KULT
A Rovatból

Ez megint az a rajzfilm, amin a felnőttek jobban fognak szórakozni, mint a kicsik - Az Agymanók visszavágnak!

Nem fejlődött sokat, de még mindig piszok szórakoztató a Pixar gyermek-pszichológiai tanulmány/vígjátéka. Nem instant klasszikus, de kellemes folytatás.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. június 12.



Nagyon nehéz a második részek sorsa. Ha már folytatása születik valaminek, akkor azt valószínűleg nagy szeretet és tisztelet övezi.

Az Agymanók 2015 legjobb rajzfilmje volt. Már akkor sem gyermekfejjel néztem, és mégis elvarázsolt.

Az volt a szép benne, hogy egyszerre volt könnyed szórakozás, és feltett nagyon nehéz kérdéseket, amiket aztán a lurkókkal meg lehetett beszélni.

A folytatás se teszi ezt másképp, sőt az első epizód tökéletesen kitaposott ösvényén megy tovább. Bár a rendezőpárost lecserélték, ez Kelsey Mann első egészestés animációsfilmje, illetve az írópárosból is csak Meg LeFauve tért vissza, és mégis a varázs megmaradt.

A történet szinte azonos, mint a 2015-ös verzió. Valami eltűnik és vissza kell szerezni,

miközben Riley hatalmas változáson és érzelmi hullámvasutakon megy keresztül. Ami működött, azon ne változtassunk... gondolhatták a készítők. A mostani stresszforrást nem egy új élet kezdése, hanem a szülők rémálma okozza: a kamaszkor. Ha felnőttként ülünk az Agymanók második része elé, nem is vígjátékot, hanem horrorfilmet vagy pszichológiai thrillert nézünk. Édesen új Agymanókkal mutatják be, a tinikorba lépő Riley személyiségfejlődését. Nem elég az öt alapérzelem, sokkal összetettebb érzések alakulnak ki. El kell engedni a régit, és elfogadni a változást.

Ezt ugyanúgy tárják elénk, mint az előző epizódban, sőt a „kinti” világ eseményei nagyobb hangsúlyt kapnak, sokkal kisebb tétekkel, mint a 2015-ös filmben. Ezt az egy negatívumot tudnám a film ellen felhozni. Egy unalmas forgatókönyvi húzás, ugyan klisésnek hathat, de mégse érezem így, mert a körítés elsőrangú. A látvány inkább stílusos, mint gyönyörű. A zenék működnek, de ami miatt nézzük, azok a karakterek.

Visszatérnek régi kedvenceink: Derű még mindig imádnivalóan pozitív, Bánatnak most kisebb a szerepe, de annál fontosabb.

Undor, Majré és Harag pedig maradtak tökéletes mellékszereplők. Ám, mint minden folytatás, itt is érkeznek új „érzelmek” a nagyobb-több-jobb elve alapján: Feszkó, Uncsi, Irigység és Ciki. A kellemetlen pubertás karakterek elképesztően viccesek és hatásosak. Derűnek tehát riválisa akad, de vajon együtt tudnak majd működni Riley kedvéért? A legnagyobb hangsúly sajnos Feszkón van, aki kicsit túl sok, és nagyon irritáló, tehát tökéletes a szerepében.

A felnőttek legalább annyi pluszt kapnak az Agymanók második részétől, mint anno az elsőtől kaptak. Sőt, szerintem sokkal többet hallottam idősebb hangokat kuncogni a moziban, mint kispajtásokat.

A alkotóktól még egy ügyes hollywoodi-írósztrájk fricska is belefért.

Hihetetlen, milyen egyszerű eszközökkel adtak át igen komplex gondolatokat. Kapunk azért woke gondolatokat, de már azon csodálkoznék, ha egy új stúdiófilmben ilyennel nem találkoznánk. Nem zavaró, pusztán tökéletesen PC összeállítású csoportok voltak mindenhol.

Az eredeti szinkroncsapatra nem akarok sok időt fecsérelni, mert a hazai közönség főleg magyar szinkronnal fognak találkozni a manókkal.

Ami nem igazi probléma, mert a szinkron minőségi lett és a piciknek egy szükséges „rossz” jelen esetben.

Pedig az eredeti banda igen illusztris neveket tartalmaz: Amy Poehler (Városfejlesztési osztály), Phyllis Smith (A hivatal), Tony Hale (Az ítélet: család), Maya Hawke (Stranger Things) és Lewis Black (humorista, The Daily Show), csak hogy a legprominensebb színészeket említsem.

Nem nagyon szeretnék többet elmondani a filmről. Nem annyira jó, vagy friss, mint anno az első rész volt, de tisztességes folytatás. Kevesebb az új ötlet, inkább csak kicsit továbbgondolja az eredeti formulát. Kár, hogy ilyen sokára érkezett az első részhez képest.

Nagy kérdés, hogy sikeres lesz-e, én nagyon drukkolok. Ha valamelyik animációs folytatás megérdemli a mozijegy árát, az a Pixar legújabb gyermek-pszichológiai tanulmánya.

Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy ha tetszett az első Agymanók, a folytatással se fog mellélőni. Könnyed kikapcsolódás az egész családnak, bár anyu és apu úgy gondolom, többet fog majd nevetni a film nézése közben. Az Agymanók 2. csütörtöktől megtekinthető a magyar mozikban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk