Halász Pálma: "Ez a láthatatlan csador országa, egy fojtott rabszolgatartó társadalom"

Halász Pálma, az Élet-érték Alapítvány elnöke, évek óta a családon belül erőszak elleni küzdelem vezető egyénisége. 2012-ben, Népi kezdeményezés formájában összegyűjtött 150 ezer aláírást, hogy a Parlament is napirendre tűzze a témát. Törekvéseit siker koronázta: 2013-ban törvénybe foglalták a kapcsolaton belüli erőszak tényállását. Az ENSZ előtt, Genfben 700 ember tapsolta felállva mindazért, amit elért.

Az Anamé Program óriási sikereket ért el a test és lélek regenerálásában egyszerű, bárki által végrehajtható légzések és mozgások segítségével. A módszer hatékonyságát jelzi, hogy mára világszerte elterjedt. Budapesten két nagy központjuk is működik, de megtalálhatóak a vidéki nagyvárosokban és szerte Európában is. Idén nyáron pedig Amerikában nyílik az újabb központ. A program kidolgozójának, Balázs Valéria Anaménak élete és munkássága bekerült az Oxford Enciklopédia első magyar kiadásába is. Pálma és Anamé most különleges összefogást valósítottak meg. Erről beszélgettem velük.

- Hogyan találkoztak?

Anamé: Pálma járt hozzánk gyakorolni, mert megoldást keresett, hogy valahogy feldolgozza azt a sok stresszt, amit a családon belüli erőszak okozott az életében, és az emiatt kialakult, régóta fennálló fizikai fájdalmakat.

Pálma: Az Anamé jógára egy bírónő javaslatára mentem. Egy idő után jeleztem Anaménak, hogy úgy érzem, összefoghatnánk, hiszen ő is saját bőrén tapasztalta ezt a jelenséget.

Anamé: Bántalmazó családban nőttem fel, és 18 évesen elmenekültem otthonról. Egy őszt és egy telet az utcán töltöttem súlyos betegen, a veseelégtelenség végstádiumában, amíg munkát nem találtam. Nem felejtem el, hogy honnan jöttem, boldog vagyok, hogy ma már van lehetőségem támogatni a hajléktalanokat, az éhezőket és a családi erőszak áldozatait is.

- Így jött létre az Ünnepi összefogás a családon belüli erőszak áldozataiért...

Pálma: Mivel Anamé is végigment ezen a folyamaton, így félszavakból is megértettük egymást. Nagyon sokan fordulnak hozzám, vadidegen emberek is felhívnak, hogy hova fordulhatnak segítségért. Ezért hoztam létre az Életérték Alapítványt. Anamé pedig az Anamé Programmal tud segíteni ilyen helyzetekbe került embereknek. Így született az együttműködés, melynek lényege, hogy aki jelentkezik az alapítványnál, az minden héten elmehet egy ingyenes Anamé foglalkozásra.

Anamé: Ez nem csak egy ünnephez, vagy alkalomhoz kötődik. Hetente mintegy 110 embernek adunk lehetőséget, hogy részt vegyen ingyenesen a foglalkozásokon Budapesten, az Anamé Pest központunkban, a Blaha Lujza térnél. Ezzel segítjük az embereket ezen a nagyon nehéz úton.

- Pontosan mire kell gondolnunk, ha arról beszélünk, hogy családon belüli erőszak?

Pálma: Nem csak a tettlegességről van szó, családi erőszaknak minősül például a lelki terror és a gazdasági függőségben tartás is. Ez utóbbinak a jelenlegi gazdasági rendszerünkben számtalan módja van. Nem fizet tartásdíjat, kiveszi a közös cégekből az összes vagyont... Aztán ott van még a szexuális zaklatás, az abúzusok világa, tehát sokrétű. Ezek jellemzően egyszerre vannak jelen. Fontos, hogy családról beszélünk, nem idegenekről van szó. Ezt különálló jelenségként kell kezelni. Pontosan ezért indítottam 2012-ben az aláírásgyűjtést, hogy a családon belüli erőszak önálló büntető törvénykönyvi tényállás kapjon, ne ugyanúgy kezelje a Btk., mint amikor az utcán az egyik ember a másikat megveri. Sok híresség is mögém álltak, mint például Zséda – akinek dala is szól erről a témáról, a Zárt ajtók mögött –, Bombera Krisztina, Kandász Andrea, Katus Attila, Ladinek Judit, Andy Vajna és sorolhatnám még a művészeket, illetve említenem kell az Avont, aminek sok ezer tanácsadónője gyűjtötte nekem az aláírást. 50000 aláírást kellett összegyűjteni, de 150000 gyűlt össze kettő hónap alatt. 2013. július 1-től pedig hatályba lépett az a Btk. 212/A nevű paragrafusa, amely nem is csak a családon belüli erőszakról szól, hanem a kapcsolaton belüli erőszakból, ami sokkal szélesebb körű beavatkozást tesz lehetővé.

- Ne legyünk képmutatóak, nincs olyan kapcsolat, ahol soha ne hangozna el hangos szó. Meddig családi veszekedés, mettől erőszak?

Pálma: A családon belüli erőszaknak természetrajza van. Eleinte óriási a szeretet látszólag. Annyira nagy, hogy az elkövető szép lassan elszeparálja az áldozatot a környezetétől, a barátoktól, rokonoktól, majd ő, mint valami nagy megmondó elkezdi nyomni, hogy minden a te hibád. Így sem jó, úgy sem jó. Az áldozat pedig nem érti, hogyan válik a mennyország egy csapásra pokollá. Elveszti a biztonságérzetét, nem érti, hogy amit tegnap még jól csinált, ma már miért nem. És az elkövető ezt pontosan tudja, ez egy tipikus bántalmazói attitűd. Ráadásul az ilyen helyzetben lévő ember sokszor mintha szemellenzőt viselne. A környezetében már mindenki látja, hogy baj van, de ő még mindig azt hiszi, ő a hibás, mert valamit nem jól csinál. Dehogy valaki soha semmit nem csinál jól, az azért nem túl hihető. És amikor az ember büszkesége, öntudata, önbecsülése már amortizálódott, akkor jön az, hogy hosszú ideig eltűri a verést is. Ekkor jön az, hogy elestem a küszöbben, leestem a létráról. Szégyelli elmondani, mert ehhez szégyen és bűntudat társul. A régi szokásjog az, hogy asszony verve, pénz számolva jó, és a szokásjog sokkal mélyebben gyökeredzik a tudatalattinkban, mint ez a néhány éve megalkotott törvény.

Ráadásul sajnos a mostani politikai elit is mintha visszafelé haladna az időben ebben a kérdésben, pedig közben a nőket olyan elvárások elé állítják, hogy főzzön, mosson, takarítson, ezt mind ingyen, nevelje a gyereket ingyen, és mellette dolgozzon is – kevesebbért, mint a férfiak.

Szerencsére a szerepek közelednek, és ehhez új felfogás kell. A régi, merev dogmák nem állják meg a helyüket, és ez óhatatlanul konfliktusokkal jár. Kérdés, hogy a konfliktusokat hogy akarjuk rendezni.

- Gyakori vélekedés: „Pofon nélkül nem lehet gyereket nevelni.”

Pálma: A gyereknevelésben az elhíresült makarenkói pofon túlhaladott. Ma már észérvekkel próbálunk hatni egymásra, nem fizikai kényszerrel, arról nem is szólva, hogy ma már ez is büntetőjogi kategória. A gyereknek szeretetre és odafigyelésre van szüksége.

Viszont azt is fontos tudni, hogy ha valaki a házastársát veri – és most szándékosan nem beszélek nemekről –, vagy más módon alkalmaz erőszakot vele szemben, a velük egy légtérben tartózkodó gyerek óhatatlanul áldozattá válik, hiába nem vele teszi közvetlenül. Ott él, abban a légkörben, ami ugyanúgy hat rá is. Arról nem is szólva, hogy az első tanulási forma az utánzás, tehát a gyerek azt viszi tovább magával, amit a családban látott.

- Mi lenne a járható út?

Pálma: A békés konfliktuskezelés. Már iskolás korban el kéne kezdeni megtanítani a gyerekeknek a kulturált viselkedést.

Ugyanakkor nagy hiba, hogy a bíróknak nincsen szakmai képzettsége ezen a téren, pedig nagyon nagy a felelősségük. Egy érdekesség: az 1871-es törvény 8-as cikkelye kimondta, hogy a bíró személyes felelősséggel tartozik az ítéletéért. Ha hibázik, akár kártérítést is kell fizetnie. A Nagy Imre-pernél azonban, ami egy koncepciós per volt, ezt a felelősséget hatályon kívül helyezték, és a mai napig „úgy felejtették”. Ez a nagy csapda: ma, ha a bíró kezébe kerül egy ügy, nem társul hozzá felelősség. Egy bírónak nincs semmi veszítenivalója, ha rosszul ítél, mint ahogy egy gyámhivatalnoknak sincs, ha rosszul dönt. Ezért visszahárul a felelősség az áldozatra. Mindenért őt kezdjük el hibáztatni. Ezt hívja a szakma áldozathibáztató magatartásnak. Miért ment hozzá? Miért volt hideg a kávé? Miért volt meleg a leves? Az áldozat pedig, aki reménykedve bemegy egy ilyen intézményesített rendszerbe, a végén úgy jön ki, hogy inkább ne tette volna. Ezért nagyon sok a látencia, és az ügy nyertese az elkövető lesz.

- Ha valaki hasonló helyzet tanújává válik, van értelme konfrontálódni az erőszaktevővel? Van olyan, hogy ha valakinek felnyitják a szemét, akkor megváltozik?

Pálma: Nagyon kevés ilyen eset van. Volt olyan például, hogy egy nagymama sírva a nyakamba ugrott. Mint kiderült, az ő lánya egy svéd férfihoz ment feleségül. A férj Svédországban tudta, hogy ott nem tehet ilyesmit, mert a törvény és a társadalmi morál nem engedi meg. Viszont Magyarországon nem volt még erre törvény, a társadalmi morál sem olyan, ezért itt terrorban tartotta a feleségét. Amikor azonban megszületett nálunk a törvény, a nagymama odavitte elé, megmutatta neki, és a férfi teljesen megváltozott. A mai napig békében élnek.

- Mit tudhatunk az Anamé Programról?

Anamé: Olyan gyakorlatokat használunk, amit senki más nem végez. Magamon kísérleteztem ki őket. Betegen születtem hét hónapra, másfél kilósan, csípőficamom volt, és gerincdeformitásom. Egy éves koromra asztmás lettem. Vastagbélgyulladásom alakult ki, autoimmun betegségem, veseelégtelenségem, ciszták és miómák, magas vérnyomás... sok minden. A végén már tolókocsiba kerültem, félig vakon, gép tartott életben. Akkor kezdtem el kísérletezni azzal, miként lehetne beindítani az életenergia áramlását a testemben. Csodák csodájára visszatért a látásom, ki tudtam szállni a tolókocsiból, szépen lassan elkezdett gyógyulni a testem.

- Tehát ebből a próbálkozásból születtek ezek a gyakorlatok?

Anamé: Igen, és hála istennek azt látjuk, hogy nem csak rám hat, hanem azt látjuk, hogy több tízezer ember életét javította meg. Fizikai és lelki problémákra is jó, hiszen ha az energiaáramlás elakad a testben – ezt nevezhetjük energia blokknak is –, akkor nem csak testileg hat, hanem az ember életében valahol, akár a munkájában, akár a párkapcsolatban. Azt látom, hogy a módszerem nem csak a testet regenerálja, hanem képes kitisztítani az ember életét is.

- Az orvosok hogy fogadták, amikor azzal szembesültek, hogy megfordultak ezek a negatív folyamatok?

Anamé: A honlapunkon nagyon sok esettanulmány van. Éva például pajzsmirigy alulműködésből épült fel, orvosi felügyelet mellett. Kipróbálta a 21 napos kihívásunkat, ami négy nagyon egyszerű gyakorlat, amit reggel és este kell végezni. Ez a hölgy azt mondta, hogy erre az időre nem szedi be a gyógyszert. Mi ezt senkinek nem tanácsoljuk, ezt ő döntötte el és az orvosával is egyeztetett erről. A huszonegyedik napra meggyógyult. Azt mondta neki az orvosa: nem tudom, hogy mit csinál, de ne hagyja abba.

- Ehhez a módszerhez szükséges bármiféle spirituális megközelítés vagy hit?

Anamé: Egyáltalán nem. Különben placebo lenne. Én sem hittem benne, hogy meggyógyulhatok. Csináltunk egy felmérést, és kiderült, hogy az emberek 98 0%-ka úgy jön el hozzánk, hogy volt egy ismerőse, akinek regenerálódott a teste, vagy rendbe jött az élete a módszerünkkel. Ettől vagyunk hitelesek. Az emberek nem filozófiát keresnek és úgy jönnek hozzánk, hogy sokszor egyáltalán nem hisznek a gyógyulásban és a módszerben, de már annyira rossz állapotban vannak, hogy azt mondják, egy próbát megér. Az Anamé Program az ő esetükben is hatékony és működik. Nagyon sok helyen pedig az orvosok is ajánlanak minket.

De mi mindig mindenkinek azt javasoljuk, hogy menjenek el orvoshoz is. Nagyon tisztelem az orvosok lelkiismeretes munkáját.

Természetesen egyáltalán nem akarom ezeket a gyógyulásokat magamnak tulajdonítani. Ha azt mondjuk, hogy véletlen, hogy ennyien gyógyulnak meg csodálatos módon, akik velünk gyakorolnak, nekem az is jó. Az számít, hogy meggyógyuljanak. Nem tartom magam természetgyógyásznak, nem kell, hogy bárki azt gondolja, hogy mi valami nagy trükköt viszünk végbe. Én azt mondom, hogy Isten gyógyít, mindannyian az ő kezében vagyunk. Ugyanakkor ezek a gyakorlatok egyértelműen, statisztikailag kimutathatóan hatnak.

- Mi a módszer lényege?

Anamé: Írtam erről egy könyvet, az a címe, hogy Csakra program. Ott leírom, hogy pontosan hogyan hat, pontosan mi történik. De lényegében arról van szó, hogy miként lehet a legegyszerűbb légzésekkel és mozgásokkal beindítani ezt az áramlást a testben.

Ezzel a módszerrel a lelki sebek úgy tudnak meggyógyulni, mintha kiesne az emlékekből a negatív érzelmi töltés. A sok fájdalom, ami kísérti az embert, teljesen ki tud tisztulni testi és lelki szinten is. Egyébként elvégeztem az ELTE pszichológia szakát. Volt magánrendelésem is és sikeres voltam benne. Azért nem dolgozom már pszichológusként, mert úgy látom, hogy ez a módszer sokkal erősebben és gyorsabban hat.

- Érték kimondottan negatív visszajelzések, támadások a kezdeményezést?

Pálma: Nem is kevés. Próbáltak ellehetetleníteni, elfojtani, becsületsértési pert kaptam, miért beszélek erről, miért így, miért úgy, miért amúgy... A társadalom megpróbálja ezt a szelepet eldugaszolni, hogy jobb legyen a statisztikánk, a nők legyenek csendben. Ez egy fojtott rabszolgatartó társadalom. Papíralapú demokrácia. A láthatatlan csador országa. Illetve azt is állítom, hogy Magyarországon válóperipar van. Erről egyébként pont most írok könyvet.

- Válóperiparon mit kell érteni?

Nagyon sokan élnek a válásból. Ügyvédek szakosodtak rá. Nekik nem az ügyek gyors lezárása, a gyors konfliktuskezelés a lényeg, hanem hogy lehetőleg minél tovább húzódjon egy ügy, mert annyi óradíjuk, tárgyalási napjuk lesz. Ellenérdekeltek. De az összes hatóság, hivatal ebből él, mi pedig belehalunk, a gyerekeink pedig tönkremennek. Ha megnézzük, a társadalom úgy van felépítve, hogy papíralapon segíti, a gyakorlatban viszont akadályozza és növeli a konfliktushelyzeteket.

- Merre tovább?

Anamé: Én a szeretetben hiszek, az egységben és az összefogásban. Amíg csak élek, azon leszek, hogy csökkenjen a szenvedés a világban. És úgy látom, hogy ehhez az Anamé Program gyakorlatai tökéletes eszközt jelentenek. Bár júniustól Los Angelesben nyitunk egy újabb Anamé Központot, amit itt Magyarországon létrehoztam 25 év alatt, az ugyanúgy elérhető lesz mindenki számára, aki kiutat keres. Nagyon hálás vagyok a csodálatos oktatóimnak és a stábnak, akik tovább viszik az Anamé szellemiséget Magyarországon és Európában is.

Pálma: Ez a probléma nem olyan, amit ne lehetne megoldani, csak össztársadalmi összefogás kéne hozzá. Ezt a törvényt nem nekem kellett volna kijárni. Mégsem nyúlt hozzá senki. Nekem előtte jogot kellett tanulnom hozzá, hogy foglalkozhassak vele, de nem tudtam elmenni mellette. Cserbenhagyásos gázolásnak éreztem volna. De én nem akartam ebből megélni, nem akarok a nyomor vámszedője lenni.

Ha Ön vagy ismerősen kapcsolaton belüli erőszak áldozata, az alábbi e-mail címen veheti fel a kapcsolatot Halász Pálmával és az Életérték Alapítvánnyal: [email protected]. Amennyiben az Anamé Program keltette fel érdeklődését itt tájékozódhat: https://www.anameprogram.com/aname-program, vagy itt: https://www.facebook.com/AnameProgram/