Így dolgozik egy magánnyomozó Magyarországon
Arról a szóról, hogy magánnyomozó, az emberek többségének jó eséllyel Columbo vagy Sherlock Holmes jut eszébe. Ezek a legendás figurák kitörölhetetlen részei lettek a popkultúrának, a mai napig születnek újabb és újabb feldolgozások a történeteikből. Azt viszont kevesen tudják, pontosan mivel foglalkozik és milyen módszereket használ a valóságban, aki ezt a szakmát űzi.
Magyarországon ma körülbelül 1600 ember rendelkezik érvényes magánnyomozói igazolvánnyal.
Persze ez önmagában nem sokat ér, annál is inkább, mivel néhány éve már egyetemi végzettség sem kell a megszerzéséhez, elég hozzá egy féléves OKJ-s tanfolyam. Viszont aki valóban élni akar vele, annak vagy alkalmazottként kell elhelyezkedni valahol, vagy saját vállalkozást indítani.
Egyik sem annyira egyszerű feladat, mivel a piac nagyon telített. A leendő ügyfeleknek ezért nem árt minden alkalommal meggyőződniük a választott személy vagy cég referenciáiról és megbízhatóságáról – figyelmeztet Baráth György, a Baráth és Partnerei Biztonsági Tanácsadó és Magánnyomozó Ügynökség vezetője, valamint egyben a Magyar Detektív Szövetség elnöke.
Ő maga az országban elsők között kezdett ezzel foglalkozni, közel két évtizede alapította vállalkozását. Korábban a titkosszolgálatoknál dolgozott, de a '90-es évek végén úgy döntött, hogy a magánszférában hasznosítja megszerzett tudását.
Belvárosi irodájukban találkozunk, ugyanott, ahol megbízóikat is fogadják. Az apró, félhomályos helyiség teljesen megfelel annak a képnek, ami látatlanban előttem volt. Később azért kiderült, hogy a magánnyomozókkal kapcsolatos sztereotípiák nagy része korántsem fedi a valóságot, de ne szaladjunk ennyire előre.
Megfigyelés, hűségteszt: legfontosabb a diszkréció
Minden cég esetében eltérő, mit vállalnak: sokan egy-egy kisebb területre fókuszálnak, míg másoknak szélesebb a profiljuk. Baráthék megbízásainak többsége üzleti jellegű (átvilágítások, versenypiaci hírszerzés és hasonlók), de igény esetén bűncselekmények felderítésén át párkapcsolati ügyekig számos dologgal foglalkoznak. Tavaly például egy vegyes házasságból származó kisfiút kutattak fel és hoztak haza Ausztriából, akit az apja láthatás címén elvitt, majd elrejtett. Amerikában pedig egy magáról életjelet nem adó személyt találtak meg.
A legnagyobb szervezésre és elővigyázatosságra mások megfigyelése során van szükség. Ez ugyebár az a tevékenység, ami a filmekben is a leggyakoribb: adott egy nyomozó, aki rátapad a célszemélyre, sokszor akár órákig várakozik egy kocsiban az illető háza előtt, majd a megfelelő pillanatban a nyomába ered.
A valóságban a fentiekből legalább egy dolog biztosan másképp van. Mindig az adott esettől függ, pontosan hányan figyelnek valakit, de soha nem egyetlen ember. Elég belegondolni abba, a budapesti csúcsforgalomban milyen könnyen szem elől lehetne téveszteni bárkit, ha mindössze egyvalaki követné.
De egy kistelepülésen sem egyszerűbb a helyzet, csak ott nem a dugók és az útlezárások okozhatnak gondot, hanem épp az ellenkezője: a figyelő nagyon hamar gyanús lehet egy olyan környezetben, ahol mindenki ismer mindenkit. Mindez folyamatos koncentrációt, csapatmunkát és villámgyors döntéshozatalt követel a munkában résztvevőktől.
Nem véletlen, hogy
a megfigyelés a legdrágább szolgáltatási ág: napi többszázezer forintos nagyságrenddel kell számolnia a megrendelőnek.
Ezért az esetek többségében legfeljebb 2-3 napig tart, bár Baráth György cégének olyan megbízója is akadt már, aki egy teljes hónapig figyeltetett valakit.
Az érdeklődőknek a költségek csökkentése miatt azt tanácsolják, teremtsenek olyan szituációt, ami elősegítheti a kívánt eredményt. Például aki arra gyanakszik, hogy megcsalják, mondja azt párjának, hogy néhány napra vidékre vagy külföldre utazik. Ilyenkor a célszemély úgy érezheti, semmiképp nem bukhat le, így nagyobb eséllyel szolgáltat bizonyítékokat a figyelők számára.
A technológia folyamatos fejlődésével természetesen ez a szakma is átalakult. A mai napig használnak teleobjektíves fényképezőgépet, de olyan eszközök is megjelentek, amelyek jóval kisebb méretűek, mégis hasonló képminőségre képesek. Az internet, különösen a közösségi oldalak elterjedése szintén hatalmas segítséget ad a nyomozásoknál.
A megbízások jelentős része ma már nem is igényel fizikai jelenlétet, el tudják intézni az irodából. Persze ez a megfigyelésre nem vonatkozik, de például egy cég átvilágítását sokszor anélkül is meg lehet oldani, hogy kimozdulnának. A házastársi hűtlenségre szintén plusz bizonyítékot szolgáltathatnak a Facebook-posztok és kommentek, habár ezek felderítéséhez sokszor magánnyomozóra sincs szükség.
A párkapcsolati megfigyeléseknél körülbelül 50-50 százalék a férfi és a női megbízók aránya – ezt már Tóth Szabolcstól, a Sasszem Magánnyomozó és Tanácsadó Iroda vezetőjétől tudom, akik nagyrészt ilyen ügyekre specializálódtak.
Mint mondja, tapasztalataik szerint
a félrelépés gyanúja csak nagyjából minden második esetben igazolódik be, sokszor egészen más áll a háttérben. Leginkább túlzott féltékenység vagy paranoia, de arra is volt már példa, hogy a megcsalással vádolt személy valójában eltitkolt szerencsejáték-függőség miatt maradozott ki.
A megfigyelés mellett sokszor az álcázott adatgyűjtés is eredményes lehet. Ilyenkor a magánnyomozók az illető munkatársait vagy szomszédjait keresik fel, és tőlük próbálnak információkhoz jutni. A célszemély természetesen nem tudhatja meg, hogy érdeklődtek utána, ezért minden esetben valamilyen hihető fedősztorit alkalmaznak.
Speciális formája a párkapcsolati jellegű megbízásoknak a hűségteszt, ami arra az elvi kérdésre ad egy szintén elvi választ, benne van-e valakiben a hajlam a félrelépésre. A dolog úgy működik, hogy a cég beépített embere kapcsolatba lép az illetővel egy előre kidolgozott forgatókönyv szerint, és megpróbálja őt elcsábítani.
Baráth György nem kedveli túlzottan ezt a módszert, az ügyfelek zsebéből való pénzkihúzásnak tartja, ezért mindenkit igyekszik lebeszélni róla. A Sasszem portfóliójában viszont szerepel, és ha nem is ez a leggyakoribb, átlagosan 2-3 havonta élni szoktak a lehetőséggel.
Igaz, Tóth Szabolcs is hozzáteszi, hogy rengeteg tényező befolyásolhatja a teszt eredményét. Szélsőséges esetben például előfordulhat, hogy az illetőnek éppen az adott pillanatban is van viszonya, még egyet pedig már nem akar bevállalni, emiatt mond nemet a kísértésre.
Jelentős életesemények, például házasságkötés vagy összeköltözés előtt viszont mindig akadnak olyanok, akiknek ilyen jellegű bizonyosság kell. Sokszor nem is a házastárs: előfordult már, hogy após kérte a leendő vejére, vagy anyós a menyére.
A Sasszem Magánnyomozó és Tanácsadó Iroda bemutatkozó kisfilmje:
Amit szabad és amit nem
Azzal kapcsolatban is sok a tévhit, pontosan mit tehet meg legálisan egy magánnyomozó, miközben a munkáját végzi. A szakmára természetesen szigorú szabályozások vonatkoznak, a Polgári és a Büntető törvénykönyv rendelkezései is több ponton kötelezik őket.
Közterületen alapesetben készíthetnek kép- és videofelvételt, amit polgári peres ügyekben akár bizonyítékként is elfogadnak a bíróságon.
A dolgot ugyanakkor bonyolítja, hogy az adatvédelmi törvény és az új PTK. pár évvel ezelőtti szigorítása miatt ezzel személyiségi jogokat sértenek, hiszen senkit nem lehet megörökíteni a beleegyezése nélkül.
Tehát egyfajta paradox csapdahelyzet áll elő, a "róka fogta csuka" tipikus esete. Baráth Györgyéknek még nem származott problémájuk ebből, más ügynökségeknél viszont elmondása szerint már előfordult, hogy a megfigyelt személy utólag perrel fenyegetett.
Az ideális az lenne, ha A-tól Z-ig részletesen szabályoznák a magánnyomozást, az etikai normáktól a szükséges végzettségen át a legálisan hozzáférhető adatbázisok köréig. A legnagyobb gond ugyanis az, hogy jelenleg mindössze két paragrafus foglalkozik vele, míg más országokban külön törvényt és saját kamarát is kaptak. Tevékenységük jelentős része nálunk így a szürke zónába esik.
Ami viszont biztos: a politikai pártokkal összefüggő megfigyelés teljesen ki van zárva, a hatályos jogszabályok is tiltják. Más kérdés, ha egy politikus magánemberként félrelép, partnere pedig gyanút fog és nyomoztatni kezd utána. Az ilyen megbízást vállalnák, de Baráth eddigi pályafutása során nem volt még rá példa.
Az se túl életszerű – válaszolja a kérdésemre –, hogy egy megszállott rajongó valamelyik híresség követésére bérelje fel őket. Belegondolva nem csoda, hiszen kicsi az esélye, hogy bárkinek felesleges százezrei, sőt inkább milliói lennének erre. Az ilyesmi amúgy is inkább a lesifotósok profiljába tartozik.
Még egy dolog, amivel sok ügyfél nincs tisztában, mikor megkeresi őket:
a telefonok lehallgatása szigorúan tilos számukra, ahogy híváslistákat sem kérhetnek ki és e-mail vagy Facebook-fiókokat sem törhetnek fel.
Jeladót se vehetnek igénybe a követés során, kivéve ha a megbízó maga szereli be a saját járművébe, amit például a nyomozók által figyelt felesége használ.
A magánnyomozók nem rendelkeznek hatósági jogkörrel, ezért a követett személlyel szemben semmilyen kényszerítő intézkedést nem alkalmazhatnak, még akkor sem, ha az illető egy bűnügy gyanúsítottja. Tulajdonképpen leginkább a talpraesettségüktől függ, milyen adatokat tudnak beszerezni.
Ugyanakkor munkájuk során gyakran működnek együtt a rendőrséggel, segítve a hatóságok tevékenységét. Erre nagy szükség is van, hiszen előbbiek iszonyúan leterheltek, így sok ember a rendőri feljelentés mellett (vagy akár helyett) eleve magánnyomozót is fogad.
Baráth Györgyék már külföldi szervek munkáját is több alkalommal segítették. Bő tíz éve például valaki betört egy nagy elektronikai cég hálózatába, ahol haditechnikai fejlesztések terveihez is hozzáfért. Az illető állam rendőrsége és kémelhárítása egy nemzetközi ügynökséget is megbízott, Baráthék pedig alvállalkozóként szálltak be, mivel elkövető egy magyar fiatalember volt. Végül ők kutatták fel a célszemélyt, akit nyomozásuk eredményeként külföldi utazása során vettek őrizetbe.
Forrás: Stidham Reconstruction Office
Mi a helyzet a ballonkabáttal?
A magánnyomozók körében szinte senki nem veri nagy dobra, hogy ezzel foglalkozik, az arcképüket főleg csak nagyon kevesen teszik közzé. Baráth György kivétel, már csak azért is, mert a Detektív Szövetség elnökeként a médiában is rendszeresen szerepel.
De mint mondja, az egészből nem feltétlenül kell nagy ügyet csinálni, elvégre a követett személyek aligha szakítanak időt arra, hogy végigböngésszék a magánnyomozó cégek honlapjait, és memorizálják az arcképeket. Hiszen ideális esetben nem is sejtik, hogy megfigyelés alatt állnak.
Ebből kifolyólag a figyelést végző személyek öltözete is teljesen hétköznapi: a pipázó, kalapos, ballonkabátos magánnyomozó-figura csak a filmekben létezik, valójában senki nem néz ki így.
Tóth Szabolcs is rengeteg emberrel találkozik munkája során. Elmondása szerint legyen szó akár ügyfélről, akár bármilyen más ismerőséről, tízből heten azt mondják neki, hogy egyáltalán nem néznék őt magánnyomozónak. És szerinte ez a legnagyobb elismerés, amit ebben a szakmában kapni lehet.
A cikkben szereplő képek (kivéve az első és az utolsó) megfigyelések során készültek, Baráth György bocsátotta őket rendelkezésünkre. A valamennyire felismerhető arcokat mi homályosítottuk el.
Ha tetszett a cikk, oszd meg!
