La Rioja – Spanyolország „legzamatosabb” régiója és a spanyol nyelv „bölcsője”
Mini cikksorozatunk második része La Riojáról, Spanyolország egyik legkisebb, ám „legzamatosabb” spanyol régiójáról szól, ahol évezredes hagyományokra tekint vissza a borkultúra. Egyben ez az a hely, amelyen a 11. század óta zarándokút halad át, és az is, amelyet a spanyol nyelv „bölcsőjeként” tartanak számon.
Spanyolország egyik legkisebb autonóm területe Bilbaótól – utunk első állomásától – mindössze másfél óra autóútra fekszik. La Rioja (ejtsd: rioha) neve elsősorban a minőségi borok kedvelői számára ismerős, akik tudják, hogy itt bizony kiváló borok „teremnek”.
Ezt szinte azonnal érzékeli az ember, amint átlépi a dimbes-dombos Baszkföld és La Rioja határát.
Az Ebro folyó két oldalán húzódó borvidék olyan, mint egy óriási medence, mivel azt két hegyvonulat, a Sierra de la Demanda és a Sierra de Cantabria határolja. Talaja a magasan fekvő területeken agyagos-meszes, a folyók közelében pedig (ezekből hét fut keresztül a vidéken) vastartalmú és hordalékos. A mediterrán és az óceáni éghajlat kombinációjának köszönhetően egész évben enyhe a hőmérséklet, a terület nagy részén elég a csapadék, és napsütésben sincs hiány. Mivel minden feltétel adott a szőlőtermesztésre, nem csoda, hogy ezen az egy átlagos magyar megyénél is kisebb területen ötszáz (!) borászat működik. A borászkodás tudománya többnyire apáról fiúra száll, a lakosság jelentős része az itt születő minőségi borokból és a borturizmusból él.
La Rioja, Baszkföld déli szomszédja Spanyolország egyik legkisebb autonóm közössége. Területe 5045 km², lakosainak száma 324 ezer, központja a 150 ezer lelkes Logroño. Egyetlen tartományból áll, átlagos tengerszint feletti magassága meghaladja az 1000 métert. Jelentősek az éghajlati különbségek: a mediterrán hatás miatt keleten a bor még 800 méterrel a tengerszint fölött is könnyedén beérik. A régió keleti felén sokszor négy-hat héttel korábban szüretelnek, mint Haróban, ahol október vége előtt sosem fejeződik be a szüret. Az éves csapadékmennyiség kelet felé 400 mm-ről 200 mm-re csökken, ezért ott már öntözni kell. La Rioja területét hét, Ebróba ömlő folyó tagolja, ezért hét völgy vidékeként is ismert. A kelet-délkelet felé folyó és a Földközi-tengerbe ömlő Ebro mintegy 120 km hosszan szeli ketté, a borvidék szélessége 25-30 km.
La Rioja akkor tett szert nemzetközi jelentőségre, amikor a filoxéra a 19. század második felében kipusztította a szőlőket Bordeaux-ban, és sok nagykereskedő, szőlős- és borosgazda átköltözött Észak-Spanyolországba. La Rioja Spanyolország első és sokáig egyetlen olyan borvidéke, amely kiérdemelte a legmagasabb, DOC (DOCa – denominación de origen calificada) minősítést, ez az eredetmegjelölés a legrégibb Spanyolországban (1925). Rioja minősítésű bort készítenek a területtel szomszédos Baszkföld, valamint Navarra egy-egy kisebb területén is.
Utunk első állomása La Rioja „origója”, Haro, pontosabban a kisváros szíve, a Barrio de la Estación, az Állomásnegyed volt, ahol a világon a legtöbb száz évesnél idősebb borgazdaság található. Az elsők a 19. század második felében települtek ide, amikor erre a vidékre is elérkezett a vasút, és idejét múlttá vált a lovaskocsin történő szállítás. Az öt „matuzsálemi korú” pincészet közül az első 1877-ben, az utolsó 1901-ben költözött ide, és van két náluk jóval fiatalabb is, az egyiket 1932-ben, a másikat 1987-ben alapították.
Ezeket a nagy múlttal rendelkező borászatokat mára a legjelentősebbek között, egyfajta referenciapontként tartják számon. Sajátos, vasútállomás körüli koncentrációjuk – amelyet a riojai bor arany mérföldjének neveznek – persze csak egy tényező, a másik, ennél is fontosabb az állandó megújulásra való képesség és boraik kiemelkedő minősége. Évszázados tapasztalatuk és tevékenységük nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a Rioja borvidék a nemzetközi ranglistákon, a számos szempontot egybevető értékelések alapján, rendszeresen az élen vagy a dobogós helyek valamelyikén végez.
Képgaléria: Haro belvárosa(Fotókért kattints a képre)
Talán mondani sem kell, hogy a sajtóút során lehetőség nyílt arra, hogy alaposabban megismerkedjünk a borkészítés „tudományával”, helyi sajátosságaival. Mégpedig a Barrio legfiatalabb, a borászok új nemzedékét képviselő – ám így is lassan negyvenéves múlttal rendelkező – gazdaságában, ahol érkezésünkkor nagyban zajlott a frissen szüretelt szőlő feldolgozása.
A családi gazdaság közvetlenül a térség fő folyója, az Ebro partjára épült (a vízi útnak egykor nagy szerepe volt a borok Franciaországba történő szállításában), fantázianevét – RODA – a katalóniai tulajdonos Rotllant Daurella család neveinek első betűiből alkották.
Képgaléria: RODA (Fotókért kattints a képre)
A pincészet, amelyet 1987-ben alapítottak, 80 hektár saját és 80 hektár bérelt területen gazdálkodik, és félszáz alkalmazottat foglalkoztat. Közepes méretű gazdaságnak számít, évente mintegy félmillió liter bort, főleg vörösbort állít elő. A nagy gondossággal, bokorszerűen nevelt, szintetikus növényvédő szert sosem látott tőkékről kézzel szüretelnek. A válogatás, a szemezés is kézi erővel történik, majd a bor több fázist követően előbb hatalmas, majd kisebb francia tölgyfahordókba kerül; acéltartályokat nem használnak. Legfiatalabb boruk, a Sela 15-30 éves, a Roda Reserva és a Roda I Reserva 30-50 éves, míg prémiumboruk, a Cirsion 80-100 éves szőlőtőkékről származik. A szőlőtőkék viszonylag idősek, ami csökkenti ugyan a terméshozamot, de javítja a szőlő minőségét.
Csarnokról csarnokra járva, amelyek nagyságát a borászat épületeinek kialakításakor a termőterülethez igazítva határozták meg, kísérőnk, Teresa részletesen elmagyarázta, hogy a tökéletes minőség elérése érdekében miként szabályozzák az egyes termek hőmérsékletét és páratartalmát, miként ülepítik és derítik a bort, ahogy azt is, hogy hány évig tart az érlelés folyamata. Az egyes borfajták ugyanis különböző ideig (összességében 2, de akár 4 évig is) pihennek előbb tölgyfahordókban, majd parafadugókkal lezárt palackokban, mielőtt piacra kerülnének. A nemes nedű 60%-a Nyugat-Európában talál gazdára – Svájcban, Németországban és Nagy-Britanniában – miközben egyre nagyobb az érdeklődés a Maldív-szigetek és Indonézia részéről –, a többi a hazai, spanyol piac választékát gazdagítja.
Körsétánkat a 10 méterrel a felszín alatt lévő pincében fejeztük be, majd az elméletet gyakorlatra váltva borkóstolás következett, stílszerű, míves fa borosdobozokból összeállított pult mellett. Közepén diószemek és csipegetni való kolbászkarikák sorakoztak, segítve a csupa laikusból álló társaság tagjait a minél „szakszerűbb” ízlelésben, a többféle jellegzetes íz és zamat felismerésében. A négy borból álló sor végére érve még megtekintettük a falakon sorakozó okleveleket és kitüntetéseket, amelyeket a kiemelkedő minőségű RODA-borok hazai és nemzetközi borversenyeken érdemeltek ki.
A spanyol borutak között kiemelkedő szerepet játszik a Rioja Alta borút (Felső-Riojai borút), amely a világ egyik leggazdagabb kínálatával várja az érdeklődőket. A térség mintegy nyolcvan borászata (spanyolul bodega) fogad vendégeket, amelyek a szokásos borkóstoláson kívül szálláshelyekkel is szolgálnak. Ezen kívül a gyönyörű ültetvényeken lehetőség nyílik a szőlőtermesztéssel kapcsolatos helyszíni tapasztalatszerzésre, illetve többféle sport gyakorlására is (lovaglás, kerékpározás, túrázás, horgászat, golfozás, télen síelés).
Képgaléria: Vivanco Borkultúra Múzeum (Fotókért kattints a képre)
A borturisták a területen kiváló éttermek és borbárok között válogathatnak, és felkereshetik a Briones-ben lévő, a maga nemében egyedülálló, régészeti, néprajzi és képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkező Vivanco Borkultúra Múzeumot. A Vivanco család alapítványa hozta létre, amelynek immár a negyedik generációja foglalkozik borászattal.
A tájba illeszkedő, alapvetően a föld alá süllyesztett, 4000 m²-es múzeum 2004-ben nyílt meg. Öt szintjének kiállítási anyaga szinte mindenre kiterjed, ami a szőlőtermesztéssel, a borkészítéssel és a borfogyasztással kapcsolatos – történelmi háttérrel, a szőlőskertektől a terített asztalig, a pincék világától a bor művészetekre gyakorolt hatásáig. Az alapítvány magángyűjteménye önmagában figyelemre méltó: Picasso, Warhol, Miró és Chagall munkái mellett helyet kaptak benne korábbi korok alkotásai, festmények, szobrok és kisplasztikák is.
Júniusban rendezik meg a Barrio de la Estación kóstoló hónapját (La Cata del Barrio de la Estación), amikor végig lehet látogatni a híres-neves, évszázados pincészeteket. A résztvevők a finom nedű mellé térségre jellemző tapasokat fogyaszthatnak. A rendezvényen híres borszakértők és neves éttermek is képviseltetik magukat.
Minden évben június 29-én, Szent Péter napján rendezik meg Spanyolország leghíresebb boros rendezvényét, a Harói borcsatát (Batalla del vino de Haro). Eredete két szomszédos település vitájára vezethető vissza arról, hogy melyikük területéhez tartozik egy közeli szikla. Az egykori disputából mára fennmaradt békés „csata” lényege az, hogy az egymással szembenálló csapatok tagjain, a jelképes csata résztvevőin a kötelezően viselt fehér színű ruha mielőbb rózsaszínes-lilára váltson a vödörrel, műanyagpalackkal, permetezőgéppel vagy vízipisztollyal egymásra locsolt, spriccelt és öntött vörösbortól. A vidám hangulatú csatározásra a fényképek tanúsága szerint a legfelkészültebbek sí- vagy úszószemüveggel felszerelkezve érkeznek…
A Sierra de la Demanda hegy lábánál található egy kolostor, amely különleges szerepet játszik a spanyol nyelv kialakulásának történetében. Ez a San Millán de la Cogolla település közeli Yuso kolostor, amely párjával, az innen egy kilométerre fekvő Suso kolostorral együtt 1997 óta része az UNESCO világörökségének. A 11. században alapították, előbb a bencés, majd az Ágoston rendi szerzetesek lakták. Így van ez a mai napig, igaz, számuk alaposan megcsappant, kilencre csökkent.
Képgaléria: Yuso kolostor (Fotókért kattints a képre)
E két kolostorhoz kötődnek az ún. San Millán-i glosszák (bejegyzések), amelyeket a spanyol nyelv első írott emlékeiként tartanak számon. A Yuso kolostor földszintjén másolatként látható annak a kódexnek néhány oldala, amelyre a Suso kolostorban találtak rá. Az oldalak különlegességei a széljegyzetek és a sorok közti bejegyzések, amelyeket a 10. században a szerzetesek írhattak oda. Az eredeti, 9. századi latin nyelvű szöveg mellett olvasható a vallási tartalmú szöveg szavainak vulgáris, köznyelvi változata úgy, ahogy azt az egyszerű, latinul nem tudó emberek használták. Mint a kolostor megtekintésekor az idegenvezető elmondta, ezen a kezdetleges, újlatin nyelven mintegy ezer hasonló bejegyzés létezik, amelyek között vannak összefüggő mondatok is. Itt és így született tehát, majd formálódott tovább a későbbi évszázadokban a spanyol nyelv, ezért tekintik a két nevezetes kolostort a spanyol nyelv „bölcsőjének”.
Az évente százezer látogatót vonzó Yuso kolostor jelenlegi formáját a 18. században nyerte el, háromhajós temploma, gazdagon díszített sekrestyéje, csendes kerengője és egyházi emlékeket őrző múzeuma számos látnivalót tartogat. Itt őrzik többek között azt az elefántcsont-miniatúrákkal ékesített kis díszkoporsó, amely a helység és a kolostorok névadója, a 6. században elhunyt San Millán földi maradványait tartalmazza, két falfülkében pedig azokat a báránybőrbe kötött hatalmas énekeskönyveket, amelyeket a szerzetesek évszázadokkal korábban saját kezűleg készítettek.
Képgaléria: San Millán-i glosszák(Fotókért kattints a képre)
Az épületegyüttes egyik szárnyában szálloda működik, La Rioja leghangulatosabb szállodája 25 szobával rendelkezik. Vendégei között nemcsak borturisták vannak, hanem akadnak olyanok is, akik a közelben elhaladó zarándokút felől tesznek erre egy rövidebb kitérőt. Ez a Camino francia ága, ahogy nálunk a Santiago de Compostelába tartó Szent Jakab utat nevezik.
Bővebb információk: barrioestacion.com, spain.info
Minisorozatunk első része Bilbao, Baszkföld különleges helyeire kalauzol el:
