Meglepően szerethető a Különösen veszélyes bűnözők
Ha objektíven nézzük a Netflix-filmet, egyértelműen látszik, hogy a kritikusok többsége miért nem szerette:
A nézők viszont véleményem szerint szórakoztatónak fogják találni Rawson Marshall Thurber legújabb rendezését.
A Rotten Tomatoeson a közönség értékelése 90% feletti, a kritikusoké pedig 40% közeli, ami kevésbé jó – de mindkettő teljesen érthető és helyén kezelendő.
Főhőseinknek el kell lopni valamit, ami egy hatalmas kaland része és közben nagyon idegesítik egymást, amin mi nézők pedig jól szórakozunk. Mintha A nemzet aranyát beleoltották volna egy Halálos fegyverbe, csak a minőség inkább Nicolas Cage kincsvadász filmjéhez áll közelebb. Annak ellenére, hogy alapvető problémák vannak a forgatókönyvvel, az effektekkel és az egész egy nagy katyvasz, valahogy mégis szerethető.
Ez valószínűleg a főszereplőknek köszönhető. Ryan Reynolds, a tőle jól megszokott imádnivaló svindlert hozza, Dwayne Johnson pedig szinte ugyanazt a szerepet viszi tovább, mint amit a Dzsungel Túrában elkezdett. Nagyon nem erőltették meg magukat, de
Működnek a képernyőn mint furcsa pár. Itt lép be a képbe Gal Gadot mint antagonista, aki nagyon szép, de sajnos csak ennyit tesz hozzá a műsorhoz. Nekem ő nagyon kilógott, akárki el tudta volna játszani ezt a szerepet, súlytalan és papírvékony volt a karakter.
A történet tipikus kalandfilm-klisé temető. Van három tárgy, amit meg kell szerezni, mindezt egy országokon átívelő menekülős akciójelenet keretein belül. Van itt minden: átverés, duplacsavar, akcióhegyek, viccesen működő hollywoodi fizika, lövöldözés – persze csak úgy, hogy senki ne sérüljön meg.
nem viccelek, szinte a stáblista alatt meg lehet mondani, mi a nagy csavar. De hiába a bénácska történet, a két főszereplő eladja a filmet a nézőknek. Lehet gyenge a CGI, ha az akciójelenetek amúgy működnek.
Ez elvileg a Netflix eddigi legdrágább filmje, de
mert a filmen ezek a dollármilliók sajnos nem látszanak meg. Sok helyszínen forgattak, de mégis minden tájon vastag CGI réteg van, a színészeken olyanok a fényhatások, mintha az egész filmet egy stúdióban vették volna fel, és valahova odamontírozták volna őket. A zene is feledhető, semmi maradandót nem alkotott Steve Jablonsky.
Az első nagyobb menekülős szcéna a múzeumban kimondottan jóra sikeredett, és a többi is jónak mondható. Talán az utolsó nagy menekülős akciót érzem gyengébbnek. Ami meglepő, hiszen Rawson Marshall Thurbert eddig közepes akciófilmek és jobb vígjátékok rendezői székéből ismerhettük. Jelen filmünk esetében az akció volt a jobb, nem pedig a vígjáték. Ő rendezte egyébként a Felhőkarcolót, a Könnyű nőcskét, a Kidobóst, a Családi üzelmeket és a Központi hírszerzést.
Aki ezeket a filmeket kedvelte, az nem fog csalódni ebben a moziban sem.
Sok kritikus azt állítja, hogy a film kidobott idő volt, én ezt nem mondanám.
amikor az ember kimegy mosdóba, nem kell leállítani, nagyon fontos eseményekről nem fog lemaradni. Úgy érzem, ha feszesebb tempóban, maximum 90 percben meg tudták volna oldani, nagyobb sikere is lehetne, de így, ebben a formájában sincs igazán miért panaszkodnunk.
