KULT
A Rovatból

Molnár Piroska: „Nem mehettünk el a történések mellett, meg kellett szólalnunk”

Évek óta a visszavonulást tervezi, de mint mondja, nem megy egyik pillanatról a másikra. Mesélt a legújabb bemutatójáról, és arról is, miként érinti a háború az ukrán határon játszódó Keresztanyut.


Molnár Piroska több generáció kedvence, ikonikus filmek, népszerű sorozatok és legendás színházi előadások sztárja. Ezúttal az RTL klubon futó Keresztanyu, és a Thália Télikertben bemutatótt A koponya című előadás adta a beszélgetésünk apropóját.

– Azért szeretem az interjúkat, mert felkészüléskor szinte mindig megtudok valami új érdekességet arról, akivel beszélgetni fogok. Például bevallom, az nekem teljesen újdonság volt, hogy ön indult Táncdalfesztiválon.

– Jaj, hagyjuk ezt! (nevet) Nekem eszem ágában nem volt jelentkezni. Főiskolások voltunk, és amikor indult a Táncdalfesztivál, kijöttek a főiskolára, és kiválasztottak, hogy tanuljam meg az egyik dalt.

Egészen képernyőig jutottam valami Hajdú Júlia dallal. Rémülten hallgattam vissza. Olyan hamis voltam, mint a bűn! Úgyhogy ennyit erről.

– Ön igazi többgenerációs kedvenc. Jó magam a legendás Hyppolit, a lakáj előadás óta nagy rajongója vagyok, ami a 80-as években ment…

– Nem volt az olyan rég!... Habár ha jobban utána számolok… Sajnos, igaza van.

– …A kisfiam viszont a Bors néniben szerette meg. A Bors néni Dajka Margit emlékezetes szerepe volt, de Ön sokkal hosszabb ideje játssza a szerepet, így tehát az elmúlt 20 évben felnőttek számára egyértelműen Ön Bors néni.

– Dajka Margit összesen körülbelül harmincszor játszotta és soha többet, de természetesen ő a „number one”. Én viszont huszonhét éve játszom.

Nagyon aranyos, jól sikerült előadás, nem tudom, hány generáció nőtt már fel rajta.

– Nem is értem, hogy győzi energiával.

– Egyre kevésbé. A Bors nénit ősztől le is adom. Egyre nehezebb minden fizikailag nekem.

– Hogy vészelte át a Covidot?

– Engem egyáltalán nem érintett. Amikor itthon kellett maradni, nagyon boldog voltam, mert végre pihentem kicsit. Sajnáltam a kollégákat, akiknek a megélhetése veszélybe került miatta, és borzasztó, hogy nagyon sok barátom meghalt, vagy súlyosan megbetegedett. De rám személy szerint semmilyen negatív hatása nem volt.

Most nem olyan rég volt egy pozitív Covid-tesztem, de egy enyhe náthánál nem éreztem többet. Itthon voltam hét napot.

– 2020-ban nagyon megijesztett minket, visszavonulásról beszélt.

– Én minden nap a visszavonulásról beszélek, és komolyan is gondolom, de hirtelen, egyszerre nem lehet mindent abbahagyni. Még megy néhány előadásom, amit évek óta teltházzal játszunk, és nem fogják levenni műsorról a színházak, hiszen az aranyat tojó tyúkot nem vágjuk le. Ilyenkor nem lehet azt mondani a kollégáknak, hogy én holnaptól nem jövök.

– Az biztos, hogy mi, nézők, nem szívesen engedjük el Piroskát.

– Egyszer eljön az ideje. Csak nem lehet egyik napról a másikra abbahagyni. Újakat már nem vállalok, de amiben vagyok, azt becsületesen be akarom fejezni.

– Azért van kivétel, hiszen épp most mutatták be a Thália Télikertben Martin McDonagh A koponya című darabját.

– A Tháliánál szerződésem van, ott egy évben legalább egy próbaidőszak kötelező. De a színház nagyon kedves velem, direkt olyan szerepet keresnek nekem, amiben semmiféle fizikai terhelésnek nem vagyok kitéve.

– A bemutató utáni fogadáson azt mondta, eddig nem szerette McDonagh darabjait.

– Nem mindegyiket. Értékelem a fekete humorát, de nem vágytam rá, hogy ilyet játsszam. De A koponya kifejezetten jól esik. Ebben talán még inkább érvényesül a rá jellemző fekete humor.

Nagyon jó Totth Benedek fordítása, remekül mondható a szöveg és a közönség is szereti, mert márciusra már elfogytak a jegyek.

– A koponya egy nagyon groteszk darab. Központi témája a halál, az elmúlás, de az egészhez valami egész bizarr szemszögből viszonyul. Nézőként néha bizony borsózott a hátam. Milyen élmény színészként belecsöppenni egy ilyen játékba? Mennyire lehet kívül maradni?

– A színész héttől-tízig benne van, előtte és utána pedig kívül van. Ez nem probléma.

Az orvos sem hal meg minden paciensével. Sajnálja persze, de nem élheti úgy át, mintha saját családtag lenne, mert akkor nem tudna gyógyítani.

– Az előadás Zayzon Zsolt első rendezése, aki maga is színész.

– Régóta dédelgeti magában, hogy rendezni fog, és most kapott rá lehetőséget. Szerintem nagyszerűen megoldotta, remek közös munka volt.

– Számít bármit is, ha egy színészkolléga átáll a barikád túl oldalára? Más vele a munka?

– Egyáltalán nem. Akkor ő rendező, és nem színész.

– Arra gondoltam, hogy aki maga is színész, az esetleg empatikusabb, jobban átlát bizonyos szituációkat.

– Nem mindig. Hogy mondjam… Minden nagy rendező nagyon jó színész, csak nem színpadra termett. Azért lett rendező, mert ugyanazt a színpadon nem tudná megjeleníteni, amit egyébként rendezőként tud egy szerepről.

Ugyanúgy tudnia kell egy szerepről mindent, mint a játszó színésznek.

– Az előadásban Vida Pétert, Csőre Gábort és Balaskó Bencét láthatjuk még.

– Péternek remek alkalom megmutatni, hogy nem csak a könnyű műfajokban van otthon. A legtöbben őt a kabaréból és a vígjátékokból ismerik, de itt megcsillogtatja a drámai vénáját is. Pedig könnyű lenne ezt a figurát is elvinni a kabaré irányába, de ő állja a sarat.

– Nem csak színházban láthatjuk, hiszen hétről hétre követhetjük a Keresztanyu sorozatban Róza mama kalandjait. Az embernek tényleg az az érzése, mintha ezt a sorozatot és szerepet kifejezetten Önre írták volna.

– Bár egy licence sorozatról beszélünk, de Hámori Barbara valóban úgy kért fel, hogy kifejezetten rám gondolt. A Drága örökösökben játszottam már egy kisebb szerepet, így találkoztunk.

Nekem egyáltalán nincs ellenemre. Sokan ódzkodnak attól, hogy tévésorozatban játsszanak. De azt mondom, én vagyok ott, és igyekszem ezer százalékig becsülettel csinálni.

Az ember nem hajszolja a népszerűséget, de azért jól esik, ha ismerik. Aki azt mondja, hogy nem esik neki jól, hogy megismerik, az hazudik vagy festi magát.

– A Munkaügyek is népszerű sorozata volt.

– Bizony, a mai napig nagyokat nevetünk, ha találkozunk azokkal a kollégákkal és emlegetjük. Egészen csodálatos munka volt, és ezt mondhatom a Keresztanyura is.

Bár ezt más tempóban kel csinálni. A Munkaügyeknél nyaranta összeálltunk 45 napra, és semmi más dolgunk nem volt. De a napi sorozat azzal jár, hogy este még játszik az ember, de akkor is 12 óra a forgatás. Ráadásul sokszor előtte kapja meg az ember a szöveget.

De aki ezt nem bírja, az ne vállaljon sorozatot.

– A sors fura fintora, hogy bár Makkosszállás fiktív helyszín, bizonyos szempontból mégis a történelem sodrába került.

– Igen, borzasztó, ami most történik.

– Hogy élték meg a stábbal a történéseket, és hogy született meg az ötlet, hogy megszólaljon az ukrajnai háború kapcsán?

– A rendezőnő ötlete volt. Kaptam egy szöveget, de szabad kezet adtak, hogy nyugodtan tegyem bele a saját gondolataimat is. Ebből alakult ki ez a kis monológ.

Azt hiszem, igaza van a rendező nőnek, ebben az esetben nekünk meg kellett szólalnunk valamilyen módon. Nem mehettünk el a történések mellett.

Ráadásul a sorozat készítői most úgy döntöttek, kivágnak és a jövőben mellőznek a sorozatból minden olyan poént, ami az orosz vagy ukrán nép számára kicsit is bántó lehet.

– Mik a tervek, készül-e újabb előadásra esetleg filmre, sorozatra?

– A terveimet általában nem én intézem, hanem egyszer csak felkérnek.

Az én tervem az, hogy itthon ülök pizsamában, és rejtvényt fejtek. Ez az egyetlen komoly tervem. De ezt is nehéz megvalósítani, mert minden este játszom.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk