KULT
A Rovatból

Meglepően szerethető a Különösen veszélyes bűnözők

Ryan Reynolds, Dwayne Johnson és Gal Gadot nevével egy ennyire középszerű kaland-vígjátékot készíteni bűn lenne? Kritika.


Ha objektíven nézzük a Netflix-filmet, egyértelműen látszik, hogy a kritikusok többsége miért nem szerette:

Kicsit hosszú, feleslegesen túlkomplikált az egész.

A nézők viszont véleményem szerint szórakoztatónak fogják találni Rawson Marshall Thurber legújabb rendezését.

A Rotten Tomatoeson a közönség értékelése 90% feletti, a kritikusoké pedig 40% közeli, ami kevésbé jó – de mindkettő teljesen érthető és helyén kezelendő.

A Különösen veszélyes bűnözők egyszernézős, önmagát nagyon csavarosnak gondoló heist/kaland/buddy movie. Mit is jelent ez?

Főhőseinknek el kell lopni valamit, ami egy hatalmas kaland része és közben nagyon idegesítik egymást, amin mi nézők pedig jól szórakozunk. Mintha A nemzet aranyát beleoltották volna egy Halálos fegyverbe, csak a minőség inkább Nicolas Cage kincsvadász filmjéhez áll közelebb. Annak ellenére, hogy alapvető problémák vannak a forgatókönyvvel, az effektekkel és az egész egy nagy katyvasz, valahogy mégis szerethető.

Ez valószínűleg a főszereplőknek köszönhető. Ryan Reynolds, a tőle jól megszokott imádnivaló svindlert hozza, Dwayne Johnson pedig szinte ugyanazt a szerepet viszi tovább, mint amit a Dzsungel Túrában elkezdett. Nagyon nem erőltették meg magukat, de

ezt a két színészt még alapjáraton is jó együtt látni.

Működnek a képernyőn mint furcsa pár. Itt lép be a képbe Gal Gadot mint antagonista, aki nagyon szép, de sajnos csak ennyit tesz hozzá a műsorhoz. Nekem ő nagyon kilógott, akárki el tudta volna játszani ezt a szerepet, súlytalan és papírvékony volt a karakter.

A történet tipikus kalandfilm-klisé temető. Van három tárgy, amit meg kell szerezni, mindezt egy országokon átívelő menekülős akciójelenet keretein belül. Van itt minden: átverés, duplacsavar, akcióhegyek, viccesen működő hollywoodi fizika, lövöldözés – persze csak úgy, hogy senki ne sérüljön meg.

Az összes csavar kitalálható,

nem viccelek, szinte a stáblista alatt meg lehet mondani, mi a nagy csavar. De hiába a bénácska történet, a két főszereplő eladja a filmet a nézőknek. Lehet gyenge a CGI, ha az akciójelenetek amúgy működnek.

Ez elvileg a Netflix eddigi legdrágább filmje, de

erős a gyanúm, hogy a főszereplőkre ment el a büdzsé jelentős része,

mert a filmen ezek a dollármilliók sajnos nem látszanak meg. Sok helyszínen forgattak, de mégis minden tájon vastag CGI réteg van, a színészeken olyanok a fényhatások, mintha az egész filmet egy stúdióban vették volna fel, és valahova odamontírozták volna őket. A zene is feledhető, semmi maradandót nem alkotott Steve Jablonsky.

A rendezésben meglepő módon épp az akciójelenetek kiemelkedőek.

Az első nagyobb menekülős szcéna a múzeumban kimondottan jóra sikeredett, és a többi is jónak mondható. Talán az utolsó nagy menekülős akciót érzem gyengébbnek. Ami meglepő, hiszen Rawson Marshall Thurbert eddig közepes akciófilmek és jobb vígjátékok rendezői székéből ismerhettük. Jelen filmünk esetében az akció volt a jobb, nem pedig a vígjáték. Ő rendezte egyébként a Felhőkarcolót, a Könnyű nőcskét, a Kidobóst, a Családi üzelmeket és a Központi hírszerzést.

A Különösen veszélyes bűnözők tökéletesen jól fog mutatni rendezőnk filmográfiájában.

Aki ezeket a filmeket kedvelte, az nem fog csalódni ebben a moziban sem.

Sok kritikus azt állítja, hogy a film kidobott idő volt, én ezt nem mondanám.

Ez egy könnyed vasárnapi akció-kalandfilm, humorral fűszerezve,

amikor az ember kimegy mosdóba, nem kell leállítani, nagyon fontos eseményekről nem fog lemaradni. Úgy érzem, ha feszesebb tempóban, maximum 90 percben meg tudták volna oldani, nagyobb sikere is lehetne, de így, ebben a formájában sincs igazán miért panaszkodnunk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: