SZEMPONT
A Rovatból

Óriási port kavart egy lista a szülők feladatairól - de vajon igaza van?

Egyre több olyan írás jelenik meg, ahol pontokba szedve taglalják, mi a szülők feladata, mit kell megtanítaniuk a gyerekeiknek. Csak a szülőknek. Mintha a gyereknevelés valami magányos bozótharc lenne.
R. Fonyó Barbara írása a Mom With Five blogon, Fotók: Pexels - szmo.hu
2018. február 21.



A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

Egyre több olyan írás jelenik meg, ahol pontokba szedve taglalják, mi a szülők feladata, mit kell megtanítaniuk a gyerekeiknek. Csak a szülőknek. Mintha a gyereknevelés valami magányos bozótharc lenne.

Pedig nem. Nem magányos bozótharc a gyereknevelés. Jó-jó, ennek a tévhitnek a terjedésében én is hibás vagyok mint szülő, mert néha még a legártatlanabb tanácsot, javaslatot is képes vagyok támadásként megélni. Mondjuk ennek is megvan a maga oka. De aztán persze megvilágosodtam, meg hát különben is nem hiába a mondás: "Egységben az erő". És ez a gyereknevelésre is igaz. Én már tudom.

Honnan jutott eszembe ez a téma? Az interneten a szemem elé került egy "felhívás". A mondanivalója ismerős volt már korábbról, de ennek a szövegezése már túlment azon a bizonyos határon. Olvasása közben megint eszembe jutott: nagyon nem mindegy mit és hogyan fogalmazunk meg, a szavaknak mágikus ereje van. Tartsuk tiszteletben!

Mi a szülő feladata?

Kezdjük a történetet az elején. Kiindulási pontnak tekintsük azokat, az interneten terjedő képeket, amelyek a kérem-köszönöm-bocsánat szavak hármasságának fontosságára hívták fel a figyelmet a társadalmi viszonyrendszerben. Amikor először láttam őket, bőszen bólogattam. Mert igen, szerintem is nagyon fontos, hogy megtanuljuk, értsük és használjuk ezeket a szavakat a megfelelő helyen, a megfelelő időben, mert egyszerűen könnyebbé teszik az együttélést. Valamint az is nagyon fontos, hogy továbbadjuk, átörökítsük őket. Patetikusan hangzik vagy sem, elcsépelt vagy sem, így van és kész.

Aztán idővel ez a hármas lista további szavakkal bővült és konkrét célközönség is társult hozzá. A kis- és nagyobb gyereket nevelő szülők. A kiírásokat egyre inkább a szülőkre szabva fogalmazták meg. Jöttek az óvodai, iskolai átfogalmazások arra utalva, mintha a mai gyerekek egyáltalán nem ismernék, nem használnák ezeket a szavakat és a többit sem, amelyeket időközben a listához csaptak a szerzők, a szülők pedig mintha teljesen elvesztették volna a kontrollt a csemetéik felett.

gyerekneveles2

A neten viharos gyorsasággal terjedő és nagy vitát kavaró lista

Még ekkor sem gondoltam, hogy túltolták volna a dolgot, mert biztos, ami biztos alapon érdemes néha figyelmeztetni erre önmagunkat (az már megint más, hogy mennyi haszna van és nem árt-e többet, mint használ, meg, hogy tényleg megtalálja-e azokat, akiknek szól..., de ebbe most ne menjünk bele). Nem éreztem tehát túlzásnak egészen addig, amíg bele nem futottam a legújabb változatba, amely kifejezetten iskolás szülőknek szólt és egy A4-es oldal terjedelemben taglalta, hogy mi mindent kellene megtanítani a szülőknek a gyerekeiknek, mire eljutnak az iskoláig (a korábban már említetteken túl: őszinteség, kulturált viselkedés, tisztelet, mások munkájába való bele nem szólás – hogy a legirritálóbbat is említsem), majd az írás végén jött a kegyelemdöfés: az iskola feladata az oktatás, a tárgyi tudás átadása. Pont. Illetve még odabiggyesztve, hogy az otthonról hozott alapértékek erősítése is. De csak az erősítése, a hiány felismerése és pótlása, na az tutira nem. Elvégre az iskola az oktatásról szól, a neveléshez meg semmi köze. Azt otthon kell elvégezni.

Álljunk meg egy pillanatra! Ugye, nincs ember a földön, aki ezt a fogalmazványt komolyan gondolja? Mert nem, ezt nem lehet komolyan gondolni. Se szülőknek, se tanároknak, senkinek.

És ugye kizárt az is, hogy ezt egy elhivatott tanár fogalmazta meg? Mert kizárt. Én reménykedem – mert ugye a remény hal meg utoljára -, hogy ez az írás csak egy internetes oldal elérésnek felturbózására szolgált megosztó tartalmával. Mert megosztónak megosztó. A forrás ismeretlen, a szerző ismeretlen, így nagyon is lehetséges, hogy erről van szó. De közben a megosztásoknak hála terjed, bekúszik a bőrünk alá, a gondolatainkba. És közben vannak, akik szerint minden szava igaz.

De tévednek. És hogy mennyire tévednek?

gyerekneveles1

Szó sincs arról, hogy minden rendben lenne a közoktatásban, de egy roskadozó épületben nincs szükség további lövészárkokra. Inkább összefogásra, hogy menteni lehessen a menthetőt, amíg nem jön valami jobb.

Lám-lám, mire képes egyetlen rosszul (hang)súlyozott, rosszul fogalmazott írás. Ha valaki, valahol átesik a ló túloldalára. Tökéletes leképeződése a mondásnak, miszerint "A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.". Ha a jószándék egyáltalán felmerülhetne itt. De itt arról szó sincs. A folyamat viszont nagyon veszélyes. Összeugrasztja azokat, akiknek pont egy oldalon kéne állniuk. A gyerekek oldalán.

Egy ilyen írást nem lehet másként tekinteni, mint puszta provokáció, demagógia, már-már klasszikus példája az árokásásnak. És ezt nagyon fontos tudatosítani magunkban. A gyerekeinknek pont nem erre van szüksége.

Hanem közös gondolkodásra, együttműködésre, együttes cselekvésre egy támogató közegben, hogy ha valahol hiányzik valami, azt pótolni lehessen akár a család vagy az iskola felett átnyúlva, ha úgy hozza az élet és olyanok a körülmények; hogy a bizonyos helyzetekben segítségnek szánt mondatokat mindenki a helyén tudja kezelni és elfogadni, valamint a gyerekek körül/érdekében tevékenykedő személyek (szülők, tanárok, oktatók, edzők, pedagógusok, szakemberek stb.) még véletlenül se ellenségként tekintsenek egymásra. Nem akarhatjuk az ellenkezőjét. A gyerekeink miatt sem. Legfőképp miattuk.

Mégis kinek a felelőssége?

Bár tökéletesen egyetértek azzal, hogy a mi – értsd: szülők – felelősségünk megtanítani a gyerekeinket bizonyos alapvető viselkedési formákra, de hogy a nevelés csak és kizárólag a mi felelősségük lenne, azzal már közel sem értek egyet.

A gyereknevelés kollektív munka. Igen. (És én ezt kimondtam. Szülőként.)

Persze nem úgy, ahogy azt sokan gondolják, hogy úton-útfélen beszólogatunk, mert idegesít egy gyerek viselkedése vagy épp nem tartjuk megfelelőnek azt az adott szituációban, vagy hovatovább inkompetensnek érezzük a szülőt a helyzet megoldására. De majd mi megmondjuk a tutit! Nem, ez egyáltalán nem működő stratégia. Ahogy az sem, hogy szülőként elutasítunk minden javaslatot, amely másoktól érkezik, mert mi vagyunk a szülők. És úgy neveljük a gyerekünket, ahogy akarjuk. És teszünk a társadalmi, közösségi elvárásokra. Vannak olyanok, amelyekre tehetünk, pl. azokra, amelyek a tökéletes szülőség hamis képzetét sugallják, de azokra nem, amelyek a működőképes társadalmi együttélésért vannak.

Az otthonról hozott alapértékek közösségben való működésének megtanításához a szülők nem elegendők. Egyrészt, mert az iskolában mi, szülők nem vagyunk jelen, a gyerekeink alkalmasint több időt töltenek a tanárokkal, mint velünk, másrészt, mert amit ésszel tudunk, nem biztos, hogy azonnal tudjuk is alkalmazni éles helyzetben. És az iskola éles helyzet. A védelmező családi burokhoz képest biztosan, de még az óvodához képest is. És itt jön képbe a közoktatás és annak szereplői, valamint maga a társadalom. A közösség oktat, a szocializációt tanulni kell. Lehet, hogy úgy tűnik: otthon semmiféle nevelést nem végeztek a szülők, de az is lehet, hogy csak elő kéne csalogatni a meglévő tudást az új környezetben. És tudomásul venni, hogy a gyereknevelés nem statikus közeg, hanem folyamatosan változik: a gyerekek nőnek, idővel olyan viselkedésformák is megjelennek, amelyek szülőknek, tanároknak egyaránt kihívást jelentenek. Ezekben az időkben különösen fontos a párbeszéd az egymásra mutogatás helyett.

gyerekneveles4

Persze én is tudom, hogy minden sokkal egyszerűbb lenne, ha a gyerekek szobanövények lennének. Néha én is ezt kívánom. De hát a kívánságműsor a rádióban szól, ez pedig a való világ. Ahol a gyerekeink jövője azon múlik – és persze a mienk is -, hogy a gyereknevelésben oszlopos szerepet játszó felnőttek tudnak-e együttműködni, képesek-e ellensúlyozni az itt-ott, ilyen-olyan okból előforduló hiányosságokat, erősíteni a jó tendenciákat, a rosszakat pedig tompítani.

Visszautalva a Facebookon több helyen is szemem elé került szövegre, mondhatnám azt, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, de itt sokkal többről van szó.

Egy veszélyes tendenciáról. Család és iskola szembeállításáról. Ami még akkor is veszélyes, ha egy forrás nélküli felhívásban jelenik meg.

A szavaknak ereje van: akár írjuk, akár mondjuk, akár olvassuk őket. Főleg, ha utána úgy döntünk, hogy rányomunk a megosztás gombra.

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Lengyel Tamás egyetlen posztban beszólt Rákay Philipnek és Balásy Gyulának is
Új filmjének bejelentése mellett Lengyel Tamás kemény politikai-üzleti utalásokat is tett a közösségi médiában. A színész Rákay Philip mellett Balásy Gyulát és a NER-hez köthető „kitartott oligarchákat” is bírálta.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 05.



Lengyel Tamás egy keddi bejegyzésben számolt be legújabb filmje, Az örökség elkészültéről. A színész a posztot azzal a felütéssel indítja, hogy „Jó hát nem Rákay Philip volt a producere a nyolc éve dédelgetett filmtervünknek, mert akkor nem annyi lett volna a film költségvetése, mint a producer úr két autója, hanem valószínűleg milliárdos nagyságrend.”

A színész szerint a független filmekkel foglalkozó Vertigo Média látta meg a lehetőséget a projektben.

„Végre elkészült Az örökség című trhillerünk.”

A színész ezután felvetette, hogy vajon az ő alkotásuk sikeresebb lesz-e a kormányközeli producer filmjénél.

Lengyel szerint az biztos, „hogy a filmben, amikor harcolni kell nem egy narrátor érkezik elmesélni, mit kellene látnunk, mint az Aranybullában, hanem komoly verekedés van.”

Az akciójelenetek forgatásának nehézségeiről szólva bevallotta, hogy eléggé megterhelő volt.

A színész a forgatási nehézségeket egy politikai párhuzammal zárta: „Mondhatom, eléggé tele is volt a gatya, mint ahogy Balasy Gyulának tegnap, vagy a többi érdemtelenül, verseny és szakmaiság nélkül meggazdagodott és kitartott oligarchának most.”

A szóban forgó filmben szerepel még rajta kívül többek között Molnár Áron és Mucsi Zoltán is. Az új magyar thriller előzetesét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Geszti Péter elmagyarázza, hogyan kereshetett Balásy Gyula ennyi pénzt, és felteszi a kérdést: hol lehet a többi?
A dalszerző-reklámszakember egy posztban fogalmazott meg súlyos állításokat Balásy Gyuláról. Szerinte a 2015 után bevezetett 15%-os jutalékrendszer torzította a piacot és károsította az államot.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 05.



Geszti Péter dalszerző-reklámszakember egy közösségi médiában közzétett bejegyzésben fejtette ki véleményét a kormányzati kommunikációs költésekről és annak vélt rendszeréről. A poszt apropóját az adta, hogy Balásy Gyula, a kormányzati kommunikáció kulcsszereplője egy hétfői interjúban bejelentette, cégcsoportját és magántőkealapokban lévő vagyonának jelentős részét felajánlja a magyar államnak.

Geszti a posztját egy drámai felütéssel kezdi: „Megborult az első dominó. Hamarosan dől a többi is. Szinte magától.” A bejegyzés visszatérő mondata, hogy „Balásy sír”, de a szerző szerint nincs ok az örömre, mert a probléma az egész rendszert érinti. „De mi sem nevetünk” – teszi hozzá.

A dalszerző felidézi, hogy állítása szerint 2015 után az állami reklámtendereken egy fix, 15 százalékos ügynökségi jutalékot vezettek be. Úgy véli, ez az arány „messze fölötte volt a piaci átlagnak, hiszen a nagyobb cégek akár 2-3%-ért is vállaltak ilyen munkát komoly megrendelések esetén”. A poszt írója szerint ez a gyakorlat egyszerre torzította a piacot, károsította meg az államot, és „brutális fix nyereséget biztosított a kijelölt csókosoknak”.

A bejegyzés szerint az állam vált a legnagyobb hirdetővé az országban, ami felveti a kérdést a visszacsorgatott pénzekkel kapcsolatban.

„Adja magát a kérdés, hogy mindazok a cégek, amelyek kijelölésre kerültek, mennyi alkotmányos költséggel kellett, hogy számoljanak, vagyis mennyit kellett visszatömni megrendelőik zsebébe?”

Geszti Péter szerint ezek a „pénzszivattyúk” nélkülözhetetlenek voltak a NER korrupciós rendszerének működéséhez.

A szerző úgy látja, a korábban ismeretlen Balásy Gyula súlytalansága miatt válhatott ideális, problémamentes közvetítővé. „Kellett valaki, aki bevállalta a szakmailag védhetetlen médiaelhelyezéseket, például azt, hogy egy - egy útszakaszon rendszeresen eszetlen mennyiségben jelent meg ugyanaz a plakát.” Ezt a gyakorlatot Geszti „totálisan felesleges pénzszórásnak” nevezi, amely szerinte ráadásul árt az üzenetnek.

A poszt szerint a túlzásba vitt kormányzati hirdetések sokakat elidegenítettek. „A mindent ellepő kormányzati hirdetésektől egyre többen fordultak el undorodva, és az ilyen »túlhirdetés« nemcsak a politika felé terelte a korábban közélettel nem foglalkozó választókat, hanem felbőszítette a későbbi szavazók nagy részét.”

Geszti Péter úgy fogalmaz, a megrendelő ezzel saját magának ártott. A dalszerző szerint a közpénz nem volt szempont. „De a közpénz nem számított, orrán-száján dőlt a propaganda, mert közben csengett a fix jutalék. De kinek?” – teszi fel a kérdést.

A bejegyzés számszerűsíti is a vélt profitot. Azt állítja, Balásy Gyula cégein 2017-től legalább 1200 milliárd forint közpénz folyt át. Ennek 15%-os jutalékát 180 milliárd forintra teszi, majd hozzáteszi: „Ebből 1500 Ferrarit lehet venni. Balásynak egy tucat sincs. Ki járhat a többivel? Egy feltaláló? Egy gázszerelő? Egy utcai harcos?” A legfrissebb sajtószámítások szerint egyébként Balásy államnak felajánlott cégei 2017 óta 92,5 milliárd forint osztalékot fizettek ki.

Geszti Péter szerint a történet a pénzügyi oldalon túl morálisan is siralmas. Felteszi a kérdést, „hogy milyen emberek azok, aki a gyűlöletkampányokat kitalálták, kivitelezték, akik bevállalták a védhetetlent?”

„Mi lehet a lelkiismeretük helyén? Egy széf?”

A poszt konkrét példákat is említ, szerinte voltak, „aki bombákat nyomtattak az utcai hirdetésekre fenyegetésként, és kampányvideókban magyar apákat küldtek AI üzemmódban meghalni egy kitalált és sosem létezett háborús frontra”.

Geszti szerint a kampányok készítői „cselekvő bűntársak lettek abban, hogy szénné abuzálták a magyar társadalmat”. Majd felteszi a kérdést: „És vajon mikor jön el a pillanat, amikor előkerül a rémisztő mondat: parancsra cselekedtem?”

A posztot a refrén ismétlésével és egyfajta figyelmeztetéssel zárja: „Balásy sír. Felkészül Matolcsy, Mága, a tizedes meg a többiek…”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Panyi Szabolcs az ukrán arany visszaadásáról: Ez egy újabb beismerése annak, hogy az egész pénzszállítós történet, illetve az arra felhúzott kampány teljes kamu volt
Az oknyomozó újságíró Volodimir Zelenszkij bejelentésére reagált, miszerint Magyarország visszaadta az Oschadbank lefoglalt 82 millió dollárnyi vagyonát. Panyi szerint ez beismeri, hogy a kormány „háborús maffiára” hivatkozó kampány-narratívája hamis volt.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 06.



Panyi Szabolcs a Facebookon reagált a hírre, miszerint Ukrajna visszakapta a márciusban lefoglalt készpénzt és aranyrudakat. Az oknyomozó újságíró ebből arra a következtetésre jutott, hogy a szállítmány nem kapcsolódhatott bűncselekményhez, mert akkor a magyar hatóságok nem szolgáltathatták volna vissza. Álláspontja szerint

„ez tehát egy újabb beismerése annak, hogy az egész ukrán pénzszállítós történet, illetve az arra felhúzott kampány teljes kamu volt.”

Az újságíró szerint azonban a pénz visszaadása nem jelenti az ügy végét.

„Csakhogy a történetnek ezzel nincs vége, az ukrán bank és pénzszállítók feljelentései alapján ugyanis zajlanak a nyomozások – mégpedig a finoman szólva is illegálisnak tűnő rajtaütés körülményei, így az ukrán pénzszállítók jogalap nélküli fogvatartása miatt.”

Panyi a posztjában felidézi a történteket. Állítása szerint „Március 5-én a TEK lekapcsolta az ukrán állami Oscsadbank két pénzszállító furgonját Magyarországon, hét alkalmazottat előállított, és kb. 82 millió dollár értékű készpénzt és aranyat lefoglalt.” Hozzáteszi, a kormányzati kommunikáció ezt követően azonnal azt kezdte terjeszteni, hogy a szállítmány illegális és egy „háborús maffiához” kötődik.

Ezzel szemben Panyi négy, az ügyet ismerő forrásra hivatkozva azt állítja, „a valóságban ez egy politikailag motivált titkosszolgálati akció volt, amelyet Farkas Örs — Rogán Antal kulcsembere, titkosszolgálati államtitkár — személyesen felügyelt,

célja pedig egy Ukrajna elleni konfliktus kiprovokálása volt az április 12-i választások előtt.”

Az oknyomozó szerint a magyar szolgálatok már januártól figyelték az ukrán pénzszállítók útjait. Az eredeti szándék az volt, hogy fegyvereket találnak, amivel egy terrorizmus- vagy fegyvercsempészet-narratívát építhettek volna fel, de ez a terv meghiúsult. Panyi szerint miután ez nem sikerült, egy sebtében kidolgozott megoldás következett: „a NAV-ot kérték meg, hogy pénzmosás gyanúja címén utólag legitimálja az akciót, ami súlyos belső felháborodást keltett a hatóságnál.”

Panyi szerint a művelet szervezői a kudarc ellenére is sikerként tekintettek az akcióra.

„úgy vélik, a razzia hírére tette Zelenszkij azt a kijelentését egy aznap délutáni sajtótájékoztatóján, amelyet Orbán elleni fenyegetésként lehetett beállítani — komoly propagandaajándékként a Fidesz kampányának.”

Azonban Panyi szerint „ez a húzás sem jött be, ahogy az Orbán-rezsim egész ukránozós kampánya egy hatalmas kudarcnak bizonyult.”

Az újságíró azzal zárja posztját, hogy az akciót nem lehet meg nem történtté tenni, és most a magyar igazságszolgáltatáson a sor, hogy kiderítse, kit és milyen felelősség terhel. Az ukrán bank jogi képviselője korábban hivatali visszaélés és terrorcselekmény gyanújával tett feljelentést, a hét ukrán pénzszállító nevében pedig jogellenes fogvatartás és hivatali visszaélés miatt kezdeményeztek jogi lépéseket. Egy másik cikkben Hennagyij Kuznyecov, az Oschadbank munkatársa azt állította, hogy az akció után erőszakkal injekciót adtak be neki.

„Az ügyben annyi egyéni és intézményi szereplő – Miniszterelnöki Kabinetiroda, NAV, TEK, IH, AH stb – érintett, hogy várhatóan lesz elegendő együttműködő tanú és dokumentum az akció részleteinek rekonstruálásához”

- írta zárásként Panyi Szabolcs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vidéki Prókátor: Örülök Varga Judit podcastjének, de választ kell adnia, miért figyeltek meg magyarokat az izraeli kémszoftverrel
A Vidéki Prókátor a volt igazságügyi miniszter új podcastjére reagálva a Pegasus-ügyben való felelősségét firtatja. A 2021-es incidens során a hatóság civileket hallgatott le bírói végzés nélkül, és ma sem tudni, ki írta alá a kiberfegyver bevetését.


A kegyelmi botrányt kirobbantó, Vidéki Prókátor álnéven író jogász Varga Judit új podcastjének hírére reagált egy bejegyzésben.

A Varga Judit politikai karrierjébe kerülő kegyelmi botrányt kirobbantó jogász örül a fejleménynek, mert ez azt a reményt kelti benne, hogy „ezentúl remélhetőleg olyan országban fogunk élni, melyben a törvényes keretek között bárki szabadon kinyilváníthatja bármiről nyilvánosan is a véleményét és nem kell emiatt semmiféle retorziótól tartania”. Ezt az ideális állapotot állítja szembe azzal a rendszerrel, amelyet szerinte Varga Judit is szolgált, és „amelyben az állami szektorban sunyi módon fortélyos félelemben tartották a munkavállalókat”.

A jogász szerint a volt miniszternek ugyanakkor elszámolással kellene szolgálnia a nemzet felé.

Úgy véli, Varga Judit adós egy válasszal arra, hogy „milyen okból, milyen célból és milyen jogi alapon figyeltetett meg és hallgattatott le a minisztersége idején az Orbán-kormány olyan magyar állampolgárokat egy titokban beszerzett izraeli kémszoftverrel, akikkel szemben tudomásom szerint azóta sem merült fel semmilyen bűncselekmény gyanúja”.

Varga Judit nem kerülheti meg a válaszadást, és amennyiben kiderül, hogy a megfigyelések jogszerűtlenek voltak, akkor „vállalnia kell a jogi felelősséget” - írja a Vidéki Prókátor.

Majd elvárásokat fogalmaz meg az új kormány, és külön az új igazságügyi miniszter felé. Azt kéri, hogy egy mindenre kiterjedő vizsgálat után hozzák nyilvánosságra a Pegasus-ügy megállapításait, és ha kell, indítsák el a szükséges eljárásokat. Emellett követeli, hogy a törvénysértő módon megfigyelt embereket részesítsék anyagi és erkölcsi jóvátételben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk