Még mindig eper... ezúttal crumble formájában. A crumble tulajdonképpen egy morzsás süti, amelynek alján van a zaftos gyümölcs, a tetején pedig a ropogós morzsa. Eddig fahéjas almával készítettem, most – az eperszezon kellős közepén – kipróbáltam eperrel, a morzsáját kókuszreszelékkel turbóztam.
Hozzávalók
50 dkg eper
5 dkg barna cukor
morzsához:
7 dkg natúr zabpehely
4,5 dkg liszt
2,5 dkg kókuszreszelék
7 dkg vaj
5 dkg barna cukor
tetejére:
1,5 dkg szeletelt mandula
krémhez:
125 dkg mascarpone
1,25 dkg porcukor
1 citrom leve és héja
1 dl habtejszín
Elkészítés
A krémmel kezdem, mert úgy jó, ha lehűl rendesen. Ehhez a habtejszínt kemény habbá verem (ha 1 dl kevés ahhoz, hogy kemény hab legyen, akkor verjünk fel 2 dl-t és a felét használjuk fel a presszókávénk felturbózására).
A mascarponét kikeverem a porcukorral, a citrom lereszelt héjával és levével, majd hozzáadom a felvert tejszínhabot is, ezzel lazítom a krémet. Hűtőbe teszem.
Az epret alaposan megmosom, majd nagyobb darabokra vágom és összekeverem 5 dkg barna cukorral. Egy hőálló tálba (jénaiba) teszem és a mikrohullámú sütőben, a legmagasabb fokozaton 5 perc alatt összeforralom.
Ha ebben a tálban szeretném megsütni, akkor hagyom ebben addig hűlni, amíg összeállítom a morzsát. Ha kisebb tálakban (pl. szufléformákban) szeretném tálalni, akkor a cukros, zaftos epret átszedem a tálakba. A sütőt eközben 190 fokra melegítem.
Összeállítom a morzsát. Ehhez a zabpelyhet, a lisztet, a kókuszreszeléket, a cukrot és a hideg vajat összemorzsolom és a meleg eperre teszem, majd megszórom a szeletelt mandulával.
Az előmelegített sütőben, kb. 20 perc alatt összesütöm. Csak annyira hagyom hűlni, hogy fogyasztható legyen. A tetejére halmozom a hideg citrusos mascarponét. 6 adag lesz belőle.
Hasonló finomságokért keressétek az Álom.Íz.Világ blogot!
Ajánld másoknak is, kattints a megosztásra!
Még mindig eper... ezúttal crumble formájában. A crumble tulajdonképpen egy morzsás süti, amelynek alján van a zaftos gyümölcs, a tetején pedig a ropogós morzsa. Eddig fahéjas almával készítettem, most – az eperszezon kellős közepén – kipróbáltam eperrel, a morzsáját kókuszreszelékkel turbóztam.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A Tokaji Aszú meghódította a Michelin-gálát: egy budapesti bár koktélja lett a világ új kedvence
A Michelin Guide a Tokaji Aszút ünneplő válogatásában mutatta be a budapesti Golden Peacock koktélt, sikere a magyar gasztronómia innovációs képességét igazolja.
A Tokaji Aszú már nem csak a desszertasztal koronája: Dublinban, a Michelin-díjátadó reflektorfényében a budapesti The Duchess luxusbár koktélja a nemzetközi mixológia új aranymadarává vált.
A magyar borörökség és a modern koktélkultúra találkozása a világ egyik legelismertebb gasztronómiai platformján kapott figyelmet, bizonyítva, hogy a hungarikumoknak a legmagasabb szintű bárokban is helyük van.
A gasztronómia világa nemrégen Dublinra figyelt, ahol a Convention Centre-ben tartották a Michelin Guide Nagy-Britannia&Írország díjátadóját. Az esemény pezsgő hangulatát jól tükrözi, hogy a szakma krémje gyűlt össze.
„Örömmel hozzuk el a Michelin Guide díjátadóját Dublinba, egy olyan városba, amelynek energiája és kreativitása a régió gasztronómiájának életerejét tükrözi” – nyilatkozta Gwendal Poullennec, a Michelin Guide nemzetközi igazgatója.
A gálán Gordon Ramsay is megjelent, aki szerint „épp ideje volt, hogy a Michelin eljöjjön ebbe a gyönyörű országba”.
A ceremónián külön díjat adtak át a kiemelkedő koktélokért is, ami jelzi, hogy a Michelin-univerzumban a csúcsgasztronómia és a prémium italkultúra már elválaszthatatlan egymástól.
Ebben a felfokozott nemzetközi figyelemben jelent meg a Michelin Guide hivatalos oldalán egy különleges válogatás, amely a Tokaji Aszú modern, koktélokban való felhasználását ünnepelte.
A cikk, melyet a The Michelin Guide publikált, a világ leginnovatívabb bárjainak receptjeit gyűjtötte össze, és a válogatásba bekerült a budapesti Matild Palace tetején működő The Duchess bár ikonikus itala, a Golden Peacock is.
A koktél alapgondolata a klasszikus magyar borörökség és a legmodernebb mixológiai eljárások, mint a tej-klarifikálás ötvözése.
Az ital lelke a Sauska 5 puttonyos Tokaji Aszú, amelyhez Pisco Capel Reservado, birspüré, friss lime-lé és hársméz társul.
A különlegesen tiszta, áttetsző végeredményt a tejes derítési eljárás biztosítja, amely során az italból kivonják a zavarosító anyagokat, miközben az ízek teljessége megmarad.
A díszítés – csokiba mártott, robbanócukorral meghintett szőlőszem – pedig egy játékos, modern csavart ad az elegáns kompozícióhoz.
A Golden Peacock ezzel nemcsak egy ital, hanem egy történet a magyar hagyományok és a globális innováció találkozásáról.
A Michelin-válogatás rámutatott, hogy a budapesti kreáció egy nemzetközi trend része. Londoni és más európai csúcsbárok sommelier-i is felfedezték az Aszúban rejlő lehetőségeket, amely Klearchos Kanellakis, egy vezető sommelier szavaival élve „a lágyság és a tűz sugárzó egyensúlya” a pohárban.
A The Duchess, a Matild Palace „titkos tetőkertjeként” és „likőrkönyvtáraként” pozicionált bárja ezzel a nemzetközi elismeréssel végérvényesen felkerült a globális koktéltérképre.
Fontos pontosítani, hogy a Golden Peacock nem díjat nyert Dublinban, hanem a Michelin Guide szerkesztőségi válogatásában kapott kiemelt szerepet, amely a díjátadó hetében a legszélesebb közönséghez jutott el.
Ez a fajta szakmai validáció legalább annyit ér, mint egy trófea: azt üzeni, hogy a magyar gasztronómia és borkultúra képes a legmagasabb szinten, a világ élvonalában is maradandót alkotni.
A Tokaji Aszú már nem csak a desszertasztal koronája: Dublinban, a Michelin-díjátadó reflektorfényében a budapesti The Duchess luxusbár koktélja a nemzetközi mixológia új aranymadarává vált.
A magyar borörökség és a modern koktélkultúra találkozása a világ egyik legelismertebb gasztronómiai platformján kapott figyelmet, bizonyítva, hogy a hungarikumoknak a legmagasabb szintű bárokban is helyük van.
A gasztronómia világa nemrégen Dublinra figyelt, ahol a Convention Centre-ben tartották a Michelin Guide Nagy-Britannia&Írország díjátadóját. Az esemény pezsgő hangulatát jól tükrözi, hogy a szakma krémje gyűlt össze.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Ha eleged van az összetapadt szemekből, létezik egy filléres, kevésbé ismert trükk.
A trükkel minden alkalommal tökéletesen pergős szemeket tehetsz az asztalra, különleges eszközök nélkül.
Sokan tapasztalják, hogy bármennyire is igyekeznek, a rizsszemek főzéskor összeállnak, de a probléma egyetlen hétköznapi konyharuhával orvosolható.
A ragadós állag fő oka, hogy a főzés közben a forró fazék fedelén lecsapódó pára visszacsepeg a rizsre, és túlságosan eláztatja a szemeket.
A megoldás lényege, hogy
a megfőtt rizst a tűzhelyről levéve a fazék tetejére egy tiszta, száraz konyharuhát teszel, és csak ezután rakod rá vissza a fedőt. A textil felszívja a keletkező párát és megakadályozza, hogy a vízcseppek visszahulljanak a szemekre.
A módszer hibátlan kivitelezéséhez a konyharuha felhelyezése után a rizst legalább 10 percig érintetlenül kell hagyni. Ez az idő elegendő arra, hogy a szemek felszívják a maradék nedvességet és a párolódás természetes módon befejeződjön. Az eredmény így könnyű, laza és különálló szemekből álló rizs lesz, amely tökéletes köret bármilyen fogáshoz.
Fontos biztonsági szabály, hogy gáztűzhely használatakor a konyharuha szélei soha ne érjenek a lánghoz vagy a forró fűtőelemhez.
A higiénia is kulcsfontosságú:
mindig tiszta, száraz és szöszmentes textilt használj.
És még egy lényeges biztonsági szabály.
Elektromos rizsfőzőknél ezt a trükköt tilos alkalmazni, mivel a gyártói kézikönyvek jellemzően nem javasolják a szellőzőnyílások letakarását.
A pergős végeredményt további apróságokkal is biztosíthatod.
Főzés előtt gyors öblítéssel lemoshatod a rizsszemek felületéről felesleges keményítőt, ami szintén hozzájárul a tapadáshoz. Emellett főzés közben kerüld a rizs kevergetését.
A konyharuha-technika nem új keletű, erős perzsa hagyományai vannak, ahol „damkoni” néven ismerik a fedőre húzott, gőzelnyelő textíliát. Ma már több ismert szakács is esküszik erre a módszerre, sőt, léteznek speciális, erre a célra gyártott fedőhuzatok is.
Összefoglalva a teendő tehát ennyi: főzd meg a rizst, vedd le a tűzről, tegyél rá egy száraz konyharuhát és a fedőt, majd pihentesd 10 percig. Végül egy villával lazítsd fel, és már tálalhatod is a tökéletes köretet.
A húsvéti sonkatál dísze a keményre főtt és élénk sárgájú tojás.
Már ha nem zöldesszürke a tojás a sárgája körül.
Sokan azt gondolják ilyenkor, hogy valami baj van a tojással, megromlott, mehet a kukába az összes.
Pedig van egy szuper hírünk!
Ilyenkor nem kell kidobni a tojást, nyugodtan megeheted.
Mi az oka az elszíneződésnek?
Kémiai folyamat eredménye, amit te magad idézel elő a konyhában.
A tojásfehérje gazdag kénvegyületekben, amelyekből a hő hatására hidrogén-szulfid gáz szabadul fel. A tojássárgája meg vasat tartalmaz.
Amikor a két anyag a fehérje és a sárgája határán találkozik, kémiai reakcióba lépnek egymással, és egy vas-szulfid nevű vegyület, a ferroszulfid jön létre. Ez a vegyület okozza a jellegzetes, zöldesszürke elszíneződést.
A folyamatot két fő hiba gyorsítja fel drasztikusan: a túl hosszú főzési idő és a túl magas hőmérséklet. A jelenséget a lassú hűtés is súlyosbítja, mert a tojás belső hője a tűzről levéve is tovább „főzi” önmagát, fenntartva a kémiai reakciót. Ritkább esetekben a főzővíz magas vastartalma is hozzájárulhat az elszíneződéshez.
Bár a látvány nem étvágygerjesztő, ez a fajta a túlfőzés nem rontja el teljesen a tojás élvezeti értékét, maximum enyhe mellékízt érezhetsz.
A valódi veszélyt nem a szín, hanem a helytelen tárolás jelenti.
A főtt tojás héja elveszíti természetes védőrétegét, ezért sérülékenyebbé válik a baktériumokkal szemben. Héjában, hűtőszekrényben tárolva a főtt tojás egy hétig fogyasztható biztonsággal, szobahőmérsékleten azonban drasztikusan lerövidül ez az idő.
Ha két óránál tovább marad hűtés nélkül a főtt tojás, ki kell dobni, ezért húsvétkor, miután ettetek, tedd vissza a tojást a hűtőbe.
Hogyan készíts valóban szép főtt tojást? Az egyik legelterjedtebb, bevált módszer szerint a tojásokat egy rétegben kell a egy lábasba helyezni, majd annyi hideg vízzel felönteni, hogy legalább két-három centiméterrel ellepje őket. A vizet forraljuk fel, majd amint lobogni kezd, azonnal vegyük le a tűzről, fedjük le, és hagyjuk állni a forró vízben mérettől függően 9-12 percig.
A másik technika szerint a már forrásban lévő vízbe helyezzük óvatosan a tojásokat, majd a hőt lejjebb véve gyöngyözve főzzük a kívánt keménységűre. Mindkét eljárás kulcsa a befejezés: a főzési idő leteltével a tojásokat azonnal tegyük át egy tál hideg vízbe, és hagyjuk teljesen kihűlni. A hidegsokk megállítja a főzési folyamatot és a zöld gyűrűt okozó kémiai reakciót, ráadásul a hámozást is megkönnyíti.
A húsvéti sonkatál dísze a keményre főtt és élénk sárgájú tojás.
Már ha nem zöldesszürke a tojás a sárgája körül.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Eddig mindenki rosszul csinálta: egyetlen apróságon múlik a tökéletes főtt tojás
A repedt héj és a cafatokra szaggatott fehérje sokaknak okoz bosszúságot a konyhában. Pedig a megoldás végig ott volt a spájzban, és a legjobb, hogy nem is kerül sokba.
Egyetlen evőkanál mentheti meg a reggelit és vethet véget a tojásfőzés körüli bosszankodásnak. Mindenkivel előfordult már, hogy főzés közben megrepedt a tojás héja, és a vízbe folyt a fehérje, vagy miután elkészült, szinte lehetetlennek tűnt szépen megpucolni.
Van azonban egy módszer, ami mindkét problémára megoldást nyújt, ez pedig nem más, mint az ecet.
A trükk lényege pedig annyi, hogy a forrásban lévő vízhez egy evőkanál ecetet kell adni. Ez persze nem garancia, de ha a héj mégis megrepedne,
az ecetsav felgyorsítja a kifolyó fehérje megszilárdulását, így az nem terül szét a vízben.
Emellett az ecet a héj alatti vékony hártyát is fellazítja, aminek köszönhetően az kevésbé tapad a tojásfehérjéhez, és a pucolás így sokkal könnyebb lesz.
Aki pedig nem szereti az ecetet, azt megnyugtatjuk, ilyen kis mennyiségű ecet a főzés során nem befolyásolja a tojás ízét.
A tökéletes eredményhez a legjobb, ha a már forrásban lévő, ecetes vízbe helyezzük óvatosan a tojásokat. A heves lobogás helyett pedig tartsuk a vizet gyöngyöző forrásban a kívánt keménység eléréséig. A főzési idő lejárta után a tojásokat azonnal tegyük jeges vízbe, és hagyjuk teljesen lehűlni. Ez a hirtelen hűtés tovább segíti, hogy a héj könnyen elváljon a fehérjétől.
A jelenség kulcsa az ecetsav, amely reakcióba lép a tojáshéjban található kalcium-karbonáttal.
Bár az ecet hasznos segítség, a könnyű pucolhatóságot más tényezők is nagyban befolyásolják. A kissé idősebb, már pár napos tojások általában könnyebben hámozhatók, mint a teljesen frissek, mivel a fehérjéjük pH-értéke idővel megváltozik. A legfontosabb tényezők azonban a forró vízben indított főzés és a gyors, jeges visszahűtés.
A keményre főtt tojást a gyors visszahűtés után héjában, hűtőszekrényben tárolva legfeljebb egy hétig lehet biztonságosan felhasználni. Összefoglalva tehát a siker képlete: egy evőkanál ecet, melegindítás és jeges fürdő.
Egyetlen evőkanál mentheti meg a reggelit és vethet véget a tojásfőzés körüli bosszankodásnak. Mindenkivel előfordult már, hogy főzés közben megrepedt a tojás héja, és a vízbe folyt a fehérje, vagy miután elkészült, szinte lehetetlennek tűnt szépen megpucolni.
Van azonban egy módszer, ami mindkét problémára megoldást nyújt, ez pedig nem más, mint az ecet.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
