MÚLT
A Rovatból

Neked bejön, ha egy férfi két copfban hordja a hosszú haját? – Régen pedig ez volt a divat

Régebbi korokban a magyar legények ugyanis gyakran viseltek ilyen frizurát, egészen a ’48-as szabadságharcig. Sokáig varkocsok, csimbókok és üstökök uralták a férfi-hajdivatot.

Link másolása

Egykor nem csak akkor hordott hosszú hajat egy férfi, ha metálzenét hallgatott, hipszter-professzor volt vagy úgy próbált meg nőhöz jutni, hogy Momoa-utánzatra növesztette a haját, hátha a kiszemeltek nem veszik észre a tincsek alatt megbúvó különbséget. A 19. század közepéig az lett volna feltűnő és lázadó magatartás, ha egy fiú tüsifrizurát vágatott volna magának. A múltban csak az előkelő rétegek követték a divatot, a hajviselet ugyanis utalt a származásra és vagyoni helyzetre is.

A magyar férfiak évszázadokig hosszú hajat viseltek, a 15-18. században pedig már varkoccsal, azaz fonással felturbózták a loboncukat. Nyelvészeti érdekesség, hogy a varkocs szó kikopott a köztudatból a copf javára, holott a lengyel nyelvben is a (magyar szóval azonos hangzású) „warkocz” jelenti ezt a hajviseletet.

Az elválasztott hajat általában sodorva vagy a fül mellé fonva, csimbókban viselték a honi férfiak. A csimbók tipikus magyar szokásként gyűrűzött be a hajkultúrába: a tincseket három ágra fonták, és mindig a fül előtt kétoldalt kötötték csomóba, soha nem hátul, de néha csak úgy lógva hagyták a varkocsba fogott frizurát. Amikor egy férfi kopaszodni kezdett, a gyérülő hajkoronáját kipótolta és úgy kötötte meg, úgyhogy gyakorlatilag férfi fonat-parókát is hordtak elődeink. Az sem volt ritka, hogy az üstököt – amely a homlok közepétől induló hajtincs vagy hajcsomó – több ágú fonatban hordták hátul. Akik munka közben összefogták a hajukat, azok görbefésűvel tűzték fel, vagy hátul zacskóba kötözték, esetleg csak begyűrték a kalap vagy süveg alá.

Pogány hagyományokhoz híven sokszor nyírták körbe a férfiak az üstököt vagy a fonatot a kobakjukon, hogy csak az a bizonyos tincs érvényesüljön. Báthory István lengyelországi uralkodása idején ez a hajviselet a lengyeleknél sajátos formában terjedt el: a hajat csak a halánték feletti vékony csíkban és a tarkón nyírták kopaszra, a többit meghagyták, a kompozícióhoz pedig lekonyuló hosszú bajusz dukált.

A borotvált üstökű kopasz fej később már csak a világól elzártan élő, moldvai csángó férfiaknál maradt népszerű.

Az 1848-as szabadságharc azonban felülírta a hagyományokat, hiszen a praktikum és a higiénia úgy kívánta meg, hogy a résztvevő katonák és nemzetőrök megváljanak hajzuhatagjaiktól. És köszönhetően az általános hadkötelezettségnek, elég gyorsan lezajlott a forradalmi változás.

A 19. század végén már csak a hagyományőrző idősek és pásztorok őrizték fejük búbján az egykor átlagosnak számító, hosszú sörényüket. Ugyan ’48-ban még akadtak olyan székelyek, akiknek csimbókba volt kötve a hajuk, de utána egyre jobban kikopott az a szokás, hogy az urak és az asszonyok hajviselete hasonlítson egymáshoz. Utána a fiatalok úgynevezett körhajat (ez a nyakszirt alatt lekerekített, elöl hosszabbra meghagyott hajviselet), az öregek és a gyerekek kefehajat vagy csikófrizurát hordtak, a legények pedig félrefésültet.

Egy nemzetőr legendás, félméteres hajfonata

Élt egy 1848-as nemzetőr, Kovács János, aki nem volt hősies harcos, és semmi különöset nem jegyzett fel róla a történelem. Csupán azért maradt meg az emberiség emlékezetében, mert ellenállt az egyre divatosabbá váló rövid frizurának, és hosszú, 52 centiméteres copfjával jelentkezett szolgálatra. A hosszú, hármas fonása zsinór nélkül is egyben maradt, mivel az ápolásához disznóhájat használt.

Ám a „tincshangulatot” hamar letörték a nemzetőrségben, hiszen az osztrák-magyar közös hadsereg tagjai egyenruhát, fegyvert, valamint kötelező hajnyírást is kaptak. János azonban eltette emlékbe levágott haját, így kerülhetett később a vaskos varkocs a Néprajzi Múzeumba, a textil- és viseletgyűjtemény 83 967. leltári számú tárgyaként. Egyes régiókban a haj levágása gyakorlatilag csonkítással ért fel, és büntetésként alkalmazták, illetve rendkívül megalázónak élte meg az, akit megkopasztottak. A magyar parasztságnál a legtovább élő hiedelem a levágott haj és köröm szétszórásának tilalma volt.

Ami a szakállat illeti, sokáig nemesi kiváltságnak számított, főleg a feudalizmus alatt. A szabadságharc után főként idősebb férfiak növesztették, ugyanis rangot és kort jelzett. Akkoriban hódított a Kossuth-szakáll: az arc- és állperemen rövidre nyírt fazon. Divatos volt még a körszakáll, a barkó, pajesz (más néven pakumpart) vagy a széles császárszakáll is, de a legtöbben szakáll nélkül jártak.

A magyar férfitrend fontos eleme volt egy időben a bajusz: az urak fejük ékességeként, büszkén hordták gondosan ápolt, fazonírozott szőrkötegüket. Hegyesre pödörve a nemesek és katonák hordták (egy zsíros kenőcs, a bajuszpedrő rögzítette peckesre), tőlük terjedt el a népesség szélesebb körében is. A 19. században a sodrott bajuszvég volt népszerű, de az első világháború után fokozatosan kiszorult a köztudatból.

Manapság a fiúk ugyan sokféle frizurát viselnek, de inkább a rövid- és félhosszú fazonokat részesítik előnyben, fonást legfeljebb mókából láthatunk egy legénybúcsún. A hosszú haj ritkaságnak számít az erősebbik nemnél (hipszterek, professzorok, latintánc-oktatók és viking-becsípődéses hagyományőrzők kasztjait leszámítva), ahogyan a terebélyes szakáll vagy körszakáll is, de önmagában bajuszt – szakáll nélkül – is igen kevesen viselnek. Holott a férfiaknak ugyanakkora fegyver lehet az arcszőrzettel való kísérletezés, mint a nőknek a malterosvödörnyi smink.

Források:

https://mondak.blog.hu/2010/07/06/magyar_hajviselet_a_varkocs

http://regi.asbothkeszthely.hu/palyazatok/Hatartalanul3/A%2019.%20szazad.pdf

https://www.neprajz.hu/gyujtemenyek/a-honap-mutargya/kovacs-janos-hajanak-ot-elete.html

http://www.mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1407.html

http://regi.asbothkeszthely.hu/palyazatok/Hatartalanul3/Szekelyfoldi.pdf

Herman Ottó: A magyar nép arcza és jelleme

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: