SZEMPONT
A Rovatból

Így ne legyen öngyilkos a gyereked – és ennyit ér, ha a gyűlölet továbbgyűrűzik

Vagy a tanítványunk. Pisti és Eszter. Így hívták a két fiatalt, aki egymástól pár nap különbséggel lett öngyilkos. Az eddigi öngyilkos tini-lista talán az egész magyar utónév szótárat tartalmazhatná. Legyen ennek vége. Mit tehetünk? Véleménycikk.


Meghalt egy tini. Megint öngyilkos lett egy tinédzser, olvasom, aztán felhívom a vaskúti önkormányzatot, tényleg pár napon belül a második tinédzser ölte meg magát, ezúttal egy tizennégy éves kislány. Mi van?! Azt írják, zaklatták, mindkét esetben, aztán azt, hogy nem, aztán azt, hogy szerelmi bánat, mindkét esetben. Engem nem érdekel, hogy ennek a gyereknek szerelmi bánata volt, zaklatták, vagy verték, nem voltam ott egyik esetben sem, egyet tudok pedagógusként: ennek nem szabadna megtörténnie. Erre van a védőháló. Hogy oda kapaszkodjanak, és ne potyogjanak naponta a tinédzserek. És akkor erről a két tragédiáról eszembe jutott egy sok évvel ezelőtti nap reggele.

Nem emlékszem pontosan, hogy melyik évszak volt, csak azt tudom, hogy egy napsütéses délelőtt. Akkoriban, 2008 körül egy gimnáziumban tanítottam médiát, és a Korhatár Bizottságban dolgoztam. Épp ott voltam azon a reggelen is, fogalmam sincs, milyen filmre milyen karikát terveztünk biggyeszteni éppen, amikor csörgött a telefonom. A barátom, akivel egy irodán osztoztunk, a gimnázium gyermekvédelmi felelőse volt, és a nyugodt, derűs hangulatba

élesen vágott be a zokogó kiáltása a vonal másik végén. „Meghalt, az Orsi meghalt! Én ezt nem hiszem el” – és egy pillanatig én sem értettem, mert nem volt semmi köze a realitáshoz és az aznapi napsütéshez.

Orsi, akinek a nevét most direkt változtattam meg, azon a reggelen szándékosan korán, a napsütésbe bele és a becsöngetést talán tudatosan megelőzve, hogy a híre beérjen az iskolába még aznap, a vonat elé vetette magát. Mire az utolsó gyerek is berobogott, már mindenki tudta, és a mély döbbenet itta be magát a falakba aznapra. A gyermekvédelmis, aki hónapok óta dolgozott a tizenhét éves lánnyal, összerakta, amit nem volt nehéz: bizonytalan családi háttér és ingatag érzelmi biztonság, hiperintelligencia és érzékenység, vonzódás a sötétség, a halál témája iránt, segélykérések, és még megannyi intő jel. A kortársai furcsának találták, talán ki is fejezték.

De nem volt törvényszerű, hogy megölje magát. Én is beszélgettem vele pár héttel előtte, filmekről és színházról dumáltunk, próbáltam segíteni, már akkor ült valami fáradt lemondás az arcán. Ja, tökmindegy, ezek nem értenek, mondta, amikor az osztálytásairól beszélgettünk. És tényleg nem értették, olyan volt, mint egy hetven éves, megfáradt öregasszony. Egy súlyosan korhatáros színházi előadásra akart beülni, kért, hogy szerezzek neki rá jegyet. Máig bűntudatom van, mit tudtam volna még tenni érte. 

Orsi önálló döntést hozott, majdnem – életkorban – felnőttként, de a háttérben ott volt – vagy onnan hiányzott – valaki és valakik, akik nem néztek elégszer a szemébe, és kérdezték meg őszintén érdeklődve, hogy hogy vagy. Valakik, akiknek a szeretetére és elfogadására vágyott, mert mindannyian arra vágyunk.

De nem voltam ott náluk, csak azt láttam belőle, ha néha a közelembe került, hogy az iskolában ez a gyerek a légüres térben lebegett, kereste a fogódzóit, regényt írt, és imádta a vámpírfilmeket, okos volt és csúnyának tartotta magát, és komplex volt és csodálatos,

mint minden kamasz, de nem kapott elég segítséget. Azt végképp nem tudom, megkapta-e otthon, ami minden gyereknek alanyi jogon jár: a feltétel nélküli szeretetet. A feltétel (!) nélkülit. Azt, hogy akkor is szeretlek, ha hülye vagy, ha nem ötöst hozol – amit leszarok –, ha durcás vagy és elviselhetetlen, ha talpig feketébe öltözöl, ha idegesítő vagy, mert nem tudok figyelni rád, és akkor is, ha undorítóan beszélsz velem, mert tudom, hogy ez majd elmúlik, akkor is szeretlek, mert méltó vagy rá és megérdemled. Ez az első pont.

Innen már el lehet indulni. És még innen is tud úgy hatni egy esetleges iskolai zaklatás, hogy a szakadékba löki a gyereket. De ez az alap. A sorban tehát a többedik, de nem kevésbé fajsúlyos pont az iskolai zaklatás.

A bullying mostanra olyan méreteket ölt az általános és középiskolás gyerekek körében, hogy nem lehet mellette elmenni. Az alapja épp a feltétel nélküli elfogadás - a szeretet már nagy elvárás tud lenni minden társunk felé sajnos 2023-ban egy átlag gimiben.... – ellentéte: a gyűlölet.

Néha az oktalan gyűlölet. Ok nélkül lázadó, Rebel Without a Cause, amiről nemcsak James Dean filmje, hanem bármely normálisan működő kamasz az eszünkbe juthat. Ezekben a gyerekekben – mert még gyerekek – rengeteg indulat munkálhat, ahogy hormon is, és frusztráció és félelem és önutálat. És ma nincs könnyű dolguk: az idegrendszerük túl van ingerelve. Egymás által, általunk, a szüleik által, a média, a telefonjaik, a social media által.

És mit csinál a túlingerelt idegrendszer? Azt, amit a túlterhelt gyomor – ezt egy nálam sokkal okosabb pszichológus mondta: hány. Kihányja magából azt ami sok. Hogyan? Mondjuk összeomlás, kitörés formájában, kinek a pszichéje válogatja.

Vannak gyerekek, akik magukat bántják, mások másokat, megint mások másokat és magukat. Az általam nagyra becsült volt kollégám, a gyermekvédelmis nő emelt ki például családból önmagát súlyosan falcoló tinilányt, aki pszichológiát tanult, és életben maradt. Talán másokon segít. Ez persze az érem egyik oldala.

Soha ne történjen nálunk olyan, ami 1999-ben Columbine-ban. De ennél még kevesebbet kívánok: ne történhessen olyan, hogy egy tinédzser öngyilkos gondolatoktól túlhevülve, megfontolt vagy megfontolatlan, végzetes döntést hoz. Hogy véget vessen a szenvedésének. Vagy hogy megmutassa, mit tettek vele, vagy mindkettő. Vagy sok más okból. Ha kívánhatnék, az első, amit kívánnék, hogy egyetlen gyermek se sérülhessen felnőtt által generált okból, de más gyermek által generáltból sem. És itt jön képbe a mi felelősségünk: hogy baromira figyeljünk oda. Az élet védelme a feladatunk, közvetetten is. A gyermeknek joga van az élethez, a méltó körülményekhez, és most nem megyek át unalmas gyerekjog-felsorlásba – nekem nem unalmas –, hanem még annyit leírok, ami lehet, hogy nem mindenki tud.

Dylan Klebold, a Columbine-i egyik tömeggyilkos, aki társával együtt anno 13 személyt meggyilkolt és további 24-et megsebesített, egy jó ideig csak egy nagyon magas, nagyon introverált és nagyon csendes gyerek volt.

17 évig nem volt sorozatgyilkos. Amikor megismerkedett Eric Harris-szel, sok szakember szerint pszichopataként diagnosztizált tettestársával, még csak egy nagyon dühös és szomorú és szuicid hajlamú fiú volt. Volt naplója, okos volt, volt szerelmi bánata – mint bármelyik átlagos tinédzsernek.

De érdemes belepillantani az általuk készített felvételekbe, amit iskola folyosóján csináltak még a tömeggyilkosság előtt. Klebold tartja a kamerát, szembe jön pár másik srác és meglökik. Meginog ő, azaz a kamera, és szinte alig reagál, aztán megy tovább és vlogol tovább. Számára ez volt a normalitás. A kirekesztettség volt a normális, az, hogy ha szembejönnek velem, kiröhögnek és felrúgnak vagy fellöknek. Mindez csak gondolatébresztő.

Vajon Pistikét hányszor bántották kamerán kívül? És ő másokat? És ér-e valamit a gyűlölethullám, amit az osztálytársai kapnak? Ér valamit, ha a gyűlölet tovább gyűrűzik?

Olvassátok el a Napsugaram című könyvet, amit Dylan Klebold édesanyja, Susan Klebold írt, tanulságos. Egy anya, aki szerette a gyermekét, és akinek a gyereke mégis egy halom, általa legyilkolt hulla fölött főbe lőtte magát. Sok szempont van még itt, nem fér egy írásba. Tanulság nincs. Látható, hogy jó körülmények között élő gyermekekből is lehet öngyilkos, válhat zaklatás áldozatává, és nehéz körülmények közül is nőhet ki egy Teréz anya.

Egy vámpírfilmtől nem lesz valaki tömeggyilkos, mondatja velem a korhatárbizottságos opponáló énem, és egy rossz szülői húzástól sem ugrik a vonat elé a tini. Viszont van, hogy a lelkének valószínűleg betelik a pohár. Sok, sok, sok inger, a szeretetlenségtől való félelem, a szerethetetlenség érzése – ezek mind közrejátszhatnak. Nem vagyunk mindig velük. Egyet tudunk: beszélgetni, kérdezni, és egymással is elkezdeni beszélgetni róluk, a gyerekeinkről. Tanítsuk meg őket szeretni másokat és magukat. Ja, és egymást sem kéne utálni. Mert ezt látják tőlünk. Akkor mit csodálkozunk? Nézzünk mélyen magunkba mind, akik felelősek vagyunk. Lássuk már meg az elefántot a szobában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Orbán szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást
Pottyondy Edina új videójában arról beszél, hogy Orbánék egy hónap alatt jutottak olyan mélyre, mint Gyurcsányék két év alatt. Szerinte az ország most olyan lelkes, mint „Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján”, de figyelmeztet, hogy az „orbáni zsírpárnák” könnyen visszatérhetnek.


Pottyondy azzal kezdi új videóját, hogy az új kormányzat három hét alatt megállapodott Ukrajnával a magyar kisebbségi jogok biztosításáról, amivel szerinte többet értek el, „mint Orbán Viktor az elmúlt tíz évben”. Két magyarázatot vázol fel: Magyar Péter már most befolyásosabb szereplő a nemzetközi politikában, vagy „Orbán Viktor mindig is köpött a kárpátaljai magyarokra”.

Szerinte

„Az ország most olyan lelkes, mint Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján. Megvan az elhatározás, ez volt a kormányváltás. És hogyha lesz elszámoltatás, meg arányos választási rendszer, akkor megszabadul a magyar társadalom a rá nehezedő kilóktól, vagy inkább tonnáktól.”

Pottyondy szerint a „jojó-effektus” és az „orbáni zsírpárnák” visszatérésének elkerüléséhez életmódváltás szükséges, egy olyan Magyarország, ahol a vállalkozók szótárából kikerülnek az „okosba”; és a „hasitasi nem kér számlát” kifejezések, és ahol nem a korrupt vezetőkre mondják elismerően, hogy

„ejj milyen ügyes ez a zsivány”.

A NER egyik „legsötétebb” rendelkezésének nevezi azt a szabályozást, amely megtiltotta a gyermekotthonoknak, hogy adományt fogadjanak el, és amit Magyar Péterék nemrég eltöröltek.

Az óbudai korrupciós botrányról, melyben az előző héten Fideszes, MSZP-s, DK-s és Momentumos politikusokat tartóztattak le, azt mondja:

Orbán Viktor távozott az ország éléről, „a rendőrség meg az ügyészség pedig eddig érinthetetlennek gondolt embereket talál meg. Milyen furcsa egybeesés. Biztos csak véletlen” - jegyzi meg szarkasztikusan.

Orbán egyébként szerinte „átváltott margitszigeti szatír üzemmódba, az ideje nagy részében rejtőzködik, de néha-néha felbukkan és a frászt hozza az emberre”, és

„szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást” a migráns áradattal szemben.

Pottyondy emlékeztet: a Fidesz egy 2024-ben elfogadott uniós jogszabály ellen tiltakozott, és a négy hete hivatalban lévő Magyar Pétert támadta.

Kitér a „szívecske-gate” néven elhíresült esetre is. A Fidesz tüntetését pedig így értékeli:

„Hát úgy belehergelték magukat az ellenzéki létérzésbe, hogy a kormányalakítás után egy hónappal már ott tartanak, ahova Gyurcsány Ferenc körülbelül két év után jutott el. Vagy le. Volt itt terror, diktatúra, AVH, sztálinozás, nemzethalál, minden.”

Pottyondy szerint a Fidesz kommunikációja egy az egyben átvette a 16 évvel ezelőtti ellenzéki mondásokat, hirtelen fontos lett számukra a jogállam, a civil szervezetek és a demokrácia.

Szerinte „ezt az eszelősen görcsös identitászavart látva felértékelődik az ellenzék elmúlt 16 évének roncsderbije”.

A Fidesz ellenzéki szerepéhez képest az előző ellenzék „maga volt a Forma-1. Huth vergődő Gergőhöz képest az ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnes egy Niki Lauda”.

Az Integritás Hatóság elnökének interjúját is kommentálja, aki arról beszélt, hogy az előző kormány miniszterei 2024 tavaszán arra kérték, ne végezze a dolgát, és miután ezt megtagadta, koncepciós ügyekkel, házkutatásokkal és a felesége fenyegetésével próbálták megtörni.

Felteszi a költői kérdést, hogy mennyire hihető, hogy hogy az állami vezetők száz- és ezermilliárdos vagyongyarapodása mellett egyedül a hatóság elnökénél „nem nézték el, hogy elbugázik néhány tízmilliót”.

Végül megemlíti Deák Dániel távozását a Megafontól

„Milyen izgalmas lenne kézbe venni a péniszszakértő őszinte önvallomását” aminek szerinte a „faszhegyező” remek cím lehetne.

Jókívánságát fejezte ki Tordai-Lejkó Gábor bajorországi magyar főkonzul házasságkötése alkalmából „hogy a Fidesz bukása után” egy hónappal végre összeköthette az életét a „jóképű bajor legénnyel”.

Pottyondy Edina új videója:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vidéki Prókátor: Ami az Orbán-rendszerben ment, az minden tekintetben teljes mértékben abnormális volt
Fülöp Botond, a Vidéki prókátorként elhíresült ügyvéd a Magyar Hang műsorában összehasonlította az 1990-es és a 2026-os rendszerváltást, és elmondta, miben más az Orbán-rendszer leváltása, mint a Kádár-korszaké. Szerinte ha a jogállam helyreáll, elkerülhetetlen lesz a volt miniszterelnök felelősségre vonása a családja gazdagodása miatt.
F. O. - szmo.hu
2026. június 10.



Fülöp Botond, a magát korábban a „Vidéki prókátor” álnév mögé rejtő ügyvéd volt a Magyar Hang Kompország című műsorának vendége, ahol a közéletbe való visszatéréséről, a kegyelmi ügy kirobbantásának hátteréről és a rendszerváltás utáni politikai helyzetről beszélt. Elmondta, hogy az élete nem változott meg negatív irányba azután, hogy a választások után felfedte kilétét. Állítása szerint ez is jelzi a magyarországi komoly változásokat.

„Igazából csak pozitív visszajelzések jöttek. Tehát egyetlenegy negatív visszajelzés nem jött, egy negatív tartalmú gyalázkodó vagy sértő hangnemű üzenetet nem kaptam” – fogalmazott.

Mint mondta, mindig is természetesnek tartotta a közéleti szerepvállalást. „Nagyon fiatal korom óta részt veszek a közéletben, névvel, arccal, mindenhogy, tehát számomra ez a normális állapot, és nagyon örülök annak, hogy a normális állapot, most úgy néz ki, hogy visszaállt Magyarországon” – mondta, hozzátéve, hogy a közéleti szerepvállalásait az ügyvédi munkájától szigorúan elválasztja.

Arra a kérdésre, hogy mi történt volna, ha a Fidesz nyeri a választást, nem tudott egyértelmű választ adni; úgy véli, egy újabb kétharmados győzelem esetén valószínűleg olyan lelkiállapotba került volna, hogy felhagy a közéleti írással: „Könnyen lehet, hogy úgy döntöttem volna, hogy nincs értelme”.

A kegyelmi ügy kirobbantása előtti időszakról elmondta, hogy a 2022-es választás után az egész országra jellemző apátiába süllyedt, és elhatározta, hogy kevesebb időt tölt politikai tartalmak fogyasztásával, mert nem látott reményt a közeli változásra.

„Álmomban nem gondoltam volna, hogy ez így egy-két éven belül meg fog történni” – jelentette ki.

A botrányt elindító információra egy kúriai határozat böngészése közben, szakmai munka során bukkant rá. Amikor a 444 megjelentette az erről szóló cikket, és beindult a lavina, az egyszerre volt számára ijesztő és jóleső érzés. Úgy fogalmazott, „egyfajta jóleső érzést is okozott, hogy ezt én okoztam, ezt én indítottam el”, és bízott abban, hogy az eseményeknek pozitív hozadéka lesz az ország számára.

Az ügy jogi és politikai hátterét elemezve Fülöp Botond kifejtette, hogy Novák Katalin és Varga Judit is súlyos hibákat követett el. Novák Katalinnal kapcsolatban úgy véli, egy komoly köztársasági elnök nem engedheti meg, hogy protekciós alapon járjanak ki nála közjogi döntéseket, és fel kellett volna mérnie a politikai kockázatokat is. Varga Judit felelősségét az ellenjegyzési jog természetével magyarázta, amely szerinte a felelősség átvállalását jelenti a kormány részéről.

„Tulajdonképpen közjogi értelemben Novák Katalin nem terhelte felelősség. Tehát ha Novák Katalin azt mondta volna, hogy a kormány magára vállalta az én egyébként rossz döntésemért a politika és a közjogi felelősséget, és én meg innentől kezdve mosom kezeimet, akkor tulajdonképpen jogi értelemben Novák Katalinak igaza lett volna” – magyarázta.

Véleménye szerint egy komolyabb alkotmányos hagyományokkal rendelkező országban az ügy kormányválságot okozott volna. A parlamenti vizsgálóbizottság munkájától nem vár sokat.

„Csodálkoznék azon, hogyha a parlamenti vizsgálóbizottság előtt megjelenő bármelyik személy, ha valóban van köze, akkor ezt ott elmondaná, hogy van köze” – mondta az Orbán család esetleges érintettségére utalva.

Saját életútjáról elmondta, hogy bár gépészmérnöki diplomát szerzett, mindig is humán beállítottságú volt, és a rendszerváltás idején, 19 évesen aktívan politizált az MDF-ben. Később elvégezte a jogi egyetemet, majd hat évet dolgozott az Európai Bíróságon Luxemburgban. A hazatérését a hazaszeretettel és azzal indokolta, hogy mindig is ügyvéd szeretett volna lenni. „Az ember igazán boldog, igazán teljes életet, azt a hazájában tud élni” – idézte Eötvös Józsefet.

Az Orbán-kormány és az Európai Unió konfliktusát Fülöp Botond logikus következménynek tartja. Szerinte a Fidesz hatalomgyakorlása összeegyeztethetetlen volt az uniós értékekkel, ezért az ebből fakadó konfliktusokat egy Brüsszel-ellenes narratívával kellett leplezniük a szavazóik előtt.

Azt a döntést, hogy a hatalom megtartása érdekében lemondtak az országnak járó uniós forrásokról, egyértelműen nemzetárulásnak nevezte: „Erre szerintem nincs jobb szó, ez konkrétan nemzetárulás volt”.

Azt is hozzátette, hogy az Orbán-kormány működése minden tekintetben abnormális volt.

„Ami itt az Orbán rendszerben ment, az minden tekintetben teljes mértékben abnormális volt, és olyan mértékben volt ellentétes a nemzeti érdekeinkkel, hogy szerintem ez mégis sokkal inkább elmondható volt rájuk, mint akár a 80-as évek késő Kádár-rendszerére”

– jelentette ki.

Az interjúban összehasonlította az 1990-es és a 2026-os rendszerváltást. Úgy látja, a mostani fordulat sokkal inkább a nép által kiharcolt esemény volt, szemben a '90-es, elitek által letárgyalt váltással.

„Ez sokkal inkább a társadalom által akart, várt és kiharcolt változás volt, mint a 90-es” – mondta. Szerinte az Orbán-rendszert a társadalom jelentős része jobban gyűlölte, mint a késő Kádár-korszakot, amivel sokan pozitívan tudtak azonosulni.

„A Kádár-rendszerrel a magyar társadalom nagy része pozitív módon tudott azonosulni. Én arra nem számítok, hogy a Kádár nosztalgiához hasonlóan majd egyfajta Orbán-nosztalgia is ki fog alakulni.”

Az új kormány előtt álló kihívásokról és az igazságtétel kérdéséről is beszélt. A közjogi méltóságok eltávolítását azzal indokolta, hogy itt nem egy normális kormányváltás, hanem egy maffiaállam lebontása zajlik, ugyanakkor elismerte, hogy ez egy normális jogállamban elfogadhatatlan lenne.

„Egy normális jogállami működés során egy új többség alkotmányozó hatalmat szerez, és ezt arra használja fel, hogy idő előtt megszünteti közjogi méltóságok megbízatását, ez álláspontom szerint sem férne össze mindazzal, amit mi a jogállamról gondolunk” – vezette fel, majd így folytatta: „Itt arról van szó, hogy egy maffiaállamot kell lebontani<, és helyébe fel kell építeni egy jogállamot. A magyarok, akik a Tisza Pártra szavaztak, kifejezetten arra adtak felhatalmazást a Magyar Péternek, hogy ezt a rendszerváltást valósítsa meg”.

Úgy véli, az Orbán-rendszer lényege az volt, hogy a jogállami intézményeket a saját embereikkel töltötték fel.

„Ők azáltal tudták ezt a jogállami működést kisiklatni és elvinni egy maffiaállam felé, hogy megfelelő embereket helyeztek a megfelelő pozíciókba” – magyarázta.

Emiatt szerinte „azok a közjogi szereplők, akik egyébként a maffiaállamot kiszolgálták, méltatlanná váltak arra, nem is élvezik a társadalom bizalmát sem, hogy ők egy jogállomban is közjogi méltóságot töltsenek be.”

Az eltávolításuk azért is szükséges – tette hozzá –, mert „ők ennek a maffiarendszernek személyükben is jelképeivé váltak.”

„Az egész, amit mi elszámoltatásnak nevezünk, ez lényegében semmi mást nem jelent, mint hogy az országnak úgy kellene működnie, ahogy egyébként tényleg a jogszabályok szerint kell.”

Ennek következménye szerinte egyértelmű: „Ha az állam mostantól kezdve úgy működik, ahogy egy jogállamnak kell, hogy tényleg kompromisszumok nélkül, kíméletlenül működik a törvény előtti egyenlőség, akkor mindenki, aki bűncselekményt követett el, azért menni kell, és őellene büntetőeljárást kell indítani.” Úgy véli, ez Orbán Viktorra is vonatkozik.

„Azt, hogy egy politikai vezető regnálása alatt a családjának minden tagja milliárdos lett, a gyerekkori barátja milliárdos lett, és őt ezért semmilyen adott esetben büntetőjogi felelősség ne terhelje. Hát ez azért szerintem elég nagy fantázia kell, hogy ezt így elképzeljük” – fogalmazott.

Az interjú végén elmondta, hogy Magyar Péterrel még nem találkozott, és az új kormány részéről sem keresték, de nyitott lenne egy felkérésre. „Ha olyan feladatra érkezne mondjuk megkeresés vagy felkérés, ami úgy érzem, hogy nekem való, és legalább olyan mértékben hasznosnak is látom a közösség, a nemzet számára, mint a mostani munkámat, akkor persze, akkor nyitott lennék rá” – árulta el.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Sajnos nem veled nevetünk” – Jámbor András szerint a Micimackó-ügybe belebukó Németh Balázs a magyar parlamentarizmus teljes történetének legnagyobb beégését produkálta
A korábbi országgyűlési képviselő Facebook-posztban bírálta Németh Balázs fideszes képviselőt a parlamenti felszólalása miatt. Németh egy Pottyondy Edina-idézetet értett félre, amiért Tanács Zoltán miniszter magyarázta el neki a Micimackót.


Jámbor András egy friss Facebook-posztban reagált arra a parlamenti jelenetre, amelyben Németh Balázs fideszes képviselő félreértelmezett egy irodalmi idézetet. A bejegyzés szerint a képviselő ezzel kommentálta „saját és egyben a magyar parlamentarizmus teljes történetének legnagyobb beégését”.

Jámbor úgy véli, most jött rá, mi a szerepe a fideszes politikusnak.

„Ő egy nevettető. Bús napokon, amikor aggódunk, hogy jön-e a béremelés, mi lesz a devizás törvény valójában, le tudjuk-e hívni az EU-s pénzeket, börtönbe kerülnek-e a Fidesz rendszer bűnösei — a közelben élőknek jön Balázs, és jókedvet csempész a napjukba.”

Jámbor ironikusan köszönetet mond a délutánért, és további posztokat kér az ügyben, de csak „lefekvési idő után, mert a gyerekek megijedtek az előbb, hogy az apjuk miért röhög visítva ilyen hangosan percekig”.

A bejegyzést azzal a megjegyzéssel zárja: „sajnos nem veled nevetünk”.

A fideszes képviselő kedden, a gyűlöletkeltő politikai reklámokról szóló parlamenti vitában idézett Pottyondy Edina egyik videójából. A „leeső farok” kifejezést gyűlöletkeltő tartalomnak minősítette, mire a teremben derültség támadt. Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter magyarázta el Némethnek, hogy a mondat valójában A. A. Milne klasszikus meséjére, a Micimackó egyik karakterére, Füles elveszett farkára utal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint ez volt a Fidesz egyik legnagyobb hibája Magyar Péterrel szemben a kampányban
A politikai elemző úgy véli, Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője megmutatta, hogy másfajta stratégiát is követhetett volna a Fidesz arra, hogy a Tisza Párt elnökét támadja. A korábbi kormánypárt azonban más taktikát választott, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.
DKA - szmo.hu
2026. június 09.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztban elemezte röviden a Fidesz–KDNP Magyar Péterrel szembeni kommunikációs stratégiáját. Ennek propóját az adta, hogy Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője a parlament keddi ülésén ismét arra emlékeztette Magyart, hogy korábban a Fidesz oldalán állt.

„16 évből 14 évig Ön velünk volt, Ön is fideszes volt – mondja most már nem először Rétvári Bence a parlamentben Magyar Péternek. Érdekes lett volna, ha ezt a stratégiát alkalmazza a Fidesz-KDNP 2024 után az új politikai szereplővel szemben” – jegyezte meg a politikai elemző.

A Fidesz ehelyett a folyamatos baloldalizást választotta, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.

Ugyanis ez a stratégia sokat segített abban, hogy Magyar Péter hiteles szereplővé, egyfajta „kalapáccsá” válhatott az ellenzéki szavazók számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk