Íz- és szagvesztés: miért alakul ki, és meddig tart? – minden a koronavírus tipikus tünetéről
A láz, a köhögés és a fáradtság messze nem annyira tipikus tünete a koronavírus-fertőzésnek, mint amikor a beteg egyik percről a másikra elveszti a szaglását és az ízérzékelését. Ez akár úgy is előfordulhat, hogy a többi jellemző tünet közül egyik sem jelentkezik.
A Nature részletes cikkben járt utána az öt legfontosabb kérdésnek az eleinte különös és vicces, később azonban kifejezetten zavarónak bizonyuló koronavírus-szimptómával kapcsolatban.
A pontos arány egyelőre nem ismert, de a vizsgált minták alapján az biztosnak tűnik, hogy a fertőzöttek jelentős részénél jelentkezik ez a tünet. Egy tavaly nyári kutatás során 8438 koronavírus-fertőzöttet vizsgáltak, akik közül 41 százalék jelezte, hogy nem érzi az illatokat és az ízeket. Egy iráni kutatásban 100 fertőzöttből 96 jelzett valamilyen szaglással kapcsolatos problémát, 19 pedig szagvesztésre, vagyis anozmiára panaszkodott.
Akadnak olyan kutatók, akik szerint erre a két tünetre jobban kellene koncentrálni a koronavírusos esetek diagnosztizálásánál. Egy októberi tanulmány szerint az íz- és szagvesztéses esetek követése sokkal pontosabban jelzi a vírus terjedésének útját, mint a kormányok által követett egyéb mutatók.
Bár a mechanizmus még nem teljesen világos, de az orvosok szerint az íz- és szagvesztés akkor következik be, amikor a koronavírus megtámadja az orr neuronjait támogató sejteket. Kezdetben emiatt attól tartottak, hogy a vírus eljuthat akár az agyba is, de azóta kiderült, hogy ez a legritkább esetben történik csak meg.
A szagvesztés több úton is kialakulhat a koronavírus-fertőzötteknél.
Egy tavalyi felmérés szerint a korábban Covid-19-ben szenvedők 72 százalékának egy hónap után helyreállt a szaglása, míg az ízérzékelés ugyanennyi idő után a fertőzöttek 84 százalékának már nem okozott problémát. Egy másik kutatás során 202 londoni beteg felépülését vizsgálták az orvosok: egy hónap után közülük 49 százalék teljes felépülésről, 41 százalék pedig jelentős javulásról számolt be a két jellemző tünet esetében.
Akadnak azonban olyan koronavírus-fertőzöttek is, akiknél ennél lényegesen lassabban térnek vissza az ízek és az illatok. Esetükben könnyen előfordulhat, hogy a hosszú, illatok és szagok nélküli időszak után az érzékek visszanyerését követően minden kellemetlen és másnak tűnik, mint amire emlékeztek.
Ennél is rosszabb helyzetben lehetnek azok, akik akár még ennél is tovább, hosszú hónapokig szagok és illatok nélkül maradnak. Szakemberek szerint esetükben a koronavírus megölhette a szaglószenzorok neuronjait.
Bár az íz- és szagvesztés hosszú távú hatásait még nem tanulmányozták olyan sokat, mint például a hallás vagy látás hiányát, a tudósok tisztában vannak azzal, hogy ebben az esetben is súlyos következmények léphetnek fel.
Egyelőre kezdetleges módszerek állnak rendelkezésre az elveszett íz- és szagvesztés helyreállítására. Angliában létezik olyan terápia, melynek során a szaglásuktól megfosztott páciensek rendszeresen az előírt illatokat szagolgatják, hogy lassan újra megtanulják mindet. A módszer néhány betegnél működött, de messze nem az összesnél.
Gyógyszeres kezelések terén még rosszabb a helyzet. A kutatások szerint a koronavírus-fertőzés korai szakaszában alkalmazott szteroidok hasznosak lehetnek a gyors és hiánytalan íz- és szagérzékelés visszanyerésében. Ennél is radikálisabb megoldás a richmondi egyetem kutatónak megoldása: egy olyan implantátumot ültetnek az orrba, mely felismeri a szagtalannak ítélt kémiai anyagokat, és ezzel párhuzamosan elektromos impulzusokkal stimulálja az agyban az illatemlékek felidézését. A készülék azonban csak évek múlva kerülhet klinikai forgalomba.