KULT
A Rovatból

Találd meg a „kapudrogot” a gyereknek az olvasáshoz! - Kormos Lili az Analóg Olvasó Mozgalomról

Miért olvasunk? Olvasunk egyáltalán? Eleget? És ami a legfontosabb: hogyan olvasunk? És hogyan kéne? Az olvasás igazi szerelmesével és most már mondhatjuk, szakértőjével beszélgettünk a témáról.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. május 26.



Olvasni jó. Ezzel a mondattal valószínűleg még olyanok is egyetértenek (önszántukból vagy mert így illik), akik maguk nem annyira szeretnek. De vajon baj-e, ha valaki nem olvas rendszeresen? És hogyan lehet esetleg megszerettetni vele? Érdekes kérdés volna az is, hogy ha valaki megszerette, hogyan tudják sokszor (például kényszeres erőltetéssel) megutáltatni, de ez a téma túlfeszítené ezen írás kereteit.

Kormos Lili újságíró, blogger nem kis feladatra vállalkozott, amikor bő egy éve létrehozta az Analóg Olvasó Mozgalmat, és az ahhoz kapcsolódó Facebook-csoportot. Olyan korban tette, amikor az olvasás (habár mennyiségileg nem csökken) kezd egyre inkább átkerülni az online térbe. Arról beszélgettem vele, mi sarkallta arra, hogy számtalan különböző helyen megjelent írása után az olvasással kezdjen behatóan foglalkozni, miért pont analóg a mozgalom és meg lehet-e szerettetni az olvasást. Beszélgetésünk a félig szabad, félig veszélyhelyzet alatt zajlott le, így néhány olyan dolog is elhangzott, ami praktikus olvasási tanács lehet akár karantén idejére is. Ha tényleg jön a vírus következő hulláma, még hasznát is vehetjük...

- Hogyan segíthetett az olvasás ezekben a bezárt időkben? Persze szórakoztat, mint mindig, de milyen pluszt tud adni egy ilyen speciális helyzetben?

- Az olvasás most is úgy működik, mint máskor. A funkciói alapvetően nem változtak, a mi körülményeink viszont igen. Úgyhogy először is:

akkor olvass, ha tényleg jól is esik.

Ez egy nagyon bonyolult időszak, nem volt részünk még hasonlóban, a mi generációnknak legalábbis, ezért tele vagyunk szorongásokkal. Aki úgy érzi, hogy nem tud koncentrálni egy szövegre, egy hosszabb történetre, az hagyja, és csináljon valami olyat, ami jól esik, ami tényleg pihenteti, ne legyen még az olvasás is egy frusztrációs forrás. Akinek viszont ilyenkor sem okoz gondot fókuszálni, odafigyelni egy sztori összefüggéseire, annak pont azt fogja adni, amit máskor is: menekülőutat a valóság elől, új perspektívákat a saját élethelyzetére, azt az érzést, hogy nincs egyedül, mert máshol, máskor, mások is jártak már így... Néhány órát, amit nem a Covid-hírek böngészésével, lehetséges forgatókönyvek kidolgozásával tölt, ez már önmagában egy óriási plusz.

Kormos Lili a TEDxYouth@Budapesten

- Van rá valami recept, hogy akinek nem kedvence az olvasás, megszeresse? Hogy eggyel több hasznos/szórakoztató elfoglaltsága legyen a koronavírushoz hasonló szituációk idejére? (Valamilyen kapudrog-jellegű könyv például...)

- Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy nem mindenki fogja megszeretni az olvasást, bármennyire szeretnénk is, hogy így legyen. Viszont

érdeklődési köre kb. mindenkinek van, úgyhogy azt mondanám, olyan könyvvel érdemes próbálkozni, ami az illető kedves témáihoz kapcsolódik. Mindegy, hogy egy sztársportoló életrajzáról van szó vagy szakkönyvről valamilyen témában, a fő, hogy tudjon kapcsolódni hozzá.

Nekem abszolút kapudrog könyv volt a Tüskevár, Harisnyás Pippi, meg a Titkos kert, de hát én akkor 8-10 éves kislány voltam, szóval nem mondhatom, hogy ez a bevált recept. De azt az érzést, hogy kezembe vettem ezt a könyvet, elmélyültem benne, és félórára, egy órára, akármennyi időre kizökkentem ebből a monoton karantén-valóságból a szépirodalomtól kezdve az életrajzon át, a történelmi visszaemlékezésig bármi meg tudja adni.

- Én abban az érdekes helyzetben voltam, hogy teljesen véletlenül épp a veszélyhelyzet miatti bezártság idején olvastam Térey János A legkisebb jégkorszak című könyvét - olykor egész döbbenetes volt a hasonlóság a fiktív 2019 világa a 2010 év eleji valósággal. (És milyen tragikus fordulat a sorstól, hogy a szerző ezt már nem érhette meg...) Tudunk még olvasmányt ajánlani, ami hasonló esetet mutat be, mint a koronavírus? Hátha van olyan, akinek az ad valami pluszt, ha arról olvas, más (még ha fiktív szereplő is) hogyan birkózik meg egy ilyen szokatlan helyzettel.

- Én azt mondanám, hogy most olyat olvassanak, ami elszakítja őket ettől a helyzettől, nem hiányzik a plusz nyomasztás. De! Ha valaki mindenáron ragaszkodik hozzá, akkor nyilván Camus Pestise, egy abszolút idevágó olvasmány, az új fordítás ráadásul zseniális lett szerintem. Aztán ott van Bauby Szakafander és pillangója, Deborah Feldmantól az Unorthodox, vagy Manntól A varázshegy.

Ezek a történetek különböző szempontokból nézik ugyanazt a helyzetet: mi történik, ha bezáródnak a kapuk körülötted?

Mindegy, hogy te zárod magadra, eleve zárt kapuk mögött élsz, vagy rád csukják, de ott találod magad egy helyzetben, amiből nem tudsz vagy nem akarsz kilépni. Akkor most mi lesz? Nekem ez az igazán érdekes, hogy ki mit kezd a bezártsággal, illetve a bezártságnak milyen arcai vannak. Ha a jelenlegi helyzetünkhöz kapcsolódó könyvet akarnék olvasni, akkor biztos erre keresgélnék.

- Nem tudom, mi a "koronavírus miatti kijárási korlátozás" ellentéte, de aki el akarna szakadni egy ilyen helyzetben a nyomasztó valóságtól, annak mit lehet ajánlani?

- REJTŐ, REJTŐ, REJTŐ! Ez csak félig vicc,

szerintem ugyanis Rejtő Jenő orvosság a nehéz helyzetekre, receptre kéne felírni szorongás, melankólia, általános búbánat ellen.

- Akinek nem tetszik, annak P.G. Woodhouse-t, Agatha Christie-t, Raymond Chandlert ajánlom. De igazából bármi, ami úgy érzed, hogy most jól esik: valami, amit halogatsz, valami, amit már régóta újra olvastál volna, egy kötelező, amit skippeltél... Ez most egy tök jó időszak arra, hogy a könyves bakancslistádról húzgálj ki tételeket. A lényeg, hogy jól essen. Azért én akkor is azt mondom, hogy REJTŐ!

- Magáról az analóg olvasásról. Honnan jött ez a téma?

- Megláttam a TEDxYouth felhívását, és mindenképp szerettem volna pályázni, de hát ugye mivel? Az elég hamar eldőlt, hogy az olvasás felől szeretnék közelíteni, na, de mit mondjak? Önmagában az nem egy erős állítás, hogy szeretek olvasni, meg kit érdekel tulajdonképpen - úgyhogy kerestem valami markánsabbat. Egy barátom akkor küldte át azt a cikket, ami Wolfe professzor Reader, come home című könyvét szemlézte, és akkor rájöttem, hogy ez az, ezzel kell elindulni. A nulladik kérdéssel, ami megelőzi a „mit olvasol”-t? A "hogyan" olvasol?

Rajtad mit változtatott az online töltött idő? A te figyelmed mennyire tört szét? Benne tudsz még maradni egy könyv szövegében, vagy kizökkensz?

Szerintem most ezek az igazán fontos kérdések. Ehhez azonban kellett egy közösség, akikkel lehet beszélgetni. Hát így lett az Analóg Olvasó.

Analóg olvasó | Lili Kormos | TEDxYouth@Budapest

Ha éppen nem ír (blogba, újságba, reklámba...), akkor olvas. Sokszor arról ír, hogy mit olvas. Ezt csinálta például az Európa Kiadó marketingvezetőjeként. Dolg...

- Egy pszichológiai tanulmány szerint állítólag az ember olvasásélményéhez fontos, hogy a lapok fogásával érezze, mennyit olvasott el és mennyi van még hátra. Ezen túl miért pont analóg a mozgalom?

- Mert attól függetlenül, hogy nyomtatott könyv vagy kindle, vagy bármi, az olvasás még mindig egy nagyon analóg tevékenység. A te képzeleted színezi a sztorit, te vagy a történetben, te nevetsz a poénokon, nincs digitális segítség, kép, videó, hogy neked itt mit kell látnod, hallanod, érezned. Illetve ez egy utalás Wolfe kutatására is, miszerint

az analóg olvasás (mikor kézbe veszel egy könyvet, és akkor azt olvasod) egész másképp stimulálja az idegrendszered, mint amikor mondjuk számítógépen olvasol valamit.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk