KULT
A Rovatból

Kevesebb vér, káromkodás és meztelenkedés – sokat fejlődött, de nem csap oda eléggé a Vaják új évadja

A második évad kevésbé véres, kevésbé dinamikus, de a Káosz, mint tudjuk, nem mindig azt hozza, amire számítunk.


Nem mondanám, hogy a Netflix Vaják sorozatának könnyű a helyzete. A könyvsorozatnak rengeteg rajongója van, és valószínűleg jobban ismerik ezt a fantasy világot, mint maguk a sorozat alkotói. A videojáték-sorozatnak három fő része van, amiket nagyon sokan ismernek, számtalan "év játéka-díjat" zsebeltek be, és ők sem minden esetben ragaszkodtak az alapanyaghoz. Mindezek mellett pedig ki kell elégíteni az egyszeri nézők elvárásait is, akik csak szórakozni akarnak azon, ahogy Henry Cavill szörnyeket gyilkol.

Az első évad nekem nagyon tetszett,

ügyesen tördelték meg a cselekményt, érdekes volt rájönni, hogy a különböző karakterek történetei hol helyezkedtek el térben és időben. Az is folyamatos izgalmat tudott adni, hogy a szálak hol érnek majd össze. A második évad ezzel teljesen felhagyott, ami logikus, hiszen már találkoztak egymással a fő karaktereink. Sajnos ez azt is jelentette, hogy elköszönhettünk ettől a különleges dramaturgiai megoldástól.

A Vaják második szezonja teljesen lineáris narratívát követ.

Ugyan több szálon zajlik a történet - kontinensen átívelő politikai szálak, kegyetlen macska-egér harc a hatalmasok játszadozásai közben, háborúk és békék indulnak el egy-egy merénylet miatt – de sajnos ez fele annyira se lesz érdekes, mint Geralt és Ciri szála.

Mivel az első évad végén Yennefer elszakadt a varázslóktól Sodden mezején, így ő most kapott egy saját történetszálat, ami bele-bele fonódik Geralték történetébe. Illetve Nilfgaard boszorkánya, Fringilla is komolyabb hangsúlyt kapott, de amíg

Yennefer kalandja érdektelen, addig Fringilláé szinte már-már unalmas.

Alig vártam, hogy ezeknek a részeknek vége legyen, és visszatérhessünk Geralthoz és Cirihez. Ezek a részek azért is lehetnek más hangulatúak, mert szinte teljesen a sorozat írói találták ki. Yennefer ezen történetei sehol nem szerepelnek, sem a CD Projekt RED játékaiban, sem Sapkowski műveiben. Sajnos az átívelő történet megfelelő háttérismeret nélkül, az egyszeri nézőnek szinte érthetetlen lesz.

Mi is az a Zord vadászat, vagy miért fontos Ciri Ősi vére, ezek mind olyan kérdések, amelyeket a sorozatban csak megemlítenek,

hogy elképesztően fontos dolgok, mégsem magyaráznak meg ezekből szinte semmit.

Technikailag nem lehet belekötni semmibe: a fényképezés, a zene, a kosztümök, az épületek, minden mintha a játékokból vagy a könyvek lapjaiból köszönne vissza. A városképek gyönyörűek, még akkor is, ha sokszor nem is nagyon tudtuk, hogy melyik várost is látjuk – azért egy ennyire sok helyszínen játszódó sorozatba tehettek volna ismertető feliratokat is, hogy éppen melyik helyszínt látjuk.

Az effektek terén azért egyszer-egyszer kilóg a lóláb,

főleg az évad végén megjelenő baziliszkuszok elleni harc néz ki gyengébben. Látszik, hogy vér, káromkodás és meztelenkedés terén pedig megpróbálták visszafogni magukat a készítők, ami teljesen érthető, hiszen minél több emberhez szeretnék eljuttatni a szériát, viszont az eredeti Sapkowski-féle világ kegyetlen, véres, mocskos és tele van erőszakkal, rasszizmussal és szexszel. Itt jóval fogyaszthatóbbá tették Geralt világát, de el is távolodnak az alapműtől.

Jöjjön talán a legjobb rész: a színészek. Nem tudom eléggé dicsérni a castingot. Engem nem zavar a Netflix hatás: gyakori nem-és rasszváltás, hogy a sorozatba kevésbé lehessen politikai korrektség terén belekötni. Így főleg nem probléma, hogy ennyire tehetséges és jó színészeket találtak a karakterek eljátszásához. A Nenekét játszó színésznő lehet, hogy nem úgy néz ki, mint ahogy a könyvben megismertük, de a karakter végül pont úgy viselkedik, ahogy elképzeltük.

Yennefer például kevesebbet szerepel,

a történet szempontjából kevésbé fontos az ő szerepe, mint az előző évadban, de még mindig zseniális. Henry Cavill továbbra is tökéletes Riviai Geralt, de a legnagyobb fejlődésen talán Freya Allan, alias Cirilla hercegnő esett át. Nem csak a karaktere lépett nagyot előre, hanem a színésznő is. Számomra a legnagyobb kincs Kim Bodnia Vesemirje volt a második évadban. Az öreg, megkeseredett vaják, aki próbálja életben tartani nemcsak a szakmát, hanem a fiaiként kezelt vajákokat is. Joey Bartey-t is jó volt látni Kökörcsin szerepében, aki láthatóan kigyúrta magát az egy darab ing nélküli jelenetére. Ő volt a kötelező comic relief, aki nagyon jó, hogy visszatért a rettenetesen komor sorozatba, még ha nem is látjuk sokat. A többi színészt is csak dicsérni lehet. Eamon Farren Cahirja is több szerepet kapott, Mecia Simson Francescája szintén tökéletesen eltalált, de ez majdnem minden fontosabb karakterre elmondható. Egy szereplő talán mégis kivétel, az Emhyrt játszó Bart Edwards.

Őt a könyvben öregebbnek ábrázolták, illetve a játékokban is Charles Dance hangján szólalt meg, aki sokkal inkább egy tisztelet parancsoló,

keménykezű uralkodó képét festette, nem úgy, mint Bart Edwards jóképű fiatalabb Emhyrje. Azért nem szeretném még teljesen leírni, hiszen a későbbiekben nagy valószínűséggel többet fogunk vele találkozni.

Amibe a könyvek és a videójátékok hatalmas rajongójaként bele lehet kötni, hogy a második évad jóval lassabb lett, mint az első.

Engem nem az zavart, hogy ki-kicsoda, vagy a helyszínek sokasága,

(sőt vártam egy-egy karakter feltűnésére, akik később nagy szerepet fognak vállalni a kontinens világában – pl.: Philippa Eilhart vagy Emhyr var Emreis.) hanem az, hogy az ötödik résztől indul csak be igazán az évad, ami nem lenne gond egy 24 részes sorozat esetében, de egy 8 részes sorozattól azért nem ezt várnánk. Főleg az első évad tapasztalatai alapján. Érthető, hogy kicsit lassul az elején a történet, de túlzásnak érzem, hogy amíg Cirit kiképzik, és megy a nyomozás a származását illetően, addig nézhetjük Yennefer szenvedését és Fringilla unalmas politikai játszmáját a zseniális nevű Cahir Mawr Dyffryn aep Ceallachkal. A történet így, hogy lineárisabb lett, sokkal érthetőbb, de sajnos eseménytelenebb és sokkal lassabb is.

Azért a végére rendesen felpörög a cselekmény,

de ezt kivárni olykor elég unalmas.

A rajongóknak csak ajánlani tudom a sorozatot, hiszen ők minden másodpercben fognak találni valamit, amin elgondolkodhatnak, de az biztos, hogy a Netflix-sorozat egyre inkább el fog távolodni az alapműtől, illetve valószínűleg közeledni fog a játékok vonalához, gondolva például a Zord vadászatra. Ezt viszont el kell fogadnia minden rajongónak, aki tervezi tovább nézni a sorozatot.

Azok, akik csak a sorozatot ismerik, nekik kissé nehezebb dolguk lesz,

de úgy gondolom a Vaják világa kellőképpen magával ragadó, ami feledtetheti a kissé bonyolult történetszálakat. Azért remélem mások is nagyon fogják várni a harmadik évadot, vagy kedvet kapnak a könyvhöz és a játékokhoz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: