2001 óta megháromszorozódott az UV sugárzás okozta rosszindulatú rákos megbetegedések száma Magyarországon. Ahhoz, hogy védve legyünk, nem elég a naptej, új szokásokat kell kialakítanunk, mondja a téma egyik legnevesebb hazai szakértője.
A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség legfrissebb jelentése szerint a 2022-ben észlelt melanómás megbetegedések több mint 80 százalékát az UV sugárzás okozta, és különösen nagy veszélyben van a világos bőrű lakosság. Sokszor előfordul, hogy a betegséget csak akkor veszik észre, amikor már áttéteket okozott.
Wikonkál Norbert professzorral, a Magyar Dermatológiai Társulat elnökével beszélgettünk arról, hogyan tudunk védekezni a melanóma kialakulása ellen, és milyen esélyei vannak annak, akinél diagnosztizálják a betegséget.
– A hétvégén berobban a nyár, és ezzel együtt a magas UV-értékek. Valóban egyre több rosszindulatú daganatos megbetegedés fordul elő emiatt, vagy csak jobban észrevesszük, jobban diagnosztizálják ezeket?
– Nem, ezek teljesen valid adatok. Ha a daganatok gyakoriságáról beszélünk, akkor ott van egy biológiai tény, ott nem lehet füllenteni, mert a daganat sajnálatos módon előbb vagy utóbb megmutatja magát. Ha rosszindulatú daganat, a kedves páciens életére tör. Tehát ha nem előbb, akkor a boncjegyzőkönyvben ki fog derülni, hogy mi volt a halál oka. Magyarországon nagyon pontos adatgyűjtés folyik, úgy hívják, hogy Nemzeti Rákregiszter, ahova minden Magyarországon ellátott rosszindulatú daganat bekerül, innentől kezdve pedig nincs titok. Látjuk a számokat,
2001 óta közel megháromszorozódott a melanómás esetszám.
Azért a melanómáról beszélünk, mert az a legpontosabban dokumentált és a legveszélyesebb rosszindulatú daganatfajta.
– Hogyan történhet meg, hogy odáig fajulhatnak a dolgok, hogy a betegség komolyra fordul? Hiszen amit minden nap látunk, az a bőrünk.
– A legutóbbi konferencián mutattam olyan diákat, ahol egy nagyon ápolt, gyönyörű fehérneműt, melltartót viselő kedves hölgy páciensnél egy hatalmas melanóma volt, holott nyilvánvalóan odafigyelt magára. Az emberi lélek helyenként nagyon nehezen értelmezhető.
Ha bajról van szó, van, aki úgy reagál a baj közelségére, hogy homokba dugja a fejét, és azt mondja, hogy ha nem veszek róla tudomást, akkor az nem is baj. Ez nyilvánvalóan nem jó, de attól még egy ismert hozzáállás.
Mi azt próbáljuk kommunikálni, hogy ha baj is van, márpedig mindenkinek az egészségével akadhat baj, akkor még mindig az a jobb, ha időben tudomást veszünk róla, és beavatkozunk, mintha ezt a struccpolitikát választjuk.
– Mennyire gyógyítható betegség ez? Milyenek a kilátásai valakinek, ha melanómával diagnosztizálják?
– Szerencsére egy korán felismert melanóma 100%-ban gyógyítható.
Ha egy idejében felismert képletet sebészileg eltávolítunk, akkor ezzel az egy beavatkozással a kedves páciens megúszta, és élete végéig elképzelhető, hogy nincs is vele semmi problémája.
Ha már egy kicsit később vesszük észre, mert sajnos gyakran előfordul, a 2011-es évet követően, tehát gyakorlatilag az elmúlt 15 évben a terápia annyit fejlődött, hogy még olyan eseteket is jól tudunk kezelni (persze nem tökéletesen), és nagyon sok páciensnek tudunk olyan életminőséget adni, hogy együtt él az áttétes betegségével, de az nem okoz neki semmifajta problémát a mindennapjaiban. Azaz, ha csinálnak egy vizsgálatot, látják, hogy ott van a tüdőben egy vagy sok folt, de az nem fejlődik tovább, a betegség nem okozza a halálát, és ezt olyan kezelés árán tudjuk elérni, hogy mellette jó életminőséget tud élni, tehát nemcsak arról van szó, hogy ugyan nem viszi el a daganat, de közben folyamatosan ágyhoz vagy kórházhoz lenne kötve, hanem néha kap egy infúziót, és éli az életét.
– Azaz szinten tartható a ráknak bizonyos fajtája?
– Így van.
A modern onkológia erről szól, hogy az előrehaladott eseteket krónikus betegséggé tudunk szelídíteni, ahogy egy cukorbetegnek is élete végéig inzulint kell kapnia, és éli az életét.
Csak itt nem inzulint adunk, hanem egy daganatellenes kezelést, de ez annyiban hasonló az inzulinhoz, hogy lényegében nem okoz neki problémát, csupán meg kell kapja adott időszakonként a kezelését, és egyébként éli az életét, családot alapíthat, karriert építhet, megöregszik, és leéli a teljes életét. Ez egy óriási dolog az onkológiában, hogy áttétes daganatos eseteket ilyen szelíddé lehet tenni.
– Mi az a Rubicon, amit átlépve ez már nem érvényes?
– Ezt igazából nem tudjuk, mert az egyes páciensek reakciója a kezelés során derül ki. Bizonyos terápiáknál van lehetőség molekuláris diagnosztikával megmondani, hogy reagál-e majd, de az immunterápiánál például ma még nincsen ilyen paraméterünk. Lehet, hogy súlyos mellékhatásai lesznek, mert nyilván nem C-vitamint adunk a betegnek, hanem annál sokkal komolyabb dolgokat.
Az egyén szintjén egyelőre nem tudunk jelenleg előre megjósolni, de mivel ezek a kezelések rendelkezésre állnak, ezért el tudjuk kezdeni,
és menet közben fogjuk látni a reakcióit, és aszerint folytatjuk.
– Hogyan vegyük észre időben, hogy baj van? Rendszeresen vizsgáljuk át magunkat?
– Bár az önvizsgálat természetesen fontos, de ha valami nagyobb változást észlel valaki, akkor el kell menjen orvoshoz. Ráadásul, ha valakinek több száz anyajegye van, ami abszolút nem szokatlan, azok közül, hogyan ismeri ő meg, hogy melyik a problémás? Ezért inkább azt tanítjuk, hogy ha egy képlet hirtelen nagyot változik, vagy érzékennyé válik, akkor azt meg kell mutatni specialistának, ne bízzuk ezt csak a saját diagnosztikára vagy a családtagjainkra.
– Mennyire probléma, hogy sok helyen alig, vagy csak nagyon sokára lehet időpontot kapni a bőrgyógyászati szakrendelésekre? Ezen nem múlhatnak életek?
– Jó hírem van, az Egészségablak alkalmazás segítségével már nemcsak a területileg illetékes szakrendelőbe lehet elmenni, hanem bárhol meg lehet nézni, hogy hol van bőrgyógyászati időpont, és a páciens jogosult is oda menni, ahol időpontot kap. Azt gondolom, ha csak egy szűrésről van szó, ha valakinek kell várni pár hetet, az belefér.
Ha olyan jellegű a probléma, hogy azonnali megoldásra van szükség, akkor sürgősségi osztályokon is van bőrgyógyászat, az is elérhető.
Tehát szerintem Magyarországon nem annyira rossz a helyzet. Nyilván van mindig egyfajta elvárás a páciensek részéről, hogy holnap szeretnének jönni, ám a világon sehol nem mehetnek holnap a betegek. A bőrgyógyászat esetében Nyugat-Európában is jellemző, hogy több hetet, igazából több hónapot is várni kell. Magyarország ebből a szempontból szerintem nem lóg ki a sorból. Tehát az Egészségablak segítségével szerintem kizárt, hogy egy pár héten belül ne találjon valaki megfelelő szakrendelést.
– Mit tanácsol? Nekem például egy jó kis kreol bőröm van, gyerekkoromban azt mondták, hogy hát ez úgysem ég le, nem is kell nekem semmilyen naptejet használni. Valóban így van? És ha csak a városban mászkálunk, éljük a mindennapi életünket, akkor is szükséges a napvédő krémek használata? Legyen nálunk valamilyen naptej? Kezünket, arcunkat, vállunkat kenjük be mindenképpen?
– Erre vissza tudom kérdezni, mi a cél. Ha valaki aggódik amiatt, hogy a bőre öregedése mennyire lesz észrevehető, mondjuk a hölgyek jellemzően ebbe a kategóriába esnek, akkor én azt javaslom, hogy a napvédő krém az nagyon jó barátunk.
Semmi nem olyan hatékony a ráncok megelőzésére, mint az UV-védelem.
Mert UV-sugárzás nélkül szinte alig van ráncképződés, ez vitathatatlan. De ha valaki azt mondja, hogy neki tetszik a Marlboro Man megjelenése, és a ráncok, akkor hajrá, de a dermatoonkológus tanácsa, hogy szándékosan senki se keresse a napozás lehetőségét. Tehát a lényeg: ha valakinek napon kell tartózkodnia valamilyen oknál fogva, akkor bőrtípustól függetlenül tegyen fel egy sapkát, egy napszemüveget, valami divatos, akármilyen egyéb fejfedőt, amit ő szeret, és bizony a hosszabb ujjú ruházat az okosabb, mint a rövid ujjú. Lehet, hogy ez elég, és akkor nem kell naptejet használnia, de a gyerekeknek már kell naptejet használni. Tehát azt tanácsolom, hogy inkább védekezzünk a nap ellen, és okosan tartózkodjunk a napon.
– Van valamilyen felvilágosító anyag, ami hozzáférhető, és el is jut azokra a helyekre, ahol a legnagyobb szükség van rá?
– Elképesztő mennyiségű energiát teszünk ebbe, ezt most mint a Magyar Dermatológiai Társulat elnöke mondom. Online rengeteg minden van, a Skindex nevű honlapon, ami direkt laikusoknak készült weboldal, de a közösségi médiában, tehát az Instagramon, a Facebookon is posztolunk erről. A nyomtatott anyagoknak korlátozott a használhatósága, azt jellemzően postaládába nem dobjuk be, de a rendelőkben megjelenő pácienseknek ott van, a rendelkezésükre áll.
Illetve csinálunk fesztiválszűréseket is, például. Tehát a nagy ifjúsági fesztiválokon, a Szigeten is jellemzően ott szoktunk lenni.
Tavaly éppen lecsúsztunk róla, de idén megint ott leszünk, mint az előző években is, vagy a Szegedi Ifjúsági Napokon, az Ördögkatlan Fesztiválon, a Fishing on Orfű fesztiválon is ott vagyunk. De volt már olyan is, hogy a Balaton-átúszásnál vonult ki egy bőrgyógyász csapat, és ott nyújtott tanácsadást. Nagyon dicséretesen odateszi magát a szakma, ott van náluk a dermatoszkóp, azonnal meg tudják vizsgálni a jelentkezőket.
– Szűrtek már ki ezeken a kitelepüléseken melanómás eseteket?
– Hogyne, igen. 2023-ban a Szigeten voltunk, és találtunk kettő melanómás fiatalt. Ott jellemzően a 20 év körüliek szoktak megjelenni.
Két életet megmentettünk, ami nem hangzik túl nagy számnak, de pont annak a két embernek az életét jócskán megsegítettük.
Hasonló találataink folyamatosan vannak, pontos számokat nem tudok mondani, de az megütötte mindenkinek az érzékenységét, hogy úristen, hát itt a Szigeten és ebből a fiatal közönségből is sikerült találni kettőt, akkor ennek van értelme, hogy ezt csináljuk.
– Mégis, mitől növekedett meg ilyen drámai mértékben ezeknek a betegségeknek a száma?
– Ez egy nagyon komplex kérdés, nem fogok tudni egy mondattal válaszolni. Biztos, hogy a hozzáállásunk az UV-sugárzáshoz sokat változott. Az 1800-as években még az úri kisasszonyok napernyővel a fejük fölött közlekedtek a kastélyparkban, a szegény lánykák meg dolgoztak a mezőn fedetlen fejjel, úgyhogy barnák azok voltak, akik sokat voltak a mezőn, és ez nem volt kívánatos nagyon senkinek. Aztán nagyjából az 1900-as évek, és főleg a II. világháború után kinyílt a világ mindenkinek.
Divatba jött az, hogy legyünk napbarnítottak, ennek komoly szociológiája is van, hogy miért gondolták az emberek, hogy ez egészséges.
Ez kifejezetten divatba jött, mivel megváltozott az életünk, illetve a lehetőségeink is változtak, hiszen egy régi paraszti kultúrában az emberek dolgoztak látástól vakulásig. Most azonban sokan megtehetik, hogy évente legalább egyszer nyaralni mennek, a legtöbben a naposabb vidékek felé indulnak, ahol az UV-terhelés is nagyon más, mint nálunk. Ezen felül változott a környezetünk is, tehát az UV-sugárzás mennyisége és minősége is változott, a globális felmelegedés is itt liheg a nyakunkban.
– Mit gondol, a felvilágosításon kívül mivel lehetne még visszaszorítani ezeket a megbetegedéseket? Vagy együtt kell élni ezekkel, szűrni kell, kezelni kell, mert ilyen lett a világ?
– Igen, így van. A felvilágosítás és az időben való diagnosztika csak arra alkalmas, hogy az eseteket korán észrevegyük, de arra, hogy az eseteket kivédjük, jelen tudásunk szerint nincsen jó recept. Ausztrália jó példa, most már 40 éve kezdték el ezt nagyon komolyan venni. Ott akkor rengeteg volt a melanóma, és nagyon hatékony volt a kampányuk. Természetesen melanómás esetek továbbra is vannak, de nem nagyon halnak bele az emberek. Azért nem mindegy, hogy egy páciens egy műtéttel megúszik-e egy betegséget, vagy esetleg utána még évekig tartó terápia következik, amiért egy komolyabb onkológiai kezelésen kell átmennie. Tehát a felvilágosításnak, az önvizsgálatnak, az okos hozzáállásnak a jelentőségét ne becsüljük alá. Fontos a gyerekek nevelése is. Nem baj, ha valaki már az oviban azt tapasztalja, vagy a családi körben, hogy ha a medencébe megyünk, akkor azt úgy tesszük, hogy fel vagyunk rendesen öltözve, úszópóló van rajtunk.
Például én mindig hosszú úszópólóban megyek a gyerekeimmel, és az remekül működik. Ezt meg kell szokni.
Ahogy az ember megtanulja, hogy reggel és este fogat mosunk, megtanuljuk azt is, hogy úgy menjünk nyáron vízpartra, hogy fel vagyunk öltözve.
– Mégiscsak a XX. század eleji eleinknek volt igazuk, akik még ilyen pólókban úsztak?
– Abszolút! Persze a technológia sokat fejlődött, mert egy ilyen úszópóló nagyon kellemes viselet. Nem zavaró, nem tapad az emberre. Ez egy védekezésre szánt eszköz. Én azt gondolom, hogy nincs ezzel semmi baj, ezzel élünk nap mint nap. Kipróbálta az emberiség, hogy milyen az, hogy mértéktelenül élvezzük az UV-sugárzást, és ennek látjuk a hozadékát most. Most visszatérünk a régi gyökerekhez.
További információ a fényvédelemről és a melanómáról a Skindex weboldalon található.
