SZEMPONT
A Rovatból

Megélhetési nevelőszülők, fortélyos félelem, cserbenhagyott gyerekek - Herczog Mária a nyíregyházi kisfiú haláláról és a gyerekvédelem tragikus helyzetéről

A hasonló tragédiák után az emberek a nevelőszülők vérét követelik, de a döntéshozók felelőssége rejtve marad - mondja az egyik legelismertebb gyermekvédelmi szakember.


Nyíregyháza, Várpalota, Polgár, Ináncs. A közös bennük, hogy ezeken a helyeken csak az elmúlt egy évben rettenetes dolgok történtek nevelőszülőknél elhelyezett gyerekekkel. Elhanyagolás, bántalmazás, nem megfelelő odafigyelés – a hírek alapján ezek állhattak a gyerekek súlyos sérülései, sajnos nem egy esetben haláluk mögött. Legutóbb Nyíregyházán találtak rá egy két éves kisfiú holttestére egy kocsi csomagtartójában, nevelőanyja szerint egy csirkecsonttól fulladt meg, ő pedig sokkot kapva két napig autózott vele, és egy éves testvérével a hátsó ülésen. A nyíregyházi eset után sokakban újra felmerült a kérdés: vajon mi lehet az oka, hogy egyre több hasonló esetre derül fény.

Herczog Máriát, gyermekvédelmi szakembert, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának korábbi tagját kérdeztük arról, hogy hol lehet a hiba a rendszerben, és vajon van-e esély arra, hogy megelőzzék az ehhez hasonló tragédiákat.

– Mintha a nevelőszülői rendszerről a közéletben kevesebbet beszélnének, mint az örökbefogadásról. Sajnos leginkább az ilyen hírek esetén kerül elő a téma. A közelmúltban történt esetek a rendszer hiányosságait mutatják?

– Ez a kérdés szinte egy féléves szeminárium alapja lehetne. Ahhoz, hogy a média reálisabban mutassa meg ezeket az eseteket, egy kicsivel mélyebbre kellene ásni.

A legutóbbi tragédia hallatán őrjöngenek az emberek, a nevelőszülő vérét kívánja az átlag kommentelő, miközben a dolog ennél sokkal komplexebb.

Sok évtizedes tendencia a világban, és Magyarországon is már több mint 30 éve dolgozunk azon, hogy a családból kiemelt gyerekek ne gyerekotthonokba, hanem nevelőcsaládokhoz kerüljenek. De a nulladik lépés az, hogy a vér szerinti családot igyekszünk támogatni a lehetőségek legvégső határáig, hogy ne kelljen kiemelni a gyereket.

Az első kérdés, ami felmerül, hogy a gyerekjóléti alapellátás, a szociális háló, az egészségügy, az oktatás támogatja-e eléggé a családokat, és van-e politikai szándék és megfelelő erőforrás ahhoz, hogy megelőzzük a kiemeléseket.Erre a válaszom, hogy nem volt és nincs.

A '90-es évek második felében, amikor nagyon nagy erőkkel dolgoztunk azon, hogy az új gyerekvédelmi törvény megszülessen, majd azt el is fogadták 1997 novemberében, abban reménykedtünk, hogy a döntéshozók belátják annak szükségességét, hogy az erőforrásokat a megelőzésre kell összpontosítani. Sajnos ennek a toldozott-foltozott formában ma is meglévő törvénynek az alkalmazására a kormányzat soha nem biztosított elegendő erőforrásokat. Ez a helyzet azóta pedig katasztrofális mértékben romlott.

– Milyen lépésekben lehet segíteni azokon a gyerekeken, akik veszélyeztetett helyzetben vannak?

– Az alapellátó rendszer többé-kevésbé (bár inkább kevésbé, mint többé) detektálja azt, hogy kik azok a gyerekek, akik a saját családjukban veszélyeztetett helyzetben vannak. Első lépésként a szülőket segíteni kellene abban, hogy értsék, mik a gyerek szükségletei. Nagyon sokan ugyanis nem szándékosan vagy rosszaságból nem tesznek eleget ennek, hanem mert fogalmuk sincs, hogy az adott életkorú és élethelyzetű gyereknek mire van szüksége. Illetve nincsenek olyan mentális helyzetben, hogy ezt be tudják látni – és ha nem kapnak segítséget, akkor a helyzet természetesen fokozódik. Meglehetősen szubjektívek ugyanakkor azok a megítélések, hogy mikor olyan fokú a veszélyeztetés, hogy a gyereket már nem szabad otthon tartani.

Azzal számolni kell, hogy egy ilyen módon kiemelt gyerek eddigre már nagyon sok traumát és nélkülözést elszenvedett. Aki vállalja a nevelőszülőséget, annak tudnia kell, hogy ezt a csomagot a gyerekek már hozzák magukkal.

Ha jól csináljuk a dolgunkat, ezt legalább részben le tudják tenni. Mikor egy gyereket ki kell emelni a vér szerinti családjából, először azt kell megvizsgálni, hogy van-e olyan rokon – nagynéni, nagyszülő például – aki tudja fogadni. Ez azért fontos, hogy ne veszítse el a kapcsolatát a vér szerinti családjával. Ha nincs ilyen, a második lépés az, hogy nevelőszülőt kell találni. Ha valami okból ez lehetetlen – a gyerek vagy túl idős vagy épp halmozottan fogyatékos –, akkor kerül gyerek- vagy lakásotthonba. Ennek érdekében a nevelőszülői hálózatot igyekeztünk nagyon megerősíteni. Részben azzal, hogy egy sztenderd kiválasztási rendszert alkalmazunk, megfelelő felkészítést tartunk, és megvizsgáljuk, hogy az adott potenciális nevelőszülő alkalmas-e. Ha pedig megnéztük, hogy melyik nevelőcsalád felel meg leginkább a gyereknek, a szakemberek figyelemmel kísérik a gyerek fejlődést, jóllétét, és biztosítják azt, hogy a nevelőszülő és a gyerek is megkapja a szükséges támogatásokat.

Ez az elv. Ebből a gyakorlatban, sajnálatos módon, alig teljesül valami. Az egész világon nagyon nagy gond, hogy nincs elég ember, aki nevelőszülőnek jelentkezik. Magyarországon is súlyos hiány van nevelőszülőből, viszont nagyon sok a gyerek, akinek szüksége volna rá. Ezért a szolgálatok egyre inkább kritikátlanul elfogadnak szinte bárkit, aki jelentkezik.

A jelenlegi kormányzat megváltoztatta a korábbi egységes szisztémát, így a felkészülés nagyon egyenetlen. A szolgáltatók pedig mára kizárólag egyházi fenntartásúak, ami szerintem nagy baj. Mivel az egyházi normatíva az ismert vatikáni megállapodás alapján 170 százaléka az önkormányzati és állami ellátásoknak, ezért minden ellátószervezet betagozódott valamilyen egyház alá – akkor is, ha ideológiailag semmilyen köze nincs hozzá. Az is gond, hogy nincs nyilvános hozzáférés a büdzséjükhöz, minden titkos, ezeknek a szervezeteknek nem kell transzparens módon elszámolniuk. Nem beszélve arról, hogy a gyermekvédelem minden szintjén nagyon alacsony a dolgozók anyagi és szakmai megbecsültsége és rosszak a munkafeltételek is. Ezek miatt az általam fentebb felvázolt ideális esetből alig teljesül valami.

Amikor ezek a sajnálatos halálesetek, bántalmazások, elhanyagolások történnek, sajnos a médiában csak a nevelőszülő jelenik meg mint bűnös. Az ellátórendszer hiányosságai, a döntéshozók és a politika felelőssége teljesen rejtve marad. Miközben amit látunk, az egy súlyos intézményes és rendszerabúzus.

A szolgáltatókat és a működési feltételekért felelős embereket ugyanakkor senki nem kéri számon. És azt sem látjuk, hogy az a közel 24 ezer gyerek, aki jelenleg állami gondoskodásban van, bármilyen módon számítana – a retorikai szintet leszámítva. A most elhunyt kétéves gyerek esetében például azt volna fontos kideríteni, hogy hogyan kerültek ezek a gyerekek a nevelőszülőkhöz, biztosan jó döntés született-e, milyen volt a gyerekvédelmi gyám és a nevelőszülő-tanácsadó tevékenysége, milyen szolgáltatások álltak a nevelőszülők rendelkezésére.

– Az Örökbe.hu oldalon egy táblázat igen jól bemutatja, hogy mi a különbség az örökbefogadás és a nevelőszülőség között. Az összehasonlításban az látszik, hogy míg 2020 óta az örökbefogadáshoz nem kötelező felkészítő tanfolyamot elvégezni, addig a leendő nevelőszülőknek 240 órás felkészítés az előírás. Ez valóban így van? És ennyi idő ellenére történhetnek olyan hiányosságok a rendszerben, amik a fenti tragédiákhoz vezetnek?

– A probléma az, hogy a 240 óra nem mindig annyi. Elmesélésekből, megbízható forrásokból származó információkból tudom, hogy rendkívül eltérő a felkészítő szolgáltatások színvonala, a katasztrofálistól a csodálatosig. Ha minden a megfelelő színvonalon működött volna, az eredetileg megszabott 60 óra is elég lett volna. De ez a 240 is csak arra elégséges, hogy a nevelőszülő-képzők eldöntsék, hogy a jelentkező elvileg alkalmas-e a feladat ellátására. De az igazi tudásmegszerzés a gyakorlatban történik, amihez nagyon szoros támogatási csomagnak kellene tartoznia, de ez teljesen hiányzik.

Azt is látjuk, hogy a nevelőszülők a szervezetek támogatásával, de legalábbis szemhunyása mellett túl sok gyereket vállalnak. Minden gyerek, aki bekerül a rendszerbe, egyéni figyelmet, sok szeretetet és gondoskodást igényelne. Teljesen értelmetlen több, nem testvéri kapcsolatban álló gyereket egy családhoz kihelyezni.

Számtalan olyan tényező van tehát, ami gyengíti a rendszert, és ebben az alap felkészítés csak egy részszerepet játszik. A kérdés tehát nem is annyira az, hogy valaki elvégzi-e a felkészítést, hanem hogy kap-e folyamatos támogatást amíg a gyerek meg nem érkezik, és tudja-e, hogy még azután is szabad, sőt kellene segítséget kérnie a szolgálatóktól és az ellátórendszer többi szereplőjetől.

– A fent felsorolt tragikus esetek egy része, nehéz helyzetben, hátrányos helyzetű kistelepüléseken élő nevelőszülőknél történt. Gyakran felmerülő kritika az is sok emberrel szemben, hogy „csak a pénzért” vállalja a nevelőszülőséget, ezért nem fordít kellő figyelmet és energiát az ezzel járó felkészülésre.

– A pénz, amit a nevelőszülők kapnak, már-már megalázóan kevés. A gyerekek után kapott ellátási juttatások sem magasabbak.

Ezzel együtt sajnos az úgynevezett „megélhetési nevelőszülőség” az ország leghátrányosabb helyzetű régióiban egyre általánosabbnak tűnik.

Különösen olyan szolgáltatók esetében, akik nem válogatnak, nem végzik el tisztességesen az alkalmassági felmérést, és akár 6-7 gyereket is kihelyeznek egyetlen családhoz. Ami egyébként a törvény szerint is tilos volna. Ez jellemzően olyan kistelepüléseken történik, ahol nincs védőnő, gyerekorvos, adott esetben óvoda és iskola is csak a távolban és rossz feltételekkel működik, pszichológust, fejlesztőpedagógust még sosem láttak.

Nem elég, hogy ők maguk kvázi rákényszerülnek arra, hogy a nevelőszülői tevékenységet végezzék, akár alkalmasság híján is, de semmiféle segítséget sem kapnak meg hozzá, ahogyan a náluk élő gyerekek sem.

Az én alapvető gondom nem az, ha valaki pénzért is vállalkozik erre, mert ezt teszi a tanár, a gyerekorvos vagy a fejlesztő is - amellett, hogy azt várjuk, hogy legyen elhivatott és szeresse a gyerekeket. Akkor van a baj, ha nem felel meg az alkalmassági feltételeknek, nem tudja ellátni a feladatát, de a kényszer a szervezeteket helytelenül arra ösztönzi, hogy bárkit elfogadjanak. A nevelőszülők felelősségét nem szeretném kisebbíteni a konkrét, tragédiával vagy majdnem tragédiával végződő esetekben, de számomra a kérdés inkább az, hogy a fenntartók és a támogatást elvileg biztosító szakemberek megfelelően végezték-e a munkájukat.

– Melyik szinteken kellene változtatni ahhoz, hogy a hasonló tragédiákat ki lehessen szűrni, de legalábbis minimálisra lehessen szorítani?

– Gondosabb és körültekintőbb kiválasztási és kihelyezési gyakorlat kellene. Ezen kívül szükség volna egy nagyon jelentős erőforrás-bővítésre azért, hogy a családokat látogató szakemberek tisztességgel el tudják látni a feladataikat. Kellene egy olyan monitorozási rendszer is, amiben a gyerekek részére is egyértelmű lenne, hogy működik egy panaszmechanizmus, tudjanak róla, hogy hova fordulhatnak, ha gondjuk van, és annak lesz is valamilyen, számukra kedvező következménye. A jelenlegi kormányzat a gyerekjogi képviselők számát alaposan megvágta, és a minisztériumnak rendelte alá, amivel még a maradék függetlenségüket is elvette – ezen is mihamarabb változtatni kellene.

Sajnos ezen kívül az egész rendszert egy olyan fortélyos félelem működteti, amiben senki nem mer érdemi lépést tenni, mert fél, hogy az ő fejére hullik vissza. Ennek következményeképp mindenki megpróbál kihátrálni, nincsen felelősségvállalás, számonkérhetőség, következmeny, és mivel a gyerekek a leggyengébb láncszemek a történeben, a végén ők szenvednek a legtöbbet.

Az a néma szenvedés, amit a sok ezer gyerek a nevelőszülőknél és a gyerekotthonokban kénytelen elszenvedni – nem beszélve a tízezernyi otthoni nélkülözőről –, sajnos abszolút nem látszik, és úgy tűnik nem is számít a társadalom jó része számára. A történtek nagyon fontos jelzésként szolgálhatnának a politikusoknak és döntéshozóknak. De én úgy látom, hogy egyelőre el lehet ezt intézni azzal, hogy lincshangulat alakul ki az adott szülő vagy nevelőszülő irányába – aztán a dolog három nap múlva elcsitul, amíg nem jön a következő tragédia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt az NKA-botrányról egy bennfentes: állítja, Hankó Balázs adott utasítást arra, hogy eltitkolják a 17 milliárdos támogatási keret részleteit
Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő munkatársa Molnár Áronnak beszélt az intézménynél tapasztalt szabálytalanságokról. Elmondása szerint miután az első információk kiszivárogtak a színész-aktivistán keresztül, őt a párját és a barátját a főigazgató utasítására kitiltották a céges rendszerekből.


Névvel és arccal vállalta az interjút Molnár Áronnal Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) projektmenedzsere, aki Molnár szerint a legfőbb forrása volt a kirobbant NKA-botránynak.

Papp Gergely a „Magyarország kedvenc reggeli műsorában” elmondta, 2014 óta dolgozik az intézménynél, jelenlegi feladata az ePer pályázati rendszer felhasználóbarátabbá tétele. Azért döntött a nyilvánosság mellett, mert a belső szabályzat szerint a szabálytalanságokat a főigazgatónak kellene jelenteni, aki viszont szerinte maga is érintett az ügyben.

Papp Gergely azt mondta, a botrány kirobbanása után az intézményen belül több kollégáját, köztük a legjobb barátját és a szintén ott dolgozó párját is meggyanúsították.

„Például a legjobb barátomat meggyanúsították, és szankcionálták, kitiltották mindenhonnan több napra. Holott igazából sokáig azt sem tudta, hogy mire készülök” – mondta, hozzátéve, hogy eleget akar tenni a Molnár Áronnal kötött megállapodásának, miszerint ha a főigazgató nem áll a nyilvánosság elé a megfelelő információkkal, ő maga fogja ezt megtenni. Papp szerint a műsor utáni napon valószínűleg felmondanak neki, de ezt vállalja.

„Inkább rúgjanak ki, mint hogy szégyenben kelljen leélni az életemet, hogy tudtam erről az egészről, és nem szóltam.”

A projektmenedzser felszólította a felelősöket, köztük Krucsainé Herter Anikó főigazgatót és Hankó Balázs leköszönő minisztert, hogy tegyék közzé a telefonszámukat, és nézzék meg, mi a magyar emberek véleménye az ügyről. Mint mondta, elsődleges célja az volt, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelően nyilvánosságra kerüljenek a 17 milliárd forintos keret döntései és a döntéshozó testület tagjainak kiléte. Később azonban tudomására jutott, hogy további kifizetéseket terveznek.

„Sőt, én úgy tudom, hogy már van olyan döntés is, amit a miniszter aláírt, csak a te megszólalásod után ez végül nem került további ügyintézésre”

– mondta Molnár Áronnak, hozzátéve, hogy innentől a további kifizetések megállítása lett a cél.

Papp Gergely tisztázta, hogy a sajtóban emlegetett 790-es és 447-es listák valójában nem listák, hanem belső kódok. A 790-es a Kiemelt Kulturális Programok ideiglenes kollégiumának kódja, amely a 17 milliárd forintot elosztotta, a 447-es pedig a miniszteri keret belső azonosítója. Elmondása szerint 2023 nyarán vonták be a 790-es kódú kérelmek feldolgozásába, ahol olyan, a kultúrától távol álló programokat talált, mint a „somlói szépségverseny és evőverseny”. A pályázatokhoz mindössze ezer forintos nevezési díjat kellett fizetni, míg a miniszteri keretnél ilyen díj egyáltalán nem volt.

Beszélt egy nem nyilvános e-mail címről is, ahová az egyedi zenei programok kérelmei érkeztek. Itt találkozott egy olyan levéllel, amelyben egy pályázót a minisztérium értesített, hogy nyújtson be kérelmet az NKA-hoz. Ezt az e-mailt később letörölte a fiókjából, de szerinte az üzenetnek még meg kell lennie a rendszerben és közérdekű adatigényléssel megszerezhető.

Részletesen beszámolt a Krucsainé Herter Anikó főigazgatóval folytatott konfrontációjáról is, miután őt, a párját és a barátját minden előzmény nélkül kitiltották a céges rendszerekből. Az informatikai osztályon azt a tájékoztatást kapta, hogy a főigazgató utasítására történt a tiltás.

Amikor ezzel szembesítette, a főigazgató először technikai problémára hivatkozott. „De ezt olyan pikírt stílusban adta elő, hogy azt hittem, hogy lefordulok a székről” – mesélte. Később, egy négyszemközti beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy ő rendelte el a kitiltást, mert gyanakodott rájuk.

Papp Gergely szerint ezen a beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy a döntések közzétételének elmaradása nem az ő döntése volt. „Erre azt felelte, hogy okos fiú vagy, ki tudod te találni” – idézte fel a beszélgetést, majd hozzátette, amikor rákérdezett, hogy Hankó Balázsra gondol-e, a főigazgató igennel felelt.

„Hankó Balázs volt az, aki erre utasította.”

Papp szerint a főigazgató arról is beszélt, hogy nem adott megfelelő utasítást a kérelmek céljainak átírására, és állítólag nem is tudott arról, hogy a pályázati rendszerben erre lehetőség van. Ezt Papp Gergely képtelenségnek tartja, mivel szerinte a főigazgató rendelte meg és felügyelte a rendszer fejlesztését. Sőt, állítása szerint személyesen is részt vett olyan megbeszélésen, ahol a főigazgató a kérelmek céljainak átírásáról egyeztetett. Egy másik értekezleten a somlói szépségverseny kapcsán mindenki nevetett, egy dartsegyesület kérelménél pedig a főigazgató azzal viccelődött, hogy „biztos Magyar Péter képére dobálják a nyilakat”.

A projektmenedzser szerint a pályázatok feldolgozásánál szóbeli utasítás volt, hogy ne írjanak ki hiánypótlást, holott a kérelmek hemzsegtek a hiányosságoktól. A támogatói okiratokból pedig szándékosan kikerült a reklám- és PR-kötelezettségre vonatkozó rész, így a támogatott szervezeteknek nem kellett feltüntetniük, hogy az NKA-tól kaptak pénzt.

„Vajon kifejezetten csak ezekből az okiratokból került ki a PR kötelezettség? Itt miért nem kellett az NK-t mint támogatószervet feltüntetni?” – tette fel a kérdést.

A Fásy Ádám családjának cégével kapcsolatos ügyről elmondta, több tanú van rá, hogy a család személyesen járt bent az NKTK-nál, és a kollégákkal adatták be a Munkácsi Art Kft. kérelmeit, noha papíron semmi közük a céghez. Meghatalmazás sem volt náluk. Az elszámolásnál pedig kiderült, hogy a kifizetések olyan cégekhez mentek, amelyek Fásy feleségéhez és lányához köthetők.

A Városliget Zrt. ügyében, amelynek felügyelőbizottsági elnöke maga Krucsainé Herter Anikó, Papp Gergely azt állította, hogy a cég egy 1,25 milliárd forintos támogatás visszafizetésekor nem fizette meg az ügyleti kamatot. A főigazgató ezt tagadta, és az elszámoltatási osztályvezetőre próbálta hárítani a felelősséget. Papp szerint azonban írásos bizonyítékuk van arról, hogy az osztályvezető jelezte a főigazgatónak, hogy a kamat elengedése törvénytelen. „Ehhez képest a főigazgató még aznap délután levélben értesítette a Városliget Zrt-t, hogy a támogatás összegét utalják vissza” – mondta, kiemelve, hogy a levélben nem szerepelt az ügyleti kamat.

A miniszteri keretből finanszírozott támogatások elszámolásáról elmondta, hogy sok esetben a szakmai beszámoló egyetlen papírlapból áll, és nincs érdemi szakmai ellenőrzés.

Példaként a Zenei Kör Kft. félmilliárd forintos támogatását említette, ahol szintén csak egy ilyen „fecnit” kellett benyújtani. A főigazgató négyszemközt elismerte neki, hogy nem ért egyet ezzel a gyakorlattal, de azzal védekezett, hogy ez már korábban is így volt.

Papp Gergely éles kontrasztba állította a főigazgató számára vásárolt új céges autót, iPhone-t és irodabútort a többi iroda áldatlan állapotával, ahol a falak penészesek, a székek pedig szétszakadtak. Elmondta azt is, hogy a választások előtt beígért, bérbe beépülő fizetésemelésből végül csak egy 2026 végéig szóló keresetkiegészítés lett, bizonytalanságban tartva a dolgozókat.

Végül a támogatások aránytalanságát szemléltette: míg a többnapos, nagy múltú Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) fesztivál 12,5 millió forintot kapott szigorú feltételekkel, addig Tóth Gabi és párja, Papp Máté Bence összesen 19 milliót, Pataky Attila pedig 150 milliót egyetlen Aréna-koncertre.

„Miniszter úr, nem lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló nívós fesztiválra vagy fesztiválokra kellett volna többek között ezt a 17 milliárd forintot elkölteni?” – tette fel a kérdést az interjú végén Hankó Balázsnak címezve.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: