MÚLT
A Rovatból

Nőcsábász alkoholista, vagy szentéletű szerzetes – ki volt valójában Raszputyin?

Hála a Boney M-nek, mindenki ismeri a nevét. De a rengeteg pletyka miatt meglehetősen ködös sztorik terjednek róla.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, Címkép: Wikipédia - szmo.hu
2019. február 09.



A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

A későbbi visszaemlékezések közül is nehéz kideríteni, ki mond igazat, és ki hazudik. Ki volt ő? Nőket elcsábító, orgiákat szervező alkoholista pap, vagy a nép egyszerű gyermeke, szentéletű szerzetes, aki túl közel került a tűzhöz? Az biztos, hogy az orosz történelem legrejtélyesebb alakja.

Ifjúkora és vándorlásai

Grigorij Jefimovics Raszputyin 1869-ben született egy szibériai faluban, Prokovszkojéban. Egyszerű, magának való parasztfiú volt, és hamar meggyűlt a baja a törvénnyel: iszákossággal, lányok meggyalázásával vádolták. Egyrészt ismeretes volt kicsapongó életmódja miatt, másrészt mindenki tudta, hogy éjszakákat töltött térden állva a megvilágosodásért könyörögve. Imái meghallgatásra találtak, mert 17 éves korában megjelent neki Szűz Mária, és felszólította, hogy szentelje neki az életét.

Rasputyin feleségével és lányával. 1911. Forrás: Wikipédia

Ekkor kezdődtek a vándorlásai: kolostorról kolostorra járt, tökéletesítette gyógyító képességeit. Később megnősült, gyerekei születtek. Valamit tudhatott, mert hamarosan tekintélyes számú követőre tett szert. A falu pópája - meglátva Raszputyinban a konkurenciát - azzal vádolja, hogy a kliszt nevű szekta tagja, bachanáliákat rendez és gyalázza az egyházat. Ez a szekta arról volt hírhedt, hogy áhítataikat szexuális orgiával szokták befejezni, mert azt vallották, hogy a kegyelem csakis valóban átélt bűnökre következhet. Ezeket sohasem sikerült Raszputyinra rábizonyítani, ám a vád végigkíséri egész életében.

A cári udvarban

Raszputyin 1905-ben érkezett Szentpétervárra, ahol a kor legnagyobb gyógyítójának a tanácsait akarta hallgatni. Az egyház vezetői hamar felfigyeltek az egyszerű vándorprédikátorra, és hivatalosan is sztareccé nyilvánították. Az egyszerű parasztember hamarosan a miszticizmusra éhes udvari körök népszerű vendége és társasági dámák kedveltje lett, akik Isten emberét látták benne. Raszputyin soha nem borult le vendéglátói hatalma vagy rangja előtt, a magas rangú személyeket ugyanúgy kezelte mint az egyszerű embereket, akik számára épp úgy elérhető volt. A prófétának és csodagyógyítónak tartott sztarec híre egyre nőtt, kézről kézre adták. A cári családnak Anna Virubova mutatta be, és ez teljesen illeszkedett a kor szelleméhez. A cár és a cárné kifejezetten nyitott volt a csodagyógyítóra, ugyanis az egyetlen fiú gyerekük - a trónörökös -, vérzékenységben szenvedett. Elég volt egy apró seb, és a gyerek órák alatt komoly vérveszteséget szenvedett.

Raszputyin és követői. 1914. Forrás: Flickr

A cárevicsnek 1909 őszén volt egy kisebb balesete, amely a vérzékenység miatt igen komollyá vált, és néhány óra alatt a kisfiú állapota rohamosan romlott. Azonnal hívatták Raszputyint, aki hosszú imára térdelt a cárevics ágya mellé. Ezután felállt, kezét a gyerek fejére tette, és kijelentette: "Fiam, nyisd fel a szemedet és mosolyogj! A fájdalmaid elmúltak, most már boldog vagy." És valóban, a kisfiú felült az ágyban, és azonnal jobban lett. Vannak, akik Raszputyin hipnotikus képességeinek tulajdonítják a csodás gyógyulást, ennek azonban az összes jelen lévő orvos vallomása ellentmond. A következő hetekben Raszputyin a cári lakosztály gyakori vendége lett. A császári családdal baráti viszony és kölcsönös tisztelet kapcsolta össze. A cárt és a cárnét nem úgy szólította, ahogy az etikett előírta, hanem atyának és anyának, ahogy a szülőföldjén emlegették őket.

Rasputyin. 1910. Forrás: Wikipédia

Olga nagyhercegnő, a cár húga később így emlékezett vissza erre az időre: "Sem szent, sem ördög nem volt. Niki (a cár) és Alicki (cárné) számára az maradt, ami volt: egy mélységesen istenhívő parasztember, akinek megadatott a gyógyítás tudása. A cárnéval való találkozásaiban az égvilágon semmi rejtélyes nincs. Mindezek a történetek az emberek fantáziájában keletkeztek. ... Raszputyin sem olyan izgató, sem olyan félelmetes benyomást nem tett az emberekre, mint ahogy mondták. "

Vádak Raszputyin ellen

Nem sokkal később Raszputyin a kapott adományokból vásárolt egy házat Péterváron, és ide hozatta a lányait is. Ettől kezdve mindenki, aki címre, hivatalra pályázott, a kegyeit kereste. Szerény lakását éjjel-nappal elárasztották a kérelmezők. Ugyanakkor ettől kezdve titkosszolgálati megfigyelés alá került, és ismét előszedték a régi szektás történetet, elővették a nőügyeket, valóságosakat és költötteteket.

VIDEÓ: ahonnan legtöbben ismerik...

Négy fő kifogás merült fel vele szemben: a szektásság, az iszákosság, a szoknyavadászat és a politikai döntésekbe való beleszólás. Elterjedt róla, hogy a városi fürdőkben orgiákat rendez - bár ezek a történetek inkább egy elfojtottan prűd és kéjsóvár társaság bigott erkölcsét tükrözik. Az alkoholos kilengések már sokkal látványosabbak voltak, ráadásul az évek alatt egyre sűrűbbé váltak, és időnként valóban az eszméletlenségig leitta magát. Természetesen a cár és a cárné ezekről is tudomást szerzett. Ám amikor az udvarban volt jelenése, a sztarec kínosan ügyelt arra, hogy mindig színjózan legyen.

Merényletek

Raszputyin ellen több merényletet is megkíséreltek - de nem holmi bűnözők, hanem befolyásos személyek, sőt magas hivatalok betöltői. Az első merényletet 1910-ben követték el, autóval próbálták meg elgázolni, később egy felbérelt prostituált próbálta megölni úgy, hogy egy késsel hasba döfte. A sztarec mindkét merényletet túlélte. A szerzetes egyre több ellenséget szerzett magának. Azt kezdték híresztelni róla, hogy viszonyt folytat a cárnéval. Az első világháború alatt különösen megnövekedett az ellenségeinek száma, hiszen Raszputyin közismert volt háborúellenes nézeteiről. A cárnéval folytatott állítólagos viszonya miatt pedig az orosz arisztokrata köröknek és az antant országoknak is egyre kellemetlenebb lett a sztarec személye. 1916-ban aztán úgy döntöttek, hogy ismét megpróbálják őt megölni.

A gyilkosság

A gyilkos összeesküvés tervéről hercegek, országgyűlési képviselők, a tágabb cári család tagjai, a titkosszolgálat és a francia, brit nagykövet is tudott. Raszputyin is sejthetett valamit, mert hetekkel a halála előtt levelet írt a cárnénak: "Kedveseim, drágám: fenyeget a végzet. Nagy szerencsétlenség van készülőben. ... Országunk számára ütött az óra. A vér is megfagy a borzalomtól. Rengeteg vér és fájdalmas kiáltások. .. Az én órám is üt már hamarosan."

Raszputyin Névából kihúzott teste. 1916. Forras: Wikipédia

A gyilkosok azzal csaltak Raszputyint a Mojka Palotába, hogy a herceg felesége, Irina szeretné őt megvendégelni. A pincébe vezették, és amíg várt a hercegnére, megkínálták - állítólag ciánnal mérgezett - borral és süteménnyel. A gyilkosok visszaemlékezése szerint a sztarec fogyasztott mindkettőből, de nem mutatkoztak rajta a mérgezés tünetei. Ekkor Juszupov, az egyik gyilkos rálőtt Raszputyinra, és megnyugodtak, hogy meghalt. Egyikük később mégis lement, hogy ellenőrizze a halál beálltát, ám a szerencsétlen még mindig életjeleket mutatott. Ekkor ólmosbottal estek neki, és össze-vissza verték a földön heverő testet. Ezek után a holttestet összekötözték, és Névába dobták.

Miután másnap senki nem találta Raszputyint, a cárné kerestetni kezdte, és hamarosan megtalálták a testét a folyóban. A boncolási jegyzőkönyv szerint elképesztően durva sérülései voltak. Többek között a nemi szervein, mintha valaki a kasztrálásával próbálkozott volna. Megdöbbentő volt viszont, hogy a gyomrában nem találták méreg nyomait, és hogy egyik lövés sem volt halálos. A kezein-lábain viszont kötél volt, látszott a horzsolásokból, hogy még élt, amikor megkötözték, mert rángathatta a köteleket. A legszörnyűbb, hogy a tüdejében algát és folyóvizet találtak, vagyis ezt az egész kínzást túlélte, és még élt, amikor a folyóba dobták. Raszputyin halálát tehát épp annyi rejtély övezi mint az életét. A testét a cári sírboltban temették el. Ám itt sem nyugodhatott sokáig, mert a februári forradalom után a holttestet kivették, és elégették.

Az alakja körüli viták azóta sem csitultak: az egymásnak ellentmondó híresztelések, visszaemlékezések özönében nehéz valósághű képet alkotni róla.

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
„Mindenkit megölünk!” – 27 éve történt a Columbine középiskolai mészárlás, az Egyesült Államok történelmének egyik legvéresebb iskolai ámokfutása
A hatóságok két és fél évtizeddel később emberölésnek minősítették Anne Marie Hochhalter halálát, aki 26 évvel élte túl a columbine-i lövöldözést. Az elkövetők a támadás során a könyvtárban azt kiabálták: „Minden sportoló álljon fel!”


1999. április 20-án a Columbine Gimnázium neve örökre egyet jelentett a modern kori iskolai erőszakkal – két és fél évtizeddel később pedig egy újabb áldozat halálával hivatalosan is átíródott a mérleg.

Aznap hunyt el Anne Marie Hochhalter, aki a 27 évvel ezelőtti lövöldözésben súlyosan megsebesült és deréktól lefelé lebénult. A halottkém a halál okát emberölésnek minősítette, mivel a támadáskor szerzett sérülései közvetlenül hozzájárultak a halálához. Ezzel a columbine-i áldozatok hivatalos száma 14-re emelkedett – írta az Associated Press.

A két elkövető, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold eredetileg nem lövöldözést, hanem egy nagyszabású robbantást tervezett. Két, egyenként közel tíz kilós, PB-gázpalackból készült bombát helyeztek el az iskola menzáján, amelyeket helyi idő szerint 11:17-re időzítettek, amikor a legtöbb diák, nagyjából 500 fő tartózkodott ott.

A tervük az volt, hogy a robbanások után a menekülőket a parkolóból lövik le. A menzában elhelyezett bombák azonban a hibás vezetékezés miatt nem robbantak fel.

Miután a tervük kudarcot vallott, a két diák fegyverrel indult az iskola nyugati bejárata felé. Az első lövések 11:19-kor dördültek el, azonnal megölve egy diáklányt, Rachel Scottot. A helyszínen tartózkodó rendőr, Neil Gardner helyettes 11:22 körül kapott riasztást, és szinte azonnal tűzharcba keveredett az egyik támadóval.

Eközben a bent rekedt tanár, Dave Sanders diákok százait terelte biztonságba, amíg őt is halálos lövés nem érte.

A támadók 11:29-kor hatoltak be az iskola könyvtárába, ahol a legtöbb áldozatukkal végeztek. Szemtanúk szerint az egyik elkövető azt kiabálta:

„Minden sportoló álljon fel! Mindegyikőteket meg fogjuk ölni.”

A mészárlás a könyvtárban alig több mint hét percig tartott, ezalatt tíz diákot öltek meg. Az elkövetők 12:08-kor a könyvtárban öngyilkosságot követtek el.

A speciális egységek 12:06-kor hatoltak be az épületbe, kevesebb mint egy órával az első lövések után, a korabeli protokolloknak megfelelően azonban nem nyomultak be azonnal mélyebbre. A rendőrök nem voltak felkészülve egy ilyen szintű fegyveres támadásra.

A késlekedés miatt a súlyosan megsebesült Dave Sanders tanár délután három óra körül elvérzett, mielőtt a segítség elérhetett volna hozzá. Az eset alapjaiban változtatta meg az amerikai rendőrségi taktikát; ennek nyomán vezették be az azonnali behatolást előíró protokollt aktív lövöldöző esetén.

A tragédia után egy hónappal Bill Clinton akkori elnök és a first lady, Hillary Clinton a közösséghez szólt. „Amerika szívét átütötte” – mondta a first lady. Az elnök pedig a fegyvertartási és fegyvervásárlási rendszer hézagos szabályozására hívta fel a figyelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is” – így indult a legendás Gyermekvasút
A korabeli Néplap cikke a pártot és a vezetőt éltette az 1950-es átadáson. 2015-ben a vonal bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is.


Amikor 78 éve, 1948. április 11-én a Széchenyi-hegy oldalában megfeszített munkával nekiláttak az Úttörővasút építésének, kevesen sejthették, hogy egyszer Guinness-rekorderré, nemzedékek közös élményévé, s a budai hegyek ikonikus attrakciójává válik.

Ma ugyanazon a pályán, immár Gyermekvasútként, gyerekek irányítják a forgalmat – felelősen, profin, mégis játékos örömmel.

A mai évfordulón ünnepeljük a kisvasutat, amelynek története maga a magyar huszadik század kicsiben, a Rákosi-korszak propagandájától a ma is virágzó közösségépítésig.

Az építkezés 1948. április 11-i megkezdését követően rekordsebességgel haladt a munka: az első, nagyjából három kilométeres szakaszt Széchenyi-hegy és az akkori Előre (ma Virágvölgy) állomás között már július 31-én átadták.

A korabeli sajtó szerint az első szerelvény „pontosan fél tíz órakor indult el”.

A következő év júniusában a vonal elérte Szépjuhásznét (akkor Ságváriliget), majd 1950. augusztus 20-án megindult a forgalom a teljes, Hűvösvölgyig tartó pályán. Bár egy várostörténeti forrás szerint április 11-én a nyomvonalat jelölték ki és a munka másnap indult, a hivatalos narratíva ezt a napot tekinti a kezdőpontnak.

A dátumok mögött azonban egyedülálló működési modell áll, amely a vasút igazi szívét jelenti.

A forgalmi és kereskedelmi feladatokat 10 és 14 év közötti gyermekvasutasok látják el, természetesen felnőtt állomásfőnökök és vasúti szakemberek felügyelete mellett.

A fiatalok komoly tanfolyamon vesznek részt, ahol elsajátítják a szolgálati napló vezetését, a jelzési és biztosítóberendezések kezelését, a váltóállítás szabályait és az utastájékoztatás fortélyait.

Ez a rendszer ma is él és virágzik, tavaly júniusban például 155 újonc tett fogadalmat Hűvösvölgyben.

2015-ben a budapesti Gyermekvasút hivatalosan is bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mint a világ leghosszabb olyan vasútvonala, ahol a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot gyermekek látják el.

A hitelesített hossz 11,7018 kilométer. A 760 milliméteres nyomtávú pálya a budai hegyekben kanyarog, 235 méteres szintkülönbséget küzd le, miközben a legnagyobb emelkedője eléri a 3,4 százalékot.

A vonal népszerűsége a hatvanas években érte el a csúcsát, 1961-ben például 800 ezer utast szállított. Ma a teljes menetidő a két végállomás között körülbelül 40-50 perc.

A vonalról csodálatos panorámák nyílnak a környező hegyekre, és számos turistaút csatlakozik az állomásokhoz.

A Gyermekvasút azonban több mint közlekedési eszköz; egyben korszakok lenyomata is. Az ötvenes években a szocialista nevelés és propaganda fontos eszköze volt.

Egy korabeli tudósítás érzékletesen tükrözi a korszak szellemét: „a Pártnak. Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is!” - írta a Néplap a teljes vonal átadásakor.

Mára ez a narratíva teljesen átalakult. A vasút a közösségépítés, a felelősségvállalás és a pályaválasztás támogatásának színterévé vált, ahol a gyerekek játékosan tanulhatnak bele egy komoly szakmába.

Története tele van apró, érdekes részletekkel is. Kevesen tudják, hogy 1956 és 1973 között a hűvösvölgyi végállomáson mozgólépcső működött, amelyet vasár- és ünnepnapokon, a metró előtti időkben valóságos látványosságként üzemeltettek.

A járműpark is legendás: a „Kis Piri” néven ismert gőzmozdony ma is feltűnik a nosztalgiajáratokon, az egyik jellegzetes Mk45-ös dízelmozdonyt pedig „Bendegúz”-nak keresztelték.

A Gyermekvasút egyszerre időutazás és jövőiskola; a budai hegyek sínpárján 78 éve fut a történelem – ma is, a gyerekek biztos kezű irányításával.

Via MÁV-csoport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
A Titanic egyetlen magyar áldozata nem is arra a hajóra váltott jegyet: sztrájk pecsételte meg a sorsát
Weisz Lipót és felesége eredetileg az RMS Lusitania első osztályán utazott volna Kanadába, ám a Titanic másodosztályára irányították át őket.


Egy bányászsztrájk miatt fordult tragédiába a Titanic egyetlen magyar utasának élete.

Eredetileg nem is a végzetes útra tartó óceánjáróra, hanem a Lusitaniára váltott jegyet.

Weisz Lipót, a tehetséges szobrász és felesége, a belga Mathilde Françoise Pëde Kanadában szeretett volna új életet kezdeni.

Szénhiány miatt végül a Titanic másodosztályán találták magukat.

Weisz Lipót magyar származását neve is sejteti, és bár a sírfelirata Pestet jelöli meg születési helyeként, a kutatások szerint Veszprémben látta meg a napvilágot.

 

A fiatalember 19 évesen Angliába emigrált, ahol a bromsgrove-i Iparművészeti Egyesületnél tanult. Itt ismerkedett meg a varrónőként és énekesnőként dolgozó Mathilde-dal, akit feleségül is vett – írta a Promotions.hu.

A tehetséges fafaragó 1911-ben már áthajózott az Atlanti-óceánon, és Montrealban kapott megbízást a helyi Szépművészeti Múzeumtól.

Később Edward Wren bízta meg azzal, hogy a Dominion Express Building homlokzatára kifaragja a korabeli Kanada kilenc tartományát jelképező kőpajzsokat.

Mivel úgy látta, Quebecben meg tud élni a művészetéből, visszautazott Angliába a feleségéért, hogy együtt kezdjék meg közös életüket a tengerentúlon.

Ám a sors közbeszólt.

A Lusitania első osztályára vettek jegyet, de a brit bányászok sztrájkja miatt a Lusitania nem tudott elindulni. Ezért a Weisz házaspárt átirányították a Southamptonból induló Titanicra, a másodosztályra.

A történet szerint Weisz Lipót felszállás előtt a kabátja bélésébe varrta a család teljes vagyonát: mintegy 15 ezer dollár értékű, 21 kilogramm súlyú aranyat.

1912. április 14-én éjjel, egy kései séta után a házaspár épp visszatért a kabinjába, amikor a hajó jéghegynek ütközött. Mathilde a 10-es számú mentőcsónakban kapott helyet, így megmenekült, ám férje a hajóval együtt a fagyos óceánba merült.

Az özvegy április 18-án, a Carpathia fedélzetén érkezett meg New Yorkba, ahol az a veszély fenyegette, hogy nincstelen bevándorlóként visszaküldik Angliába.

A holttestek után kutató Mackay-Bennett hajó azonban megtalálta a 293-as számmal jelölt, mentőmellényes testet, amit a felsőjébe hímzett „W.L.” monogram alapján azonosítottak Weisz Lipótként.

Előkerült az öltönybe rejtett arany is, amit visszaszolgáltattak az özvegyének. Mathilde végül Kanadában maradt, és később újra férjhez ment.

Weisz Lipótot a montréali Baron de Hirsch temetőben helyezték végső nyugalomra.

Sírja sokáig jelöletlen volt, a fejfát csak a katasztrófa századik évfordulóján, 2012 körül állították fel. A sírkövön ez a felirat olvasható: „Leopold Weisz, született 1880 körül Magyarországon, Pesten. 1912. április 15-én halt meg a Titanic katasztrófájában. Nemrég házasodott, és kezdett új életet Montréalban. Tehetséges és ígéretes szobrász, a bromsgrove-i ipartestület tagja, munkáira Montréalban és külföldön egyaránt csodálattal tekintenek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk