, hiszen az első pillanattól kezdve Zootropolisz lebegett előttem, de valószínű, hogy a készítőknek is, hiszen el is hangzott Zhen szájából a város alapelve, itt bárkiből lehet bármi.
Igen, erősen hajaz Nick Wildra, Judy Hopps társára. Ami viszont nálam működött, egy kis nosztalgia hangulat, hiszen visszahoznak minden legyőzött karaktert, ha csak rövid időre is. Legnagyobb játékidőt az első részből ismert Tai Lung (Ian McShane) kapta, és érdekes módon nem volt sem zavaró sem erőltetett a jelenete. No nem úgy, mint a szerető és segíteni vágyó apáknak.
A veterán animációs rendező Mike Mitchell és az újonc Stephanie Stine rendezésén leginkább a visszafogott költségvetés érződik. Az, hogy a teljes Örjöngő ötöst cameo-szereplővé degradálták, egyértelműen a büdzsé visszafogását jelzi. Túl sokat kellett volna már fizetni: ne várjunk Angelina Jolie, vagy Jackie Chan karaktereire, amikor megjelennek, se beszélnek.
Jack Black, Bryan Cranston, Ian McShane mellé csatlakoznak az új belépők: Ke Huy Quan, Viola Davis és Awkawfina csak hogy a fontosabbakat említsem. Nem rossz névsor, de ezeket a szinkron mellett senki nem veszi majd észre, csak ha a stáblistát is végigüljük. Ami szomorú, mert a szinkron szokásosan Speier Dávid fordítóra jellemzően „szóvicces” lett, a gyerekek legalább jól szórakoztak rajta, én néha kényelmetlenül fészkelődtem.
A szövegkönyv hasonlóan elődjeihez tartalmaz humort, fárasztó szóvicceket és természetesen a bölcseletekből sem volt hiány. Sőt nyomokban kliséket is, eléggé önismétlő lesz Po kalandja így a negyedik részre.
Úgy kell elképzelni, mint a Kingsman filmvégi csatajeleneteit, csak animációs köntösben. Jól koreografált, dinamikus és izgalmas. A zene a szokásos Kung Fu Panda-világra jellemző, a színek vibrálnak, a látvány szokásos, a film nem túl hosszú. Nem nevezném animációs filmtörténelmi atomvillanásnak, de egy kedves, vasárnap délutáni családi programnak elmegy.
Shifu mester után szabadon az én bölcseletem: amíg nem láttad ezt a filmet, addig ne ítéld el. A Kung Fu Panda 4-et meg lehet nézni, de ha nincs gyermek, barátnő, vagy rajongó, akit elvigyél, azért nem feltétlenül kihagyhatatlan alkotás.
