Nicolas Cage őrült, sátánista sorozatgyilkos a Longlegs, a Rémben, ami a nyár horrorja
Először ismerjük meg az alkotót magát, az író-rendező Oz Perkinst. Vagyis mostanában, amióta a kamera kevésbé látványos oldalán is áll, Osgood Perkinst, aki nem más, mint Anthony Perkins fia.
Ő alakította Norman Batest, akinek zseniális játéka szinte bebetonozta Perkinst a horrorfilmek kultikus gyilkosai közé. A Pszicho-sorozat megélt két folytatást is, aminek az utolsó darabját maga Anthony Perkins rendezte. Talán innen jöhetett a vágy a kis Osgoodban, hogy ne csak a megvilágított oldalon szerepeljen.
Osgood olyan „klasszikusokban” szerepelt színészként, mint a Doktor Szöszi két része, ahol a magas, fura, kicsit belassult Davidet alakította. Illetve főszerepet játszott minden idők egyik legjobb „rosszfilmjében”, a Kutyául vagyok, de gyógyíttatom magamban, amiben ő volt Gary Busey védőangyala. Gary karaktere ebben a filmben meghalt, és kutyatestben tért vissza a földre, hogy kijavítsa hibáit. A történet eddig nem is annyira furcsa, de az, hogy nem igazán használtak kutyát a forgatáson, hanem az akkor közel 60 éves Busey mászkált az egész film alatt négykézláb, ugatott és pisilt, mint egy valós kutya, az valami fantasztikusan bizarr volt.
2015-ben rendezőként és íróként jegyzett egy kis költségvetésű horrort, a Februaryt (sok néven futott, láttam The Blackcoats Daughter címen is) az akkor még ismeretlenebb Emma Roberts-szel és Kiernan Shipka-val. Nekem már ebben a filmben feltűnt, hogy mennyire jól kezeli a beszéd nélküli, atmoszférikus jeleneteket a rendező. Ezután egy gyengébb filmet csinált a Netflixnek, az I Am the Pretty Things That Lives in the House-t. Majd készített egy Juliska és Jancsi című feldolgozást, a klasszikus Grimm-mese alapján, aminek középpontjába Juliskát helyezte.
Talán a Robert Edggers nevével fémjelzett A boszorkányhoz, vagy az Ari Aster-féle Örökséghez tudnám hasonlítani, csak sokkal visszafogottabb előadásban.
Rendezőnk összes filmje eltúlzottan lassú, melankolikus, atmoszférikus és sok minden igazából nem történik bennük. Oz igazi művész-horror rendező, amit a Longlegs nézői nem biztos, hogy jó néven fognak venni.
A hatalmas hype ellenére azonban a nézői vélemények teljesen megoszlanak, bár a kritikusok imádják a Longlegs-t. Szinte 50-50% azoknak az aránya, akik azt mondják, hogy ez az utóbbi évek legjobb horrorfilmje, és akik szerint egy unalmas, öncélú, nem félelmetes, értelmetlen nyomozás története. Azt kell, hogy mondjam, mindkét nézetet megértem, és van igazság mindkét véleményben.
A legnagyobb probléma: túl nagy volt a felhajtás. Nagyon ügyes marketinggel elérték, hogy sokan meg akarják nézni a filmet, szájról szájra terjedt az interneten a hype. Nem láttuk egy trailerben sem Nicolas Cage Longlegs karakterét, és hatásos módon vágták össze Andres Arochi operatőr bámulatosan szép képeit, melyekből zavarba ejtő előzeteseket készíthettek. Tényleg emelem a kalapom, hogy egy kis költségvetésű művészfilmet sikerült így nagy volumenben eladni.
Ugyanakkor akik a félrevezető marketing miatt ültek be rá, azok nagyon unták magukat. Én tudtam, mire lehet számítani az író-rendezőtől – misztikum, ízesítve egy csipetnyi sátánizmussal, gyönyörű képek, lassú történetvezetés, és az egész filmet végigkísérő hátborzongató feszültség, rettegés. Nem tipikus horrorfilmes jumpscare-ek, inkább kellemetlen feszültség van itt, amit megtör egy-egy hirtelen erőszakos jelenet. Én nagyon élveztem, de megértem, ha valakinek ez unalmas.
Történetünk szerint valamikor a '90-es években járunk. Egy fiatal FBI-ügynököt, Lee Harkert (Maika Monroe) ráállítanak egy több mint 30 éve ügyködő sorozatgyilkos, Longlegs (Nic Cage) ügyére. Senki sem tudja, hogyan gyilkol, de családokat irt ki, úgy, hogy olyan, mintha ott sem lett volna a gyilkosság helyszínein. Ám minden tetthelyen otthagy egy aláírt, kódolt levelet, illetve még egy összefüggés: mindegyik családban a lánygyermekeknek az adott hónap 14-én van a születésnapja.
Lee viszonylag hamar összerakja a szálakat, és innen elindul egy teljesen másfajta film. Kicsit úgy lehetne összefoglalni, hogy A bárányok hallgatnak, a Hetedik és egy lassú, atmoszférikus thriller keveréke. Horrornak nem nevezném, mert tényleg nem igazán félelmetes a film, a nyomozós szál is gyengébb, és a főszereplőt is eléggé elidegenítik a nézőtől, így drukkolni sem tudunk igazán neki.
Pedig Maika Monroe élete alakítását hozná, csak a karaktere fogja vissza – tényleg látszott rajta, hogy nagyon felkészült a szerepére. Nic Cage viszont 100%-on pörög, ezt a szerepet neki írták, alig ismertem meg az amúgy kicsit béna maszk alatt – nem tehetnek róla, kis költségvetésű a film… Ha nem tudnám, hogy Cage az, akkor lehet azt hinném valaki őt próbálja utánozni és nagyon eltúlozza a ripacskodást.
– a vetítésen is, amin voltam sokan nevetgéltek rajta. Szerintem tökéletesen hozta az őrült sátánista sorozatgyilkost, sosem tudtam, mit várhatok, amikor megjelent a vásznon.
Technikailag Cage maszkján kívül hibátlan a film. Nagyon atmoszférikus, sokszor szinte zajok sincsenek, csak csendben várjuk, hogy valami megjelenjen a háttérben, ami nem gyakran történik, ezért amikor látunk ott „valamit”, akkor különösen sokkolóan hat.
Ne legyen félreértés, azért nem fogja vissza magát Osgood egy pillanatig sem, de a trancsírozás általában kamerán kívül történik, és mi csak az eredményét látjuk, ha látjuk egyáltalán. Az operatőri munkát már említettem: Andres Arochira érdemes odafigyelni, ez az első nagyjátékfilmje.
Akik szeretik a lassú szerzőifilmeket, vagy az atmoszférikus thrillereket, esetleg látták Oz Perkins eddigi munkáit (nem a Doktor Szöszikre gondolok), azok imádni fogják a Longlegset. Akik egy újabb A bárányok hallgatnakra vagy Hetedikre vágynak, amikhez mindenki hasonlítja a filmet (én is egyébként), azok csalódni fognak, mert jóval lassabb, egyszerre egyszerűbb és bonyolultabb is a mozi.
A mozit egyébként eredeti nyelven ajánlom, mert Nic Cage őrült hangját vagy eredetiben, vagy Józsa Imre szinkronjával érdemes csak megnézni, és utóbbi sajnos már lehetetlen a művész korai halála miatt. A Longlegs viszont megtekinthető a magyar mozikban, remélem sokan megnézik majd!
