KULT
A Rovatból

Na’Conxypan, ópiumszívó és titkos kertek – nagyszabású Gulácsy-kiállítás nyílt a Nemzeti Galériában

Megmutatjuk, mely remekművét vágta szét a művész, miután elhatalmasodott rajta az elmebaj. Nézd meg velünk a kiállítás legszebb képeit!


Gulácsy Lajos kétségkívül a 20. század egyik legkülönösebb magyar festője. Az ő sokoldalú életművét mutatja be a Magyar Nemzeti Galériába legújabb kiállítása, melyben keveredik a valóság, az irodalom és a fantázia világa.

Mi már láttuk a Gulácsy - Na’Conxypan hercege című tárlatot, nézd meg velünk a legkülönlegesebb képeket, és megmutatjuk azt is, hogy mely remekművét vágta szét a művész miután elhatalmasodott rajta az elmebaj.

A varázsló kertje gimnázium óta az egyik kedvenc festményem, illusztrációként szerepelt az irodalom tankönyvünkben. Alkotásainak egyedi, rejtélyes világa már akkor is magával ragadott, így nagyon vártam a Galéria nagyszabású kiállítását, ahol élőben is megcsodálhattuk Gulácsy legszebb festményeit.

Gulácsy Lajos sokoldalú művész volt, a festés mellett írt verseket, novellákat, műkritikákat és egy regényt, a modern szellemű Thália Társaságnál pedig színházi díszleteket tervezett. A kiállításon a festmények, rajzok, illusztrációk mellett Gulácsy-kéziratok, a művészről készült fotók, illetve kortársainak néhány jellemző alkotását is megnézhettük.

Nagyrészt Itáliában alkotott, ahol az 1902-es római utazását követően többször is megfordult. Stílusán nyomott hagyott a szecesszió és az angol preraffaeliták érzékenysége, a szimbolizmus rejtélyessége, sőt az impresszionizmus könnyedsége is.

A kiállítás első termében Gulácsy különös portréit és önarcképeit vehettük szemügyre.

A művész szeretett maskarákba bújni, és barátait is gyakran festette le jelmezben.

Önarcképein gyakran játszott történelmi szerepeket, azonban Dante volt az egyetlen konkrét személy, akivel többször is azonosította magát képein. Dante volt az első modern költő, fantáziája, túlvilágia utazásai Gulácsyt is inspirálták. Saját Dante-kötetét mindig a zsebében hordta, otthonában pedig egy saját készítésű Dante maszk jelentette számára a költővel való állandó kapcsolatot.

Gulácsy nőideálját is nagyban befolyásolta Dante szerelme Beatrice iránt. Ő maga is egy ilyen furcsa áhitattal vágyott az igaz szerelemre, de álmai asszonyát végül csak a saját képzeletében találta meg.

Nőideálja a törékeny, álomszerű, megfoghatatlan szépségű asszony. A varázsló kertje című festményen a varázsló nem más, mint maga a művész. A sejtelmes hangulatú fesményt nézve azonban nem is igazán tudjuk ki varázsol el kit: a művész a szépséget, vagy az alig öltözött nő, a vörösruhás férfit.

Gulácsy az egész művészettörténet örökösének tartotta magát, így teljes természetességgel festett reneszánsz alakokat vagy középkori papokat. Leginkább azonban a rokokó világával azonosult, aminek külön szekciót szentel a kiállítás.

Erdélyiné arcképét sokáig hamisítványnak gondolták.

A rokokó hangulatú festményről a kutatások azonban bebizonyították, hogy bár az arcot utólag többször is szakszerűtlenül átfestették, a háttér és az előtérben lévő virágok Gulácsy keze munkája.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a falak sejtelmes zöld színe mindenhol rendkívül jól harmonizál a festményekkel, ezen kívül pedig Gulácsy különc öltözékére is rímel:

„Öltözetem változott. Gyöngéd almazöld Watteau-kabátka olvadékony selyemből, a porlepte gamásni helyett finom ivoir harisnya, ezüstcsattos magassarkú topán...”

A kiállításon külön szekció foglalkozik Gulácsy és az irodalom viszonyával. Fantáziája szüleményeit nemcsak lefestette, hanem szavakban is megfogalmazta. Inspirálták olvasmányélményei is, de láthattunk általa illusztrált könyveket, kiadványokat is.

A kiállítás újdonsága, hogy most először csodálhattuk meg külön kiállítási egységként, egybefüggő műcsoportként kezelve a művész Na’Conxypan-képeit. Gulácsy Na’Conxypánról szóló írásaiból pedig kát hangbúra alatt hallhattunk részleteket.

Na’Conxypán

Na’Conxypán egy Gulácsy által kitalált, megfestett és megírt világ, az elvágyódás helyszíne. Az észak-olasz kisvárosra emlékeztető környezetet szűzies lények, lidércek, groteszk emberalakok és régimódi, fantasztikus kosztümöket hordó figurák népesítik be, mint például vakolat-gyerekek vagy Holdkifli kisasszony.

Gulácsy a kitalált ország történetét újra és újra továbbírta. Na’Conxypán nyelvéhez még szótárt is szerkesztett. Annyira azonosult képzeletének e külön világával, hogy sokszor Na’Conxypán hercegének nevezte magát leveleiben.

„Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli”

– írta magáról Gulácsy. És valóban. A tárlaton láthattuk a természetet szenvedélyesen figyelő művész finom tájképeit és mély emberismeretről tanúskodó rajzait is.

Egy szekció megidézi Gulácsy első önálló kiállítását is, amit Rónai Dénes fotóműtermében rendeztek. A maga korában modernnek számító enteriőr kiállításon mécsesek közt, szekrények tetején és függönyökre akasztva állították ki Gulácsy festményeit, amiről egy felnagyított fotó is tanúskodik.

E fénykép nagy segítség volt az 1912-es kiállításon szereplő képek azonosításához, katalógus ugyanis nem készült.

A fotón felismerhető 7 képet a szemben lévő falon élőben is megcsodálhattuk, köztük Gulácsy egyik leghíresebb festményét a púpos vénkisasszonyról.

Gulácsy különös, álmokat, történeti hangulatokat, víziókat megidéző festészetét sokan szerették, de anyagi gondokkal kűzdött. A festményeit a gyermekeinek tartotta, és nem szívesen vált meg tőlük.

Amikor vásárlója akadt, inkább újrafestette, lemásolta saját alkotásait, és azokat adta el a gyűjtőknek.

Jó példa erre a kiállításon a Don Juan kertje képpár, amelynek bal oldali, második verzióját Mátéffy Ödön számára festette meg újra a művész.

Gulácsyt Velencében érte az első világháború. A hírre a művész amúgy is érzékeny idegzete összeroppant.

Egyre erősebben szorongott, üldözési téveszmék és halucinációk gyötörték.

Akutt pszichotikus állapotba került, ezért 1914-ben egy San Servo-szigeti elmekórházba szállították. Állapota változó volt, de akkor még folyamatosan alkotott. Ekkora vágta három darabra Rococo Conterto című festményét.

A tárlaton egymás mellett függő két nagyméretű Gulácsy-festményt e kiállítást megelőzően hasonlították össze először. Ennek tanulságairól egy érdekes videót is láthattunk.

Az elemzésekből egyértelműen kiderült, hogy Az ópiumszívó álma és a Rózsalovag valaha egy festmény volt.

A kép középső része nem maradt fenn, a Rózsalovag a festmény jobb oldala volt. Az ópiumszívó álma pedig a háromfelé vágott kép bal oldali része, amit elmebetegsége alatt a művész teljesen átfestett: Gulácsy levetkőztette és víz alá helyezte a rokokó hölgyet, lábaihoz víz alatti gombákat és más növényeket festett, szemben vele kalapos, álombeli férfifej bukkan fel. A vastag átfestéseket a kiállításon szabad szemmel is jól láthattuk.

Gulácsy utolsó alkotói korszakában, a háború tébolyában született a Fellázadt játékszerek című festmény is. Ezen jól megfigyelhettük a pszichotikus beteg teljes szétesését: a sötét, szürreális tájban félelmetes alakok, szörnyek népesítik be a széttöredezett kompozíciót.

Gulácsy rövid gyógyulási periódus után 1919-től már állandó kezelésre szorult, 1924-től pedig végleg a budapesti elmegyógyintézet lakója lett. Haláláig csaknem 8 éven keresztül a külvilágtól elzárva katatón állapotban vegetált Lipótmezőn a festő, aki ebben az időszakában már nem alkotott. Erről emlékezik meg tárlat utolsó, képek nélküli, fehér szekciója.

A Gulácsy. Na’Conxypan hercege című életmű-kiállítást augusztus 27-ig nézheted meg. Részletek a Magyar Nemzeti Galéria honlapján. Ezen kívül pedig jövőhéten nyílik a Szépművészeti Csontváry-kiállítása is. Így először láthatod párhuzamos nagykiállításokon a két “nagy, magányos mester” alkotásait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk