„Iskolai lövöldözés, másodikos voltam, 10 halott” – emberek, akik megúsztak egy gyilkosságot
Megúszni egy gyilkosságot - sokaknak ez a mondat leginkább úgy hangzik, mint egy filmcím. Pedig vannak, akiknek nagyon is valóságos élményt, és akár egy életre szóló traumát jelent. A Reddit nevű közösségi oldalon, ahol bárki név nélkül megkérdezhet a többiektől bármit, az "ASDSHerao" nevű felhasználó feltette a következő kérdést:
"Komolyan kérdezem: van olyan köztetek, aki elképesztő mázlival megúszott egy gyilkosságot? Elmesélitek, hogy történt?"
És jöttek a válaszok, amelyek így elmesélve már nem is tűnnek olyan hollywoodinak. Sőt, elképesztőnek és rémületesnek. Idézünk néhányat a történetekből:
"Másodéves egyetemista voltam, és úgy volt, hogy egy haveromnál bulizunk az ő koleszában. Egy másik haverommal már úton voltunk hozzá, amikor összefutottunk pár jó csajjal az évfolyamunkból, és meghívtak egy medencés buliba. Hát persze hogy a csajokat választottuk. Másnap a koleszos haverom édesanyja elkezdett hívogatni, hogy tudok-e valamit a fiáról.
Rendőrségi ügy lett az eltűnésből, és kiderült: azon az éjszakán, amikor én is ott aludtam volna, két fickó betört a haveromhoz, elvitte őt és a szobatársát kocsival ki a városból, a nagy semmi közepébe, és agyonlőtték őket.
Állítólag valami kábszeres ügybe keveredtek. Kizárólag a vakszerencsén múlt, hogy nem voltam ott én is a szobában, és nem végeztek ki engem is."
"Végzős voltam a főiskolán, és a diploma-bulinkon úgy leittam magam, hogy rosszul lettem. Haza kellett vitetnem magam taxival, képtelen voltam ott maradni. Pár perccel később az egyik srác a fősuliról kést rántott, és vaktában elkezdett szurkálni. Kinyírta öt évfolyamtársamat. Állítólag skizofrén volt, csak titkolta, és bekattant: azt hitte, a bulin mindenki vérfarkas meg vámpír, aki ki akarja szívni a vérét. Végül nem küldték börtönbe, mert az igazságügyi orvosszakértő beszámíthatatlannak nyilvánította. Azóta is él, valamilyen intézetben."