"Az FBI és az összes hatóság alábecsült engem" – 20 évig bujkált egy asszony elrabolt lányával
Az ügy 1994-ben kezdődött Charleston városában. Dorothy Lee Barnett és férje, Harris Todd között elkeseredett válóperes harc folyt. A legkeményebb ügy lányuk, Savanna elhelyezése volt. A bíró végül az apa javára döntött. A kétségbeesett Dorothy ekkor vad tervet eszelt ki: elhagyja az Egyesült Államokat, minden hidat feléget maga mögött és magával viszi a lányát is.
Húsz évig bujkált, mígnem végül letartóztatták. Történetét a CBS 48 Hours című műsorában mondta el, természetesen a saját szemszögéből.

Dorothy kapcsolata Harrisszel barátságnak indult, de aztán öt év után a férfi szerelmet vallott neki. Csakhogy teljesen ellentétes személyiségek voltak: a nő kalandvágyó, a férfi befelé forduló. A nő gyermekeket akart, a férfi nem. Dorothy egyik barátnője utólag bevallotta, hogy éppen ezért nem tetszett neki ez a házassági terv. A nő azonban úgy gondolta, hogy képes megváltoztatni, egy kicsit feloldani ezt a túlságosan komoly férfit. Csalódnia kellett: amikor kiderült, hogy terhes, az asszony szerint végig azt akarta elhitetni vele, hogy nem is lesz gyereke. Állítólag Harris azt is mondta neki, hogy menjen abortuszra, a férfi azonban ezt később tagadta.

Az asszony elmondása szerint már ekkor el akarta ültetni benne azt az érzést, hogy beteg, labilis lelkületű. Végül elmentek egy pszichológushoz, aki szerint Dorothy bipoláris és erőszakos magatartásra hajlamos. Gyógyszert írtak fel neki, amit azonban egy orvos ismerőse tanácsára nem vett be. Akkor még nem tudta, hogy férje meggyőzte az anyját, hogy lánya mentális állapota instabil és együtt keresték fel a pszichológust, aki aztán úgy fogadta őket együtt Dorothy-val, mintha sosem találkoztak volna – idézte fel a történetet
Végül Barrett beadta a válópert, mire Todd azzal válaszolt, hogy poszttraumás stressz-zavarban szenved felesége dühkitörései miatt. Dorothyt ön- és közveszélyesnek festette le.
Az asszony szerint ebből semmi nem volt igaz, de a bíróság tanúként hallgatta ki a már említett pszichológust, aki megerősítette a diagnózisát. És ezen két másik pszichológus ezzel ellentétes véleménye sem segített. Miután megállapították, hogy az anya veszélyt jelent gyermekére, 1994 februárjában a bíró elrendelte a kilenc és fél hónapos Savana apjánál való elhelyezését.

Dorothy fellebbezett, de miután bíró nem készítette el időre a szükséges iratokat, vakmerő tervet eszelt ki. Magához vette utolsó 10 ezer dollárját, és a kislányt, aki éppen nála volt láttatáson, bátyjával egy bérelt kocsival, hamis születési bizonyítványokkal és ugyancsak hamis útlevelekkel az atlantai repülőtérre hajtottak és elhagyták az országot. Savannát aznap este 6 órakor kellett volna visszavinnie az apjához, de ők addigra már Párizsban voltak. „Az FBI és a többi hatóság alábecsült engem” – mondta az asszony.
Barnett és lánya beutazták a fél világot, Németországon, Malajzián, Dél-Afrikán, Botswanán, Új-Zélandon keresztül jutottak el végül Ausztráliába.
Dorothy itt házasodott össze egy Juan Geldenhuys nevű geológus mérnökkel, akivel még Dél-Afrikában találkoztak és aki imádta a kislányt. Új életet kezdtek az ausztrál Naposparton, Savannát immár Samanthának hívták és lett egy öccse is, Reece.

De ez a házasság is szétment, miután Juan beleszeretett egy másik nőbe. Lánya szerint anyja ennek ellenére erős és kitartó maradt egyedülállóként is. Csaknem két évtizeddel később azonban mégiscsak elkövette azt a hibát, hogy valakinek elmondta, hogy az Egyesült Államokból szökött Ausztráliába egy erőszakos kapcsolat elő. És ez a valaki értesítette Harris Toddot, miután rájött, hogy a nő ellen nemzetközi körözést adtak ki. Néhány nappal később egy reggel dörömböltek az ajtaján: rendőrök voltak, letartóztatási paranccsal. Juan éppen egy héttel korábban halt meg csontrákban. Dorothy ekkor mondta el egész történetét lányának a házasságtól a szökésig. Samantha-Savanna utólag bevallotta, hogy nevetnie kellett, amikor azt hallotta, hogy anyját elmebetegnek akarták nyilvánítani. Ekkor szerzett tudomást arról a naplóról is, amit anyja írt neki, hogy egyszer megtudja, ki is ő és honnan jöttek.
Dorothy Lee Barnett végül 21 hónapot töltött börtönben gyermekrablás és kétrendbeli útlevél-hamisítás miatt. Nem érez azonban e törvénysértések miatt lelkifurdalást.
„Akkor szegtem törvényt, amikor egy korrupt bírói rendszer elvette tőlem a gyermekemet, tőle pedig az anyját” – mondta. Úgy gondolja, hogy nem is történt gyermekrablás, hiszen saját lányáról volt szó, annak ellenére, hogy törvény szerint nem volt joga kivinni őt az Államokból. Azt sem bánja, hogy férje nem láthatta lányát felnőni.
„Nincs velem semmi baj. Soha nem csináltam semmi erőszakos dolgot. Két fantasztikusan egészséges, okos gyereket neveltem fel, akik boldogok – mondta végezetül Dorothy – akkor most ki mond igazat, és ki hazudik?”
