SZEMPONT
A Rovatból

Megélhetési nevelőszülők, fortélyos félelem, cserbenhagyott gyerekek - Herczog Mária a nyíregyházi kisfiú haláláról és a gyerekvédelem tragikus helyzetéről

A hasonló tragédiák után az emberek a nevelőszülők vérét követelik, de a döntéshozók felelőssége rejtve marad - mondja az egyik legelismertebb gyermekvédelmi szakember.


Nyíregyháza, Várpalota, Polgár, Ináncs. A közös bennük, hogy ezeken a helyeken csak az elmúlt egy évben rettenetes dolgok történtek nevelőszülőknél elhelyezett gyerekekkel. Elhanyagolás, bántalmazás, nem megfelelő odafigyelés – a hírek alapján ezek állhattak a gyerekek súlyos sérülései, sajnos nem egy esetben haláluk mögött. Legutóbb Nyíregyházán találtak rá egy két éves kisfiú holttestére egy kocsi csomagtartójában, nevelőanyja szerint egy csirkecsonttól fulladt meg, ő pedig sokkot kapva két napig autózott vele, és egy éves testvérével a hátsó ülésen. A nyíregyházi eset után sokakban újra felmerült a kérdés: vajon mi lehet az oka, hogy egyre több hasonló esetre derül fény.

Herczog Máriát, gyermekvédelmi szakembert, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának korábbi tagját kérdeztük arról, hogy hol lehet a hiba a rendszerben, és vajon van-e esély arra, hogy megelőzzék az ehhez hasonló tragédiákat.

– Mintha a nevelőszülői rendszerről a közéletben kevesebbet beszélnének, mint az örökbefogadásról. Sajnos leginkább az ilyen hírek esetén kerül elő a téma. A közelmúltban történt esetek a rendszer hiányosságait mutatják?

– Ez a kérdés szinte egy féléves szeminárium alapja lehetne. Ahhoz, hogy a média reálisabban mutassa meg ezeket az eseteket, egy kicsivel mélyebbre kellene ásni.

A legutóbbi tragédia hallatán őrjöngenek az emberek, a nevelőszülő vérét kívánja az átlag kommentelő, miközben a dolog ennél sokkal komplexebb.

Sok évtizedes tendencia a világban, és Magyarországon is már több mint 30 éve dolgozunk azon, hogy a családból kiemelt gyerekek ne gyerekotthonokba, hanem nevelőcsaládokhoz kerüljenek. De a nulladik lépés az, hogy a vér szerinti családot igyekszünk támogatni a lehetőségek legvégső határáig, hogy ne kelljen kiemelni a gyereket.

Az első kérdés, ami felmerül, hogy a gyerekjóléti alapellátás, a szociális háló, az egészségügy, az oktatás támogatja-e eléggé a családokat, és van-e politikai szándék és megfelelő erőforrás ahhoz, hogy megelőzzük a kiemeléseket.Erre a válaszom, hogy nem volt és nincs.

A '90-es évek második felében, amikor nagyon nagy erőkkel dolgoztunk azon, hogy az új gyerekvédelmi törvény megszülessen, majd azt el is fogadták 1997 novemberében, abban reménykedtünk, hogy a döntéshozók belátják annak szükségességét, hogy az erőforrásokat a megelőzésre kell összpontosítani. Sajnos ennek a toldozott-foltozott formában ma is meglévő törvénynek az alkalmazására a kormányzat soha nem biztosított elegendő erőforrásokat. Ez a helyzet azóta pedig katasztrofális mértékben romlott.

– Milyen lépésekben lehet segíteni azokon a gyerekeken, akik veszélyeztetett helyzetben vannak?

– Az alapellátó rendszer többé-kevésbé (bár inkább kevésbé, mint többé) detektálja azt, hogy kik azok a gyerekek, akik a saját családjukban veszélyeztetett helyzetben vannak. Első lépésként a szülőket segíteni kellene abban, hogy értsék, mik a gyerek szükségletei. Nagyon sokan ugyanis nem szándékosan vagy rosszaságból nem tesznek eleget ennek, hanem mert fogalmuk sincs, hogy az adott életkorú és élethelyzetű gyereknek mire van szüksége. Illetve nincsenek olyan mentális helyzetben, hogy ezt be tudják látni – és ha nem kapnak segítséget, akkor a helyzet természetesen fokozódik. Meglehetősen szubjektívek ugyanakkor azok a megítélések, hogy mikor olyan fokú a veszélyeztetés, hogy a gyereket már nem szabad otthon tartani.

Azzal számolni kell, hogy egy ilyen módon kiemelt gyerek eddigre már nagyon sok traumát és nélkülözést elszenvedett. Aki vállalja a nevelőszülőséget, annak tudnia kell, hogy ezt a csomagot a gyerekek már hozzák magukkal.

Ha jól csináljuk a dolgunkat, ezt legalább részben le tudják tenni. Mikor egy gyereket ki kell emelni a vér szerinti családjából, először azt kell megvizsgálni, hogy van-e olyan rokon – nagynéni, nagyszülő például – aki tudja fogadni. Ez azért fontos, hogy ne veszítse el a kapcsolatát a vér szerinti családjával. Ha nincs ilyen, a második lépés az, hogy nevelőszülőt kell találni. Ha valami okból ez lehetetlen – a gyerek vagy túl idős vagy épp halmozottan fogyatékos –, akkor kerül gyerek- vagy lakásotthonba. Ennek érdekében a nevelőszülői hálózatot igyekeztünk nagyon megerősíteni. Részben azzal, hogy egy sztenderd kiválasztási rendszert alkalmazunk, megfelelő felkészítést tartunk, és megvizsgáljuk, hogy az adott potenciális nevelőszülő alkalmas-e. Ha pedig megnéztük, hogy melyik nevelőcsalád felel meg leginkább a gyereknek, a szakemberek figyelemmel kísérik a gyerek fejlődést, jóllétét, és biztosítják azt, hogy a nevelőszülő és a gyerek is megkapja a szükséges támogatásokat.

Ez az elv. Ebből a gyakorlatban, sajnálatos módon, alig teljesül valami. Az egész világon nagyon nagy gond, hogy nincs elég ember, aki nevelőszülőnek jelentkezik. Magyarországon is súlyos hiány van nevelőszülőből, viszont nagyon sok a gyerek, akinek szüksége volna rá. Ezért a szolgálatok egyre inkább kritikátlanul elfogadnak szinte bárkit, aki jelentkezik.

A jelenlegi kormányzat megváltoztatta a korábbi egységes szisztémát, így a felkészülés nagyon egyenetlen. A szolgáltatók pedig mára kizárólag egyházi fenntartásúak, ami szerintem nagy baj. Mivel az egyházi normatíva az ismert vatikáni megállapodás alapján 170 százaléka az önkormányzati és állami ellátásoknak, ezért minden ellátószervezet betagozódott valamilyen egyház alá – akkor is, ha ideológiailag semmilyen köze nincs hozzá. Az is gond, hogy nincs nyilvános hozzáférés a büdzséjükhöz, minden titkos, ezeknek a szervezeteknek nem kell transzparens módon elszámolniuk. Nem beszélve arról, hogy a gyermekvédelem minden szintjén nagyon alacsony a dolgozók anyagi és szakmai megbecsültsége és rosszak a munkafeltételek is. Ezek miatt az általam fentebb felvázolt ideális esetből alig teljesül valami.

Amikor ezek a sajnálatos halálesetek, bántalmazások, elhanyagolások történnek, sajnos a médiában csak a nevelőszülő jelenik meg mint bűnös. Az ellátórendszer hiányosságai, a döntéshozók és a politika felelőssége teljesen rejtve marad. Miközben amit látunk, az egy súlyos intézményes és rendszerabúzus.

A szolgáltatókat és a működési feltételekért felelős embereket ugyanakkor senki nem kéri számon. És azt sem látjuk, hogy az a közel 24 ezer gyerek, aki jelenleg állami gondoskodásban van, bármilyen módon számítana – a retorikai szintet leszámítva. A most elhunyt kétéves gyerek esetében például azt volna fontos kideríteni, hogy hogyan kerültek ezek a gyerekek a nevelőszülőkhöz, biztosan jó döntés született-e, milyen volt a gyerekvédelmi gyám és a nevelőszülő-tanácsadó tevékenysége, milyen szolgáltatások álltak a nevelőszülők rendelkezésére.

– Az Örökbe.hu oldalon egy táblázat igen jól bemutatja, hogy mi a különbség az örökbefogadás és a nevelőszülőség között. Az összehasonlításban az látszik, hogy míg 2020 óta az örökbefogadáshoz nem kötelező felkészítő tanfolyamot elvégezni, addig a leendő nevelőszülőknek 240 órás felkészítés az előírás. Ez valóban így van? És ennyi idő ellenére történhetnek olyan hiányosságok a rendszerben, amik a fenti tragédiákhoz vezetnek?

– A probléma az, hogy a 240 óra nem mindig annyi. Elmesélésekből, megbízható forrásokból származó információkból tudom, hogy rendkívül eltérő a felkészítő szolgáltatások színvonala, a katasztrofálistól a csodálatosig. Ha minden a megfelelő színvonalon működött volna, az eredetileg megszabott 60 óra is elég lett volna. De ez a 240 is csak arra elégséges, hogy a nevelőszülő-képzők eldöntsék, hogy a jelentkező elvileg alkalmas-e a feladat ellátására. De az igazi tudásmegszerzés a gyakorlatban történik, amihez nagyon szoros támogatási csomagnak kellene tartoznia, de ez teljesen hiányzik.

Azt is látjuk, hogy a nevelőszülők a szervezetek támogatásával, de legalábbis szemhunyása mellett túl sok gyereket vállalnak. Minden gyerek, aki bekerül a rendszerbe, egyéni figyelmet, sok szeretetet és gondoskodást igényelne. Teljesen értelmetlen több, nem testvéri kapcsolatban álló gyereket egy családhoz kihelyezni.

Számtalan olyan tényező van tehát, ami gyengíti a rendszert, és ebben az alap felkészítés csak egy részszerepet játszik. A kérdés tehát nem is annyira az, hogy valaki elvégzi-e a felkészítést, hanem hogy kap-e folyamatos támogatást amíg a gyerek meg nem érkezik, és tudja-e, hogy még azután is szabad, sőt kellene segítséget kérnie a szolgálatóktól és az ellátórendszer többi szereplőjetől.

– A fent felsorolt tragikus esetek egy része, nehéz helyzetben, hátrányos helyzetű kistelepüléseken élő nevelőszülőknél történt. Gyakran felmerülő kritika az is sok emberrel szemben, hogy „csak a pénzért” vállalja a nevelőszülőséget, ezért nem fordít kellő figyelmet és energiát az ezzel járó felkészülésre.

– A pénz, amit a nevelőszülők kapnak, már-már megalázóan kevés. A gyerekek után kapott ellátási juttatások sem magasabbak.

Ezzel együtt sajnos az úgynevezett „megélhetési nevelőszülőség” az ország leghátrányosabb helyzetű régióiban egyre általánosabbnak tűnik.

Különösen olyan szolgáltatók esetében, akik nem válogatnak, nem végzik el tisztességesen az alkalmassági felmérést, és akár 6-7 gyereket is kihelyeznek egyetlen családhoz. Ami egyébként a törvény szerint is tilos volna. Ez jellemzően olyan kistelepüléseken történik, ahol nincs védőnő, gyerekorvos, adott esetben óvoda és iskola is csak a távolban és rossz feltételekkel működik, pszichológust, fejlesztőpedagógust még sosem láttak.

Nem elég, hogy ők maguk kvázi rákényszerülnek arra, hogy a nevelőszülői tevékenységet végezzék, akár alkalmasság híján is, de semmiféle segítséget sem kapnak meg hozzá, ahogyan a náluk élő gyerekek sem.

Az én alapvető gondom nem az, ha valaki pénzért is vállalkozik erre, mert ezt teszi a tanár, a gyerekorvos vagy a fejlesztő is - amellett, hogy azt várjuk, hogy legyen elhivatott és szeresse a gyerekeket. Akkor van a baj, ha nem felel meg az alkalmassági feltételeknek, nem tudja ellátni a feladatát, de a kényszer a szervezeteket helytelenül arra ösztönzi, hogy bárkit elfogadjanak. A nevelőszülők felelősségét nem szeretném kisebbíteni a konkrét, tragédiával vagy majdnem tragédiával végződő esetekben, de számomra a kérdés inkább az, hogy a fenntartók és a támogatást elvileg biztosító szakemberek megfelelően végezték-e a munkájukat.

– Melyik szinteken kellene változtatni ahhoz, hogy a hasonló tragédiákat ki lehessen szűrni, de legalábbis minimálisra lehessen szorítani?

– Gondosabb és körültekintőbb kiválasztási és kihelyezési gyakorlat kellene. Ezen kívül szükség volna egy nagyon jelentős erőforrás-bővítésre azért, hogy a családokat látogató szakemberek tisztességgel el tudják látni a feladataikat. Kellene egy olyan monitorozási rendszer is, amiben a gyerekek részére is egyértelmű lenne, hogy működik egy panaszmechanizmus, tudjanak róla, hogy hova fordulhatnak, ha gondjuk van, és annak lesz is valamilyen, számukra kedvező következménye. A jelenlegi kormányzat a gyerekjogi képviselők számát alaposan megvágta, és a minisztériumnak rendelte alá, amivel még a maradék függetlenségüket is elvette – ezen is mihamarabb változtatni kellene.

Sajnos ezen kívül az egész rendszert egy olyan fortélyos félelem működteti, amiben senki nem mer érdemi lépést tenni, mert fél, hogy az ő fejére hullik vissza. Ennek következményeképp mindenki megpróbál kihátrálni, nincsen felelősségvállalás, számonkérhetőség, következmeny, és mivel a gyerekek a leggyengébb láncszemek a történeben, a végén ők szenvednek a legtöbbet.

Az a néma szenvedés, amit a sok ezer gyerek a nevelőszülőknél és a gyerekotthonokban kénytelen elszenvedni – nem beszélve a tízezernyi otthoni nélkülözőről –, sajnos abszolút nem látszik, és úgy tűnik nem is számít a társadalom jó része számára. A történtek nagyon fontos jelzésként szolgálhatnának a politikusoknak és döntéshozóknak. De én úgy látom, hogy egyelőre el lehet ezt intézni azzal, hogy lincshangulat alakul ki az adott szülő vagy nevelőszülő irányába – aztán a dolog három nap múlva elcsitul, amíg nem jön a következő tragédia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hiba a mátrixban? Az Origo Matolcsy Ádám ingatlanügyletéről szóló 444-cikket szemlézett
Szokatlan témaválasztás ez a Fidesz-közeli laptól, ami eddig igyekezett inkább csak a hivatalos MNB-ről szóló közleményeket és véleményeket átvenni. A lap kiadója, a Mediaworks eközben tömegesen küldi el a dolgozókat.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. június 20.



A 444.hu cikkét szemlézte az Origo, amely szerint Matolcsy Ádám dubaji érdekeltségéhez került egy több milliárd forint értékű Vörösmarty téri ingatlan. A cikk ismertette az ingatlan tulajdonosi változásait, valamint idézte a 444 és a Portfolio által korábban közölt információkat.

Az Origo az elmúlt években ugyan foglalkozott Matolcsy Györggyel és a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos hírekkel, a megjelent írások többsége azonban intézményi eseményekről, kinevezésekről vagy gazdaságpolitikai kérdésekről szólt, Matolcsy fiát, vagy épp az MNB alapítványokkal kapcsolatos dolgokat kevésbé érintették.

A Matolcsy György címke alatt az elmúlt két évben megjelent cikkek között szerepelt például az MNB centenáriumi rendezvénye, Varga Mihály jegybankelnöki kinevezése, illetve Matolcsy György kitüntetése a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.

Ehhez képest figyelemre méltó, hogy a portál most egy olyan témát is bemutatott, amely Matolcsy Ádám üzleti érdekeltségeit érinti, és amelyet eredetileg a 444.hu dolgozott fel.

Bár az Origo nem saját oknyomozó anyagot közölt, és a 444-re „balliberális portálként” hivatkozik, de az ilyen jellegű szemlék a korábbi gyakorlat alapján ritkán jelentek meg a felületen.

Hogy egyszeri kivételről vagy egy szélesebb körű változás első jeléről van-e szó, azt a jövő eldönti.

Az viszont tény, hogy a korábbi kormánypárti médiában nagy átrendeződés zajlik. A Mediaworksnél - mely az Origót is kiadja - történt elbocsájtásokkal, lapbezárásokkal, és terjesztés beszüntetésekkel a lent található cikkünkben foglalkoztunk. Azóta még annyi derült ki a konglomerátum körüli problémákról, hogy a Pesti Srácok is megszűnik, és a Magyar Nemzettől is küldenek el embereket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk