Kevesebb vér, káromkodás és meztelenkedés – sokat fejlődött, de nem csap oda eléggé a Vaják új évadja
Nem mondanám, hogy a Netflix Vaják sorozatának könnyű a helyzete. A könyvsorozatnak rengeteg rajongója van, és valószínűleg jobban ismerik ezt a fantasy világot, mint maguk a sorozat alkotói. A videojáték-sorozatnak három fő része van, amiket nagyon sokan ismernek, számtalan "év játéka-díjat" zsebeltek be, és ők sem minden esetben ragaszkodtak az alapanyaghoz. Mindezek mellett pedig ki kell elégíteni az egyszeri nézők elvárásait is, akik csak szórakozni akarnak azon, ahogy Henry Cavill szörnyeket gyilkol.
ügyesen tördelték meg a cselekményt, érdekes volt rájönni, hogy a különböző karakterek történetei hol helyezkedtek el térben és időben. Az is folyamatos izgalmat tudott adni, hogy a szálak hol érnek majd össze. A második évad ezzel teljesen felhagyott, ami logikus, hiszen már találkoztak egymással a fő karaktereink. Sajnos ez azt is jelentette, hogy elköszönhettünk ettől a különleges dramaturgiai megoldástól.
Ugyan több szálon zajlik a történet - kontinensen átívelő politikai szálak, kegyetlen macska-egér harc a hatalmasok játszadozásai közben, háborúk és békék indulnak el egy-egy merénylet miatt – de sajnos ez fele annyira se lesz érdekes, mint Geralt és Ciri szála.
Mivel az első évad végén Yennefer elszakadt a varázslóktól Sodden mezején, így ő most kapott egy saját történetszálat, ami bele-bele fonódik Geralték történetébe. Illetve Nilfgaard boszorkánya, Fringilla is komolyabb hangsúlyt kapott, de amíg
Alig vártam, hogy ezeknek a részeknek vége legyen, és visszatérhessünk Geralthoz és Cirihez. Ezek a részek azért is lehetnek más hangulatúak, mert szinte teljesen a sorozat írói találták ki. Yennefer ezen történetei sehol nem szerepelnek, sem a CD Projekt RED játékaiban, sem Sapkowski műveiben. Sajnos az átívelő történet megfelelő háttérismeret nélkül, az egyszeri nézőnek szinte érthetetlen lesz.
hogy elképesztően fontos dolgok, mégsem magyaráznak meg ezekből szinte semmit.
Technikailag nem lehet belekötni semmibe: a fényképezés, a zene, a kosztümök, az épületek, minden mintha a játékokból vagy a könyvek lapjaiból köszönne vissza. A városképek gyönyörűek, még akkor is, ha sokszor nem is nagyon tudtuk, hogy melyik várost is látjuk – azért egy ennyire sok helyszínen játszódó sorozatba tehettek volna ismertető feliratokat is, hogy éppen melyik helyszínt látjuk.
főleg az évad végén megjelenő baziliszkuszok elleni harc néz ki gyengébben. Látszik, hogy vér, káromkodás és meztelenkedés terén pedig megpróbálták visszafogni magukat a készítők, ami teljesen érthető, hiszen minél több emberhez szeretnék eljuttatni a szériát, viszont az eredeti Sapkowski-féle világ kegyetlen, véres, mocskos és tele van erőszakkal, rasszizmussal és szexszel. Itt jóval fogyaszthatóbbá tették Geralt világát, de el is távolodnak az alapműtől.
Jöjjön talán a legjobb rész: a színészek. Nem tudom eléggé dicsérni a castingot. Engem nem zavar a Netflix hatás: gyakori nem-és rasszváltás, hogy a sorozatba kevésbé lehessen politikai korrektség terén belekötni. Így főleg nem probléma, hogy ennyire tehetséges és jó színészeket találtak a karakterek eljátszásához. A Nenekét játszó színésznő lehet, hogy nem úgy néz ki, mint ahogy a könyvben megismertük, de a karakter végül pont úgy viselkedik, ahogy elképzeltük.
a történet szempontjából kevésbé fontos az ő szerepe, mint az előző évadban, de még mindig zseniális. Henry Cavill továbbra is tökéletes Riviai Geralt, de a legnagyobb fejlődésen talán Freya Allan, alias Cirilla hercegnő esett át. Nem csak a karaktere lépett nagyot előre, hanem a színésznő is. Számomra a legnagyobb kincs Kim Bodnia Vesemirje volt a második évadban. Az öreg, megkeseredett vaják, aki próbálja életben tartani nemcsak a szakmát, hanem a fiaiként kezelt vajákokat is. Joey Bartey-t is jó volt látni Kökörcsin szerepében, aki láthatóan kigyúrta magát az egy darab ing nélküli jelenetére. Ő volt a kötelező comic relief, aki nagyon jó, hogy visszatért a rettenetesen komor sorozatba, még ha nem is látjuk sokat. A többi színészt is csak dicsérni lehet. Eamon Farren Cahirja is több szerepet kapott, Mecia Simson Francescája szintén tökéletesen eltalált, de ez majdnem minden fontosabb karakterre elmondható. Egy szereplő talán mégis kivétel, az Emhyrt játszó Bart Edwards.
keménykezű uralkodó képét festette, nem úgy, mint Bart Edwards jóképű fiatalabb Emhyrje. Azért nem szeretném még teljesen leírni, hiszen a későbbiekben nagy valószínűséggel többet fogunk vele találkozni.
Amibe a könyvek és a videójátékok hatalmas rajongójaként bele lehet kötni, hogy a második évad jóval lassabb lett, mint az első.
(sőt vártam egy-egy karakter feltűnésére, akik később nagy szerepet fognak vállalni a kontinens világában – pl.: Philippa Eilhart vagy Emhyr var Emreis.) hanem az, hogy az ötödik résztől indul csak be igazán az évad, ami nem lenne gond egy 24 részes sorozat esetében, de egy 8 részes sorozattól azért nem ezt várnánk. Főleg az első évad tapasztalatai alapján. Érthető, hogy kicsit lassul az elején a történet, de túlzásnak érzem, hogy amíg Cirit kiképzik, és megy a nyomozás a származását illetően, addig nézhetjük Yennefer szenvedését és Fringilla unalmas politikai játszmáját a zseniális nevű Cahir Mawr Dyffryn aep Ceallachkal. A történet így, hogy lineárisabb lett, sokkal érthetőbb, de sajnos eseménytelenebb és sokkal lassabb is.
de ezt kivárni olykor elég unalmas.
A rajongóknak csak ajánlani tudom a sorozatot, hiszen ők minden másodpercben fognak találni valamit, amin elgondolkodhatnak, de az biztos, hogy a Netflix-sorozat egyre inkább el fog távolodni az alapműtől, illetve valószínűleg közeledni fog a játékok vonalához, gondolva például a Zord vadászatra. Ezt viszont el kell fogadnia minden rajongónak, aki tervezi tovább nézni a sorozatot.
de úgy gondolom a Vaják világa kellőképpen magával ragadó, ami feledtetheti a kissé bonyolult történetszálakat. Azért remélem mások is nagyon fogják várni a harmadik évadot, vagy kedvet kapnak a könyvhöz és a játékokhoz.
